Békésmegyei Közlöny, 1906. július-december (33. évfolyam, 56-108. szám)
1906-07-01 / 56. szám
Békéscsaba, 1906. XXXIII-ik évfolyam, 56-ik szám. Vasárnap, július 1. BEEESHECITEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefonszám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: Vasárnap és csütörtökön EKOFIZETÉSI D13 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor töbct év negyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszrkesztő : Felelős szerkesztő: I Laptulajdonos: Dr. SATLER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal, Telefonszám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési a díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési díja. 50 fillér. Pályaválasztás. Békéscsaba,, június 30. A társadalomnak ez a nagy kérdése esztendőről-esztendőre kisért. Csak az a baj, hogy ijesztő fejét csak Péter-Pál táján üti föl ez a kísértet, bizonyítványok kiosztása idején. Most tehát dupla okunk van arra, hogy a politikai sivár mezőkről erre a még sivárabbra vándoroljunk át. Végre is nagy dolog az orosz forradalom, a delegációk marakodása is, de valamennyire csak az érdekelhet bennünket, mitévők legyünk a gyerekeinkkel. Most válik meg, kiből lesz doktor, fiskális, suszter, szabó, kéményseprő-inas, ki lesz kereskedő-tanonc, ki marad otthon a gazdaságban, paternatura exercere. Tíz, tizenöt esztendővel ezelőtt a pályaválasztás kérdése nem sok fejtörést okozott a szülőknek. A mágnás, a földesúr gyereke ment az egyetemre, a kisbirtokos fiából hivatalnok lett, a paraszt, az iparos, a kereskedő fia pedig követte apja nyomát a mezőn, a műhelyben, a boltban. Ilyen rendszer mellett nem csoda, ha senkinek a feje nem fájdult bele a pályaválasztásba. Kiki beérte azzal, amivé lehetett, nem akart több lenni, mint amekkora szerepet sejthetőleg szánt neki a sors. A mi időnkben a kérdés eldöntésénél az iskolai bizonyítvány az uralkodó szempont s ami a mai állapotokat, a középiskolai oktatást a maga szörnyűségeivel rákényszeríti a szülőkre, az a minősítési törvény. Aki jobb hite szerint ki akarná is venni gyermekét a középiskolai tanítás nyűge alól, nem teheti annak a kockáztatása nélkül, hogy a fia „déclassé" lesz. A minősítési törvény a nyolc osztály elvégzésétől és az érettségitől teszi függővé, hogy a társadalmi élet kapui felnyíljanak az ifjú előtt. S ki vehetné rossz néven a szülőtől, ha igenis be akarja juttatni gyermekét a társadalmi élet kapuin? Hogy azok mögött eltévelyedés, züllés várhat rá, azzal nem törődik, mert ilyes föltevés eszébe se jut, ami a szülő lélektana szerint senki urat akar érthető is. Igen, minnevelni a gyermekéből s az akarathoz jussa van annak is, akinek a kivitelben nincs módja. Azért van, hogy vizsgák előtt minden vacsora utáni családi tanács azzal végződik : szekundát ne hozz haza, gyerek, mert akkor rögtön inasnak adlak ! Amióta minden osztály gyermekei a középiskolákba tódulnak, azóta se szeri, se száma azoknak a kisebb rendű hivataloknak, melyekbe csak a négy osztály elvégzése kvalifikál. Ahol ezelőtt csak arra voltak tekintettel, hogy az illető alkalmazott jól megállja a helyét s nem keresték az iskolái számát, ott ma először is a bizonyítványt kérik, anélkül az odavalóság kérdése szóba is jön. S ha azután kiderül, hogy az általános műveltség alapfogalmaival, amiket állítólag hivatása megadni a középiskolának, nem lehet boldogulni azon a szerény pályán sem, akkor a legénnyé serdült gyerekből proletár lesz, mert inasnak menni már szégyel. Bámulatos dolog az, hogy míg iparunk és kereskedelmünk fejletlen volt s alig biztosította a megélhetést, addig a szegény ember gyereke leginkább ezen iparunk pályák felé törekedett. S mióta versenyképes s egy kis bolt sokkal biztosabb és kényelmesebb pozíciót ad, mint egy hivatalocska, azóta senki se akar hallani sem arról, hogy a tisztes ipar, vagy kereskedés adjon neki kenyeret. A napszámos gyerek is "ur" akar lenni, ha van módja és tehetsége hozzá, ha nincs. Megindul tudósnak, diplomatulajdonosnak és lesz belőle dijnok ur, akinek alig van magának is betevő falatja s kárhozat neki a családalapítás. Azonban a magunk bűnéért ne okoljuk a gyermekeinket. Mig külföldön iskolákat végzett fiatal emberek mennek iparos és kereskedő pályára , nálunk utolsó menstvár mind a kettő s csak mumusnak jó, hogy ijesztgessük vele a gyengébben tanuló gyereket s végkép elvegyük a kedvét a gyakorlati pályáktól. Ahogy föntebb is irtuk ha a gyereknek nem fog az esze, vagy nincs kedve a tanuláshoz, ráijesztünk, hogy az esztendő végén inasnak adjuk s ez által mindenség iránt félelmet gerjesztünk mesterbenne. S ha a kénytelenség később csakugyan gyakorlati pályára viszi, kedvetlenül megy oda, mert büntetésnek tekinti az inaskodást s a mi felfogásunk szerint az is. Hát ezen a beteges közfelfogáson kell segíteni mentül előbb, mert ha tele lesz az ország proletárral, akkor késő lesz az orvosság. Békésmegyei Közlöny tárcája Hárman. Irta : Zalay Masa. hívjuk Édennek A falut, — ahol álmodva éltek S noha még nem sejték, Hogy mi a vétek ? Már küzködtek, féltek .... Míg sóvár ajkuk szomjasan égett! És sírtak éjszaka ! ... . De nappal hangosan dalolva, kacagva, Önmagukat és egymást csalva járták a mezőt, Hisz' nem tudták ők, Hogy a szívet zavaró Igéretes sejtelem, Az ébredni vágyó Tiszta szerelem, De jött a harmadik Egy éjszemű férfi, Aki nem habozik, / Nem fél, — hisz nem kérdi, Szabad-e az ölelés, a csók? . . . Merészen lehajol Az égő lányajkhoz, Beáforr a szája, Perzselő a láza S lankadnak erőtlen A gyöngén ellenkező Bágyadt kis hacsók .... Mert a csókgerjedelem Hevében gyúló érzelem : A szenvedélyes szerelem ! Gyulaváros földvételei. A remetei uradalom becslése. — A benedeki földvétel leszámolása Gyulaváros képviselőtestületét innen-onnan két év óta foglalkoztatják a parcellázások. A szociális szempontból oly jelentős törekvések minden fázisát éber figyelemmel kísértük, s a város vezetőségének humánus intencióiról mindenkor a legnagyobb elismeréssel szólottunk. Nem érdemetlenül, mert amint az alábbi sorokból kiolvasható, Gyula városa a maga elé tűzött célt reményen felüli sikerrel érte el a benedeki földvételnél. Ami pedig a remetei újabb parcellázási tervet illeti, ott a legóvatosabb politikával dolgoznak. Gyula város parcellázási ügyeiről különben az alábbi érdekes részleteket adjuk: Bartha Ferenc Gyulán. Mint megírtuk már, Gyula város képviselőtestülete legutóbb tartott rendkívüli közgyűlése határozatából a remete földvételre vonatkozó 1,700 000 korona kölcsön felvétele érdekében e kérdéses uradalom felülbecslésért hívta fel a kisbirtokosok földhitelintézetét. E felhívás folytán nevezett intézet megbízásából Bartha Ferenc országgyűlési képviselő, mint földbecslő, hétfőn reggel Gyulára érkezett és Bucskó Koriolán dr. helyettes polgármester, Szikes Ferenc jegyző, K. Schriffert József országgyűlési képviselő és Kohn Dávid társaságában kiszállott a remetei földekre, amelyeket felbecsült. A becslés nem a legkedvezőbb eredménnyel végződött. Sőt mondhatni, egyenesen úgy ütött ki, hogy az előreláthatólag keresztül fogja húzni Gyulaváros terveit és egyelőre meghiusítja a remetei földek megvételét. Bartha Ferenc ugyanis oda nyilatkozott, hogy a kisbirtokosok földhitelintézete a földbirtoknak csak 60 százaléka erejéig főg Nemes csavargó. A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — írta : Zöldy Márton. A határszéli megyében kihirdették a statáriumot. A nádorispánhoz intézett kérvényben, mert statáriális törvénykezési jogot a megyében csak a nádorispán adhatott, mint a király helyettese, a kérvényező megye arra hivatkozott, hogy a csavargók, kik a jóindulatú polgárság életét és vagyonát veszélyeztetik, eddig soha nem tapasztalt mértékben szaporodtak el a megye területén. Alig három héttel a statárium kihirdetése után a Dráva partján hat vásáros kocsit raboltak ki. A zsiványok, hat toprongyos, kormozott képű ember, hetykén, kihívóan azt üzenték a kirabolt iparosok által, hogy tiszteltetik szépen a tekintetes statáriális bíróságot. Az egyik még hozzátette: — Ha ráérnek a táblabíró urak, hát jöjjenek utánunk . . . A főszolgabíró szigorú utasításokat kapott, hogy igénybe véve a megye teljes fegyveres erejét, kerítse kézre a garázdálkodókat. Három nap és három éjszaka loholtak a pandúrok a drávaparti rengeteg bükkerdőben. Faggatóra fogtak minden juhászt, kanászt, de egyéb értesítést nem tudtak szerezni, minthogy valami mifajta embert láttak az erdőben kódorogni. Mégis adták a személyleírását: alacsony, zömök ember, fekete szakállal, kerek kalappal, elnyűtt, rongyos uriruhában. Ezt az embert a harmadik napon kézre is kerítették. — Mikor megmotozták, egy duplacsövü töltött pisztolyt, tíz körmöci aranyat és harminc egynéhány ezüst húszast találtak nála. Mikor főszolgabíró elé állították, az először a nevét tudakolta : — Azt nem mondhatom meg — hangzott a határozott válasz. — Honnan került ide ? — Arról se adhatok számot. — Mi járatban volt? — Kóboroltam . . . A főszolgabíró szép szóval figyelmeztette az intelligens arcú embert, hogy ne tegye magát ok nélkül gyanússá. Nagy baj kerekedhetik belőle, tekintettel a statáriumra. De nem használt sem szép szó, sem fenyegetés, az előállított ember csökönyösen maradt annál, hogy személyes viszonyait nem leplezheti le. — Miért — kérdezte a főszolgabíró. — Okom van rá. Másnap becitálták a kirabolt iparosokat, sorra megkérdezték tőlük, hogy ráismernek-e ebben az emberben a zsiványok közül valamelyikre ? Négy nemmel felelte, de kettő, egy kalapos és mézesbábos határozott igent mondott. — Ez volt az, aki strázsált . . . Ennélfogva átadták a statáriális bíróságnak A tiszti ügyész figyelmesen átvizsgálva a főszolgabíró jelentését, komoly gondolkozóba esett. Kétségtelennek találta, hogy ez az ember a legnagyobb mértékben gyanús. De hát az ítéleten nem elég a gyanú, ha még oly nyomós is.. í | Valami aggodalomféle lepte meg. Ha az a két tanú rá fog vallani, akkor a statáriális törvényszék gondolkozás, habozás nélkül ki fogja mondani a halálos ítéletet, melyet az ítélet kihirdetése után három órával végre kell hajtani. A tiszti ügyész maga elé hozatta a delikvenst. — Csak arra az egyre feleljen nekem, — mondotta — hogy nemes ember-e ? Nem ok nélkül kérdezte. A törvény szerint ugyanis nemes ember fölött statáriális bíróságnak nem volt joga ítélni. A tiszti ügyész ebben a kétes esetben jobbnak látta, ha nem a rögtön ítélő, hanem a rendőrbíróság ítél. A válasz, amit kapott nagyon meglepte. A letartóztatott ember igen nyugodtan mondotta: — Erre ép oly kevésbbé felelhetek, mint a többi kérdésre. — Miért ? — kérdezte a tiszti ügyész. — Okom van rá. — Micsoda oka ? — Nagy okom. A válaszok nyugodtak, határozottak voltak, mint az olyan ember szava, ki a végsőre van elszánva. Másnap nyolc órakor reggel megindult a statáriális eljárás. A vádlott tagadta a terhére rótt cselekményt. — Sohasem nyúltam máséhoz — mondotta mély sóhajtással, trolm Emeli N «V«C7* • tesMlírt, a«inf lateti * kBhfifist, váladékot, cjel izzadást Tütíobetegségek, rurusok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..Roehe" eredeti c*omagolás t. F. Noffmann-La Koche A. Basel (Svájc),