Békésmegyei Közlöny, 1910. január-június (37. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-09 / 3. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 3-ik szám. Vasárnap, január 9. BÉKESMEGYEI KOZSONT POLITIKAI LAP ^főn-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EK­OFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon­szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Kossuth és pártja, Békéscsaba, január 8. A hosszú válság, ugy látszik, vége elé közeledik s a jelenlegi kormány tgjai örülnek talán legjobban annak, s a mai nehéz és vitás helyzetükből enekülhetnek. De hogy az az eksz­tediens, amelyhez Bécs most folyamo­dik, tényleg megoldás lesz-e a vál­gra nézve, vagy pedig csak egy ál­lmás lesz a válságnak már eddig is össza országútján, ezt a jövő fogja rgmutatni. Még pedig azt hisszük, legközelebbi jövő. A Kossuth Ferenc vezetése alatt ló párt feladata és magatartása nem íet kétséges. Álláspontja nem válto­tt, nem változhatott s így az uj alá­írással szemben nem marad más a­lmára, mint az, hogy ellenzékbe­­njen. A Kossuth-párt ismét kisebb­­ lett s igy feladatai is mások, mint •ltak akkor, mikor a parlament ab­olut majoritását képviselte. Most a­rmányból kiszorult Az ország sok­­ak intézését más vezérek és más­­­­ok vették a kezükbe, de ez a Kos­th-párt szempontjából nem olyan jóság, mint ahogy azt némelyek von­ják s mint ahogy azt a párt ellen­ségei hirdetik. Mert ha semmi egyebet­­ veszünk is figyelembe, az kétség­es, hogy a párt visszanyerte akció­sbadságát, akaratának és elhatározó­ak ura lett ismét s felszabadul az dtal az opportunista politika alól, me­lyet a körülmények kényszerítettek rá. Minden időben a Kossuth Ferenc ve­­rése alatt álló párt volt az, mely f­ggetlenségi törekvések igazi letétm­ényese és zászlóvivője volt. Ez lesz után is a pártnak a kötelessége azok­on a szomorú tapasztalatok után, melyeket szerezhetett, a függetlenségi eszmét az országban ébren tartani s a függetlenségi törekvéseknek igazságá­ról az ország közvéleményét meg­győzni. Mert a párt mindent elkövetett, hogy a dinasztia és a magyar nemzet törekvéseit összhangba hozza, ahogy igen gyakran ellentétes érdekeit ki­egyenlítse. Ennek a bölcs, higgadt és hazafias politikának szolgálatában el­ment a legvégső határig, sőt népsze­rűségét is kockára tette vele, hogy századok óta tartó félreértések végleg a elsimuljanak. Kossuth Ferencnek ezt a becsületes törekvését Bécsben nem méltányolták. Nem méltányolták a párt­nak áldozatkészségét, amel­lyel ezt a politikát támogatta, azt az önzetlensé­gét, amelyet nagyon nehéz körülmé­nyek között is tanúsított. Így aztán, most, amikor a nemzet vágyai, jogos törekvései hajótörést szenvedtek, a párt­nak nincs más választása, mint ellen­zékbe menni. Nem a mindenáron való ellenzékies­kedés az, mit a pártnak akarnia kell. Hanem abban az esetben, ha a nem­zet jogos kívánságai nem érvényesül­nének, nem tehet egyebet, mint azt, hogy ellenzékbe lép a jövő alakulás­sal szemben. Mert ahogy Kossuth Fe­renc egy megjelent cikkében írta, a magyar alkotmány túlságos erőt bizto­sít a királynak a magyar nemzettel­­ szemben, sőt minden erőt és hatalmat­­ az ő kezében tesz le. Nem lehet te­hát csodálni, hogy a királyi akarattal szemben a Kossuth-párt még erejének végső megfeszítésével sem tudta elveit megvalósítani. Az ellenzéki padokon kell erőt gyűjteni. Erőt ahhoz, hogy majdan ismét parlamenti számban megnöve­kedve, hatalomban megújulva, elveit, melyeket soha egy pillanatra sem adott fel, diadalra juttathassa. Erre a célra pedig az szükséges elsősorban, hogy ő maga is tisztán és hamisítatlanul megőrizze ősi elveit. Azután pedig az, hogy ezeket az elveket az egész nem­zetben ébren tartsa. Ily módon a párt nemcsak azt fogja elérni tudni, hogy eddigi kerületeit is megtarthatja, ha­nem azt is, hogy az eddigiekhez úja­kat hódít. De a Kossuth-párt hivatása nem lehet a vad ellenzékieskedés. Nem le­het az, hogy csak rombolni akarjon, hanem teremtenie kell. Ahogy eddig, míg kormányon volt, politikája duktív politika volt, az ellenzéki pro­pa­dokon sem fog másra törekedni, mint arra, hogy egy egészséges, igaz, meg­valósítható függetlenségi ideált tűzzön zászlójára. És ebben látjuk mi, mai nehéz és szomorú időkben a Kossuth­párt igazi nemzeti hivatását, jövőjét s népszerűségének, hatalmának és be­folyásának titkát. Kossuth Ferenc egyszer már úgy megnövelte a függetlenségi pártot, hogy nélküle nem lehetett alkotmá­nyosan kormányozni. Ez a hatalmas többség hibájain kívül, sőt erőfeszítései ellenére kettészakadt. Abból a falanksz­ból azonban, mely megmaradt olda­lánál, ismét többség lehet s kedvezőbb viszonyok között Kossuth Ferenc is­­­mét vállalkozhatok, hogy azt a politi­kát, a nemzeti és dinasztikus érdekek­­ teljes összehangolását, — mert más józan magyar politika belátható időn­­ belül nem igen képzelhető el, — vég­­­leges diadalra vezesse! íkésmegyei Közlöny tárcája. Imádkozom­ vagyok és nem tudok aludni, lázban ég az arcom, homlokom , épzetek változnak az agyamban, rongva, lázasan gondolkozom, i­llatszik a vihar harsonája, éjszakába villámfény ragyog­ó fellegeknek kiáltó szavába m­ égve zengenek az ablakok, hőből leszáll hozzám egy szellem, |.g-i mosol­lyal ajakon, d­el gyorsan utolsó imádat, S2*g fogsz halni még ez éjszakán !­­enni, az Isten büszke trónusában k,ítéletet kimondja rád­. zsítad létét bűnös életedben, gy­trelmek tanyája lesz hazád ! vétek volt az ábrándot tagadni ? 3z'?s volt-e csak az ész szava ? m'hüszöm neked, te rém, te sátán !'Red, te vad, dühöngő éjszaka, ,a pokolnak minden kínja tör rám, védrelemben ajkam fölsziszeg , olthatatlan lángban összeégne figy­elem, én akkor sem hiszek ! temető fölött átzúg a szélvész, nyitja száját sok száz sirhalom • föld gyomrából im a porladókat teli egy varázshatalom. A lidércfény vet rájuk világot, vág belé a rémes hadsereg, '­­ynek minden tagja csontajakkal, b 1 szemekkel kézdve rám mered. je;7 a semmi; te csak ezt kívántad: r* jIni és nem kelni fel soha ; 2sn felséges látvány a halálban, iy eszmélt, itélt, a koponya . . . Lerothad majd e főről ifjú arcod S az agyvelő, melylyel gondolkozol, | Mely büszkeséged, férgek étke lészen . . . > Válassz tehát: Nirvána, vagy pokol ? | Ágyam fölé hajol szelíd mosolylyal ] A rég elhunyt anyának szelleme j És lázban égő homlokom redőit­­ Végig simítja jéghideg keze : j — Tudom, hogy téged álmaid gyötörnek, | Hogy átzokogtál sok-sok éjszakát, / Hogy meghasonlott lelked önmagával, | Mert nem követted a szived szavát.­­ Tudom, sötétnek látod a világot \ És ez az élet fáj neked nagyon. Tedd össze szépen a kezed, fiacskám, Engedd a lelked meggyógyítanom. Sokat szenvedtél, megbocsát az Isten, Ha tévedésért bűnhődni lát, Térdelj le hát és tiszta áhítattal Susogd utánam halkan az imát: Kegyes, nagy Isten! Nézz le gyermekedre, j Ki térden állva kér bocsánatot. i Ó, vedd el tőle, telve már a serleg, j De legyen meg a Te akaratod ! . • . . Itt elhallgattunk. Zokogásba csuklott ! A két imádkozónak a szava . . . " Egy villámfény benéz a kis szobába ! 5 künn fölkacag a rémes éjszaka. mezei Iván: A csabai felső kereskedelmi iskola Elutasító miniszteri rendelet. Olvasóink előtt ismeretes már az a nagyarányú mozgalom, mely Csabán és Orosházán megindult egy felső keres­kedelmi iskola felállítása érdekében­ Lapunk ismervén egy ilyen iskola kul­turális, szociális és közgazdasági fon­tosságát , mindjárt az eszme felvetése­kor a legnagyobb lelkesedéssel állott az ügy szolgálatába és agitált érdeké­ben. A csabai felső kereskedelmi iskola ügyében kifejtett akciónk nem is ma­radt eredmény nélkül, mert megmoz­gatta Csaba társadalmának minden réte­gét. Akkortájban egymás után jelentek meg lapunkban nyilatkozatok, melyek egyrészt az iskola felállítását sürgették, másrészt pedig felhívták az illetékes tényezőket a szükséges lépések megté­telére. Lapunk mellett az eszme leglel­kesebb bajnoka, dr. O­s­v­á­t­h János polgári iskolai igazgató volt, aki fáradt­ságot nem ismerve és igazsága birto­kában lelkesedéssel járt közbe min­denütt, ahol csak a kereskedelmi iskola érdekében tehetnek valamit. Azonban, mint eddig látszik,­­ min­den igyekvésünk sikertelen. Közben fenn járt a kultuszminisztérium illetékes ügyosztályában dr. Tardos Dezső, az O. M. K. E. csabai fiókjának titkára is, akinek az ügyosztály vezetői kate­gorice kijelentették, hogy sem a csabai, sem az orosházi felső kereskedelmi is­kola nem fog megvalósulni, mert az állam erre egyáltalában nem hajlandó. E kedvezőtlen értesülések dacára sem hagytunk fel az akcióval és örö­kös sürgetéseinknek meg lett az az eredménye, hogy Csaba képviselőtes­tülete, áthatva a nagyfontosságú ügy iránt érzett szeretettől, felterjesztést in­ A vén bitang. Irta: Andor Erzsi. Mikor Bónis, a nagy asszonybolond, s először hozott asszonyt reneszánsz stit­[­ben épített modern — mástól is palota­­ nével megtisztelt otthonába — az em­­­berek megcsóválták a fejüket. — Lehetetlen, hogy megokosodjék. Lehetetlen, hogy megszűnjenek a régi hóbortjai. Hogy ezek a hóbortok nem észbeli tehetségének hátrányát tekintet­ték, azt mindennél fényesebben bizo­nyította az a kis gazdagon berendezett Sándor­ utcai ház, ami mellett lehetetlen volt megállás nélkül elmenni. És az a hatalmas birtok, aminek ott lent a jó Alföldön a fodros hulláma Körös von határt. És, hogy mindezt Bónis, a szá­mító vállalkozó, csakis az esze és szor­galma árán szerezte, azt még ellenségei is elismerték. Hogy meg­nősült, ezt is sikeres szá­mításnak vélték, ámbár Bónis — nem lehetetlen — tényleg szerette azt a csön­des halvány leányt, ki az apja erősza­kolt rábeszélésének engedve, jött Bónis házába. — Azt akarom, hogy együtt ma­radjon a vagyon — mondotta a zsugori Fehér, a leány apja, aki tisztelettel ve­gyes csodálattal nézett Bónusra — aki­nek még egy hajszála sem hullott ki a vagyonszerzésben. — Fiatalabb nemzedék. Hiába gon­dolta az öreg. Felvilágosottabb, mint a mi nemzedékünk. Amikor beleöreg­szik az ember egy kis küzdelembe. Egy kis küzdelemnek azt az óriási energiát nevezte, amivel igazán bámu­latra méltóan dolgozta össze óriási va­gyonát. Bónussal, már hiába, másként volt egészen. Még fiatal korában értékesít­hette hatalmas terveit, úgy, hogy mikor nősült, már tekintélyes nagy vagyonú ember hírében állott. No meg aztán volt egy másik hírneve is, amit szintén fiatalon szerzett. Az ő tulajdon­képpeni hóbortjai. Az asszonyok. A szőke, vörös, fekete, édes szájú asszonyok, akik miatt jogosult aggódással tekintett a házasság elé a világ mindenre kiterjedő figyelme. — Szegény Ada, mondták, sajnálkozás­sal vegyes irigységgel, mikor később is látták a halvány asszonykát. Keveset lehetett látni, inkább ma­gának élt. Azt a sajátos egyéni életet, amit szenvedő asszonyok alkotnak ma­guknak. Mert csakugyan szenvedett. És így történt aztán, hogy a Fehér szá­mításai kárba vesztek. A vagyon nem maradhatott együtt. Egy napon Ada sürgönyileg kérte az édes­apját És semmi jóakaratú sze­lid magyarázgatásra sem akart tovább maradni, kárba vesztek az öreg Fehér­nek a férfiakról betanult összes frázisai, melyek szerint minden férfi egyforma, csak az asszony legyen okos. Nos hát, Ada nem akart okos lenni. És az öreg azzal a keserű tapasztalattal vitte haza, hogy egy asszonnyal sem lehet okosan beszélni. Bónis is okosabb lett azzal, hogy hiába, nem neki való a feleség. II. Nem tudni aztán, hogy mi vette rá, hogy másodszor is nősüljön Holott már igazán benőhetett volna már a feje lágya — maga mögött hagyván az ötven évekeket is. Az emberek azt mond­ták rá, hogy megbolondult. Ő is olyas­félét érzett, mikor a szép Istenes Márta közelébe juthatott. — Elveszem, ha addig élek is, fo­gadkozott magában. Istenes Márta, amikor az öreg a kezét kérte, nevetve beszélte minden ismerősének, hogy az öreg szerelmes belé! De mikor az öreg Istenes, a szegény kalaposmester a lelkére be­szélt, ő is megértette, hogy nem meg­vetendő szegény leány létére ez a há­zasság. — Hát jó, határozta el válvono­gatva. Ha úgy gondolja az apám. Ne­kem mindegy. És komolyan vette a menyasszony­ságot. És komolyan állította, hogy a közmondásos Borisból olyan hűséges

Next