Békésmegyei Közlöny, 1879. július-december (6. évfolyam, 64-142. szám)

1879-07-31 / 77. szám

talán kiegyenlítődést nyerhetnek a gabona és export czikkeinknek Trieszt és Fiumén keresztül a tengeren rendeltetésük helyére való szállításá­val. Hogy a gabonának ára még emelkedni fog, ki­tűnik abból is, hogy a hazai gőzmalmok részvény­jegyei folyvást érték­emelkedést tanúsítanak a tőzsdén s a vaspályák részvényei magasabb áron kelnek, mint egy hóval ezelőtt is. Ez emelkedés annak tulajdonitható, hogy a gőzmalmoknál na­gyobb mennyiségben lisztmegrendelések fogad­tattak el, a vaspályáknak pedig nagyobb mérvű szállításra van kilátásuk. K. L. — Gróf Zichy Vidor az ellene felhozott gyanitá­sok és rágalmak iránt magát egy képviselőkből összeala­kitandó becsületbíróság elött kívánja igazolni s e végett Szontagh Pált, mint a szabadelvű párt elnökét, egy min­den befolyástól ment ilyetén bíróság összealakitására már fel is kérte. Továbbá államtitkári állásáról önnön elhatá­rozása folytán azon indokból mondott le, nehogy rész­akaratból az mondathassák, hogy államtitkári állása, ille­tőleg a kormány befolyása a további eljárásra bármi hatással lehetne. Legutóbbi tudósítás szerint a belügy­miniszter a lemondás indokát méltányolva, a lemondást legfelsőbb helyre fölterjesztette.­­ A bonapartisták tábora két pártra szakadt. Az egyik párt Napoleon Jeromos herczeget vallja fejének, s a nem létező franc­ia császári trón jelöltjének, a másik párt pedig Napoleon Jeromosnak fiát Victor herczeget tekinti trónjelöltnek. A Victoristákhoz tartozik tudvalevő­leg a hírhedt Cassagnac Pál is, ki Prax Paris jeromistá­nak a lapokban közlött levelére adott válaszában ke­ményen megtámadta Jeromos herczeget azért, hogy nem tagadta meg múltját. A szarvasi főiskola jelentése: *) ( ) A békési ágost. hitv. ev. esperes­ségtől fentartott s igazgatott szarvasi főtanoda évi jelentése 1878.9-ről Tatay István főgymn. igazgató kezéből ezúttal is megszokott gazdag tartalommal került ki. „Zenetanítás a szarvasi főgymnáziumban" czimű értekezés nyitja meg, melyben a zene­ s ének elismert tekintélyű tanára, Benka Gyula, a midőn egyrészt az elismerés koszorúját nyújtja az esperességnek, hogy a 18—19 év előtt léte­sített gymu. zeneintézet által, ha nem is adott . Habár lapunk mult számában röviden ismertettük az illető értesitést, t. munkatársunk ezen bővebb ismertetését is a tárgy érdekességénél fogva közöljük. Szerk. fiatal menyecske, a szerető férj mindene . Sztarik Fe­renczné hosszas szenvedés után a leggondosabb gyógy­kezelés s anyagi ápolás daczára jobblétre szenderült. Hja 1 egyik örül, másik sir. A vigságnak ikertestvére a szomorúság. Turóczi Endre. „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1879. II. SZÁM. senkinek teljes művészi képzettséget — feladatá­nál és szervezeténél fogva csak elemi tanításra szorítkozván — mégis jótékonyan hat a tanulók zenészeti érzékének kifejlesztésére ; másrészt szak­avatottan veszi számba a körülményeket, melyek a prot. gymnáziumban a zenetanítás általánosabb felkarolásának szüksége mellett szólnak. Ilyen a történetileg beigazolt s értekezésében érdekesen megvilágított ama tapasztalat, hogy a módszere­sen vezetett zenetanítás, kivált az énektanítás az emberképzés emeltyűje; ilyen, hogy az éneklés kivált a magasabb tartalmú s hazafias szellemű szöveg gondos megválasztása mellett, terméke­nyítő s hazafiasságra serkentő hatást ébreszt az ifjúságban. S ki ne tudná a zenével foglalkozás mily kedvesen elhárítja az ifjú lelkekre nehezedő sokszerű csábításokat, miket az üres idő, az una­lom, a semmittevés s a tétlenség homályában életre kelő beteges képzelődés szülne ? Nemcsak kedves szórakoztatás rejlik tehát a zene műve­lésében, de aestetikai erő is arra nézve, ki azt jókor megkedvelte s bizonyosan sok kétes termé­szetű társaságtól is visszatartatik az ki üres ide­jét élvezettel s a megszokás folytán növekvő szükségérzettel áldozza a zeneművészetnek. Ezen s hasonló körülmények méltatása azon következtetésre viszi az értekezőt s olvasót, hogy az énektanítás az algymnázimban általán köte­lezővé tétessék, nem lévén kivihetlen, hogy az algymnázium két-két osztálya egybekapcsoltan is lenne vezethető. A zenészeti érzék legközvet­lenebb s legelevenebb serkentője az éneklő , maga után vonná majdan, hogy a hangszerzenével is mind többen foglalkoznának ifjaink; aztán meg az énektanítás lelkesebb felkarolása s módszeres kezelése mellett a jogosan várt eredmény nyúj­tana a továbbépítéshez igazi alapot, lehetővé tenné magasabb műigényeknek is megfelelő tanulói ka­rok szervezését; ily fejlődés fokozná a nemzeti zeneművészet virágzását; méltánylására vezetne a régi klaszikai görög kornak, melyben a mű­vészet minden ága a költészettel, és pedig a köz­művelődés fejlesztésével állott szoros kapcsolatban, kibékítené végre ama nemes iskolai embereket, kik a szemléleti oktatással s beszédügyesítéssel egy időben megkezdik a népiskolai növendék ze­nészeti érzékének ápolását. Távol van azonban értekező, hogy az összes nevelői teendők központjának vagy legfontosabb teendőjének tekintse a prot. gymnázium­on a zene­tanitást, de igen is, mint az ifjúság kedélyvilá­gának lelkiismeretes búvára, őre, mélyen érzi s nem éreznie lehetetlen is, hogy ez irányban is lehetne, kellene tenni valamit. Ez élvezetes olvasmányra a közlemények s kimutatások következnek. A működött tanerők ös­­szege 18, kik között 6 melléktanár. Ez utóbbiak közt testgyakorlásra : Oláh Miklós okleveles tor­natanár 20 heti óraszámmal. A gyorsirászat ugy látszik nem taníttatik. A bekeblezett tanulók száma a nyolcz osztályban 465. Nyilvános volt 445, magán 20. Ágost. hitv. 196, helv. hitv. 38, róm. katholikus 71, gör. katholikus 2, gör. keleti 18, mózes vallású 131. Tandíjmentes 26. Az alum­neumban élelmezettek száma 116 meg pedig ol­csón 90, ingyen 26. Ösztöndijban részesült 72, jutalomban 17 tanuló. A zenetanitásban 20 frtnyi díj fizetése mellett hetenkénti 4 órában 16, a franczia nyelvben 10 frtnyi díj mellett 18 tanuló vett részt. A tornaegylet tagjainak száma év vé­gével : 120. A műéneklést hetenként 4 órában dalkar czímen 145 tanuló tanulta. Az önképzői gyakorlásokat szavalásban, műdolgozásban és bírá­lásban ez idén is Tatay István igazgató vezető. Nyilvános ülés­e izben tartatott érdeklődő műveit közönség bevonásával. Rendes tagok 74, hall­gató tagok 66-an. A taneszközök évi gyarapodásánál a könyvtár gyarapodása vásárlat útján 107, ajándék útján 65 kötetet mutat. Neumann Károly érd. leik. ajándékát , P. Virgilius Maronis opera-értéket a körülmény emeli, hogy borítékján ez olvasható : Alexandri Petrovits Schemnicii 1838, melyet te­hát egykor halhatatlan Petőfink forgatott. A régi­ségtár mintegy 130 részint ezüst, részint réz darabbal gyarapodott. A physikai tár 126, a természetrajzi gyűjtemény mintegy 1000 darab­ból áll. A jelentés érdekes részletét képezi a főgymn. könyvtárának ismertetése Mihálfy Józseftől. Mező­berényi aerájában a könyvtár alig állott 142 kötet­ből. Szarvason vétel s nagyobb ajándékozás utján a könyvtár gyorsan növekszik, ugy hogy 1848. év előtt már a 4000 kötetet meg kelle haladnia. A forradalmi napok megapasztják. Az ötvenes s hatvanas években — különösen Zsilinszky 10 éves kezelése alatt — uj lendületet nyer 1874-ben az átvételnél Mihálfi 8119 kötetet talál s ma a kötetek száma a 10,000-et közelíti. Az iskola történetéhez nyújtott adatokból lát­juk — a többek közt — hogy a megvizsgált 447 tanuló közül sorozati eredményül a nyolcz osztályra jeles 153, jó 122, elégséges 143, elég­telen 29 esik. Az érettségi vizsgálatok vezetésével dr. Szeberényi Grusztáv bányakerületi ev. püspök s kir. tanácsos ur által megbízva valanak Áchim Ádám főesperes, Sárkányi János főisk. tanácsos, Zsilinszky Mihály orszgy. képv. s Osztroluczky Gresza a főtanoda nemes patronusa. Az érettségire bocsátott 44 tanuló mind akadámiai­ képesnek nyilváníttatott, még pedig 7 kitűnő, 12 jeles, 12 jó, 13 elégséges sorozattal. Számmal osztatának, mint már jelzők, ösz­töndijak és jutalmak, melyeknek főösszege 39 magyar arany, meg 1059 frt 60 kr. Osztroluczky Greiza ur dalegyleti, mások disztornász-századi Egy pax-Thaj története. — Beszély. — Irta : Chrisztó Miklós. (Folytatás.) Pedig mily szép rész jutott nektek osztályrészül . . . mért nem töltitek hát be hivatástokat! . . Bocsánat e kis kitérésért. Elemér erőt véve fájdalmán, s a gyengeséget tul elérzékenyülést sáruló könyeket mintegy szégyenelve ki­törle szemeiből, s önkénytelen az asztalhoz lépett. — A nyitva feledett albumban ellenfelére ösmert. Darabig szo­morúan szemlélé, azután visszafelé lépve a nő elé, ke­serűen folytatá: — Isten önnel asszonyom ! Én elmegyek, ön nem szeret, s a valót tudni jobb elébb, mint utóbb. — Elemér!! . . . — Hallgasson meg asszonyom ! Majd, ha eljövend az óra, midőn vőlegényével Isten házába lépend, hogy ott egy szent frigy által egyesüljenek, lelkem kegyed fe­lett fog lebegni, hogy az ég urától kikönyörögjem szá­mára azt, mit tőlem megtagadott — a boldogságot!. . Életutam­ tövisek helyett csak rózsa teremjen, árassza el az ég annyi boldogsággal, mint a mennyi fájdalommal megvert engemet ! . — De édes Elemér! — Azon szemekben, melyben üdvömet véltem lát­hatni, fájdalom sajtolta könyük soha se legyenek; aj­kait ne kényszerítse panaszra soha semmi . . . Szeresse férjét ! Hiu ábrándok előtt zárja el szivét s e szentélybe férjén kivül ne engedjen hatolni soha semmit. És ha néha-néha családi boldogságuk egén há­borgó vihar tornyosulna, mi megsemmisítéssel fenyegetné az eddigi verőfényes napokat, ha homlokára a bu fel­legei vonulnának, hogy elhomályosítsák az azon honoló égi fényt, selyem pilláit ne özönöljék el a fájdalom könyüi: keressen vigaszt imak­önyvében, s szive megköny­nyebülend ! ! ! — Isten önnel asszonyom ! . . . E szavak után a férfi elrohant. A nő pedig midőn látta, hogy egyedül van, s meggyőződve Elemér szerelméről, belátva, hogy szive jobban vonzódik ahoz, ki most elhagyta, mint Zoltánhoz, sőt előbbit e percz óta kimondhatlanul, határ nélkül sze­reti, imádja, mig amazt ki mézes szavaival belopta magát szívébe rövid időre — gyűlöli, meggyőződve arról, hogy a kit szeret, egy hibás lépése által talán örökre elvesztette, — kényei, melyek már elemér bú­csúja alatt is permedeztek, megeredtek. III. E helyen már idő­szerűnek találjuk, hogy elbe­szélésünk szereplőivel nyájas olvasóinkat — kik idáig követni szívesek voltak — megismertessük. Kerteg Margit tekintélyes, de elszegényült család­nak utolsó sarja volt. A korán özvegységre jutott anya minden szerelmét egyetlen leányára ruházá. Nem kímélve vagyonának romjait, leányának igyekezett jó nevelést adni. Margit nevelése 16 éves korában végződött be, s ekkorra a segélyforrás is kiapadt. S az anya, hogy leá­nyától eltitkolja a rideg valót, hogy ne éreztesse vele a szegénység keserű kenyerét, nélkülözni volt kénytelen. Gyermeke jövője felett már-már kétségbe esett, midőn Margit kezét Satvári kérte meg, ki már ekkor 30 éves de dúsgazdag volt. Az anya szivében harcz keletkezett. Tudta, hogy leánya Váry Elemért győződve, hogy leánya Satvári oldala szereti, s meg volt mellett soha sem lesz boldog, de mit tehetett. Elemér még csak kezdő ügyvéd volt, s irodája nem nagy klenturának örvendett. Határozott a­nélkül, hogy leányát megkérdezte volna. Margitot mindenről értesíté, s felfedezte előtte szomorú anyagi viszonyait. Margit könyökben tört ki, s mit sem akart tudni e viszonyról. Később azonban komolyan megfontolva a dolgot, belátta, hogy ellenkezésével anyját nélkülözéseknek tenné ki. E gondolatra fellázadt lelke. Soha­­ soha­­ rebegő, inkább szakadj meg szívem, legyek boldogtalan, de anyámat nem teszem szerencsétlenné. Saját boldogsága feláldozásával tehát kezet nyujtá Sas­várinak, Váryt pedig levélben tudósitá, egyszersmind jegygyűrüj­t visszaküldte. Képzelhetjük Elemér kétségbe­­esését. A szomorú hir az erős férfit egészen leverte, he­ves láz vett rajta erőt, ágyba esett, s mire felgyógyult, Margit már Satváriné volt. (Folytatás köv.)

Next