Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)
1880-10-14 / 198. szám
B.-Csaba, 1880. Kéziratok nem adatnak vissza. VII. évfolyam, 198. szám. Csütörtök, október 14én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájába. vidéken a postahivataloknál 5 kres postautalványnyal. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grüinfeld 1 könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő politikai, társadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre 2 frt. Egy hóra 80 kr Az előfizetés czélszerűen ^OOStS.i^tal ván3r:r37-al eszközölhető. B. Csaba, 1880. szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" 3sia-d.0-lj.i-va.ta.Xa,. Egy megyei szabályrendelet. 1. (*) Hírlapírói kötelességünket vélnék elmulasztani, ha Békésmegyének a megye területén az országos és hetivásárok alkalmával tartott gabnapiacz rendezése és az adás-vevési módozatok megállapítása tárgyában alkotott szabályrendeletét megbeszélés és eszmecsere tárgyává nem tennék és részünkalá nem jól megérdemlett bírálatnak vetnék. Ne mondhassa reánk a művelt világ, ne mondják más megyebeliek, hogy ezen sok tekintetben mulatságos rendelet ellen senki sem mert felszólalni, hogy az abban foglalt furcsaságokat senki meg nem értette, oly rendeletét, mely ritkítja párját és amelyhez hasonlót az egész művelt kontinensen, de még hazánkban sem találhatni. Először is általánosságban mondjuk el róla nézetünket. Már a rendelet czímének egy része világosan bizonyítja, hogy ki alkotta, túllépte hatáskörét, mert habár nem lehet tagadni, miszerint a gabnapiacz rendezése rendőri és közbiztonsági tekintetekből a közigazgatósági hatóságok jogkörébe vág, másrészt alig lesz gondolkozó ember a világon, ki el ne mosolyogja magát, midőn a jogaiban megnyirbált vármegye azzal akarja magát kárpótolni, hogy magasabb kereskedelmi politikát kezd űzni és „adás-vevési módozatok" megállapítására adja árva fejét. A megye tanácstermein túl világ folyását ezen szabályrendelet létező alkotásánál teljesen figyelmenták és elfelejtették, hogy van kivül hagymagyar kereskedelmi törvény, mely az adás-vevési módozatokat elég szabatosan állapítja meg és melylyel homlokegyenest összeütköző szabványokat alkotni nagyon felesleges időtöltés volt. Ezen szabályrendelet tehát mindenekelőtt szükségtelen volt. Ki lehet alkusz, ki mikor tartozik az elalkudott árut átvenni, azt a magánjogi és kereskedelmi törvények eléggé világosan határozzák meg és a mi alkotmányunk nem bízta a megyékre hogy magánjogokat rendezzenek, adás-vételre vonatkozó törvényeket bővítsenek s országos törvényekkel ellenkező megszorításoknak vessék alá a szabad forgalmat, kereskedést. De a rendelet czéltalan, is és pedig azért, mert heti és országos vásárokon a törvény vásári bíróságokat rendel, melyek mindkét fél meghallgatása mellett, igazságosabban és gyorsabban i A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁRCZIJl Az apa intései. — Elbeszélés. — írta: <3iosz IC-lajos. (Folytatás.) Három év mult el a fenti események után. A Somfásy család gyakran ellátogatott T. . . ra a Cserháty családhoz, ezek meg viszont B-be rándultak minden tavaszal s rendesen 6 — 8 töltöttek ottan. A kis Irma szépen fejlődött, hetet annyira, hogy b.-i összes fiatalág majd megbolondult utánna. De ő esküjéhez hiven maradt. Nem sikerült senkinek Elemért kiverni a nyeregből. Csak egy fiatal tanárnak sikerült helyet foglalni Irma szemeiben, de csak a szemeiben. A többi halandókat észre sem vette. Ha köszöntek neki, nyájasan fogadta, de pillantásra sem méltatta a csinosnál csinosabb fiatalokat. Ez a hidegség boszantani kezdi őket, de még jobban az, hogy azt a könyvmolyt úgy kitünteti, beszél vele s kezét nyújtja neki, ha oda megy. Ez forrongásba hozta az ipsaék vérét s nagy fogadást tettek. Szalmaszár Tóbiás fogadott 4 paripájába, Zabhegyi Tihamér 500 hold földjébe, hogy ők meghódítják Irmát. Ha pedig nem sikerül a terv, Tóbiás eladja négy paripáját, Tihamér az 500 hold földet s a pénzen addig dáridóznak, mig egy krajczár lesz belőle. Szegény Tóbiás, mondá Dongás Pista, tán azzal az alig szalmaszárnyi lábszáraiddal gondolod azt a büszke leányt meghóditani? Igen én, Pista, feleltem ez hetykén. — Megjárod, ha felsülsz. — Mulatunk, pajtás. — Köszönöm az ilyen mulatságot. — Nem tartasz velünk ? — Igen én. De mondanék valamit. — Halljuk. — Add nekem a négy lovat, kifizetem az árát. — Nem eladó még most Pistikám. — Hátha elveszted fogadásodat? — Akkor igen. — Jól van. — Tihamér, mennyiért adod nekem az 500 hold földet, kérdé báró Havassy Aladár, — mert tartok tőle, hogy más kezébe kerülj én lelkemre, nagyon szeretném az én birtokomhoz csatolni. — Készpénzbe fizetem rögtön. — Mit, hát nem tartasz képesnek arra, hogy tervemet végrehajtsam? kérdé Tihamér. — Sőt igen is, csak az orrodat cseréld ki, mert úgy hiszem, hogy ez hátrányodra lesz. — Ne terefálj Aladár. — Nem, nem pajtikám, csak az igazat mondom, kötekedek amaz tovább. Én olyan görbe lábszárral és ripacsos pofával nem indulnék olyan helyre hódítani, ahol nálamnál sokkal szebb vőlegény van. Merek fogadni egész vagyonomba, hogy mindketten veszteni fogtok. Lépjetek vissza, még ideje van, még nem tudja senki, hogy mily esztelenségen töritek fejeiteket. Mi elhallgatjuk az egésze. — Ha életembe kerül is, felelt Tihamér, vissza nem lépek. — Jól van. Nem sokára az egész kis város megtudta a leggazdagabb családból való ifjaknak fogadását. Nagy érdekkel várták az eredményt. A hír eljutott Irmához is, s megírta Elemérnek, ki ez idő jót nevetett rajta tájban tartózkodott megrongált egészségét helyre külföldön állítani, az egészet s ez azt irta vissza, hogy csak ültesse fel jól a sportsmanokat. Ez meg pompás tervet készített, mely szerint az ifjakat kineveti, felülteti s guny tárgyává teszi őket. (Folyt. köv.) Színházi tárcza. Becsukták tehát a csabai színházat. Csődöt mondott jókedvünk. A hosszú téli esték unalmai irgalmatlanul exequálhatják kedélyünket. Nem lesznek itt Thália papjai, hogy sovány belépti dijakért kövér miséket nyújtsanak, hogy komor óráink rideg