Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)

1882-05-16 / 58. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 58. szám. Kedd, május­ hó 16-án. 108 Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd, (féliven) és csü­törtökön­ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva . Hausenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Németor­szág és a Svájcz minden fővárosaiban. ELŐ FIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 8 frt Fél évre .­­ 4 „ Évnegyedre 2 „ Kéziratok nem adatnak vissza. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház. h)rá a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni térünk. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési díja 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnál és Bia­ner B. úr nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivata­loknál 5 kros postautalván­nyal. Szükséges-e a polgári házasság? (Vége.) Mutatja ezt a mindennapi tapasztalás, hogy a kánonjog által felállított korlátoknál fogva az asztal és ágytól elváltak, a legnagyobb erkölcstelenséget űzik. A férfi ágyast, a nő pedig szeretőt tart, s hogy mily veszedelmes ez a társadalomra nézve, ezt min­denki tudja, ki éber figyelemmel szemléli, mily befo­lyást gyakorol a közerkölcsiség egy nemzet szellemi és anyagi fejlődésére. És a kanonisták, vagy mond­juk az egyház embereinek első és legszentebb köteles­sége erkölcsöt terjeszteni, az az odahatni, hogy a nép érzületében az erkölcs szilárd alapra legyen fek­tetve, tehát legalább is problematikus, miért szállnak egy oly intézményért sikra, mely az erkölcstelenség csiráját magában tiltja a végelválást rejti? De maga a kánonjog sem miután nevezetesen a tridentini zsinat (sess. 24. de reform, matt­, cap 7.) a házassá­got jogi lényegében feloldhatónak nyilvánította, sőt az uj testamentummal sem ellenkezik, mert e szerint Krisztus a form. elválást házasságtörés miatt megengedte. A házasságnak alapja mint érintem nem a val­lás, hanem a szerelem, a kölcsönös tisztelet, a vég­elválás pedig az ember természetében, a házasság rendel­tetésében leli in­dokolását, ha tehát visszadjuk a házasság­nak jogi természetét megszűnnek a visszaélések, melyeket azért oly gyakoriak, mert a házasság eddig az egy­ház és nem az állam oltalma alatt állott, az­az jogi természetéből ki volt vetkőztetve. És vajjon mit bizonyítanak ezen visszaélések ? Azt, hogy senki sem tekinti a vallást a házasság alap­jául, hanem mint mondom a szerelmet, a kölcsönös vonzalmat, mert különben a házasság kötése czéljából senki sem változtatná vallását. A népre nézve a házasság kötésének alakszerű­sége épenséggel nincsen káros hatással, mert a nép nem foglalkozik a házasság jogi természetével, nem tudja ő a különbséget a polgári házasság és a sak­ramentum közt, a nép embere nősül, mert gazdasága folytatásához szükséges, hogy családot alapítson, nem törődik ő a formával, és ha a törvény előírja, hogy a szolgabíró vagy polgármester előtt esküdjék, ezen egybekelési módozatot ép oly tiszteletben tartja val­lási hatóságok előtt vállalt vagy reá rótt kötelezettsé­geket, sőt tapasztalásból határozottan állíthatom, hogy a nép most már ép oly tisztelettel hajol meg az áll­lam mint az egyház auktoritása előtt. És mert nem ismeri a nép a házasság jogi természetét, érintetlenül is hagyja vallásos meggyőződését. Kisértsék meg a kanonisták, — hagyják csak békében a népet, —s bármily reformok hozassanak ezen téren, érzületében semminemű változást nem fog előidézni. A kifejtettek után a zsidók és keresztények közt házasság sem ellenkezhető. A gyermekek nevelését tekintve a családnak első és fő feladata gyermekeit becsületes állampolgárokká nevelni, és nem fogja alterálni sem az egyik, sem a m­ásik vallásos meggyőződését, ha az egyik gyermek a katholika, a másik pedig a zsidó hittanban nyer oktatást, a­mint nem zavarja meg a családi bensősé­get, ha az egyik gyermek az egyik, a másik pedig evvel épen ellentétben álló életpályára neveltetik, mert nem szűnnek meg a gyermekek, gyermekek, a szülők pedig szülők maradni, akár mac­eszt, akár malaczpe­csenyét esznek. A vallás külsőségei pedig nem képe­zik a családnak­ életadó rugóit, és úgy hiszem nincsen meg a kanonisták közt sem gondolkodó fő, ki ezen a téren reformok szükségét ne érezné. Emberek vagyunk mindnyájan, ne zavarjuk szűk­keblűség vagy kiváltság által az emberek közt a ter­mészetadta szolidaritást, határozzon ott a­hol két sziv egyesüléséről van szó, a legilletékesebb biró : — az érzelem ! Dr. Schuller Simon. ME­ J YB ! KÖZ­Üli YE­K. " Alispáni jelentés: felolvastatott Békésmegye törvényhatósági bizottságának már 15-én tartott gyűlésén Tekintetes megyebizottsági közgyűlés! A megye állapotáról és a mult 1881. év szeptember ha­vától a mai napig közbeesett idő alatt tett nevezetesebb intéz­kedéseimről szóló rendszerinti jelentése­met az 1870. évi XLII.­­törvényczikk 58. §. o) pontja értelmében következőkben van szerencsém tisztelettel előterjeszteni. I. Népmozgalmi viszonyok, közegészségügy. A megyei számvevőség által összeállított népmozgalmi kimutatás szerint 1881. évben a megye területén szülöttek szá­ma 12,085, az elhaltak szám­a 91 Oá, a tiszta szaporulat 2983 fő volt, mely eredmény az 1880. évi lélekszaporulatnál 282 fővel kedvezőbb, vagyis megyénk népességének száma, a ki­es beköltözöttekre való tekintet nélkül az év végén 233,801 főre emelkedett. A megye tiszti főorvosinak az 1831. év közegészségügy viszonyairól szerkesztett jelentése szerint az 1881. évi közegész­ségi viszonyok, mind a mellett, hogy a gyermekek között ural­kodó vörheny és roncsoló-toroklob az 1881. év folyamában számos áldozatot követelt, az 1880. év közegészségi viszonyai­nál kedvezőbbek voltak. A közegészségügyi viszonyok e ked­vezőbb jellege, a mint az már a népmozgalmi adatok fennebb történt szembeállításánál kitűnt a halálozási esetek csekélyebb létszámában nyert kifejezést. A lefolyt év határozottan a sajátlagos gyermekjárványok ideje volt Uralkodott ugyanis a gyermekek között a vörös him­lő, szamár hurut, szórványosan a hólyagos himlő később a vörheny majd magábal m­ajd roncsoló toroklobbal párosulva. Az őszi és téli hónapok alatt az említett gyermekbetegségek mellett, felnőtteknél a légző szerbek hurutos és lábos bántal­m­ai mutatkoztak, a vörheny járvány leginkább uralkodott B.­C­ab­in, hol 1881. évi junimhó 1-je vagyis a járvány megál­lapítása óta e hó elsejéig megbetegült 1599, meggyógyult 1­ 18, meghalt 481 gyermek, vagyis ezen betegség B.­Csaba város népének majdnem 5 °­ C-át támadta meg, továbbá Békésen, hol közel 30 °­ C-nyi halálozási arány mellett, a betegültek létszáma a 400-at megh­aladta, ehhez csaknem hasonló viszonyok voltak Orosházán, szelídebb lefolyást nyert ugyanezen járvány M.-Be­rényben és Dobozon. Bár nem nagy kiterjedésű, de igen ve­szélyes lefolyású s Szarvason még 1880 évi szepte­mber hó 7-én kiütött roncsoló toroklob járvány, melynek 650 betegülési ese­te, 50%-nyi halálozással végződött. Még mindig igen sajná­latos s a gyermekek magas halandósági százalékát elég indo­koló körülmény, miszerint a 7 éven aluli gyermekek 2092 esetben nélkülözték az orvosi segélyt, melyből mindössze is 45 eset képezte a közegészségi törvény szerin­t elmarasztalás tár­gyát ; hogy ugyanis, a szegény sorsú osztály gyermekeinek gyógykezelési költségei, a községi szegény alapokat terheljék, elég alkalmas eszköz lehetne arra serkenteni a szülőket, hogy beteg gyermekeikre nézve az orvosi gyógykezelést igénybe ve­gyék. (Folyt. köv.) Í Politikai Ik­re­k * Szlávy József közös pénzügyminiszter a közös minisz­teri értekezleten kijelenté, hogy lemondásához ragaszkodik s már el is utazott Bécsbe, honnan közelebbről fürdőbe, s onnan azután haza megy Újfaluba s ősszel Budapestre lő. * Hajótörés. A „Milka" nevü magyar barkhajó, vihar A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAI A rejtélyes fiatott. (Népmonda.) Elbeszéli: Kunhegyi Miklós. (Vége.) ^Szeretném —" „Szeretném — Ugyan mit?" „Szeretném testemet ..." "Az ördögbe!" kiáltott Talpas úr, és eldobva a tollat. „Hát csakugyan bolonddá akarsz tenni ?" „Semmi esetre! Tiszta igazat szólok, írjad tovább! Ezer forint egy kérvényért untig elég. És másik ezret kapsz, ha tes­temet visszanyerem. Talpas újra a toll után nyúlt. „Deczember 20-án a csordási uton utaztam — Csöbők felé. Rémitő hideg volt — az utak rosszak . . „Ps«!! Engedelmet hogy közbevágok! Az alispánt nem engedem bántani, ő az én protektorom " „Jól van. Tehát folytasd: „A hideg borzasztó nagy volt és mivel kocsisom már megfagyott, hogy a testben én is meg ne fagyjak elhagytam testemet . . „Szent isten!" tört ki Talpas Jeromos. „Légy csendesen és írd tovább!" „Hát mit irjak?" „Kibújtam testemből, miután róla előbb gondoskodtam ; úgy ültettem, hogy le ne eshessek, és így szíjjal erősen az üléshez kötöm. Erre repültem a legközelebbi csárdába, azon reményben , hogy lován a kocsin lévő testtel ugyancsak meg fog érkezni." „A csárdában a kályha mögé oájtam és melegítem megdermedt lelkemet. Várok egy óra hosszáig, két óra hos­­száig, nézek az udvarra, mindhiába — a test nem érkezett meg. Hajnal hasadtával siettem azon helyre, hol a testet hagyás­ és sem az, sem lovam nem volt ott. Addig kutattam, kerestem, mig meghallom hogy a tekintetes csölnöki elöljáróság egy holttest tulajdonosát keresi. Felkérem tehát, nevezett elöljáróságot —s a holttestet nekem kiszolgálni, mivel az az én jogos tulajdo­nom. Mindezeket aláírásommal hitelesítem." „Jól van — jel és ird alá." B Aláírjam ? könnyen van kimondva. Hiszen kezeim a testet szolgálják. Írd alá nevemben azon megjegyzéssel : „hogy kezek hiánya miatt." „Már engedelmet kérek — nagyon sokat kívánsz tőlem ; a törvény tiltja elfogadását az olyan kérvények­nek, melyek nincsenek rendesen kiállítva. Más megjegyzéssel nem írhatom alá, minthogy: „kérvényező olvasni és írni nem tud." „Ahogy tetszik. Csak írd alá!" Talpas aláírta a kérvényt. „Köszönöm szépen Talpas barátom, iparkodjál a dolgát minél előbb rendbe hozni. Most pedig sietek nőmet is meglá­togatni." „Megállj, megállj halott barátom" kiálltott Talpas. „Te botlottál a kérvényben. Hogy kötheted meg testedet, mikor már nem volt kezed?" De már nem nyert feleletet. Mély csend uralgott körös­körül, zavarva olykor-olykor a sivító szél zúgásától. Talpas még egyszer átolvasa a kérvényt és álmodozott újra . . . Mi­dőn reggel felébredt, a napsugár már behatolt az ablakon. Elfelejtve az éjjeli kalandot, összerakta iratait és sietett reg­gelizni. Míg étvág­gyal reggelizett, a szolgabíró átnézte iratait és megtalálta az éjjeli kérvényt is. „Bolond gombát evett jegyző segéd barátom ?" És ször­nyű hahota között olvasá fel a kérvényt a kerületi orvosnak. „Rajta! Bontsuk fel e szószátyár lélek testét— és ha az első valásra meg nem szólal, megadjuk neki a végtiszteletet. E beszédre eszébe jutott Talpas uramnak az éjjeli kaland és a két­ezer forint benyomása alatt kérte az urakat, sértetlenül hagyni a testet. Erősen rajta vett, hogy a kérvény benyujtas­sák és tárgyaltassék. Hogy milyen feleletet kapott a szolga­birótól, könnyen hihető. A holttest felbontatott és mivel erő­szakos halál nyomai rajta nem észleltettek el is temettetett. Eme különös történet, végét illetőleg a nép monda nem egyező. Némelyek azt beszélik, hogy a test felbontásánál, a lélek jajgatva repült Csordás felett és Talpas rohant utána folyton kiáltva: „Fogjátok meg, fogjátok meg." Mások azt be­szélik, hogy minden év deczember 23-án a lélek megjelenik és kéri a testet, mire Talpas úr mindig biztatja, hogy a kér­vény tárgyaltatik. És ez így megy sok-sok év óta.

Next