Békésmegyei Közlöny, 1907. január-június (34. évfolyam, 1-50. szám)
1907-01-10 / 3. szám
Békéscsaba 1907. XXXIV-ik évfolyam. 3-ik szám. Csütörtök, január 10. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefonszám : 7. Szerkesőség: Főtér, 876. számú hánora a lap szellemi részét illető közlenyek küldendők. Kéziratok nem adnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: Vasárnap és csütörtökön EKOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. KISfizetni bármikor lehet ös negyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefonszám , Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Gazdasági éleink reformja. léscsaba, január 9. Az uj esztendő megint a régi kérdésekkel találkozó Intenzívebbé és figyelemre méltóbá csak a gazdasági kérdések tették. Na mintha az életérdekbe vágó viszonok különösebben kivannak ezt a röpb időknél, hanem, mert politikával folalkozó tényezőink belátták, hogy ma már csak a gazdasági eszmékkel van foglalkozás lehet gyümölcsöző és kllatot hajtó. Ez a készség azonban Ijesen ujjá formálta a régi embereket. Az uj helyzettől teljesen uj irányt rá a nemzet s a közvélemény szinte árasan lesi ennek kialakulását. Az érdeklődése sok vegyül, mert azért való aggodalom küzdelem tovább folyik s a gond nélküli, nagy jövedelmet biztosó állásokra nagyon is sok az aspirán Nem tudjuk, mennyiben elégíti ki e várakozásokat a mai politikai nézőpont. Mert ha dolog mélyére tekintünk, nagyon knnyen megláthatjuk azt is, hogy 3. SKtf közgazdag ismeretei és tapasztalai néhány hangzatos frázisnál továbbig terjednek. A hangzatos fázisok különösképpen akörül csoprtosulnak, hogy meg kell csinálni az önálló vámterületet. Ezzel kapcsolatban nem kis jelentőségű kérdés az gri kultúra reformja. És a nagy átalaklásnak nem szabad készületlenül talánia iparunkat és kereskedelmünket em. Mindez a várakozás azonban nálunk még csak a jövő zenéje. Angolorszában és Németországban más a helyet. A nagy és középbirtokosok is megszerzik a kereskedelmi ismeretekt, mig a mi főuraink ebben nem utánzzák az angol főranguakat s nem kapnak arról tudomást venni, hogy Angliában az ősrégi nevek viselői kalmárok is. Nálunk a középbirtokos osztály annak dacára, hogy alig képes a rá nehezedő nyomással megküzdeni, nem nem tartja uri foglalkozásnak az ipart és kereskedelmet. Az a fiú, akinek már nem nyújt ekszisztenciát az ősi birtok, jogot végez, protekciót keres és inkább megelégszik kis fizetéssel, semhogy a reális pályákra adná magát. A főúr szégyennek tartja a kérges, munkás kezet. Sőt az ipartól olyan messzire menekül, hogy még a pénzét is megőrzi az iparos illattól. Holt tőkéi bankokban hevernek. Nem jut abból az iparra semmi sem. Még olyanabb idegenkedést, főúri pózt és finnyás nézetet tanusit az ipar iránt a kurta nemes. Ez az osztály a legklasszikusabb e tekintetben. Dobzódni az ősi birtok urán; ez a jelszava s ha elúszott már minden pénz, egy kis kegyelemkenyér is jó lesz valamelyik rokonnál. Meg kell változnia annak a felfogásnak, hogy akik tisztességes munkával szerezték kenyerüket, nem illenek be azok társaságába, akik a sportról nem tudnak lemondani s zártszemünek nézik azt, aki a maga erejével és élelmességével szerez vagyont. Az új érában, amelynek jelszava az ipari és kereskedelmi önállóság, a demokratikus eszméknek kell diadalra jutniok, amely új világban annyit nyom, mint amennyit ér. mindenki És a kormánynak nem szabad befolyását oly irányban érvényesítenie, hogy közgazdasági tevékenységhez olyanok jussanak, akik ahhoz nem értenek, nem szabad ügyvédet, orvost csak azért ily állásokhoz juttatni, mert protekciójuk van. A megvívandó közgazdasági harcban Ausztria kiváló erőket fog ellenünk csatasorba állítani, nekünk is erre kell törekednünk tehát. Békésmegye Közlöny tárcája, j Kakassséi ákácerdő . . . Kakasszéki ákfördő aljában. Ott legel a cifigulya magában: Tar Peti, a cifiszürös bojtárja, Fonóba ment, seretője, Juliskája ott várja. Peti bojtár ! ne hagyd ott a gulyádat: Szűröd megy rá gulyádban ha kár támad ! »Mit bánom én nem fordul fel a világ, Mig ott leszek,a gulyámból egy-két tinó ha kivág.« !.De a míg én ézem, gulyám mint legel, S hogy száz tió közül egy se vesszen el, Az alatt, ha eszeretik kedvesem ? Nem pótolja az ki nekem a gróf ezer ökre sem !" Gajdács Fái. Hódmezővásárhely Békésvármegyéhez. Orosházát átkérik. A szegedi és gyulai törvényszékek érdeke. Hódmezővásárhely város intéző körei és társadalma nemrégiben erélyes mozgalmat indítottak aziránt, hogy Hódmezővásárhely törvényszéket kapjon. Ez a kérdés nem új keletű az alföldi metropolisban. A közszükséglet és a polgárság érdeke rég fölszínre vetette azt s ez a mozgalom is csak természetszerű következménye volt a régóta tapasztalható anomáliának, mely az Alföldnek egy tekintélyes részén nap-nap utáni volt a jogszolgáltatás tekintetében. A magyar kormány még a 70-es években kimondta, hogy Hódmezővásárhelyen törvényszéket állít föl. Az akkori kormánynak e színmagyar város jövő fejlődésére nézve oly fontos elhatározása valószínűleg azon alapult, hogy Hódmezővásárhely úgy népességére, mint nagy kiterjedésére való tekintettel méltán megérdemli a törvényszéket. Az 1870-es évek rendkívül kedvezőtlen pénzügyi helyzete azonban arra késztette a kormányt, hogy előbbeni elhatározását megmásítsa s a törvényszékeknek számát 102-ről 64-re leszállítsa. Ekkor történt, hogy ugy a makói, mint a hódmezővásárhelyi törvényszékeket a szegedi királyi törvényszék területéhez csatolták, minek következtében a szegedi törvényszék hét járásbírósági területet kapott. Ez Hódmezővásárhelyre pénzügyi szempontból nagy veszteséget jelentő elhatározás méltánytalan volt, annál is inkább, mert Hódmezővásárhely évente egy millió korona egyenes és 2 millió korona közvetett adóval járul az állam terheihez. Ennek dacára a kormányok következetesen mellőzték Hódmezővásárhely városát s az állami intézmények közül a kiegyezés óta alig kapott egynehányat. Az Alföld s kivált Csongrád- és Békés megyék rohamos fejlődésének természetszerű következménye az volt, hogy az igazságszolgáltatási igények e területeken megnövekedtek. Maga a miniszter is igen helyesen jelentette ki a közelmúltban, hogy ezek az igények 64 törvényszékkel többé el nem láthatók. A 70-es években alaki törvényeink — és pedig úgy a magánjog, mint a büntetőjog terén — az írásbeliség békáiban voltak, ma azonban a sommás eljárás és bűnvádi perrendtartás a szóbeliségre és közvetlenségre lévén fektetve, természetes, hogy a törvényszékek száma szaporítandó és azok területei akként osztandók be, hogy az egyes részek között meglegyen a megkívánt kapcsolat. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy Békés megyében is 50-80 kilométernyire esnek bizonyos területek a törvényszék helyétől. Az orosházai polgárok például csak temérdek költség és fáradság árán kereshetik igazságukat. Napokat kénytelenek eltölteni, ha egy felebbviteli ügyükben meg kell jelenniük a törvényszék előtt. Hódmezővásárhelyen ugyanez a helyzet. A pörösködő fél itt is ott is sok pénzt költ csak utazási költségekre. Ez a helyzet méltán nevezhető elviselhetetlennek s a per substrátiumával arányban nem álló olyan költségeket okoz, hogy a szegénysorsu felek gyakran lemondanak a további jogkeresetről s igy a nagy horderejű igazságügyi reformnak csak gazdag ember látja hasznát. Ezek voltak az előzményei annak, hogy Hódmezővásárhely társadalma és törvényhatósági bizottsága megmozduljon s a feloszlatott törvényszék visszáilta nehézkes székely gyermeki agyat az appercipiálás és adaptáció feszültségétől megkíméljék, vizsgák előtt megismertették őket a jövő titkaival; fáinul is mindöröklétig a cendura (ahogy ott a nép az évvégi vizsgálatot nevezte.) A tiszteletes rektor úr pedig a zsoltárokat a vénasszonyok cikornyás és reszketős hanghordozása után vitte. Ő ment utánuk, nem azok utána. Sok lúd disznót győz. A kepehordás jeléül félreverték a harangokat, nehéz felhő elé harangoztak. Prikulicsot űztek, ijedségtől ónt öntettek, a betegre ráolvastak, rostát fektettek, igézéstől szenes vizet csináltak. Dr. Faustus módjára varázslókkal kötést tettek s a sziklahasadékokban kincset kerestek. Egy ilyen középkori szupernek az epilógusa éppen akkor játszódott le. No de aztán a XVI-ik század énekmondóiban, hegedőseiben, regőseiben, Istvánjáróiban, mesemondóiban sem szűkölködtünk Kibédi Domokos Ferenc bá' egyik hegedősünk, a falun kivül, erdei magános hajlékában átalvető számra gyártotta a h istóriákat alexandrinusokban. Akkoriban legújabb műve ily címen került a durgára : (ott a ponyvát durgának hívják.) „A polgári házasságról szóló história, hozzáadott versekkel ellátva". Apróságot a székelyföldről. A Békésmeyei Közlöny eredeti tácája. -írta : Élemné Keményffi Katinka. Bizony , ott szebb a rózsa, tisztább a patak, zengibbek a dalok" . . . Vágyva ágytam a falusi élet után, de olyan falus életre, ahol semmi nyoma ne legyen a civilizációnak. Egészen a Rousseau receptje szerint: teljesen vissza akartam térni a természethez. S hogy „sokszor kérem én az Istent én szivem szerint" — hát túlságosan meghallgatta a présemet. Egy pályázó kérvény, meg egy miniszteri kihallgatás után belecseppentem a természet ölébe, úgyannyira, hogy még az iskolaszoba gerendázata között is gyönyörködhettem az ég az útjában. Osztályom ablakai és ajtója körmönfont madzaggal voltak bekötözve, mert hogy azok az épületmaradványok, melyekben iskolánkat elhelyezték és mi tanítók laktunk, a XVIII-ik században valami német katonák laktanyái voltak, a nép mai napig kaszárnyának hivja. Valóságos romokban laktunk Úgy képzeltem magunkat, mint valami baglyokat, melyek omladványokban ütik fel tanyájukat. Hegyek közé ékelt, küküllővölgyi székelyfalu, 8 óra járásnyira a várostól! Ez csak elég dúsan kínálja természetességeit. El voltunk szigetelve. Három évig tanfelügyelőt sem láttunk, úgy, hogy mikori gyűléseinken, miket hol itt, hol ott egy-egy elrejtett zúgfalucskában tartottunk, elnökünk pohárköszöntője egyszer, mint máskor, így hangzott: emelem poharamat a mi szeretve tisztelt főnökünkért, a mi királyi tanácsos tanfelügyelőnkért, aki testben ugyan távol, de lélekben jelen van!" Mig aztán egyszer megjárta, mert Abodban, egy olyan szurdok kis faluban, ahol az egyszeri pap is így köszöntött be : „Béköszöntök Abodba, A jó almás faluba. Leszek olyan papotok, Amilyen bért ti adtok !" Mikor éppen a harmadik fogást, a jó ropogósra sült malacpecsenyét kínálgatta a gyakorlati tanításban elstrapált tanító házigazdánk, ujjnyi porral belepett fehér vászonköpenyegben csak beugrik a kir. tanfelügyelő! Nosza, szegény elnökünk ! Miután a szájában levő falatot ijedtében rágatlanul lenyelte, ezt az ellenkező körülményt így kerekítette ki hagyományos pohárköszöntőjében: „Emelem poharamat a mi szeretve tisztelt főnökünkért, királyi tanácsos tanfelügyelőnkért, aki. . . aki . . . testben ugyan jelen, de lélekben távol vagyon!" Olyan volt ez a darab terrénum, mintha valamikor a XVI. században besavanyították volna emberestül, mindenestül. Régies észjárás, régies nyelv latinnal keverve, kezdetleges emberi müvek, nehézkes tevés-vevós. Csak egynehány ember volt a faluban, akik 48-ig felszármaztak, de ott aztán azok is megállottak s még tőlem is nem egy megkérdezte : ugyan bizony, váljon a Kossuth-bangó béjű-e még ? Ők harmincadot fizettek, zselléreket tartottak u. n. házicigányok személyében. S mikor bébirós jó szomszédom Réti Pali bá' meglátta, hogy íróasztalomon néhány régi pénz hever, lelkemre kötötte, hogy el ne hajítsam, mert Gyergyóban még jár. A tejet kupával mérték, a vásznat singgel, a túrót kompónával, a koporsót bakarasszal. Ezen a besavanyított régi erkölcsön a mi iskolánk semmit se lendített. Igen kényelmesnek találtak ebbe az ódon keretbe beleilleszkedni. Az ott talált tanférfiúi alakzatok, hogy a helyi társadalom nehogy kinézze őket, maguk alkalmazkodtak az összszervezethez. Feleségük szőrte büszökben jártak, almaecettel savanyítottak, tejespuliszkát kávéztak, házilag gyártott és mártott faggyúgyertyát égettek. Ott láttam utoljára koppantót is. A gyermekeket iskolánk gyepes udvarán naphosszat hasaltatták könyvvel a kezükben, míg ők a tanórákban szénát gyűjtöttek s hogy Ennyire emlékszem belőle : „Jó napot, jó napot kis Erdély országa ! Mi jót küldött nektek nagy Magyarországa ? Kék ég alatt jönnek most a sötét felhők. Arra hatnak most rája a menyegzők. Nagyon könnyen lehet most megpárosodni. De annál hamarabb róla lemondani ; f