Békésmegyei Közlöny, 1886. január-december (13. évfolyam, 3-103. szám)

1886-10-14 / 82. szám

Előfizetési c­ij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre . 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER czég, K­écs, Prága, Budapest, Né­metország és Svájcz minden fővárosaibam is vétetnek fel hirdetések. B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 82. szám­. " Csütörtök, októberhólA KÖZLÖN Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. ]M­eg­jelen hetenként kétszer : vasár­nap és csü­törtökön. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt­ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 krás postautalván­nyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fű­­tendő.­­i­z Igazságszolgáltatásunk. Az egész országban végig zúg a fölháborodás, va­lahányszor az igazságszolgáltatás késleltetése következ­tében a bűnös megmenekül földi büntetésétől, vagy a jogok érvényesítése lehetetlenné válik. És ez vajmi sűrün szokott előfordulni. A bírák mentségére fölhozzák, hogy sok a munka, tul vannak halmom. Meddig fogja még magát ez a kifogás tartani ? Miért támad oly hos­­szu időköz a vizsgálat befejezése és a tárgyalás napja közt ? Talán azért, hogy a vádlott vizsgálati fogságban töltse ki az esetleg reá szabandó büntetést. — De hátha tovább ült, mint amennyit az itélet később reá szabott. Vagy ez sem tesz semmit? Meg­van a tettes, beismer mindent, meg­vannak a tanuk, beigazolnak mindent, csak az itélet nincs meg, csak az késik, késik addig, — amíg a vádlott a bör­tön gonosz szellemével erős ismeretséget köt, társaival való sűrű­ érintkezés kivetkőzteti minden emberi érzésé­ből; ideje van a külső hangulatot tanulmányozni, — a terhelő tanuk vallomását ki tudja, s tán a vizsgálati jegyzőkönyv egyes sorairól is tudomást szerez, ha nem is besúgás által, hanem becsempészett ujságlapból; tár­gyalást rendeztet a börtönben társaival; az egyik adja a birót, a másik az ügyészt, a harmadik a tanút, a ne­gyedik az ügyvédet — s mikor a vádlott beismerni kezdi a bűnét, a biró meg az ügyész, az ügyvéd, de még a tanú is ráförmed hogy te bolond, hiszen ha már min­dent beismersz, akkor elitélnek, fölakasztanak ! Igazatok van, tagadni fogok mindent, — mondja a vádlott s a végtárgyaláson hazugnak deklarálja beis­merő vallomásainak minden szavát, minden hangját, min­den lehelletét. — Tehetetlenné teszi az egész törvény­széket és kinevezi az ügyészt. Gyorsabb igazságszolgáltatást kérünk ! Öt-hat éves vizsgálati ügyek fekszenek némely bí­róság asztalán, melyek elintézésre illetőleg befejezésre várnak.­­ Aztán az az eset is sűrün előfordul, hogy az évek előtt kihallgatott tanuk a végtárgyalásig elfe­lejtik nemcsak vallomásukat, hanem magát a ténykö­rülményt is, a­melyről tanúvallomást tettek. Sűrűn meg­történik, hogy a tanúk a vádlottal történt szembesítés alkalmával a vádlottban már nem ismerik föl a tettest, bár a cselekmény elkövetése után a vádlottal való szem­besítéskor rögtön fölismerték. Pedig a bűnös cselekmény megtorlását a tanuk vallomásától teszi függővé a törvényszék, sok esetben még ott is, a­hol a bűnös beismerést tesz . Psicho­lóg sokat következtet a szembesítéstől. Ha valakinek szemébe mondhatjuk „gyilkos vagy, tolvaj vagy, látta­lak," a vádlott belső világa az arczra ül, a bűnös lé­lek küzdelme megránczigálja az arczizmokat, és átfesti az ábrázatot De ha a tanú azt mondja, hogy „már nem emlék­szem, régen volt," mivé lesz a vád ereje? A bírói karban nagyon is sűrűn előforduló sze­mély változások, áthelyezések szintén nagyban hozzájá­rulnak az ügyek késleltetéséhez. Az akták elintézése így mindig utódról-utódra száll. Sokszor félévet vagy tán többet is eltölt az uj bíró a régi vizsgálati iratok áttanulmányozásával, ha­mit alig fejez be, beáll egy kö­rülmény, akár­hogyan­ is és akármikép, mely szerint ő is elhagyja helyét, a­melyet aktákkal együtt megint eg ujabb faktor vesz át. De akár kinevezés, akár áthelyezés folytán történ­jék a személyváltozás, ne hagyhassa el a vizsgabíró ad­dig a helyét, a­mig a megkezdett vizsgálatot be nem fejezte, legyen az bármilyen stádiumban és bármilyen je­lentőségű. Bűnügyi statisztikánkból tudjuk, hogy a h hamarosan bevégzett vizsgálat illetőleg ítéletosztás igazságszolgál­tatásunk történet­könyvét egyszer sem com­promitálta an­­nyira, mint a hosszú huza­von­a, a késleltetés, melyne következtében igazságszolgáltatásunk nem egyszer let kigúnyolva az által, hogy­­ justitiánk megfosztatott a elégtétel veréstől. Gyorsabb igazságszolgáltatást kérünk ! P. — Jókai választói előtt. Jókai Mór vasánap délután Kassára utazott választói körébe, kik meleg ovatiókkal fo­gadták szeretett képviselőjüket és kijelentették ragaszko­dásukat azon politikai irányhoz, melyet a koszorús ír képvisel. — A bányakerületi ág. ev. egyház közgyűlése it­t folytatta tanácskozásait. Több kisebb ügy elintézése után Bakay Péter ocsovai lelkész a zolyómi esperesség részére azt a kérelmet terjeszti elő, hogy tekintettel ama káró nemzetiségi üzelmekre, melyek a Dunán­ inneni területen előfordulnak, az esperességek akként kerekíttessenek , hogy ez üzelmek véget érjenek. Dr. Sze­ber­ény­i G­u­sz­táv püspök indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy ez ügyr­e vonatkozó intézkedések megtétele végett az egye­temes gyűléshez teszik át az esperesség indítványát, melye különben ott a Dunáninneni kerület fog szóba hozni. — Tabajdy Károly halála mély részvétet keltett az egész országban. Múlt héten csütörtökön Arad megye és vára székházaira kitűzték a fekete lobogót. A férfiú, kit a ké­ t „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁRCMJA. A csillagok utja. Irta: Gerő Lajos. I. Julis asszony kiszedte ládafiából azt a kis ozókmó­kot, ami még megmaradt a régi jó időkből, szépen össze­kötötte a sárgavirágos fekete kendőbe, aztán kezébe vé­vén egyetlen támaszát, a görcsös botot, az ajtó felé lépett egyet kettőt. Összeaszott kezei remegtek, mikor az ajtó kilincsét megfogta, térdei roskadoztak, lázas rángatódzás fogta el ajkait, mélyen beesett szemei könnybe lábadtak, valami kimondhatatlan fájó érzéstől megkaparva hátratántorodott és leborult a gömbölyű kis tölgyfaasztalra. Odakünn zúgott a szélvész, sűrű pelyhekben hullt alá a hó, a papirossal beraggatott ablakokon olykor-olykor át­tóduló metsző léghuzam még barátságtalanabbá teszi az amúgy is rideg, elhagyatott szobát. Az asztalon álló mé­cses gyönge lángja akaratlan tánczra kél a szélviharral, majd kimerülten dűl féloldalra és elalszik örökre. Julis asszony letörli könnyeit. Nincs tovább egy perez­re sem maradása a szobában. Minek is? Mit keresne ő to­vább is ott, ahol az elveszettet úgy sem találhatná meg soha, soha? El, el ebből a világból, fel a nagy városba, ahol új élet, szebb élet, öröm, élvezet, gondtalanság fo­gadja a­­ könnyelműséget! A kerítés deszkái csikorognak, a vihar nyomása alatt feltárt kis ajtó egy pillanat alatt kizökken sarkaiból s a felkavart hópelyhek őrült gyorsasággal röpülnek szerteszét*. Lába olykor-olykor megbotlik egy letört galyban, a botot is rég kiejtő kezeiből, csak úgy dülöng jobbra-balra, de azért megy-megy előre, már nemsokára elhagyja a falut kiér a pusztára, ott talán melegebb a levegő, gyöngébb a vihar, egyenesebb az út, hiszen ott nem laknak emberek, nem laknak irigy gonosz emberek, kik olyan sok rosszat beszélnek összevissza, hogy a szegény áldozat még a háza tájékára se mer kerülni. Ni, itt van már az útkaparó háza. Ez mindig olyan derék becsületes ember volt, sohse ártotta magát a más dolgába, meg volt elégedve a maga sorsával. Hátha egy kicsit beszólna melegedni, csak egy perc­re, amíg rendbe hozza a vihar által összekuszált ruháját, hófehér haját. Odavánszorgott az ablak elé. Nem kell ágaskodnia, hogy beláthasson, ott ülnek a jó meleg kemencze körül valamennyien. Az apa mesél, az anya kis gyermekét szop­tatja, a felnőttebb jószág meg kukoriczát morzsolgat, de­­ hogy szalasztva el egy szót is abból a mit a jó atya beszél. Julis asszonynak tagjait zsibadtság fogja el, agya szédül, vérkeringése egyre lassúbb lesz és elhaló sikorral ájultan rogy a hideg hótakaróra. Az útkaparó családja rémülten fut az utczára, az öreg asszonyt beviszik a meleg szobába, és míg a jólelkű gazd­asszony mindent elkövet, hogy életet öntsön a lélektelen testbe, valamennyiük ajkáról egyszerre lebben el a szó: Szegény Gábor Julis ! Jó negyedóra telt bele, mig az öreg egészen magá­hoz tért. Hálás pillantást vetett a nemes szivü emberekre azután felvette motyóját és menni készült. — De hát hová ilyen későn Julis asszony ? —*• kérdé szelíden a gazda. - - Megyek, megyek fel Pestre a leányomhoz, ott le­szek, ott maradok nála mindig! — rebegő az öreg nő,­­ a megdicsőülés boldogsága ragyogott szemében, midőn le­ányát említette. — Hiszen ismerik, ismerik, ugy­e Ágnest, az én ked­ves leányomat, akiről azt olvasták a csillagokban, hog nagy nagy háza, egész palotája lesz, nagy urak térdelni előtte, ö meg fényesebb sokkal fényesebb fogna lesz csillagoknál is. Ugy­e ismerték az én kis Ágnesemet. Kö­kény volt a szeme, színarany a haja, rózsa az ajaka, tün­dér ő maga. Istent káromolja, aki ezt tagadja. Istenét ta­gadja, aki nem ismerte az én gyöngyvirágomat, az én gyémántomat. Mikor az apja meghalt, átölelte a nyakamat, aztán úgy súgta fülembe: Ne sirj édes jó anyám, azért még nem veszünk mi el. Van két karom, fehér mint az alabástrán karcsú mint a liliom, de azért munkára termett! Fogo­­n dolgozni kettőnk helyett is! Elmegyek a nagyvá­rosba ahol olyan sok jó uraság lakik, beállok a szolgá­latba, este varrni fogok, meglásd anyám, hogy olyan bol­dogan fogsz élni velem, csak velem. Én megcsókoltam a jó gyermek homlokát, aztán útnak eresztettem. A szivem majd megszakadt utána,­­ hiszen Ágnes jó, becsületes leány és az Isten meg fogj­át segíteni. Oh milyen szomorú volt az én életem nélküle. Haj­nalhasadástól naplenyugodtáig vigyáztam a kis ajtó ny:­korgására, hátha ő jön, vagy talán a postája valami falunl­beji jó ismerős, aki véletlenül találkozott vele és kib­ hozná nekem, hogy Ágnes csakugyan derék jó leány hogy gondolata csak én vagyok, hogy nem szenved szűk

Next