Békésmegyei Közlöny, 1935. január-március (62. évfolyam, 1-74. szám)

1935-01-03 / 2. szám

Ara 6 fillér BEEESHERTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1935 január 3. 62. évfolyam 2. szám így gondoljuk Szilveszter éjjelén, mikor egy mámoros pillanatban a múlt ölelte át a jövőt, a pezsgő, a vigasság, a jazz, a tánc zsivaján átkiáltott az elmúlt év kísérteties lármája. Ez a lárma nagyrészt a revolver­lövések és halálhörgések félelme­tes zaja, a revolverlövéseké, me­lyek tőlünk keletre és nyugatra, északra és délre, irányítani akar­ták a világ politikáját és amelyek nyomán sokan már a revolvernél sokkal hangosabb ágyúdörgést ha­lucináltak. Az elmúlt esztendő európai sors­fordulatai és amerikai gazdasági vitustánca annyira nem viselte meg és merítette ki az emberi­séget, hogy ne bizhasson a rossz idők legrosszabbjának elmúlásá­ban! Ha ugyan eme idegileg ala­pos próbát kivánó év után még tud bízni és még látja a jövőt. A merényletek esztendejének azért biztató jelenségei is voltak. A népszövetségi eszme megerősö­dése éppen azt jelentette, hogy az apró kérdésekben, nyugodt időkben rosszul funkcionáló genfi intézmény puszta léte is sok ve­szélytől mentheti meg a világot és az asztalai mellett ülőkben fokozott mértékben ébreszti fel a felelősség tudatát, mellyel a kormányok ha­zájuknak és az egész emberiség­nek egyaránt tartoznak. Amerika érdeklődése a népszö­vetségi eszme iránt alkalmas arra, hogy valóban a nemzetek szövet­ségévé emelje fel a genfi gyüle­kezetet és ebben az évben talán elérhető, hogy az az állam is a tagok sorába lépjen, amelyiknek egykori elnöke a nemzetek együtt­működésének szükségességét ki­mondotta. A fr­ancia olasz jóviszony szük­ségének felismerése és a közele­dés érdekében mind a két oldal­ról megtörtént fontos lépések is nyugalmasabb esztendő garanciái­ként jelentkeznek. A Saar-vidéki szavazás is inkább lezár, mint megnyit egy külpolitikai akciót. Ha így lesz, akkor az 1935. év mégis csak remélhetőleg a nyu­galom esztendeje lehet. Nyugalom idején a gazdasági elzárkózás merevségének is en­gednie kell, fel kell nyilniok az autarchiák sorompóinak. Az autar­chiás gazdálkodás enyhülése hoz­hatja meg a gazdasági javulásnak azt a mértékét, melyet már annyi szűk esztendő óta vár az egész világ és vár különösen a mi vilá­gunk, amelyik méltán hiheti, hogy az autarchia leszorításával csök­ken az agrárolló is, legalább­is ennek ipari oldala. Külpolitikailag a gazdasági hely­zet javulásának alátámasztása az uj esztendő súlyos feladata. Eme gazdasági javulás aztán meghozza a lelkek nagyobb nyugalmát is és ez éksorozat végén talán ott de­reng az az eseménytelenség, mely­nek éve, sőt évtizede után a tör­ténelmi időktől megcsömörlött em­beriség vágyakozik. Az AEGlf vezérigazgatója szerint Békéscsaba igényeit teljesen kielégíti a közleke­dés mai állapota (A B. K. tudósítója jelenti.) Néhány nappal ezelőtt azt írtuk, hogy a közlekedés megoldása elsőrendű érdeke Békéscsaba la­kosságának. Ismertetjük a városi főmérnök jóakaratú nyilatkozatot, amelyben a régen tervezett, de meg nem valósult közlekedési újítá­sokról emlékezett meg. A főmér­nök a város hatalmas kiterjedésére és a lakosság nagyarányú szapo­rodására tekintettel megoldandó, de nehezen megoldható feladatnak mondotta a város közlekedésének ügyét. A B. K. elhatározta, hogy a vá­ros közlekedésének jobbátételére minden felelős tényezőt megszó­laltat, mert így remélhető, hogy a nyilvánosság előtt elhangzott véle­ményekből a kérdés megoldásá­nak életrevaló és egészséges férce alakul ki. Ma Hady Antallal, az AEGV vezérigazgatójával beszél­getünk, aki Békéscsaba mai köz­lekedési rendjét teljesen kielégítő­nek tartja. Hady Antal a következőket mon­dotta : “ Ami már most a Békésme­gyei Közlönyben közölt panaszokat illeti, eddig mindig rendben volt a helyi közlekedés, hozzánk semmi panasz nem érkezett, a miniszzterileg jóváhagyott közle­kedési rendet betartjuk, a gyorsabb közlekedés nem rajtunk áll, ezt a rendőrség szabályozza. — Arról pedig szó sem lehet, hogy a gyorshoz külön járatot in­dítsunk, mert nem fizetődnék ki. — Mi kör­forgalomról nem be­szélhetünk, mert csak egy vona­lunk van. Autóbusszal már pró­bálkoztunk, mert 1929 ben piaci napokon az erzsébethelyi házától a helyi motorhoz község­csatla­kozva járatot indítottunk s az úti­költség a Kossuth térig csak 20 fil­lér volt. Nyolc nap tapasztalatai után azonban leálltunk, mert 101 pengrő bevétel mellett 198 P Uacii mutatkozott. — Megpróbálkoztunk azzal is, hogy a Lőrinczy-patikáig járjon a helyi motor — így akartuk bekap­csolni a Békési út és környékének közönségét —, 18 perces volt a menetidő, de mindössze 0,8 utas esett sta­tisztikánk szerint egy útra , minthogy a városi közönség a hosszabb menetidővel kárt szen­vedett, hamarosan visszatértünk a régi rendhez. — 1927 nyarán az erzsébethelyi községházától a fürdőig volt autó­buszjáratunk.­­ Azt tulajdonképen a rt. finanszírozta, Fürdő úgyhogy nekünk csak a benzin­költséget és a soffőr illetményét fizették meg. Az autóbusz ingyen állt rendelkezésükre, de öt nap után abbamaradt min­den, mert 91 pengő bevétel mellett 298 pengő volt a kiadás. — A tapasztalatok alapján tehát azt mondhatom, hogy Békéscsaba mai közlekedési rendje ki kell, hogy elégítsen mindenkit, mert a közönségnek nincs na­gyobb igénye, mint a mai félóránként közlekedő helyi motor s a vasút erre is rá­fizet. — Mi mindent megteszünk, hogy a közönséget kielégítsük, ilyen céllal állítottuk be a 10 filléres menetdíjat jelentő 30-as jegyfüzetet is. — Ha a viszonyok megjavul­­nak, akkor visszaállítjuk régi rend­szerünket, két motor fog jár a városban s negyedóránként l­en­, majd megközelíteni az állomást s természetesen az autóbuszokét is üzembe helyezzük. Elfogták a szabadságtéri revolveres bankrablókat eszelték ki a gangszertámadást, de csak kettő lövöldözött (A B. K. tudósítója jelenti.) A budapesti rendőrség bravúros nyo­mozás után szilveszter éjjelén el­fogta a budapesti alvilág megszé­dült gangszerkölykeit, akiknek vak­merő támadása már eddig is két ártatlan ember életét oltotta ki a Kereskedelmi Bank szabadságtéri fiókjában. Hírt adtunk arról, hogy a két halotton kívül három súlyos sebesültje van az el­vetemült suhancok revolveres támadásának. A sebesültek közül a tegnapi nap folyamán Róth Imre, aki gerinclö­vést kapott a halállal vivődött. Életveszélyesre fordult Klemm Jó­zsef állapota is, míg Wirt József, a harmadik sebesült, úgy látszik felépül A rendőrség és az egyesített detektív csoportok valósággal lé­pésről-lépésre mentek végig a pesti bűnözők búvóhelyein, ugy hogy a félelmetes gyűrűben ott szorongott a főváros egész alvilági társasága. Különösen a garázsokat vették razzia alá, szigorú ahonnan mintegy száz embert ál­lítottak elő. Ezeket bevitték a fő­kapitányságra és egyenkint hall­gatták ki őket. Az alibiigazolások gyorsan megtörténtek és a gyanúba vett soffőrök egymás után hagyták el a főkapitányság épületét. Az egyik budapesti kisebb garázs soffőrje, Szepesi László elbeszélése gyanúsnak tűnt fel a kihall­gatást végző előtt. rendőrtisztek Utánajártak Szepesi adatainak és rájöttek arra, hogy állításai legna­gyobb részt kitalált mesék. Szepesit már jól ismerte a rend­őrség, töb­b ízben megbüntették autó­lopásért, nemrégiben pedig súlyos testi sértésért ült bör­tönben-Szepesi a keresztkérdések árada­tában nemsokára megtört és két embert említett, akiket szintén elő­állítottak a rendőrségre. Szepesi két barátja Radovics László és Tari Sándor is gyanúsaknak lát­szottak, úgy hogy a detektívek már tudták, hogy jó nyomon vannak. Radovics csakhamar beismerte, hogy Tarival és Szepesivel együt|

Next