Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)
1882-05-04 / 53. szám
B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 44. szám. Csütörtök, márczius hó 4-án. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, fféliven és csütörtökön. ELOFIZETÉSI DIJ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Németszag és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kéziratok nem adatnak vissza.. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus nrnál és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kres postautalványnyal, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 8 frt Fél évre 4 „ Évnegyedre . . 2 „ Aö üliüvelődéseink érdekében. Hazánk térképére tekintve, azonnal szembetűnik ennek kerekded földrajzi alakulata, természetes határoktól, csaknem minden oldalról, védett helyzete. Ennélfogva, valamint éghajlati sajátságai következtében, egyike Európa legkedvezőbb fekvésű országainak. Mérsékelt levegője, természetes védfalat képező hegylánczolatai, talaja mind azt mutatják, hogy az e hazát lakó népek békés, csendes, önmagától megélni képes nemzet-családot alkothatnak. — Hegyei, vizei, terei mind egy-egy foglalkozási ágat, egy-egy megélhetési forrást rejtenek magukban. Mi az oka mégis, hogy ez ország nem annyira, mint lehetne, kellene s megérdemelné ? boldog Mi az oka, hogy e kies birodalom nem mondható annyira virágzónak, mint a miképen arra szüksége volna? A mód nekünk szól, minket illet, a népet. És ha az ősöket lehetne is mulasztásokkal vádolni , ha lehetne is mondani, hogy akkor, amikor kellett volna, nem tettek meg mindent, nem annyit legalább, amennyi e virágzás, e boldogság megalapításához kívántatott volna, avagy elég-e, hogy csak rekriminácziónál maradjunk ? nem kötelességünk-e nekünk, újabb nemzedéknek, hogy ha egyszer mi felismertük a bajt, amit az ősök talán nem láttak, azon segíteni igyekezzünk ? nem kötelességünk-e nekünk, ez ujabb kornak, helyre hozni a mulasztásokat ? Ez az ország, melynek lakói erényesek, bátrak, jellemesek, munkások, boldog otthona lehet mindnyájunknak, csak az eszközöket tudjuk is, akarjuk is mozgásba hozni, felhasználni, alkalmazni. Az, hogy sok különböző népfajból állunk, nem ok ma már. üagy eszme dominál mai polgári életünkben, az „egy hazaszeretet" eszméje . É s ha ez az eszme, ez a gondolat, minden divergencziáktól menten érvényesül mindenütt , az együttartás ereje által kivívhatjuk, ki is fogjuk vívni a boldogság és virágzás minden feltételeit. De eggyel szakítanunk kell, szakítanunk a közönnyel, az egyenetlenséggel, a munkátlansággal a közügy érdekében. Ma, mikor a békés, a csendes, de kitartó munkásság a feltétele a boldogulhatásnak, nem szabad szétszakadoznunk, különböző irányban futván csalképek után, hanem oda kell törekednünk, hogy népünk, életfentartási legszentebb feladatáról felvilágosittatván, oly irányban vezettessék, mely nem kivül a hazán, hanem ezen a földön keresse és találja fel azt, amire szüksége van, a mi jólétének föltétele. Bármennyire haladt is és halad folyvást közoktatásunk ügye, ez magában még nem elég. Az megszünik az iskola küszöbénél. Annak különben is feladata a kulcsot adni a kezébe, melylyel az ismeretek templomába bemehetni. A művelésnek folytattatnia kell. E folytatásnak módjait igen szépen adja, bár röviden, elő György A. a következőkben: Állíttassanak köz (nép) könyvtárak; tartassanak felolvasások; rendeztessenek olcsó képes könyvgyűjtemények s folyóiratok; szerveztessenek mintaszerűleg berendezett múzeumok, kiállítások, mert még a nyilvános kirakatok is nevelő szereppel bírnak. Eddig megelégeltük, hogy a gyermekek nevelésével foglalkozzunk; vegyük fel a felnőtteket is e munkálkodási programmba, s ahol az iskola elhagyta az ő ügyüket, az élet folytassa tovább, hogy az elmélet találja meg az életben a maga gyakorlatát. Gondolkozzanak erről politikai hatóságaink, városaink, sőt kisebb községeink is, de ne csak gondolkozzanak, hanem tegyenek is. Minden lépés, melyet ez irányban s e czélból tettek, egy-egy fudamentom-kő lesz a népboldogság épületében ! B. B. 1). Politikai hírek * A magyar képviselőház most a horváth kérdést tárgyalja * Páris, máj. 1. Az „Agence Havas" jelentése Londonból: Angolország, Oroszország és Ausztria-Magyarország elvben fogadták a Duna gőzhajózásra vonatkozó franczia javaslatokat. Németország és Olaszország beleegyezése Románia csinál a részletekre nézve nehézségeket, biztos, csak * Berlin, máj. 1. A „Nordd. alg. Ztg." megczáfolja azt a londoni tudósítást, hogy Vladimír a három császár találkozására nézve javaslatokat hozott. Az egyetértés a három uralkodó közt találkozás nélkül is biztosítva van, különben most nincsenek is olyan politikai mozzanatok, melyek a három uralkodó személyes eszmecseréjét szükségessé tennék. * Moszkva, ápr. 30. A koronázás görög naptár szerint minden bizonnyal augusztus 26-án fog megtörténni. * Sajtóper a „Függetlenség" ellen. A közvádló sajtópert indított a „Függetlenség" czimü politikai napilap ellen, e lap f. évi február 16-án megjelent számában „A felelősség" felirattal közölt s állítólag a btk. 173. §-ába ütköző lazítást tartalmazó vezérczikk miatt. Pár szó az ev. lelkészi állomás kérdéséhez.*) E lap f. hó 27-én megjelent számában ugy a vezérczikk, mint a hírek rovatában tárgyalva van a Csabán felállítandó magyar lelkészi állomás kérdése. Amint a meglehetősen burkolt és homályosan tartott vezérczikkből kitűnik , arról van szó, hogy a mostani magyar hitszónoki állás választassák el a vele egybekötött tanítói teendőktől és alakítassék egy korlátoltabb értelmű magyar lelkészi állomás. Sajnálom, hogy az említett czikk sem a korlátoltabb értelmű lelkészség fogalmát nem adja, sem pedig arról nem szól, hogy a korlátoltabb értelmű lelkész fizetését mi módon szándékozzák fedezni. Így tehát kénytelen vagyok ezt magam kitalálni. A korlátoltabb értelmű lelkészséget ugy fogom .) Az „audiatur et altéra pars" elvénél fogva e czikket is közöljük. Szerk. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A » fehér kakas« vendégei. (Elbeszélés.) Irta : Mészáros István. V. A karácsony est és Szilveszter éj. (Folytatás.) Nyolcz órakor a hordár — nem Jakab volt — illatos levélkét vitt az izgatott Ivánnak s benne e pár sor: „Imádott Ivánom! ára a Hogy forrón megköszönje, epedve vár mára egy kis tete hű Piroskád!" Boldogan tölt az a karácsony-est. Kütte a mámor serlegét az utolsó cseppig . . . Hanem az ébredés ! Ma reggel Piroska uj évi ajándékról rebesgetett. És itt van a Szilveszter éjszakája ! Főnöke megjött. Pedig csak uj év utánra várta. És most itt virraszt kínos tépelődéssel hideg szobájában a kopottam lámpa mindinkább hunyó fény mellett. Kétségbe van esve. De azért okoskodik. Haza már késő inni. El sem tudom küldeni! De hát a kliens, kinek át kellett volna az 1200 frtot adni, atyjának jó ismerőse, ki sokszor ebédelt náluk, midőn még apja gazdag földes úr volt. Hozzá megy, elmond mindent Arra kéri, hogy irja meg a nyugtát, s ő majd szüleitől előteremti a pénzt. Azt mondja, hogy elvesztette az utczán .... Eh, ez ostoba! Elkártyázta. S az meg fogja tenni. Bionyosan meg. A régi barátság emlékéért meg ! Csakhogy nagyon kétségbeesett volt ez az okoskodás! És Kálmos Iván ott tépelődik hideg szobájában a kialudt lámpa mellett, pedig a szürkület is meglepte már s a szállongó sűrű hópelyhek fehér fényt vetnek zúzmarás ablakára. VI. Késő! Uj év napján déli tizenkét órakor nagy lelkendezve fut haza Arató Sándor, hol már össze volt gyűlve az egész társaság s kedélyesen pálinkázott, hogy jó ágyat készítsen az uj évi ropogós malaczpecsenyének és dagadó fánknak, melyet Etus és Tercsi kisasszonyok puha kacsói vetettek a forró zsírba. — Mi lett Sándor? — Alig tudok szóhoz jutni. Péterffivel voltal, Iván ügyvédjénél. A czukrászdában találkoztam vele. Ő kérde tőlem, hogy nem láttam-e Ivánt, mert már három napja nem volt irodában? „Bizonyosan beteg, igy szólt ő, de elég hanyagság hogy baját nem tudatja velem, mert karácsony előtt adtam át neki 1200 frtot, hogy vigye Sánthához s ő nem ad életjelt magáról. Sem Iván, sem a nyugta!" A fiuk szorongva hallgattak. — Képzelhetitek, folytatá Sándor, mennyire meghökkentem. Mindjárt tudtam, hányat ütött az óra. Hiszen Jakab szavahihető ember, s ő mondta, hogy Ábrahám hordár karácsonynapján nagyértékű ajándékot vitt annak a tánczos lánynak. Drága bársonybunda, kalap, karmantyú, ékszer, szövet s a jó teremtő tudná, mi minden nem volt. És Jakab is csak tegnap mondta nekem, mert tegnap tudta meg. Már az, hogy ennyi értékű holmit egy ismeretlen hordárra bíz, mutatja, hogy nincs tisztában magával az a gyerek. De tegnap azt hittem, hogy fösvény nagynénjétől kapta rá a pénzt, aztán meg hogy Ábrahám kissé toldott. Amint elváltam Peterffitől, ígérvén, hogy előteremtem Ivánt, bárha ő mindnyájunkat megsértett, csak ne beszélje el a dolgot, futottam Sánthához, de ő már hónapok óta nem látta Ivánt. Onnan nagynénjéhez. Oda be nem bocsátottak, mert nagyon beteg, hetek óta mozdulatlanul fekszik. Fiuk, szegény Iván, azt a pénzt magánál tartotta. Ő nem tudja előteremteni a pénzt, mert a múlt héten foglalták le apjának utolsó száz holdját. Aztán meg nem is merne haza irni. Az a fiú roszban töri a fejét. Fiuk, ha egy csepp baráti érzés van bennetek, hát hallgattok szavamra. Nekünk meg kell menteni azt a fiút. Nincs otthon, de Jakab látta, hogy a színházba ment kétségbeesett arccal. Megparancsoltam neki, hogy kövesse, s ha elfogta, még erővel is, hozzá hozzám. Nekünk meg kell mentenünk! A készpénzből bajosan futja ki, — ah hogy én az egyik százasnak már nyakára hágtam! — de van holmink, az utolsó gombig be kell csapni, egy pár száz forinttal a vén .kakas" is kisegít. Aztán meg délután minden ember menjen a kávéházba s ismerőseitől kérjen, a mennyit lehet.