Békésmegyei Közlöny, 1903. július-december (30. évfolyam, 53-103. szám)

1903-07-02 / 53. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, július hó 2-án 53. szám. BÉKÉSMEGYEI KOZLOIT POLITIKAI LAP. Telefon­szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.­­Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon­szám 7 Fő­ tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér­ben egy sor közlési dija 50 fii. A vasárnapi munkaszünet. — jun. 30 A modern szociális követelmények­nek sorozatában csupán egy láncszem jelentőségű a vasárnapi munkaszünet kérdése. Mégis az egész szocialista probléma mibenlétét tanulmányozhatja rajta és benne a vizsgálódó ember. A munkás emberi jogainak mennyi küzdelmében került, míg az államha­talom az emberi, de még inkább a munkás jogát olyan döntő faktornak ismerte el, amely önmagáért kér részt az állam mindeneket magába ölelő funkciójában ? A mai kor szociális mozgalmainak jövendő történetírója érdekesebbnél érdekesebb mozzana­tokat fog találni. Meg fogja minde­nekelő­tt állapítani, hogy legkésőbben a munkás jogát, a munka becsülését ismerte el a mai állam és a mai társadalom. Mi azonban ezúttal szorítkozzunk csak annak az örvendetes ténynek a re­gisztrálására, hogy végre elismerte Mert ebben a tényben fenséges elvnek a proklamálása foglaltatik. Az, hogy a tőkénél semmivel sem kisebb és jelentéktelenebb faktor a munka. A jövő pedig ebből már könnyebben kiala­kíthatja azt a szociális hittvalást, mely a munkát mindenekfelett álló, a tőkét is megelőző társadalmi és gazdasági tényezőnek proklamálja. A munka diadalát, annak az ön­érzetes emberi fellépésnek eredményét látjuk mi a vasárnapi munkaszünet­ben, mely a természet jogán önmaga is be akar folyni a sorsára. A­z a pár naptól kezdve érvényes rendelet, amely a Széll-kabinet kereskedelem­ügyi miniszterének, Láng Lajosnak mindenk­i rokonszenves emlékét fogja hirdetni, ennek a természeti jognak a sikere. Rámutatott erre a miniszter a kereskedelmi alkalmazottaknak kül­döttsége előtt is, mely tisztelegni ment hozzá a rendelet kiadásáért. Ez a momentum példát adó irányítója lehet minden egyéb további szocialista mozgalomnak. A munkaszünet ujabbi szabályo­zása azonban e téren még nem végle­ges, de meglehetősen megfelel a mai viszonyoknak és közeledést jelent a tökéletesítés felé. Mint ismeretes, a munkaszüneti kivételek megszorítása mellett a kereskedelemben a teljes és álalános munkaszünetet állapítja meg. Magáért ezért készült is a rendelet ; a kereskedelmi alkalmazottak hosszú évek során át folytatott szervezkedé­sének és kitartó fáradozásának a gyümölcse ez. Megérdemelt jutalom, mely csak a munkának és munkás­nak jogát ismeri el, hogy bármi igaz jogát csorbítaná a tőkének. Valójában nem egyéb, mint állami szabályo­zása a munka és tőke egymáshoz való viszonyának. Mert tévedés azt hinni, amit a kereskedelmi munkaadók egy része tart, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet korlátozza a forgalmat és így anyagilag megkárosítja őket ! Ez a felületes vélemény szertefoszlik, ha a szükséglet szempontjából vizs­gáljuk a forgalom lényegét. A szükség­let kielégítést talál a munkaszünet mellett is, a munkaszünet legfeljebb egy bizonyos mederbe tereli a forgal­mat. Az állag megmarad, csupán más napokra tolódik át a szükséglet-kielé­gítés. Szóval új szokást jelent az egész, melyhez sérelem hiányában mindenki alkalmazkodhatik. De leginkább a legegyszerűbb igaz­ságot nem értik meg teljesen az em­berek. Nem csoda, ha a vasárnapi munkaszünettel szemben is éveken, sőt évtizedeken keresztül ez volt a legnyomósabb érv. Vajjon mit fognak ezek a rövidlátók ahhoz szólni, ha a munkának és tőkének szabályozása nemcsak a hetenkénti munkaszünet­napra, hanem a munka napjaira is ki fog terjedni ? Értjük alatta, hogy az a szociális mozgalom, melynek e te­kintetben csak megnyitó, bevezetése a vasárnapi munkaszünet szabályo­zása, fejlődése folyamában az általá­nos munkaidő mai rendszertelen túl­zásának is korlátokat fog emelni ! Hát semmit sem fognak szólhatni, mert a legeklatánsabb emberi jog és társadalmi szükség fogja támogatni. A forgalom szabályozása helyén­való, mert a szabályozás egyúttal a kon­kurrenciának is a korlátozása lesz. A konkurrencia hiánya pedig, már maga is a forgalom szabályozása. Nem lehet semmi elfogadható indok arra, hogy ezt észszerűen meggátolni akarjuk. Korlátolt és szabályozott mellett is éppúgy kielégítést forgalom fognak találni a szükségletek, mint a mai kon­kurrenciaéhes és szabadjára eresztett, lelketlen rendszer, az­az rendszertelen­lenség mellett. A kezdet elég jól indul, hogy bekövetkezzék a cél is, e tekin­tetben talán nálunk még hamarabb, mint némely európai kulturállamban. Jogunk van ezt hinni, ha tudjuk, hogy például Franciaország a vasárnapi munkaszünet szabályozása terén hát­rább van mint mi, és amivel náluk már régen diadalt aratott a munka és embere, azért még csak most fo­lyik ott a küzdelem. Nyomós ok, de nem az elbizakodásra és a munka abbanhagyására, hanem a szociális ál­lam fokozatos kiépítésére. P. H. A A bemutatkozás. — Fővárosi munkatársunktól.— Budapest, július 1. Megtörtént a képviselőház első ülése, bemutatkozott a kormány. Lejátszódott megint egy nagy színjáték, amely azonban inkább az osztrák képviselőházba illett volna. Akik a K­h­u­e­n-H­éderváry kormány bemutatkozását mozgalmasnak vélték, még azok is csalódtak, mert a kép­viselőházban történtekre a „mozgalmas" kifejezés egy kissé szintéren. Még eddig sohasem történt meg a magyar politikában, hogy a bemutatkozó miniszterelnök ne tudott volna rendesen beszélni. Eddig még meghallgattak minden bemutatkozó kormányelnököt,­­ csupán Khuent érte a dicsőség a meg nem hallga­tás elsőségében. És ennek oka sokfélekép­pen magyarázható meg. Az ellenzék inge­rültségét előidézték már a párt belső ügyei, melyek nem mondhatók igen békes­ségeseknek. Leginkább a horvát miniszter, T­o­m­a­s­i­c­s ellen tört ki az ellenszenv zajongása. A függetlenségi párt nem tudja feledni Tomasicsnak egy régebbi beszédjét, melyet a horvát zavargásokról mondott a Szell kormány alatt, s mely­ben inkább a horvát szempontokat vette figyelembe, mint a magyart. Csak ezután fordult a botrány ele a miniszterelnök felé, ki nem igen örülhet ezen első sike­rének. Meg­volt a vihar a képviselőházban, de hogy e vihar után kitisztul-e az ég­boltozat, azt nem tudja senki, de nem is igen remélik. A miniszterelnök programja természetesen megfelel a 67-es alapon álló kormányférfiú állásfoglalásának. De azért a szabadelvű pártot sem elégítette ki egészen, mert a nemzeti párti frakcióhoz tartozó Ivánka Oszkár megkérdezte, hogy mi lesz a nemzeti engedmények dolgában, — mire a miniszterelnök nem válaszolt. A A csók. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája.­­írta : Balassa Sá­ndor. A csóknak ép ugy, mint minden más­nak története van. Keletkezését illetőleg az első nyomok ősrégi időbe vezetnek vissza és ugyancsak számos mende-monda maradt fenn róla napjainkig. A történelem elavult, sárga lapjait forgatva, vessünk egy pil­lantást a múltba. Már az első emberpár csókolódzott. Erről a biblia is említést tesz. Egy igen kedves dolgot találunk a bibliában az első csók elsattanásáról.­ Tör­tént pedig, hogy a paadicsomban Ádám apánk kapta az első csókot az Úr Istentől, akkor, amidőn életet lehelt belé. A második csókot már Ádám adta Évá­nak, a midőn az első asszony egy terebélyes fa árnyékában pihent. Ugy tör­tént a dolog, hogy Éva anyánk egy verő­fényes délután elszendergett, a­­mint ott pihent a szabad természet lágy ölén, egy döngicsélő méhecske röpködött körülötte. A zümögő állatka előtt az első ember szokatlannak tűnt fel. Nyilván azt hitte, hogy az első asszony a legszebb rózsaszál, a­mely a paradicsomban virít. így történt, hogy nagy fáradsággal összegyűjtött virág­porát Éva asszony ajakára hintette. Ádám, kiről tudvalevőleg azt jegyezték fel, hogy a legjobb férj volt, odament alvó élete párjához, hogy elkergesse a zümmögő kis méhecskét és észrevette Éva asszony ajkán a virágport. A jó öreg, dacára, hogy az első férfi volt, rendelkezett némi illem­tudással. Udvariatlanságnak tartotta, hogy egy nő ajkát az ujjaival érintse meg, azért az ajkával közelített hozzá és ugy próbálta leszedegetni a virágport. A midőn az ajka odatapadt Éva asszonyéhoz, Évát valami­­ különös, gyönyörteljes érzés fogta el. Fel­ébredt, magához ölelte Ádámot és mámor.­ittasan adta vissza e csókot, a­mely édes volt, talán édesebb, mint a paradicsom tiltott gyümölcse. Ezt a bájos jelenetet egy fekete rigó is végig nézte a fa sűrű lombsátorából. Az első ember csókja oly hatással volt a kedves éneklő madárra, hogy örömében fütyülni kezdte: „Lennék én rózsa rózsabimbó, lennél te méh . . . (Önök nem hiszik, de ez így volt.) Ezt tartja a legenda az első csókról, a­mely kétségkívül édes volt, mert a virág­por Éva asszony ajakán mézzé vált. A történelem a csók eredetét Trója szétrombolásának idejéből származtatja. Ez időből szintén legenda maradt fenn a csókról. A midőn Tróját, a nagy várost szétrombolta az ellenség, egy csapat férfi és nő menekült el a füstölgő romok közül hogy új hazát keressen. Viszontságos utazás után a Tiberis partján állapodtak meg. A férfiak az akkori szokás szerint megmentett szekerüket, házi­­ eszközeiket halomra gyűjtve elégették és földterület megszemlélésére akartak indulni. íi­z indulás előtt az asszonyok és a lányok valami új, ismeretlen bucsuzási mó­don törték a fejüket. Hosszas tanácskozás után elhatározták, hogy ajkaikat a férfiak ajkához illesztik. Ez elég újság volt abban az időben s ez a férfiaknak annyira meg­tetszett, hogy el se indultak az uj haza megszemlélésére, hanem letelepedtek ott és­­ megalapították azt a nagy várost, a melyet ma Rómának neveznek. — Róma tehát a csóknak köszönheti létezését, vagyis inkább az asszonyoknak. A csók ez időtől kezdve divatba jött és innen indult ki világhódító útjára. Romulus császár uralkodásának idejé­ben a római asszonyok nagyon szerették a szirakuzi bort. A bor élvezete kötelező volt és ahogy manapság a férjnek neje eltartásáról kell gondoskodnia, úgy kellett akkoriban azzal is törődni, hogy felesége a borban szükségét ne lássa. Ha a férj hazajött, első dolga az volt, hogy neje száján meggyőződjék, vájjon ivott-e az asszony elegendő bort. Az ilyen vizsgála­toknak rendesen csók lett a vége. Rómában a csókolódzás valóságos mánia lett, úgy, hogy ismerős, vagy ismeretlen, akivel csak összetalálkozott, nyilvánosan csókolódzott, így történt aztán, hogy a rómaiak tör­vén­nyel korlátozták a csókot és szigorúan büntették a törvény megszegőit. Romulus császár szerint csak a házasfelek között volt illendő a csók. A kereszténység elterjedésével a csók­nak vallási jelentősége lett. Jelképezte a szüziességet, erkölcsöt és ártatlanságot. A vallásban nagy szerepet játszott, így, ha két keresztény „béke csókjával" köszön­tötte egymást, az annyit jelentett, hogy tisztelik a hitet. A mise után általános csókolódzás volt a templomban. Minthogy a csókot a vallás ily magasztosan értel­mezte, több tudós komolyan foglalkozot vele s kutatta azt a mélységes okot, amely a hit szent értelmét rejtette magában. Chrysosianus, az aranyszájú konstan­tinápolyi püspök rajongó híve csóknak, Tertullián püspök azonban volt a gyű­lölte és úgy vélekedett a csókról, hogy nem emberhez illő. A korral a csók is változott. Különféle jelentőséggel bírt, ámde lényegében az maradt, ami a kezdetben volt. A bölcsészek szerint a csók a leg­megbízhatóbb megnyilatkozása a józan állapotban levők érzelmeinek. A filozófus azt tartja, hogy a csóko­lódzó oly természetbúvár, ki a külszínnel be nem érve, a realizmus fenekére igyek­szik. A szerelmesek és költők máskép fogják fel a jelentőségét. A szerelmesektől hiába kérdjük, mi a csók, nem tudnak rá felelni, csak azt mondhatják legföljebb, hogy édes, mámorító . . . Darwin, a nagy angol tudós azt állítja, hogy mi, európaiak úgy hozzászoktunk a csókhoz, hogy az emberrel született tulaj­donságnak mondhatjuk. A tulajdonság az ember kedélyállapotától függ, amint az illető szeretett személ­lyel közelebbről érintkezik. A világ minden részében más-más a csók formája. Ahányféle nemzetiség van, annyiféle a csók is. Az újzélandiaknál és L

Next