Békésmegyei Közlöny, 1880. január-június (7. évfolyam, 1-124. szám)

1880-05-04 / 85. szám

B.-Csaba, 188Q. VII. évfolyam, 85. szám.­­ Kedd május 4-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz- féle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám­ára 4­­ kr. A szerdai és szombati szak­­­ára d kr. K­aph­atn Grüinfelt! .1 könyvkereskedő urnái 11 -Gsnban Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „­gilttér"-ig en é<ry sor klui&tu­­d­ja Jő ki Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó, hivatalban Takács Árpád ur nyomdájába­ , vidéken a posta­hivataloknál !> kros i>091«utalván­ynyal Reflexiók. 1. Tavasz van. Fizikai örök törvényeknél fogva a természetben mindenütt megindult a haladás; a csira az életre serkenés pro­czessusában van; a rügyek bimbókká faka­doznak; az uj élet, a tenyészet kezdetét vette. Hát az eszmék világában meg­van-e a kikelet? a társadalmi erők, el­vek, czéloknak megvan-e ébredési stádi­umaik? Igen, minden kételyt kizárólag meg­vagyon, és a szellemi uj mozgalmak, uj irányok is szeretnek a tavasszal tartani. Nem örvendetes dolog, hogy nálunk ilyen értelemben a kikelet kevés hajtást, kevés életet hozott felszínre ismét. Mintha csak igazságot akarna szolgáltatni némely pessimisticus országjár­ó és publicistának, kik a nemzet apathiájáról, tespedéséről be­szélnek untalan. Van talán némi részben igazuk, habár túlozzák is az állapot minőségét. Igaz az, hogy társadalmunk kevéssé érdeklődik va­lami iránt; az a sürgés, forgás, az a tenni­vágyás, törekvés, buzgalom, hév, mit nyolcz, tiz év előtt szemléltünk, nagyot lohadt, mondjuk lecsillapodott. — Legislatiónk mely annyi szép, nemes eszmék létesítését, és egy politikai átalakulást kezdeményezett, a legtöbbször vagy nem oldotta meg feladatát egészben, vagy csupán az irány kijelölé­sére szorítkozott. Áll az, hogy parlamenta­rizmusunk nem egészséges, és hiányával van a tökéletességnek, roppant kormá­nyok jönnek, mennek nagy állami czélok ki­tűzése vagy azoknak inaugurálása nélkül. Botrányos jelenetek játszódnak le a parla­mentben komoly munkálkodás helyett akár­hányszor. Egyes előkelőbb államférfiak jó hírnevei meghurczoltatnak, sárral kevertet­nek képviselőházban és sajtóban anélkül, hogy a társadalom határozott nyílt elité­léssel sújtaná az ilyes üzelmeket. Égető kérdések és bajok megoldatla­nul és orvoslás nélkül maradnak. Vallás, — nevelés — az egyedi sza­badság kérdései, közigazgatási és közgazda­sági reformok, a föld jövedelmét elősegítő melioratiók, mezőgazdasági és ipari viszo­nyaink javítása, a közjövedelmi források öntudatos többítése, fontos juridicus elvek megállapítása és kimondása számos egye­bekkel együtt mind olyan mi sürgős intéz­kedést követel, mert súlya naponként ha­talmas erővel nehézkedik reánk, még­is elodáztatnak, mint szép eszmék, szép re­mények megoldatlanul hagyatnak. Ha olykor-olykor vet egy-egy lobbot valami, hát kívánjuk kivitelét, tudjuk mind­nyájan, hogy itt tenni kell, de utoljára sincs elég téve semminek. Miért? mert a társadalom szava nem lép fel követelőleg. Támadnak hébe-hóba izgatók, de ki­fáradnak, mert vagy nincs elég erejük a véghezvitelre, vagy nincs ki kövesse őket. Egy-egy parlamenti szónoklat, egy-egy ha­tásos vezérczikk vagy röpirat . . . meghall­gatjuk, elolvassuk — aztán napirendre térünk felettök. Merész kezdeményezők, hasznos magvak sikeres elültetői nincsenek. A­ y. ALFÖLDI ÜGYEK. A temesvári szính­áz égése. Temesvár, május 1. Ápril 30 án este a „Nő ura­lom" czimü vígjáték utolsó szavai még alig hang­zottak el s az előadáson jelenvolt közönség még alig lépte át színházunk küszöbét, hogy a kiválóan sikerült előadás után le­nyugodjék, midőn „Tűz van!" vészkiált­ ó „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Egy szakértő tanu. Bűnügyi történet. Irta: Berinanu M. (Folytatás.) Lyser kiugrott az ágyból és gyorsan felöl­tözködött. — Nem tudja, kérdé a szolgát, mit kiván tanár úr tőlem ? — Arról nem adhatok fölvilágosítást, csak azt mondá, hogy kérjem, miszerint rögtön jöjjön hozzá; a dolog ép oly sürgős mint fontos. Lyser sietett és nem sokára a tanár szobá­jában állt. Ma megmutathatja, mit tanult szólt ez tré­fásan, de némi zavarodással tanítványához. Nem valami könnyű műtét forog­ fenn, és okaim van­nak ahhoz csak önt segédül választani, mert ön­nek tántoríthatlan hallgatására számítok. Ugyanis egy pisztolypárbaj eltitkolása forog szóban, és gondolhatja, hogy magasabb tekintetek kénysze­rítenek, ezen esetet — orvosi kötelességem elle­nére — a hatóságnak föl nem jelenteni. Ha ezt tenném, két nemes családra megmérhetlen nyo­mort hoznék, mert ön jól tudja, hogy itt nálunk különösen a pisztolypárbajok mily szigorúan büntettetnek. — Eleget tudok, tanár ur­ — szólt Lyser. Itt kérem, hogy hallgatok. A tanár erősen megszok­ta a tanítvány oda nyújtott kezét, azután ellátva magát mindennel, mi a tervezett műtéthez szükséges, mindketten a már várakozó kocsiba ültek, mely őket vágtatva, a körülbelül egy fél órányira a város előtt fekvő Sallin báró nyaralójába vitte. A ház ura és neje, utóbbi könyökben úszva fogadák az urakat, és a tanár azonnal a beteg­hez — ki a ház fia volt — vezettete magát. A betegszoba az első emeleten volt. Midőn a tanár ismét lejött, fiatal segédét félrehivá, és lassan, mondá hozzá : — A­mint már mondám, n­em könnyű dol­gunk lesz itt, mert a jobb vállcsont csúful össze van marc­angolva. De figyelemmel, hideg vérrel és határozottsággal igen szép műtétet fogunk véghez vinni. Fiatal barátom, legyen tehát figyel­mes, csendes, és ahol mondom : ott gyorsan men­jen neki! Fölmentek a betegszobába. A sebesült, gyö­nyörű, huszonnégy éves, majdnem athletikai ter­rm­etű ifjú, bár sebe bizonyára sajgott, már egy támlásszéken ült, és a műorvosokat vidám nyu­galommal várta. A golyó mélyen fúródott a váll­csontba, és már a színhelyen, hol a párbaj tör­tént — a csak néhány mértföldnyi távolságra levő határon — egy sebész által kivágatott. Azon em­ber azonban oly ügyetlenül járt el, és az út a szülői házhoz annyira súlyosbította a sebet, hogy a tanár bátran mondhatta: a m­űtét nem könnyű dolog lesz. A műtét mégis aránylag rövid idő alatt kitűnően sikerült. A sebben nem maradt semmi­féle csontdarabocska­­ vissza, és minthogy a báró háziorvosa a legnagyobb gonddal kezelte a to­vábbi gyógyítást, Sallin Ferdinánd báró, övéinek kimondhatlan örömére, nyolcz hét m­úlva „a lóról történt életveszélyes esése" folytán tökéletesen annyira fölépült, hogy csak a jobb kar maradt béna, minek az volt a követke­zménye, hogy tiszti­ állásáról le kellett mondania, mi m­­latt.sem­­ övéi, sem maga épen nem nagyon búsultak, m­ert mély béke uralkodott Németországban, és békében egy fiatal, tüzes és becsvágyó ifjú a katonai szolgálatban legkevésbé sem találja törekvésének kielégítését. A tanár sikerült gyógykezeléséért ,fejedel­mileg lett megjutalmazva ,és Lysernek, bármen­­nyire szabadkozott is, a háladatos atyától egy gyönyörű arany ismétlő-órát kellett elfogadni. Rövid időre elhagyá Lyser az egyetemet és csak három év múlva tért ismét oda vissza. Azon­nal meglátogatá 0. tanárt, ki eleinte boszusnak látszék, hogy Lyser — a mint magát

Next