Békésmegyei Közlöny, 1904. január-június (31. évfolyam, 18-53. szám)
/ 1-sőszámához. ^n Konkoly Tihamér dr., Zöldy János dr.Antalóczy Náibor, Sárosy Gyula, Szabó Emil, Somogyi Ákos, Linszky Ferenc, Schmidt Iván, Popovics Szilveszter, Wieland Sándor dr., Csánki Jenő, Ambrus Sándor és Rohoska Mihály. Nemmel szavaztak : Hoffmann Mihály, Endrész András, Winkler Lajos, Jancsovics Emil, Berényi Ármin dr., Schmidt Gyula, Cs. Demkó József, Mult József, Ravasz Gábor, Névery Albert, Fábry Károly, Pfeiffer István,ifj. Laczó János, ifj. Laurinyecz János, Achim L. András, Maczák Ádám, Hunya Elek, Kovács J. István, ifj. Hunya M. Mihály, Lavatka Gyula, Pap József, Dohányos János, Kollár János, Haviár Gyula dr., Klasner Adolf dr., Csicsely János, Reismann Adolf dr., Dancs Szilárd, Haviár Dániel, Benka Gyula, Melis Mátyás, Bikády Antal dr., Vangyel Szilárd, Kraft Viktor, Prág Lajos, Oocsári András, Qyáni András, Zöldy Géza dr. és Jancsovics Péter. tésében csupán száraz ;tot lát a kivándorlásról. Nagy aggoom keltésére alkalmas tünet, ha a kőarányt véve évenkint 1200 lélek vámol ki a vármegye területéről. Inditvozza, kéressék föl az alispán, hogy övőben részletező adatokat terjes szedő jelentésében a kivándorlásról, m<k községben mennyi a kivándorlókra és a kivándorlásra milyen okok fognak fenn. Fábry Sándor dr.ispán felfogása conveniens Haviáal és ismét kijelenti, hogy emelked nem lát a tavalyi arányokhoz képe szívesen járul azonban Haviár Dái indítványához s egyben jelzi, ha a kivándorlók 80%-a csabaiak és gyula, míg a többi községbelieké elenyészőekély. Politika .eremben: Dai 111 e 1 Sándor dregyző előterjesztette és felolvasta Kecanét törvényhatóságának november 3-án tartott üléséből az országgyűlési intézeti köriratát, melyben bizalmasságot nyilvánít a kormány iránt , legnagyobb mértékben elitéli a novem 18-iki parlamenti határozatot. A vegyesen felrúgó m és abcug kiáltások után főjegyző , Almássy Dénes indítványát olva föl, amely előbbivel szemben a techni obstrukciót elitélve, a kormánynak halmat szavazva, azt üdvözli. Az indítványok felett elindult vitához elsőnek Havi ákiniel szólott. Azzal kezdte beszédét,gy Magyarország súlyos válságban, amióta a császár belátta, hogy a brit uralommal kormányozni nem lel Aggodalom keltő pillanatokban mindijunknak kell foglalkozni a politikával, sőt Almássy indítványát nem fogadja el, sőt annak irálya ellen tiltakozik és átemel, mert megsérti az ellenzéke amikor azt mondja, hogy „megkivárt, hogy mindenki művelt emberek ú djára járjon el." Szóló beszédének többi részében rámutatott a közelmúlt etikai eseményeire, az ellenzék miagatására, azokat összehasonlítva idegen unok parlamenti eseményeivel, enjteni, védelmezni igyekezett. Rátérvi november 18-iki eseményre, értelmi a házszabályokat, miközben ki jati, hogy a technikai obstrukció elité dő. (Éljenzés). Akaraterőtől duzzadó erős férfi áll a kormány élén. (Éljen). De ez a férfiú a tapasztalatok havánál, fiatal koránál elragadtatva, olyanra lépett, amely nem egyszerű hzabálysértés, de egyenes réstörés az általányon. A Hitferoszlatás is ujabb vényszegés által jöhet létre s az elkéket akkor sem irthatja ki semmiféle iszák. Szóló Tisza sorsát közösnek lá az osztrák miniszterelnökével. Utalás Almássy Dénes inditványának an passzusára, melyben vívmányokat emlet. Elég szégyen mondja, hogiemzeti jussainkat is ugy kell kicsikni. De ezek a vívmányok is az ellenziek köszönhetők. Beszédét azzal fej be, hoggy Magyarország alárendelt tartománya Ausztriának, itt az történik mit a császár parancsol s azért ne fejlődik iparunk, kereskedelmünk, kaszdaságunk. Mindezek után pedig inditnyozza, hogy gróf Almássy Dénes inditvának mellőzésével Kecskemét átirat értelmében szavazzon a közgyűlés a ármánynak bizalmatlanságot. Az ellenzék éljenzéssel szabadelvűek tiltakozással feleltek beszédre, amely után Ladics Lász emelkedett szólásra mint mondta nehogy rossz néven vegyék, hogy 5f Almássy indítványa szóval nincs m indokolva. Talán uradalmi ügyé? — hangzik egy általános derültség keltő közbekiáltás. Fájdalom nem, de retnék az lenni, — riposztolt Ladics, s ezen humoros kitérés után kijelölte, hogy gróf Almássy indítványa iiőtt szólal fel, miután annak tartalma fesen fedi az ő álláspontját. Szóló szót Haviár Dániel egyoldalúlag világlta meg a helyzetet. Fölveszi hát elől szólóval a küzdelmet, mert Almássy imványa mögött igazság van. Rátérve z obstrukcióra, megjegyzi, hogy azt ideink céltudatosan hagyták meg fegerül. De a kisebbség jogosulatlan mából élesítette a küzdelmet, személyes okból, személyes üldözésre, a parlameend, működés megakasztására hasztta fel, kimondhatlan kárára az ország, amelyet törvénytelenségbe kergetet Az elavult házszabályokat meg kellett hoztatni, a technikai obstrukciót ki kell irtani. E törekvésekhez híven,a kiseség terrorizmusának megakadályozása a kormány a november 18-iki ülén a tényleg fenálló házszabályok meglésével határozatot hozott, amely most megnyilatkozott az egész ország közleménye. Rendes viszonyok között ns szükség bizalmi nyilatkozatok szerketésére. De éppen Haviár Dániel említi, hogy az ISe* ország még soha nem volt olyan súlyos helyzetben, mint most. Annál inkább szüksége van a kormánynak a hazafiak támogatására. (Nagy zaj. Szavazzunk! Szavazzunk!) Ilyen körülmények között elfogadásra ajánlja gróf Almássy indítványát, nem azért, mert a kormány törvényt sértett, hanem mert ezáltal helyre akarja állítani a jogfolytonosság rendjét. (Óriási zaj. Éljen! Abcug! Szavazzunk ! Elnök percekig csönget.) A zaj csillapultával Haviár Gyula szólalt föl. Elfogadja Haviár Dániel indítványát és ennek kapcsán kérdést intéz a főispánhoz, ki húzta keresztül gróf Almássy írásbeli indítványában azt a passzust, amely így szól: „a technikai obstrukció éretlen, gonosz, hazafiatlan üzelmei." Lukács György dr. főispán kijelenti, hogy a kérdéses pasztust maga indítványozó húzta keresztül s önmérséklésből azt írta helyére, hogy: „a technikai obstrukció visszaélései," amely kifejezés idem per idein, ugyanazt jelenti. Veres József azt hiszi, hogy a törvényhatóság minden tagja megállapodott véleménnyel jött a közgyűlésre, de mindamellett hazafias kötelesség az eszméket tisztázni. Elítéli gróf Almássy indítványát, mert az megbélyegezi az ellenzéket, amely pedig erre nem szolgált rá. Ezután, mint a parlamenti események fül- ^és szemtanúja, hosszú védbeszédet tart az ellenzék mellett, kiemelve, hogy a december 13-iki jelenetet maga sem helyesli, Haviár Dániel álláspontját fogadja el, tehát szintén elítéli a technikai obstrukciót. De a történtekért ne egyedül az ellenzéket okolják, hanem a többséget is, mert mindkét pártot elragadta a heve. Hogy ebből a bajból kievickélni lehessen, nem tartja helyén valónak a helyzetet súlyosítani, tovább kiélezni, hanem a békés megoldáshoz való közeledést helyesli. Az előterjesztett indítványokat nem tartja objektíveknek, de erkölcsi érzékét sérti, hogy a törvényhatóság olyan kormányt üdvözöljön, amely maga beismeri, hogy törvénytelenséget követett el. Az ellenzék ismét tapsol, míg a többség viharban zúgja: Szavazzunk ! Fábry Károly szólni akar, de percek múlnak el, míg a zaj elül. Tekintettel a türelmetlenségre, rövidesen akar beszélni. Figyelmezteti a közgyűlést, hogy akkor, amikor a küzdelem élén olyan férfiak állanak mint Apponyi, Bánffy, Darányi, Andrássy, Wlassics, vegye a szivére mindenki, hová adja szavazatát. Erősen támadja a Tisza kormányt, mely hatalmának fölfelé és lefelé való növelésére évek óta dobálja a nemesi és bárói rangot, kitüntetést. Végül kijelenti, hogy egyik indítvány mellett sem foglal állást és javasolja, térjenek mindkettő fölött napirendre. Szavazás: Ismét egy alapos vihar, amelynek lecsendesülésével elnök a vitát berekeszti. Először Fábry Károly indítványára teszi föl a kérdést. Ezt elvetették. Következett a kecskeméti átirat és gróf Almássy indítványa. Elnök 20 megyebizottsági tag írásbeli kérelmére elrendelte a név szerinti szavazást, amelynek eredményeként 120 szavazat esett gróf Almássy indítványára, 43 Kecskemét átiratára. A törvényhatóság tehát 77 szótöbbséggel bizalmat szavazott a kormánynak. Igennel szavaztak (a kormány, mellett) Mór, Ladics György, Erkel János,Márki János Weisz dr. Czinczár Adolf, Ladics László dr., Ritsek János, Szénásy József, Popovits Jusztin, Aszalay Gyula, Popovics M. Aurél, Böhm Miklós, Beliczey Géza, Kliment Z. György, Rosenthal Adolf, Rosenthal Ignác, Kitka János, Varságh Béla, Seiler Elek, Szeberényi Lajos, Hanó Pál, Entersz Károly, Pataj András, Belenta Mihály, Pribojszky György, Kovács L. Mihály, Vidovszky Károly, Szondy Lajos dr. Ketter Károly, Reichhardt József, Kitka György, Schreyer József, Botyánszky András, Friedmann Mór, Kovács Sz. Ádam, Such János, Zsiros András, Lipták V. János, Radics Elek, Weisz Ede, Qriecs F. György, Pribojszky György, Áchim F. Tamás, Maros György, Wagner József, Fáy Samu dr., Zsilinszky Endre dr., Korosy László, Seiler Gyula, Kerényi Soma dr., Donner Lajos, Wilim István, Sipiczky K. János, Gally Gyula, Steller Árpád, Réthy Béla, Hajnal Albert dr., Jantyik Mihály, Házy Imre, K. Nagy András, Hartenstein Vilmos, Viskovicz Ignác, Varjú Mátyás, Hunya Lajos, Kuy Antal, Emperl Ernő, Stark Gusztáv, Bauer Márton, Horváth János, Borgulya György, Csák György, Reinschrodt Márton, Nagy Imre, Szabó János, Petneházi Ferenc, T. Szabó Mihály, gróf Bolza Géza, Kondacs Pál, Haraszti Sándor, Janurik Mihály, Wolf Gyula, Léderer Rudolf, Dunay Lajos dr.,Léderer László, Tenner Lipót, Mikolay István, Déghy Gyula, László Elek dr., Kiss István, Freuder Mór, Gremsperger József, Németh Kálmán, Wolfinger Miksa, Beck Géza, Deutsch Arthur, Polgár Ödön, Klausniger Miksa, Popovics Viktor, Kovács Gyula, Emődi Imre, Jakabfy Jenő, Bácsi Dani, Kovács Albert, Lukács György dr., Fábry Sándor dr., Daimel Sándor dr., Bertóthy István dr. Kiss László, A csabai Kossuth-szoborról. Lapunk múlt számában röviden jeleztük, hogy a csabai Kossuth-szoborbizottság szerdán délután tartott gyűlésében döntött a pályázat eredménye felett: a hét pályamű közül Horvay János országos nevű szobrászművész egyik pályaművének szavazván meg a kivitellel való megbízatást. Amikor december hó 20-án a pályázati határidőre a hét pályamű beérkezett, s egyszerűen a beérkezett pályaművek leírására szorítkoztunk tudósításunkban , tudatosan tartózkodtunk a pályaművek felett bírálatot mondani, mert respektálni kívántuk azt az általános gyakorlatot, hogy a bírálat kérdésében az első szó a bizottságot illeti, s bizottságon kívül eső faktoroknak még a befolyásolás látszatából is tartózkodniok kell. . Most azonban, hogy a szoborbizottság kimondta a döntő szót, magunk sem késlekedünk a pályázat véleményünket kimondani. eredményéről kijelentjük előre is, hogy a szoborbizottság határozata teljesen fedi a mi véleményünket: a beérkezett pályaművek közül művészi összhatás szempontjából legelső helyen a Horvay János alkotása áll. De abban is egyezik a mi véleményünk a szoborbizottságéval, hogy a pályázat úgy számbelileg, mint művészi tartalomban kielégíti a hozzáfűzött várakozásokat. Mert nem szabad megfeledkezni azokról a szűkös korlátokról, melyekben a pályázat egész kérdése mozgott, s melyek a várható eredmény határát már előre megszabták. Ezek a korlátok: a rendelkezésre álló anyagi eszközök csekélysége s a pályázat, zárt természete ; ez amannak természetszerű következménye. Tizenhatezer koronából monumentális alkotást senki sem várhat. A feltétel csupán az lehet, hogy amit a művész alkotó ereje a kivitelre szánt összeg keretében produkál, az anyagi eszközök által határolt jogos igényeket kielégítse. S ez a feltétel jó lélekkel mondjuk , a csabai Kossuth-szobor pályázaton csorbát nem szenvedett. Horvay János, Tóth András, Felek Gyula és Mogyorósy Sándor pályaművei teljes sikerrel oldották meg a rájuk várakozott feladatot. Hogy a pályabért mégis Horvay műve nyerte el, ez szinte természetes eredménynek tűnik fel. Mert hiszen Horvay már nem egy Kossuth-szoborral tette országosan nevessé művészi jó hírét s ezek között nem eggyel sikeresen küzdötte meg azokat a nehézségeket, melyeket a kivitelre szánt összeg korlátoltsága gördített eléje. A Horvay hármas halmon álló Kossuth-szobra mesteri rutinnal oldja meg úgy az építészeti, mint az általános művészeti kérdéseket. A remek architektúra teljesen leköti a figyelmet s a bal lábával előre lépő, balkezével pózoló, jobbjával a hátradűlt kard markolatán nyugvó, merész szónoki állásban levő alak a hazafiúi lelkesedés tüzével lángra lobbantja a honfiúi szenvedélyt. Kevésbé sikerült azonban Kossuth Lajos hasonmása, amit a művésznek a kivitel előtt mulhatlanul pótolnia kell. Tóth András szobrai is igen tetszetősek s kiváló gonddal, minuciózus kidolgozással, különösen pedig Kossuth arcmásának tökéletességével kapják meg a szemlélőt. Alakjaiban azonban kevés az élet, architekturája meg ismert sablonok között mozog. Nagy szeretettel szemléltük a megyebeli fiatal művészek Felek Gyula és Mogyorósy Sándor alkotásait. Mindkettő művészi produktum, főleg a Mogyoróssyé, aki azfpítészeti részt feltűnő zsenialitással oldotta meg. És amikor lelki megnyugvással konstatáljuk a szoborpályázat ezen kedvező sikerét, fájdalommal tölt el bennünket, hogy a Horvay szobrának művészi hatása a Kossuth-téren leendő elhelyezéssel nem csak csorbát szenved, de az érvényesülés lehetetlenségével valóságos veszedelemnek néz eléje. Az arányaiban kicsiny szobor a Kossuth tér nagy méreteivel nem fog megküzdhetni; ezt vallottuk a pályázat kiírásának idején s ezen meggyőződésünket most sem tudjuk elhallgatni. Most még kevésbé, mert a pályanyertes szobrot ismerve, maga a művészi alkotás erősit meg aggodalmainkban. Rosgy ismeretes cikke részleteiben is fedi a Kossuth-szobor elhelyezésének kérdésében elfoglalt álláspontunkat, melyet Re 11 Lajos úrnak fejtegetései sem tudnak megváltoztatni. Hat méter magas szobor hétezer méter területű köztéren, két óriási méretű templom szomszádságában (a kat. uj templom építése csak rövid idő kérdése) művészi hatását elveszti. ilyen Ha a szobor elhelyezésére szánt tér veszedelmet rejt magában, ezt a veszedelmet nem csökkentheti a művészi hatás kérdésével kapcsolatban nem álló azon körülmény, hogy a tér Kossuth Lajos nevét viseli. Hogy ez így van, legjobban bizonyítja magának Horvay Jánosnak kijelentése, mely szerint állítottak fel Magyarországon Kossuthszobrot olyan községben, ahol a Kossuthról elnevezett tér a célnak meg nem felelt, — a Petőfi téren. Miért ne helyezhetnék el akkor Csabán a Kossuth-szobrot a Petőfi ligetben ? Csaba új elöljárói: A fagyos december utai szél csütörtökön délelőtt ismét nemzeti trikolort lengetett a csabai községháza erkélyén. Közgyűlést hirdetett a nemzeti zászló, éppen úgy, mint máskor. De mégis más képe volt ezúttal a községházának, amely felé már nyolc óra után egész emberáradat indult meg, amely megszállta a folyosókat, ellepte a közgyűlési terem karzatát és megtöltötte a földszinti széksorokat. Rövid lélekzetű volt a rendkívüli közgyűlés, de mégis ünnepélyes, hogy Csaba közönsége megválasztotta új elöljáróit. Alig egy óráig tartott s ennek az időnek is nagyobb része a szabad ég alatt, a községháza udvarán folyt le. Az uj elöljárók megválasztása úgyszólván egyhangúlag történt s mindvégig a legnagyobb rendben folyt le. A nép zajosan éltette megválasztottait. De különösen lelkes hangulat nyilatkozott meg Csaba nagyreményű birája, Áchim Frankó Tamás iránt, akit valósággal ünnepeltek. Áchim Frankó Tamás, mint Csaba egyik legfelvilágosodottabb, legértelmesebb és kellő tudással, rátermettséggel biró polgára, méltó arra a diszes helyre, amelyet az utolsó hat év alatt érdemeket szerzett elődje, Zsiros András töltött be a polgárság legnagyobb megelégedésére. Azokkal, akik Áchim Frankó Tamást a bírói állásra emelték, együtt hisszük, hogy az uj bíró méltó utóda lesz az elődjének és minden tekintetben megfelel a személyébe helyezett bizalomnak. Ugy legyen! Másik uj embere is van Csaba újonnan választott tisztikarának: Kociszky Iván dr., akit a képviselőtestület a második árvaszéki ülnöki tojásra választott meg. Remélhető, hogy benne is törekvő munkaerőt nyer a közigazgatás. A községi előljáró választásról a részletes tudósításunk ez: A választó gyűlést Seiler Elek főszolgabíró nyitotta meg a megjelentek