Békésmegyei Közlöny, 1924. április-június (51. évfolyam, 65-136. szám)

1924-05-08 / 94. szám

Kedvező külföldi hírek a kölcsön elhelyezéséről Budapest, máj. 7. Tegnap este Korányi pénzügyminiszter magá­hoz kérette a nagybankok és a gyáripar vezetőit. Közölte a meg­jelentekkel, hogy Londonból ked­vező hírek érkeztek a magyar kölcsön elhelyezéséről és a ma­gyar kormány valószínűnek tartja, hogy a 250 millió korona hitel folyósítása gyorsan lebonyolítható lesz. A magyar kormány megha­talmazottai most Londonba fog­nak utazni. Beavatott helyen úgy tudják, hogy a londoni tanácsko­záson Magyarországot Korányi pénzügyminiszter és dr. Teleszky volt pénzügyminiszter fogja kép­viselni. A tegnapi tanácskozáson a pénzügyminiszter bejelentése után annak részleteit vitatták meg, hogy a 100 milliós előleget milyen feltétellel biztosítják a külföldön. A gazdák közül a 10.000 holdnál nagyobb birtok tulajdonosai a 100 millió aranykorona 37 5 %-át, a gyáripar a 100 millió aranykorona 35 %-át, végül a nagybankok és a kereskedelmi cégek az egész összeg 25 %-át garantálják a pénz­intézetekkel szemben. Előfizetési díjak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 55.000 korona. Egy hónapra 18000 korona. Példányonként 800 korona. Felelős szerkesztő: P.­Horváth Rezső, Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József­ tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. EGYES SZÁM ARA 800 KORONA Békéscsaba, 1924 május 8 Csütörtök 51-ik évfolyam, 94-ik BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY szám Politikai napilap Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. (A Közlöny eredeti tudósítása.) Abból az impozáns lelkesedéssel végzett munkából, amellyel a kis Magyarország lakossága az önálló Magyar Nemzeti Bank részvényeit jegyezni igyekezett, Békéscsaba társadalma is derekasan kivette a részét. Ahogy az ország tehetős lakossága nagy lelkesedéssel és őszinte örömmel hordta oda verej­tékének termékeit a Nemzeti Bank épületéhez, ugyanúgy a békés­csabaiak is páratlan áldozatkész­séggel és nagy, becsületes nemzeti érzéssel látták át hazafias köteles­ségüket és segítettek életre hívni az első magyar független és önálló Nemzeti Bankot. A részvényjegyzés nálunk a leg­nagyobb csöndben és szerény­séggel, de annál eredményesebben folyt. Mindjárt az első napokban többszáz részvényt jegyeztek a helybeli nagyobb bankoknál és takarékoknál és ez a szám szinte óráról-órára emelkedett. Mindjárt az első napokban a jegyzé­sek iramából már észrevehető volt, hogy a részvényjegyzések száma nálunk is meg fogja halad­ni a legmagasabb számot, mint bármelyik nagyobb városban. A jóslás fényesen be is vált : szerda délig, tehát a jegyzési határidő napjának első feléig összesen 1757 darab Nemzeti Bank rész­vényt jegyeztek Békéscsabán. Ez a magas szám méltó büszkeségünk lehet, hiszen ennyi részvényt csak Békéscsabánál jóval nagyobb vá­rosok tudtak eddig fölmutatni. A szerda délig jegyzett részvé­nyek az egyes pénzintézetek sze­rint így oszlanak meg : a Jegyinté­zetnél jegyeztek 400 darabot, a Békéscsabai Takarékpénztár Egye­sületnél 250 drb-ot (mort folya­matban), a Békés megyei Általános Takarékpénztárnál 550 darabot, a vidéki affiliációk eredményei nélkül, Futuránál 357 darabot, a Leszá­mitolóbanknál 120 darabot, a Bé­késcsabai Magyar Banknál 25 da­rabot, a Kereskedelmi Banknál 50 darabot, a Városi Takarékpénz­tárnál 5 darabot. Ez összesen 1757 darab. Azok a pénzintéze­tek, amelyek a felsorolásban nem szerepelnek, a részvényjegyzése­ket közös megállapodás folytán — mivel gazdálkodók búzaalapú jegyzéséről volt szó — a Futurá­val bonyolították le és a jegyzésre jelentkező feleket a Futurához küldték. A Futura kimutatásában tehát ezeknek a pénzintézeteknek jegyzései is benne vannak. Itt említjük meg, hogy maga Békéscsaba város eddig még nem lépett a részvényjegyzők sorába, aminek oka a város ismeretes anyagi viszonyaiban található meg. A város vezetősége ugyanis azon a helyes állásponton van, hogy legalább 25 darab részvényt kel­lene szereznie, hogy a várost leg­alább egy szavazati jog illesse meg , ebben az esetben azonban 50 millió koronát kellene rászán­nia a részvényjegyzésre, ami pe­dig a mai anyagi viszonyai mel­lett teljességgel lehetetlenség. A város mindaddig nem jegyezhet részvényt, míg a kormány az anyagi bajokkal küzdő városok részére bizonyos kedvezményeket, könnyítéseket nem engedélyez, akár utólagosan is, mert csak így tudna eleget tenni hazafias köte­lességének a saját létérdekei ve­szélyeztetése nélkül. 1775 darab Nemzeti Bank részvényt jegyeztek Békéscsabán A város nem tud részvényt jegyezni Az ipartestületi szék­ház megvalósulása felé (A Közlöny eredeti tudósítása.) Ismeretes, hogy a békéscsabai Ipartestület székházépítési akciója során szóba került az a városi te­lek is, amely a Szent István-tér és Apponyi-ucca sarkán fekszik, a most lebontás alatt álló régi anya­könyvi épület belső udvarrészén. Ez a telek — amely a postakincs­tárnak eladott városi telek mellett egy keskeny esik csupán — telje­sen megfelelő lenne az Ipartestü­let céljaira, amennyiben központi fekvésénél fogva a székház föl­építésének kérdésénél minden más telket megelőzve jöhet számba. Az Ipartestület a telek megszer­zése iránt kérvénnyel fordult a városi tanácshoz. A kérelemre Berthóty István dr. polgármester most adta meg a választ. A pol­gármester válaszának engedékeny hangjából kitűnik, hogy a város előtt tulajdonképpen rokonszenves az a gondolat, hogy a telket az ipartestületi székház céljaira át­engedje, csupán néhány részlet-100 takarékkorona mai árfo­lyama 126 papírkorona. Zürichben a magyar koronát 65-el jegyezték. Tallózás Csaba múltjából Ctmbm­ kövei És emelkednek a gyárak, nagy vállalatok nemcsak itt, hanem vá­rosszerte másfele is. Fájdalom ! Arad, Várad tőlünk elszakittatott és Csaba kezdi pó­tolni azoknak már fejlett iparát, vállalatait, kereskedelmét s ma már Csaba azon az uton van, hogy rövid időn e környék hatal­mas em­poriumává fejlődjék. Az ezen téren való erős hala­dásnak leirása szakavatott, hiva­tottabb tollra vár s bizton remél­jük, hogy a Csaba város által mi­előbb kiadandó és már készülő „Bcsaba város történetében" dr. Gyöngyösi János a kézműipar­, kereskedelem és gyáriparnak ha­talmas fejlődését alapos műben fogja megörökíteni. Csaba kövei­ Könnyű volt Ruszkin­nak Ve­lence köveiről, márvány palotáiról ékesen zengedezni, hisz ott min­den kődarab történelmi multu és jelentőségű, ezer emlékkel körül­sugározva, de Csabának tulajdon­képen nem is voltak . . . kövei. Vertfal, vályog és tégla ! Tudjátok, hogy a vertfal szilár­dabb, mint a kő ? A kő reped, a csákány csapásai alatt hosszában végig hasad, de a vert falon hi­ába szikrázik a csákány, nem re­ped, nem hasad, végig lyukat kell körül verni benne, ha le akarunk belőle repeszteni egy darabot. Az ágyúgolyók sem döntötték le a vár sorfalait, hanem benne ragad­tak. De hát mit nekünk Velence büszke kövei, győzelmi ünnepei, tüzes, híres szerelmei ! A dicsőség, a szerelem, a bol­dogság márvány palotában sem lehet nagyobb és édesebb, mint a a kunyhóban és a szerencsétlenség, fájdalom is megtalál és sújt egyformán minden embert palotá­ban vagy a vertfalu kunyhóban, hisz az ember ott is, itt is érzel­mekre egyenlő. Óh! Ilyeneket írhatnánk mi is Csaba múltjából, csak meg kellene találni Csabának a maga­s Rusz­kin-ját. Velence Otellójának sem lobogott magasabban szivében a fél­tékenység ördögi tüze, mint a mi Desdemonánk megfontolt, sötét elhatározáséban. Shakespeare Otellója gyönge nőt ölt meg őrült féltékenységében, a mi Desdemonánk — férfit gyil­kolt meg, de — egyidejűleg ön­magát is. Ennek a féltékenységi őrülete nagyobb volt a már felkorbácsolt vad indulatánál. Emlékeztek rá , nem volt olyan régen és bizonyára Csabán sem első és nem is utolsó eset. Vagy hogyan raboltak ki fél­század előtt a Körösön túl egy előkelő házat, összekötözve a gazdát és cselédségét, az ellen­állani próbáló úrnőt ugy elverve, hogy rövid időre rá belehalt. De itt van az alig mult gyalázatos háború! A vitéz 101. gy. ezrednek hősei s itthon nyomorgó családjai mennyi csillogó fényes és mennyi szomorú história megírására nyújt­hatnának anyagot. De még várni kell, míg Csabának is megszületik az ő — Ruszkinja. Egyelőre bennünket tehát csak az érdekel, miként épült, fejlődött Csaba 200 év óta ? — sajnos — egyelőre erre is hiányosan kevés adatunk van. Gallacz János az Alsó-Fehér-Körös Ármentesitő Társulatnak Gyulán volt kitűnő főmérnöke, kir. tanácsos, utóbb vizépitészeti kerü­leti felügyelő „A Körös-Berettyó völgy ármentesitéséről" hatalmas két nagy kötetben 1896-ban meg­jelent .Monografia"-jában, az Al­földnek vízrajzi állapotát és hely­zetét 200 évvel visszamenőleg ös­merteti. Ott találjuk kimutatva, hogy 1720-ban — tehát a település meg­kezdése után két évre — Csabán csak 56 jobbágy volt 56 házzal, kik 274 katasztrális hold szántót műveltek (még 5 holdat sem egy család) és csak 173 kat. hold ré­tet használtak. Éppen csak annyi földet, amennyi a saját szükségle­tükre és a dézsmára kellett. Töb­bet termelni nem volt mert nem volt eladható, érdemes. Már 15 évre rá 1735-ben, mikor a vadrácok Csabát feldúlták és ki­fosztották és Burián Sámuel evang. papot a templomból szakállánál fogva kihúzva — bántalmazták — a vész elmultával 199 károsult je­lentkezett, ebből lehet következ­tetni, hogy körülbelül már annyi család és ház is lehetett, mert a vadrácok majdnem házról-házra fosztogattak és raboltak. Fábry Károly. (Folytatása következik.)

Next