Békésmegyei Közlöny, 1886. január-december (13. évfolyam, 3-103. szám)
1886-10-14 / 82. szám
Előfizetési cij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre . 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER czég, Kécs, Prága, Budapest, Németország és Svájcz minden fővárosaibam is vétetnek fel hirdetések. B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 82. szám. " Csütörtök, októberhólA KÖZLÖN Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. ]Megjelen hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 krás postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fűtendő.iz Igazságszolgáltatásunk. Az egész országban végig zúg a fölháborodás, valahányszor az igazságszolgáltatás késleltetése következtében a bűnös megmenekül földi büntetésétől, vagy a jogok érvényesítése lehetetlenné válik. És ez vajmi sűrün szokott előfordulni. A bírák mentségére fölhozzák, hogy sok a munka, tul vannak halmom. Meddig fogja még magát ez a kifogás tartani ? Miért támad oly hosszu időköz a vizsgálat befejezése és a tárgyalás napja közt ? Talán azért, hogy a vádlott vizsgálati fogságban töltse ki az esetleg reá szabandó büntetést. — De hátha tovább ült, mint amennyit az itélet később reá szabott. Vagy ez sem tesz semmit? Megvan a tettes, beismer mindent, megvannak a tanuk, beigazolnak mindent, csak az itélet nincs meg, csak az késik, késik addig, — amíg a vádlott a börtön gonosz szellemével erős ismeretséget köt, társaival való sűrű érintkezés kivetkőzteti minden emberi érzéséből; ideje van a külső hangulatot tanulmányozni, — a terhelő tanuk vallomását ki tudja, s tán a vizsgálati jegyzőkönyv egyes sorairól is tudomást szerez, ha nem is besúgás által, hanem becsempészett ujságlapból; tárgyalást rendeztet a börtönben társaival; az egyik adja a birót, a másik az ügyészt, a harmadik a tanút, a negyedik az ügyvédet — s mikor a vádlott beismerni kezdi a bűnét, a biró meg az ügyész, az ügyvéd, de még a tanú is ráförmed hogy te bolond, hiszen ha már mindent beismersz, akkor elitélnek, fölakasztanak ! Igazatok van, tagadni fogok mindent, — mondja a vádlott s a végtárgyaláson hazugnak deklarálja beismerő vallomásainak minden szavát, minden hangját, minden lehelletét. — Tehetetlenné teszi az egész törvényszéket és kinevezi az ügyészt. Gyorsabb igazságszolgáltatást kérünk ! Öt-hat éves vizsgálati ügyek fekszenek némely bíróság asztalán, melyek elintézésre illetőleg befejezésre várnak. Aztán az az eset is sűrün előfordul, hogy az évek előtt kihallgatott tanuk a végtárgyalásig elfelejtik nemcsak vallomásukat, hanem magát a ténykörülményt is, amelyről tanúvallomást tettek. Sűrűn megtörténik, hogy a tanúk a vádlottal történt szembesítés alkalmával a vádlottban már nem ismerik föl a tettest, bár a cselekmény elkövetése után a vádlottal való szembesítéskor rögtön fölismerték. Pedig a bűnös cselekmény megtorlását a tanuk vallomásától teszi függővé a törvényszék, sok esetben még ott is, ahol a bűnös beismerést tesz . Psichológ sokat következtet a szembesítéstől. Ha valakinek szemébe mondhatjuk „gyilkos vagy, tolvaj vagy, láttalak," a vádlott belső világa az arczra ül, a bűnös lélek küzdelme megránczigálja az arczizmokat, és átfesti az ábrázatot De ha a tanú azt mondja, hogy „már nem emlékszem, régen volt," mivé lesz a vád ereje? A bírói karban nagyon is sűrűn előforduló személy változások, áthelyezések szintén nagyban hozzájárulnak az ügyek késleltetéséhez. Az akták elintézése így mindig utódról-utódra száll. Sokszor félévet vagy tán többet is eltölt az uj bíró a régi vizsgálati iratok áttanulmányozásával, hamit alig fejez be, beáll egy körülmény, akárhogyan is és akármikép, mely szerint ő is elhagyja helyét, amelyet aktákkal együtt megint eg ujabb faktor vesz át. De akár kinevezés, akár áthelyezés folytán történjék a személyváltozás, ne hagyhassa el a vizsgabíró addig a helyét, amig a megkezdett vizsgálatot be nem fejezte, legyen az bármilyen stádiumban és bármilyen jelentőségű. Bűnügyi statisztikánkból tudjuk, hogy a h hamarosan bevégzett vizsgálat illetőleg ítéletosztás igazságszolgáltatásunk történetkönyvét egyszer sem compromitálta annyira, mint a hosszú huzavona, a késleltetés, melyne következtében igazságszolgáltatásunk nem egyszer let kigúnyolva az által, hogy justitiánk megfosztatott a elégtétel veréstől. Gyorsabb igazságszolgáltatást kérünk ! P. — Jókai választói előtt. Jókai Mór vasánap délután Kassára utazott választói körébe, kik meleg ovatiókkal fogadták szeretett képviselőjüket és kijelentették ragaszkodásukat azon politikai irányhoz, melyet a koszorús ír képvisel. — A bányakerületi ág. ev. egyház közgyűlése itt folytatta tanácskozásait. Több kisebb ügy elintézése után Bakay Péter ocsovai lelkész a zolyómi esperesség részére azt a kérelmet terjeszti elő, hogy tekintettel ama káró nemzetiségi üzelmekre, melyek a Dunán inneni területen előfordulnak, az esperességek akként kerekíttessenek , hogy ez üzelmek véget érjenek. Dr. Szeberényi Gusztáv püspök indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy ez ügyre vonatkozó intézkedések megtétele végett az egyetemes gyűléshez teszik át az esperesség indítványát, melye különben ott a Dunáninneni kerület fog szóba hozni. — Tabajdy Károly halála mély részvétet keltett az egész országban. Múlt héten csütörtökön Arad megye és vára székházaira kitűzték a fekete lobogót. A férfiú, kit a ké t „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁRCMJA. A csillagok utja. Irta: Gerő Lajos. I. Julis asszony kiszedte ládafiából azt a kis ozókmókot, ami még megmaradt a régi jó időkből, szépen összekötötte a sárgavirágos fekete kendőbe, aztán kezébe vévén egyetlen támaszát, a görcsös botot, az ajtó felé lépett egyet kettőt. Összeaszott kezei remegtek, mikor az ajtó kilincsét megfogta, térdei roskadoztak, lázas rángatódzás fogta el ajkait, mélyen beesett szemei könnybe lábadtak, valami kimondhatatlan fájó érzéstől megkaparva hátratántorodott és leborult a gömbölyű kis tölgyfaasztalra. Odakünn zúgott a szélvész, sűrű pelyhekben hullt alá a hó, a papirossal beraggatott ablakokon olykor-olykor áttóduló metsző léghuzam még barátságtalanabbá teszi az amúgy is rideg, elhagyatott szobát. Az asztalon álló mécses gyönge lángja akaratlan tánczra kél a szélviharral, majd kimerülten dűl féloldalra és elalszik örökre. Julis asszony letörli könnyeit. Nincs tovább egy perezre sem maradása a szobában. Minek is? Mit keresne ő tovább is ott, ahol az elveszettet úgy sem találhatná meg soha, soha? El, el ebből a világból, fel a nagy városba, ahol új élet, szebb élet, öröm, élvezet, gondtalanság fogadja a könnyelműséget! A kerítés deszkái csikorognak, a vihar nyomása alatt feltárt kis ajtó egy pillanat alatt kizökken sarkaiból s a felkavart hópelyhek őrült gyorsasággal röpülnek szerteszét*. Lába olykor-olykor megbotlik egy letört galyban, a botot is rég kiejtő kezeiből, csak úgy dülöng jobbra-balra, de azért megy-megy előre, már nemsokára elhagyja a falut kiér a pusztára, ott talán melegebb a levegő, gyöngébb a vihar, egyenesebb az út, hiszen ott nem laknak emberek, nem laknak irigy gonosz emberek, kik olyan sok rosszat beszélnek összevissza, hogy a szegény áldozat még a háza tájékára se mer kerülni. Ni, itt van már az útkaparó háza. Ez mindig olyan derék becsületes ember volt, sohse ártotta magát a más dolgába, meg volt elégedve a maga sorsával. Hátha egy kicsit beszólna melegedni, csak egy percre, amíg rendbe hozza a vihar által összekuszált ruháját, hófehér haját. Odavánszorgott az ablak elé. Nem kell ágaskodnia, hogy beláthasson, ott ülnek a jó meleg kemencze körül valamennyien. Az apa mesél, az anya kis gyermekét szoptatja, a felnőttebb jószág meg kukoriczát morzsolgat, de hogy szalasztva el egy szót is abból a mit a jó atya beszél. Julis asszonynak tagjait zsibadtság fogja el, agya szédül, vérkeringése egyre lassúbb lesz és elhaló sikorral ájultan rogy a hideg hótakaróra. Az útkaparó családja rémülten fut az utczára, az öreg asszonyt beviszik a meleg szobába, és míg a jólelkű gazdasszony mindent elkövet, hogy életet öntsön a lélektelen testbe, valamennyiük ajkáról egyszerre lebben el a szó: Szegény Gábor Julis ! Jó negyedóra telt bele, mig az öreg egészen magához tért. Hálás pillantást vetett a nemes szivü emberekre azután felvette motyóját és menni készült. — De hát hová ilyen későn Julis asszony ? —*• kérdé szelíden a gazda. - - Megyek, megyek fel Pestre a leányomhoz, ott leszek, ott maradok nála mindig! — rebegő az öreg nő, a megdicsőülés boldogsága ragyogott szemében, midőn leányát említette. — Hiszen ismerik, ismerik, ugye Ágnest, az én kedves leányomat, akiről azt olvasták a csillagokban, hog nagy nagy háza, egész palotája lesz, nagy urak térdelni előtte, ö meg fényesebb sokkal fényesebb fogna lesz csillagoknál is. Ugye ismerték az én kis Ágnesemet. Kökény volt a szeme, színarany a haja, rózsa az ajaka, tündér ő maga. Istent káromolja, aki ezt tagadja. Istenét tagadja, aki nem ismerte az én gyöngyvirágomat, az én gyémántomat. Mikor az apja meghalt, átölelte a nyakamat, aztán úgy súgta fülembe: Ne sirj édes jó anyám, azért még nem veszünk mi el. Van két karom, fehér mint az alabástrán karcsú mint a liliom, de azért munkára termett! Fogon dolgozni kettőnk helyett is! Elmegyek a nagyvárosba ahol olyan sok jó uraság lakik, beállok a szolgálatba, este varrni fogok, meglásd anyám, hogy olyan boldogan fogsz élni velem, csak velem. Én megcsókoltam a jó gyermek homlokát, aztán útnak eresztettem. A szivem majd megszakadt utána, hiszen Ágnes jó, becsületes leány és az Isten meg fogját segíteni. Oh milyen szomorú volt az én életem nélküle. Hajnalhasadástól naplenyugodtáig vigyáztam a kis ajtó ny:korgására, hátha ő jön, vagy talán a postája valami falunlbeji jó ismerős, aki véletlenül találkozott vele és kib hozná nekem, hogy Ágnes csakugyan derék jó leány hogy gondolata csak én vagyok, hogy nem szenved szűk