Békésmegyei Közlöny, 1926. július-szeptember (53. évfolyam, 145-221. szám)
1926-07-01 / 145. szám
£ löfi«eténi dijak Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 75.000 kor. Egy hónapra 25.000 kor. Példányonként 1000 korona, IJWJIT: KOTES isii MtStSA Békéscsaba, 1926 július 1 Csütörtök __[iU &Lec - 53-ife. évfolyam, 145-11 mm ZLONT FOLEfisái mm? •t.t.riwijwnr imr ttftaftftwvuwftww Főszerkesztő : Dr, Gyöngyösi János Felelős szerkesztő: Filxppinyi Sámuel Telefonszám : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabais II. kerület Ferencz József tér 20. szám alatt Hirdetés díjszabás szerint. — Hová rohantok? Ez a kérdés, mely egyébként felkiáltásnak is beillik, mind több és több létekben kelt visszhangot — persze: ellentétes viszhangot. Egy sereg szülő hálásan helyesel, hogy segítségükre jöttünk, egy másik sereg meg, a lányok és többnyire még „zsenge korú" ifjak a serege pedig méltatlankodik, mint az olyan gyerekek, kiknek játékszerét készülnek elvenni. Mindenek előtt legyünk tisztában azzal, hogy e cikkeimmel nem szándékozom felfordulást csinálni, ellenkezőleg, felfordulást akarok megakadályozni: sok könnyet, bánatot, sőt tragédiát, az életek elhibázását. Az ifjú életében minden a starttól függ, ha az jó, könnyen végig futhat egy életen, ha az rossz, egész élete szakadatlan bukdácsolás, vádaskodás a világ, sőt a szülők ellen, akiknek ma pedig bizonyára ellenére cselekszik. Nem minden bubifrizura, nem minden szál elsüit cigaretta, nem a bicikli, nem a tánc stb. szabja ^MML;O^CSI érekünket, hanem a n^^Bnog^an azokat viseljük és a cv^ahogyen és amelyért azokat csináljuk. Ha például a biciklit azért használom, hogy azzal foglalkozásommal kapcsolatos utaim idejét megrövidítsem és emellett arra is törekszem, hogy megfelelő diszkrét rutém is legyen hozzá, hegye^n cselekszem. De ha a biciklit arra használom, hogy talárkora mennél hamarabb érjek ki, valahova messze , bizony helytelenül cselekszem. Az ifjúság elharapódzó szabadosságának jelenségei ezek és azok is, melyekről az egyik asszony levelében így számol be : „Valamelyik strandfürdőben láttam, hogy éretlen gyerkőcök a vízben lehúzták a trikót egy leányról és meztelenül kényszeritették ki a vízből. Ugyanitt különös szokást is tapasztaltam , ugyanis a fürdőző nők és férfiak a vízből kijőve nedves úszóruhájukat levetvén meztelen testükre fürdőköpenyt vesznek és sétára indulnak, miközben persze a fürdőköpeny lebegése nagyon sokszor rejtett titkokat is tár fel. Megtörtént az is, hogy az egyik ilyen fiatalember a medence szélén állóit s tréfából a vízbe lökték. Az illető nyilván megfeledkezett arról, hogy csak fürdőköpeny van rajta, amelyet nem akart benedvesíteni, röptében ledobván magáról, meztelenül repült a medencébe." Íme tehát, nem a fürdőtrikó ellen van kifogásom, ellenkezőleg: a trikótlanságot kifogásolom, mert ault zárkózott erkölcsi felfogáól egy kissé túl gyorsnak tartom az átmenetet a maiba. És épen azért nem is a judicium hküli fiataloknak, hanem a szülnek iém én ezeket a sorokat és tökéletesen igazat adok egy másik jószemű és okos fejű asszonynak, aki így ír: „Lesz-e a lányoknak, asszonyoknak végre annyival hosszabb eszük, mint amennyivel rövidebb a Főleg lesz-e az anyáknak hajuk ? energiájuk, hogy elsősorban annyi önmagukat fékezzék, ezután leányaikat !" „Mert sajnos komoly, meglett nőket látunk bubi sőt etonfrizurával, kiknek jórésze fiatalító operációnak tartja hajának lenyírását." „Sokkal szebb, ha ezek a nők is szerények, egyszerűek és nem igyekeznek magukra vonni a figyelmet, ámbár viszont az az állítás is téves, hogy tisztességes asszony nem hord nyírott hajat, mert hiszen nem a hossza, vagy rövid haj szabja meg a tisztesség határait." „Úgy a férfi, mint a nő részéről bizonyos perverzitás kell azonban ahoz, hogy férfias külsőt nyerjen a nő, mert kár a beteges hajlamú férfiak számát ilyenformán is növelni, viszont miután az egészséges férfi elfordul az elférfiasodott nőtől, mert már nemcsak ruhája, feje, testalkata férfias, hanem modorában, viselkedésében is igyekszik azzá lenni, sőt még a férfiakon is túltenni. De akkor aztán ne csodálkozzanak a nők, hogy manapság elmegy a kedvük a nősüléstől a férfiaknak. Teljesen osztom a nézetét annak a szomorú anyának, aki ártatlan gyermekét elvitte egy „igazi táncmulatságba'' Istenem ! Táncnak nevezik azt a szemérmetlen ölelkezést és egyebet, mikor a nők többet mutatnak meg meztelenségükből, mint mikor este lefekszenek, mert hiszen egy hálóing, sőt egy nappali ing tökéletesebb ruhadarab, mint egy estélyi ruha-" Az a jó szemű, okosfejű asszony, aki ezeket a gondolatokat papírra vetette, jól tenné, ha a társaságban is nem röstellné kimondani ezeket a sentenciákat, mert az eféle társaságbeli munkára épúgy szükség van, mint járvány idején az orvosi óvintézkedések megtételére, melyek ha nem idejében tétetnek meg, vagy egyéltaljában elmaradnak, a járvány akadálytalanul terjed, mint a prérik tüze, mely csak akkor áll meg, amikor már mindent f felemésztett. Járvány ez is, az embereknek ez a lelki zavarodottsága, minden járványok között a leggonoszabb, mert a felperzselt prériken, szavarnákon az új tavaszra újból kisarjadzik a fű, az elpusztult vidék újból benépesedik, lesz búvóhelye minden vadjának, ég is sarjadzik dalos madarának, de az elpusztított, tönkretett lelkek megtisztulására, újjászületésére kevés az egy tavasz. F. Döntött a belügyminiszter a létszámcsökkentésről Nem szűnik meg egyik árvaszéki ülnök állása sem A csabai javaslatot szigorúnak találja a miniszter (A Közlöny eredeti tudósítása.) Mint ismeretes, a szanálással kapcsolatosan a belügyminisztérium felhívta az egyes városokat is a legszigorúbb létszámcsökkentésre. A békéscsabai létszámcsökkentő bizottság 1926. január 11. és 13-i ülésén meg is hozta a létszámcsökkentésre vonatkozó javaslatát, melyet jóváhagyás végett felterjesztett a belügyminisztériumhoz. Most érkezett vissza a belügyminisztérium határozata, mely érdekes módon túl szigorúnak találta a csabai javaslatot és legnagyobb részben nem is járult hozzá a tervezett állásmegszüntetésekhez. A javaslat részleteit itt közöljük. Elsősorban is a belügyminiszter nem tartja indokoltnak az üresedésben lévő árvaszéki ülnöki állás megszüntetését, mert a város nagysága nemcsak elbír, de szinte követel is két árvaszéki ülnököt. Amennyiben az ülnöki teendők elvégzése mégsem merítené ki két ülnök munkaerejét, úgy az egyik képesítésének megfelelő más munkakörrel is megbízható. Eszerint Gally Géza dr. tanácsnok rendelkezési állományba helyezését hatályon kívül helyezi. Ugyancsak indokolatlannak tartja a belügyminiszter a IV. kerületi orvosi állás, valamint az oda beosztott hajdú állásának megszüntetését, mert a Népjóléti miniszter szerint közegészségügyi szempontból ennek elsőrangú szüksége mutatkozik. Ezért Surin Pál hajdú rendelkezési állományba helyezését is hatálytalanítja. A hatodik végrehajtói állás megszüntetését ugyancsak indokolatlannak találja, mert ezáltal egyik kerület végrehajtó nélkül maradna, ami az adóügyek elintézésében károkat okozhatna. Az ideiglenes bijnokok állását kettő helyett ötben állapítja meg. Egyúttal meg- állapítja a miniszter, hogy a fogyasztási adóhivatalnokok állásának véglegesítését indokoltnak látná. E rendelettel kapcsolattal megállapítja a miniszter, hogy a véglegesen engedélyezett és jogerősen szervezve lévő állásokat későbbi üresedés esetén a városok saját hatáskörükben is betölthetik, ellenben minden új állás kreálását, vagy átszervezését ezentúl is miniszteri engedélynek kell megelőzni. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy a gyulai létszámcsökkentés bizottság javaslatát épen ellenkezően túl pazarlónak találja, így a gyulai létszámcsökkentő bizottság megállapítása szerint a városnak 54 tisztviselőre, 20 dijnokra és 63 szolgára volna szüksége. Ezt a számot a miniszter sokalja, főképpen a nagy fizetési osztályban lévő tisztviselőket illetően. Sokalja a dijnokokat, az öt szállásmestert is és a várost újabb létszámcsökkentő javaslat hozatalára hívja fel. A csabai kerékgyártóiparosok sérelme Panasszal fordultak az iparhatósághoz, mely a sérelmet megállapította (A Közlöny eredeti tudósítása.) A csabai kerékgyártóiparosokat a városi tanács téves felfogása miatt súlyos sérelem érte, amennyiben a legutóbbi árlejtés alkalmával a kerékgyártó munkákat nem kerékgyártóknak, hanem a kovácsoknak adta ki a tanács. A kerékgyártóiparosok a rájuk nézve rendkívül sérelmes eljárásba nem nyugodtak bele és azzal az indokolással, hogy nem a kerékgyártóipar a kiegészítője a kovácsiparnak, hanem megfordítva, panasszal éltek az iparhatósághoz. A kereskedelmi kamara szó szerint ezt az elvi álláspontot foglalja el, miért is a hatóságokat értesíteni fogja ebbeli felfogásáról, hogy a jövőben ilyen sérelmek ne érhessék az elég jelentős kerékgyártó ipart. A tanács álláspontja egyébként is eléggé érthetetlen, mert hiszen azt minden szakembernek tudnia kell, hogy nem a ráfot viszik a kerékgyártóhoz, hogy csináljon hozzá kereket, hanem ellenkezőleg , nem egy kocsivasaláshoz csinálnak kocsit, hanem a kerékgyártó csináltat a kocsihoz vasalást stb. Amint nem is lehet szó arról, hogy kizárólag kovács munkát