Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)
1882-02-14 / 20. szám
B.-Csaba, 1882 IX. évfolyam, 21. szám. Csütörtök , február hó 14-án. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd., (féliven) és a sír törtökön, helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre írt Fél évre 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Hansenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza. 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimerai íérünk. Kéziratok nem adtatnak vissza. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnál és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánnyal. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klain Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér-ben egy sor közlési dija 25 kr. ELŐFIZETÉSI DIJ B.Csaba, febr. 8-án. *) — A „Békés" mult vasárnapi 6-dik számában közli ama statisztikai számadatokat, melyek hivatva volnának bebizonyítani, hogy a szélbal abszolút többségben volt, azon állításunk ellenében, miszerint a legutóbbi választások alkalmával e megyében a szélbal csak egyenlő eredményt ért el a többi pártokkal. Mi szívesen hagyjuk magunkat kapaczitáltatni, ott hol meggyőznek, de e számadatok nem bizonyítják azt amit Irányi czikkében állított, s igy nem bizonyítják ellenkezőjét sem annak mit mi állítottunk. Bármit mondjon is a kollega, nem a szerint határozható meg, milyen párt van többségben valamelyik megyében, hogy történetesen hányan szavaztak jelöltje mellett, hanem azon végeredmény szerint, melyet maga a képviselőválasztás nyújtott. Így, ha egy megyében például hat kerület van, csak akkor mondható, hogy valamelyik párt tényleg többségre jutott, ha hat képviselő közül legalább négy egy pártból került, de az csak világos, hogy ha csak három képviselő kerül egy pártból, három pedig, tehát ugyanannyi más pártokból, hogy akkor egyik pártnak sincs e megyében abszolút többsége. Egyesegyedül azon országgyűlési képviselők számából, melyeket egy megyéből valamelyik párt, más pártokhoz viszonyítva, az országgyűlésre küld, lehet igazságosan és észszerűen azt meghatározni, vajjon többségben van-e, vagy nem ? A ténylegesen szavazott polgárok száma pedig azért nem állapíthatja meg e tekintetben a többséget, mert lehetnek, sőt a legutóbbi választások alkalmával voltak is esetek egy-két megyében, hogy a szavazók számát tekintve, összesen többen voltak az ellenzéki szavazók mint a szabadelvű pártiak, s azért mégis több szabadelvű párti képviselő küldetett fel az országgyűlésre az illető megyéből, mivel például az illető megyében volt négy kisebb város, hol összesen csak 10,-20,000 lakos lévén, csak 2000-en szavaztak, azonban a városokból mégis 4 szabadelvű, a kerületekből csak 2 ellenzéki küldetett fel az országgyűlésre. Ily esetek fordulhatnak elő, és noha a kerületek felosztásánál, az egyes kerületek népességénél fogva, többen szavaztak az ellenfélre, mégsem mondható ily esetben, hogy többsége volt e megyében az ellenzéknek, mert hisz az ellenzék csak 2, a szabadelvű párt pedig 4 képviselőt küldött az országgyűlésre. Ép úgy történhet és történt is megfordítva a dolog, t. i. hogy minden mást — a kerületek számát s a beosztást, a népességi arányt mellőzve és csupán a szavazók számát összeadva, a szabadelvű pártnak több szavazata lett volna a megyében, de képviselő tényleg mégis több küldetett fel az ellenzék részéről. Csupán a szavazók statisztikai számmennyiségét tekintve különben már azért sem lehet valamelyik országgyűlési párt többségére jogos és alapos következtetést vonni, mert köztudomású dolog, hogy legyen valamely kerületben bár 20,000 lakos mellett 3000 választó, vagy 10,000 lakos mellett csak 1500 választó, legyen tehát a különbözően felosztott kerületekben a szavazók száma bármily nagy vagy bármily kicsiny, mindegyik kerület csakis egy képviselőt küld, csak egy szavazatot tesz az országgyűlésen s épen azért mert teljesen mindegy, akár 3000 akár 1500 szavazó küld az országgyűlésre egy képviselőt, azért nem lehet a szavazók minden más tényezők tekintetbevétele nélküli mennyisége szerint meghatározni azt, vajjon bizonyos megyében melyik párt van többségben, hanem egyesegyedül a szerint, hogy az illető megyében melyik párt, hány képviselőt, hány szavazatot küldött az országgyűlésre . Különben áttérve magukra a „Békés nagyszerű számadataira, azokból is ki lehet mutatni, hogy nem áll az, mit Irányi úr mondott, t. i., hogy Békés megyében „a polgárok többsége máris elfogadta a függetlenségi programmot." A dolog nagyon egyszerű. A gyomai választókerületben ugyanis — a „Békés" adatai szerint — össze volt írva 3388 szavazó, a közül szavazott csupán 1360, egyáltalán nem szavazott 2028, tehát majdnem még egyszer annyi nem is szavazott; Orosházán össze volt írva 3078, szavazott 1779, egyáltalán nem szavazott 1291. A két kerületben tehát, melyben a tavalyi választások alkalmával győztes lett a szélsőbaloldal jelöltje, (Orosházán nem is szabadelvűpárti, hanem u. n. pártonkívüli képviselőjelölt ellenében) összesen volt 6466 választó, ebből szavazott — a „Békés" számadatai szerint — 3139, egyáltalán nem szavazott 3327, tehát sokkal több egyáltalán nem is szavazott — — mondható-e tehát, hogy Békés megyében a polgárok többsége elfogadta már a szélsőd programmját ? Vagy az a nagyobb része a szavazatra jogosultaknak, kik nem is szavaztak, nem polgárok ? Vagy tán azt lehet mondani, hogy az a 3327 nem szavazott polgár a szélsőbalhoz tartozik ? Ismeretes dolog, hogy a szabadelvű párt az országban, de különösen Békés megye gyomai kerületében elbízta magát, mert úgy is többségben vélte magát; a szélsőbal ellenben emberfölötti erővel szokott „dolgozni, s dolgozott is a gyomai és orosházi kerületben és lehetőleg legutolsó beteg emberét is kihozta a platzra. Ha mindannak daczára 3327 nem szavazó polgár maradt , legalább valószínűnek vehető, hogy a közt sok szabadelvű párti is van, s ki tudja, ha azt nem hiszi, hogy Zsilinszky Gyomán úgy is meglesz, vagy ha nem hiszi, hogy Csabán fel lévén léptetve, úgy sem fogná elvállalni a gyomai mandátumot, s megjelen a választáson: mily eredménye lett volna a szavazásnak? Különben Ly esetlegek bővebb fejtegetésébe nem bocsájtkozunk, mert szélünk csak az volt: kimutatni, hogy ily számadatok, ha valamely párt számszerű többségét tüntetik is ki, nem alkalmasak a tényleges többséget megállapítani. S ezzel e kérdésben részünkről a vitát befejezetnek nyilvánítjuk. Foglalkoznunk kell azonban még a „Békésnek" a Göndöcs úr megtámadtatása folytán tett észrevételeink miatt tanúsított érzékenykedésére Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy mi voltunk elsők, kik elvileg az u. n. pártonkivüliség hermafroditizmusát kárhoztattuk s érvekkel kimutattuk, hogy ez az állapot egy már megválasztott képviselőnél sokáig nem tarthat. De azért Göndöcs ur személyét nem támadtuk meg, mert ha elvileg nem is helyeselhetjük az ilyen sem ide sem oda állapotot , ismerve azon férfinak, ki ez állapotban sinlődik, a közügyek körüli érdemeit és jellemének eddigi fedhetetlenségét, specziális esetekben méltányolni tudjuk azon a legtisztább forrásból is származható lelki aggodalmakat, melyek ily férfit elhatározóban gátolhatnak s addig míg valaki, politikai aggályoktól eltelve, még nem határozhatta el magát, melyik párthoz tartozik, nemcsak nem kívánhatjuk tőle, hogy szavazzon, sőt ha pártonkívüli, épen a politikai erkölcs szempontjából kívánjuk, hogy addig míg nyíltan egyik vagy másik párthoz nem csatlakozik, egyik párt mellett se szavazzon! Mi tehát csak azt kívánjuk, hogy az országgyűlési képviselő nyíltan csatlakozzék valamelyik párthoz. De míg azt tenni nem képes, megköveteljük tőle, épen a poitikai erkölcs szempontjából, hogy sem ide sem oda ne szavazzon, mert hiszen egyik párt politikája sem felel meg meggyőződésének s így bárhová szavaz, meggyőződése ellen fogna szavazni, s ez volna az igazi politikai erkölcstelenség. De megkívánjuk, hogy ily képviselő, ha bizonyos idő alatt magát elhatározni nem tudta, ha egyik párt politikája sem felel meg az ő felfogásának, ha tehát végül is meggyőződik, hogy egyik párt mellett sem tudna állást foglalni, vagy alkosson új pártot, vagy tegye le mandátumát. Ezen fejtegetésünknek, úgy hisszük, az ellenfelek részéről is igazat fognak adni azok, kik nem kongó frázisokkal dobálódznak, de kik mindig a dolog mélyére szeretnek és tudnak hatni. Ha tehát a „Békés" egyszerűen konstatálja, hogy Göndöcs úr nem szavazott— mert hisz nem szavazhatott, nem tartozván egyik párthoz sem — s felhívja, hogy vessen véget ez állapotnak, csatlakozzék valamelyik párthoz, alkosson új párot, vagy mondjon le mandátumáról, mert ráért elégé meggondolni magát: mi egy szót sem múlunk, sőt minden tekintetben hozzácsatlakozunk nézetéhez, felszólalásához. De midőn a „Békés" „független hirlapirói kötelessége" által annyira ragadtatja el magát, hogy épen azt bélyegzi Göndöcs úr ellenében politikai erkölcstelenségnek, amit azért tett, mert becsületes ember az ő helyzetében máskép nem is tehetett: azt nekünk, mint e megye közvéleménye egyik igénytelen előharczosainak, megjegyzés nélkül hegynunk nem tehetett, sőt nekünk egy a közpályán működő — megengedjük csak téves felfogásból — igazságtalanul megtámadott férfit igenis megvédenünk hirlapirói kötelességünk volt s ezt tettük legalább is oly függetlenül, csupán legmélyebb meggyőződésünket követve s oly hivatással mint a kollega támadását vélte hirlapirói kötelességének s a mint nem vélt a választók nevében hívatlanul prókátoroskodni. Azon gyanúsítást, hogy be akartuk „ugrasztani", vagy a „személyeskedés terére magunkkal ragadni" a kollegát, mint méltatlant, egyszerűen visszautasítjuk s hogy megmutassuk, miszerint nekünk eszünk ágában sem volt személyeskedni: azt az ifjú óriást, mit a kolléga zokon vett, de nem akart ránk visszahárítani, mi magunk hárítjuk vissza magunkra, kijelentvén, hogy Göndöcs úrnak sokkal több és nagyobb érdemei vannak a közügyek körül, mint oly fiatal óriásoknak is mint szerény magunk vagyunk. Különben jegyezze meg magának a kolléga, hogy míg az általánosan tartott gúny megengedett, nem tisztességtelen fegyvere a hírlapirodalomnak, addig a gyanúsítás, nemtelen, lovagiatlan dolog. Egyébiránt, nézetünk szerint nem épen találó és helyes felfogatást árul el a kolléga a személyeskedés fogalmát illetőleg, midőn kapva kap utána és közli lapjában, miként alszik Göndöcs úr az országgyűlésen s így egy külömben minden tekintetben tiszteletre méltó egyént valamely testi hibája miatt pellengére állít, és gúny tárgyává tesz, s azt hiszi, hogy akkor nem személyeskedett— pedig Göndöcs ur ezen köztudomásúlag testi szervezetéből származó emberi gyöngeségéhez nyút txxnoa politikai működésének semmi köze nincsen — azonban akkor midőn mi ezen lapjának tisztán személyeskedő eljárását a magunk központjából helytelenítve, általánosságban csupán azt mondjuk, hogy Grudecs úrnak sokkal több érdeme van aluszékonysága daczára is, mint sok fiatal óriásnak, nincs tiszta fogalma a személyeskedés mibenlétéről, mondjuk, midőn ily körülmények között bennünket gyanúsít azzal, hogy személyeskedünk és be akarjuk ugrasztani. Ő nem személyeskedik, midőn Göndöcs urat csúffá teszi még testi hibája miatt is, melyhez az elvi kérdésnek semmi köze, de mi személyeskedünk, midőn lapja ezen helytelen eljárását megrójuk. Tán megfordítva áll a dolog? Tán ő akarna bennünket „beugrasztani" hogy érveinek ellenében ő is azzal takarózhassák, a mivel eddig minden ellenfelünk takaródzott, kit nem hagytunk magunkon kifogni, t. i. hogy mi személyeskedünk? Ha a kolléga másnak a szemében ily módon meglátja a szálkát s a magáéban a vastag gerendát sem, ha igy értelmezi hivatását és hirlapiól sokat hánytorgatott függetlenségét, hogy nekie Göndöcs ur személyét még testi hibája miatt is pellengére állítania szabad, nekünk pedig egy ártatlan megjegyzést sem szabad tennünk a kollega eljárására, akkor tartsa magának eszerárását, függetlenségét, hivatását s mindent mi alatta és körülötte van, és engedje meg, hogy mi csak a magunk módja szerint magyarázzuk saját hirlapirói hivatásunkat és függetlenségünket, melynek egyik nem legutolsó feladatául fogjuk mindig tekinteni azt, hogy ne csak támadjunk, de hogy védjünk ott hol oktalanul támadnak. *) Ezen közlemény a közlendők halmaza miatt már két számból kimaradt. Szerk. MEGYEI HIREK. * A b.-csabai polgári kör bálja szombat este szép eredménnyel ment végbe és különösen mi a jó kedvet illeti, minden eddigi tánczvigalmat fölülmúlt. Körülbelül 60 pár tánczolta a négyeseket. A jelenvolt kisasszonyok a következők: Such Irma és Berta (Bodzás), Fuchs Emma (Kondoros), Vidovics Mariska (Kolozsvár), Radovics Teréz (Csorvás), Berndt Mariska, Galli Gizella, Mányik Gizella, Povázsay Mariska, Frida Herminka, Such nővérek, Csepregi nővérek, Valent nővérek, Gally Hermina, Liptay Linka, Kapta Mariska, Takács Ida, Czampa Berta, Kvasz Juliska, Sztaricskai nővérek, Osváth Irma, Such Shaka, Knak Mariska, Hrabovszky Ilka, Trokkan Mariska (Aszód), Lepény Judit, Kocziszky Juczika, Kocziszky Juczi és Katika, Barangó Mari, Loska Emilia, Stockbauer Mariska, Uhrin Emilia, Csicsely Mari, Adamik nővérek, Rucska Paulina, Kovács P. Zsuzska, Szlabik Juliska, Michnay Linka kisasszonyok. Omaszta Gusztávné, Bartóky Lászlóné, Nagy Józsefné, Gally Gyuláné, Such Albertné, Krnák Mihályné, Salát Tamásné, Povázsay Lászlóné, Bugyinszky Jánosné, Milecz Pálné, Uhrin Andrásné, Szalay Sándorné, Valent Lajosné, Hrabovszky Lajosné (Csorvás), Kovacsics Pálné úrhölgyek. A tánczvigalom kivilágos virradtig tartott. * A mezőberényi kaszinó által f. hó 14-re kitűzött társas estély megtartása egyik alapitó tagja, néhai nt. Petz Gyula úrnak váratlanul közbejött elhalálozása folytán bizonytalan időre elhalasztatott. — A mult évi országos nőiparkiállitás alkalmával ki lett emelve a szarvasi kendernek jósága Ezen körülmény a szarvasi nő egyesületet arra birta, hogy az ipar és kereskedelmi minisztériumhoz szövőszék és kender tilolóért felfolyamodják. A nőegylet kiküldött egy bizottságot, melynek feladactbani nőipart előmozditani s azon esetre, ha a folyamodásnak sikere lesz, oktatásra egy szövőszéket berendezni. A szarvasi nőegyesületnek ezen törekvését méltányló elismeréssel kell kiemelnünk. — Az alföldön e télen rendkivül szokatlan időjárásunk van. November elejétől kezdve a mai napig folytonos szárazság van oly mértékben, hogy ezen egész hoszú idő alatt alig volt csak egy pár borult napunk, eső vagy hó épen nem. Az utakat por boritja, de a föld a por alatt nem mondható száraznak, még mindig elegendő jó állapotban tartja a vetéseket. Az öregebb emberek azt állítják, hogy 1840-ik év óta ilyen időjárásra nem emlékeznek. A folytonosan kedvező időjárás nagyon elősegíti a Körös balparti gátak munkájának elkészítését. A védő munkálatok teljes hosszukban egészen készen állanak. Most már ha a Körösök vizétől nem lehet tartani, megjött ideje annak, hogy a másik csapástól, a vadvizektől is megszabaduljon alföldünk. Ezektől csakis okosan keresztül vitt csatornázással szabadulhatunk meg. Az előmunkálatok ez irányban is buzgón folynak. — Most vesszük a leverő hirt, hogy a békési ev. esperesség papi karának egyik disze, Petz Gyula mezőberényi lelkész, f. hó 11-én esti 11 órakor kiszenvedett. Mielőtt e lapokban e nemes lélekről tüzetesebben is megemlékeznénk, előre is megjegyezzük, hogy a fáradhatatlan teve-