Békésmegyei Közlöny, 1934. április-június (61. évfolyam, 73-145. szám)
1934-04-01 / 73. szám
1934 április l Vasárnap 61. évfolyam 73. szám ESMEGYEI POLITIKAI NAPIUP Előfizetési díjak s Helyben és vidéken postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba , Ferenc József tér 20. Telefon 176. Hirdetések díjszabás szerint. A felépített templom Jézus tudta, hogy halállal fenyegetik az életét. Az ellenségei is tudták, hogy mely oldalon támadjanak megsemmisítés lehetőségével reá. Jézus magát élesnek jelentette ki. Nem esek ebban az értelemben, hogy neki élete van itt ebben a jelenvaló világban és nem is ugy, hogy ilyen életet képes biztosítani azoknak, akik benne hisznek, hanem abban az értelemben, hogy Ő örökélet és hogy „aki őbenne hisz, ha meghal is él az." Az állítások között, amik elhangzottak ezen a világon, a legmerészebb, legcsudálatosabb az az állítás, amelyik a halál feletti győzelmet foglalja magában. A halál olyan rettentően végérvényesnek látszik, olyan kélehetetlenül zéró fekete pont, hogy a háta mögé nem mer derítő sugárt küldeni a remény. „Meghalt." Ez a kijelentés olyan végnek látszik, ami után nincs életkövetkezés. A legnagyobb átka bűneiért ez a reménytelenség volt az embernek. Aki a reménytelenségnek ezt a testbe-lélekbe belevágó láncot le tudja venni a félelem rabgondolatáról, az csakugyan „megváltó", csakugyan „szabadító". Jézus küldetése ez a szabadítás volt. Ellenségei ezt az életprogramot akarták derékba törni azzal, hogy megölik s a halál fekete diadalát kikiáltják összeomlott porsátora fölött. Jézus előre megjósolta vereségüket. Megmondta félreértést kizáró egyszerű, világos szavakkal is, hogy feltámad, megmondta ragyogó képhasonlatéval is: „rontsátok le a templomot s én harmadnapra felépítem azt". Ez úgy is történt. Aki másoknak romolhatatlan életet ígért, annak először a maga példáján kellett megmutatni igazát. Feltámadott testben, felépítette a templomot s eztán felszállt vele az örökkévalóságba. Nem pusztán szónoki figuraképen használta Jézus a templom szót a testre, az élővalóságra. Az erények tisztaságában fehérlő testeket, a Szent Lélekkel gazdag életteljességet méltán tartotta templomnak. A templom is Istennek szentelt sátor. Ilyen az ember porsátora is, ha benne többé nem az ó-ember él, hanem benne Jézus Szent Lélekkel egyességben. A lerontott templom romjaiból felépített templom szabadság helye. Benne — ha csakugyan templom — az Istennek lelke él. Ahol pedig az „Urnák lelke, ott a szabadság." Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, ha minden máskor elfelejtené is: húsvétkor az élő Isten igazságának a szív közepébe éles térként behatoló jelentőségével érezze meg, hogy „szabadságra van teremtve:" szabadságra van elhíve. A legnagyobb szabadítás ez élet győzelme volt a halál felett. A legsugárzóbb szabadság a világ programjának győzelmi himnusza ez angyal méltatlankodó kérdése: „mit keresitek a holtak közt az élőt ?" Az Isten számára felépitett templomban nem lakozhatik szolgaság. Mert a szolgaság megszentségtelenit minden templomot, mert a szolgaság istenkáromlás. A szolgaság vagy a magunk kezéből kivesztegetése, vagy a mások kezéből kiragadása annak az ajándéknak, amellyel Isten a maga képét és hasonlatosságát adta reánk. Az Isten lényegében alkotó vonás a szabadság. Ezzel az isteni tulajdonsággal felruházva tette az embert különbbé az állatoknál. Ezzel tette felelőssé cselekedetiért, ezzel tette lehetővé, hogy közvetlenül járuljon Isten színe elé. Az ember számadásában a jutalom és büntetés e szabadság törvénye alapján indokolt. Aki az emberben, az ember egyéni életében, közszolgálatéban, társadalomban, az államban megköti és megöli a szabadság lelkét, az az Isten ellen emelte fel szentségtörő kezét s azt megítéli, megveri az Isten, hogy valamiképen ne láttassék 0 ellene sikeresen tanakodni. A szabadság lelkének megoltása, az élet szentsége elleni merénylet s a Heródesek akármilyen farizeizmus szövevényével veszik magukat körül, véres kezük átka megtetszik az elnyomorodott életen. A világ mostani élete egy nagy lerontott templom, amelynek romjain az tombol. „uj igazságok" mámora Emez igazságok Altánjai trónra ülnek s imádtatják magukat a „nem embernek szava ez" herodesi dicsőítésekkel. Az örök igazságok kincsesháza azonban megmarad a fellegek fölött. A kincses házban örök fénnyel ragyog a legmélyebb tüzü diadém : a szabadság lelke, a szabadság törvénye, az isteni lényeg alkatrésze, az emberi méltóság tartalma, minden szépnek, jónak, tökéletesnek ígérete, a jövő valósága. A fellegek feletti kincses ház vetülete itt a földön a felépitett templom, amelynek építésével nem hiába fáradozunk mi az épitők, mert velünk együtt „az Ur épiti a házat." Dr. Baltazár Dezső Dr. Bud János lett a Magyar Belhajózási Egyesület elnöke A Magyar Belhajózási Egyesület alakuló közgyűlését megtartották Budapesten. Az egyesület elnöke dr. Bud János lett. Az egyesület igazgatóságában és választmányában pedig az országnak úgyszólván valamenyi, a hajózási kérdések iránt érdeklődő, vagy azzal kapcsolatban álló vezérférfia helyet foglal, közöttük György főispán és Márky Korossy Barna alispán is. nituiyaucu pcuig OÍ ulotaguun A francia zavar Mint a bugó csiga, ha a pergető ostor lanyhul, Franciaország szédülten támolyog. Megtörtént vele az, amire ezeréves történetéletében példa nem volt. Az a kép, amelyet Cavour némi irigységgel a józanság kövületének csúfolt, a békekötéskor ellökte hóna alól a valóság mankóját és olyan álmokból, olyen feltevésekből, olyan ígéretekből vetette meg feje alját, amelyekről eleve megmondhatja bárki, hogy rajtuk nyugodt alvás nem esik. Igaz, sok minden játszott közre ahhoz, hogy a diadalmi mámor el ne szálljon és akkor is tovább zsongjon, amikor a béke rég elposhasztotta ezt az italt, amelyet a háború erjesztett. A gazdasági fellendülés, amelynek arányaihoz foghatót a világtörténelem csak ritkán ismert, a könnyű verseny a piacokon, amelyek az ürességtől tátongva mohón szitték fel az ént, a roppant arany tömeg, amely ijedtében a Banque de France pincéibe bújt: mindez csak élesztette a hiú ábrándokat és fokozta a görcsös reményeket. De — honnan, honnan nem — felszél kerekedett és derékba kapta a aranygályát. Jöttek egymás után a csapások. Anglia, amely Wilson sugallatára már a békekötéskor kereken megtagadta a viszontbiztosítási szerződés aláírását és a bérét, a Rajna balpartját győzelem elütötte Franciaország kezéről, mint az elszabadult bója a rögzítő láncról, leszakadt Európáról és a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy a porkoláb szerepét játssza abban a börtönben, amelyet Clemenceau tornyosoltolt magasra. Nagyot ütött a lazon az is, hogy Amerika — Borah szenátor szavaival élve — csak egyet vár és remél: Mikor szakad cafatokra versaillesi kényszerzubbony. Még a azok a pillérek is meginogtak, amelyek a legerősebbeknek ígérkeztek és azok a hevederek is meglazultak, amelyek évszázadokkal decolni látszottak. Lengyelország kibontakozott a francia ölelésből, mégpedig olyan hirtelenül és olyan sunyin, hogy a Quai d' Orsay mindmáig nem ocsúdott fel megrökönyödéséből a a hűtlen elhagyás szlovákia, Jugoszlávia, felett. Cseh-Románia, szóval a leghűbb csatlósok tanultak Giolittitól és megismételték azt a hirhedt extra-tourt, amely Algeiras idején az ellenségnek feltárta Németország és az osztrák— magyar birodalom véknyát. Az orosz—francia és a francia—olasz barátság sebtében való kiépítése ugyan az avatatlan szemek előtt betakarta a rést, amely rendszeresen támadt, de nem volt képes helyreállítani a megbillent biztonságérzetet és főleg nem volt képes elkendőzni azt a megismerést, hogy a szövetségesek hűsége és kitartása nem egyéb lidércfénynél, amely ingoványra csal és pusztulásba visz. Ám a francia erő ezeket a bárányfelhőket, mint a gyermekláncfű pihéit, játszi szerrel lefújta volna az égről, ha a gazasági válság nem sodor olyan péragomolyagokat nyomukba, ami nőkkel megbirkózni holmi rozsdás viharágyuk segítségével nem lehet. Tizedére csökkent kivitel, de háromszorosával emeli a delt a munkanélküliség. És a piacok egyre fogynak, egyre szűkülnek, mert a frank nem bírja hignált font és a még jobban drasított dollár irtó versenyét amikor az államháztartási akkor, milliárdokra rúg. Az ipar, a hiányreskedelem, a mezőgazdaság befenyegető csődje elől bomlottan bújik a föld alá a tőke és a frank, amelynek értékállandóságát pedig tizenöt milliárd pengő értékű arany halmaz őrzi, inog a magaslaton, ahová Poincare helyezte. Az elégedetlenség egyre nő, csak egyre nő országszerte. Az egyik kormány a másik után hányja cigánykereket. Az Action Francaise a nyíltan lázadásra vízit. A tűzkeresztesek Ligája polgárháborút hirdet. A Hadviseltek Szövetsége tevékeny részt követel a nemzet életének irányításában, egyelőre az alkotmányosság határain belül. És amerre a szem lát, mindenütt kisért a diktatúra réme. És most vessük fel a kérdést: mi itt ebben a gubancban az ok és mi az okozat, mi a tünet és mi a betegség? Hol , amelyből a nyirok szivárog? kútfő. Nincs olyan balga ember, aki elhinné, hogy történeti folyamatokat, amelyek pillanatról-pillanatra, mint az integrál modulusa szünlenül változnak, nőnek és apadnak, egy kiinduló pontra vissza lehessen vezetni és Taine rögeszméje, hogy az események lajtorján hátra felé haladva meglel-