Békésvármegye, 1901 (1. évfolyam, 1-36. szám)

1901-04-27 / 1. szám

I. évfolyam, 1-ső szám. Gyula, 1901. szombat, április hó 27-én. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utcza 27. Hirdetéseket elfogad Gyulán: a kiadóhivatal, Békésen: Véver Oszkár könyv­kereskedése. Gyomán: Kner Izidor könyvnyomdája. Felelős szerkesztő: Dr. BODOKY ZOLTÁN. Előfizetési ára: egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Társ-szerkesztő: Dr. FRANKÓ LÁSZLÓ.. A közönséghez. Nem a franczia közmondás igazolása, hogy »mindenki visszatér első szerelmé­hez«, hanem a közügyek iránti önzetlen lelkesedés adja kezünkbe a tollat, mi­dőn újból lapot inditunk. Régóta érezzük hiányát annak, hogy a vármegye székhelyén nincs lap, mely a vármegye egyetemét képviselné, annak érdekeit s az összesség czéljait tartaná szem előtt. A vármegyében megjelenő lapok, a nélkül, hogy kritikát gyakorolni kí­vánnánk, vagy ez álláspont jogosultsá­gát kétségbe vonni akarnánk, túlnyo­móan helyiérdeküek s más mint saját községeik érdekei iránt kellően nem ér­deklődnek. Ezen hiányt óhajtjuk pótolni s a kö­zönség kezébe olyan lapot adni, a­mely minden személyi cultus kizárásával tár­gyilagosan, mindig és egyedül a közér­deket tekintve, az egész vármegye s annak minden egyes községe ügyeit egforma szeretettel és buzgósággal karolja fel. S éppen ez okból is mellőztük a po­litikai irányt, de mellőztük még azért is, mert eltekintve attól, hogy az or­szágos politikai lapok teljesen kielégítik ez irányban a közönséget s egy vidéki hetilap e téren csak nagyon alárendelt szerepet játszhat, — vármegyénkben társadalmi és közgazdasági tevékeny­ségre van szükség. A most még hiányos és sok irányban javításra szoruló helyes társadalmi élet és hasznos közgazdasági tevékenység megteremtésében és fejlesz­tésében való közreműködés s az ez irányban már megkezdett munkásság támogatása a c­élunk, — mert ez ná­lunk a politika alapja. S ha voltak ed­dig hiányok és mulasztások, azok éppen abból eredtek, hogy a természet rendjé­től eltérve, az általános politika irányí­totta a társadalmi és gazdasági helyze­tet, holott éppen megfordítva olyan tár­sadalmi és gazdasági helyzetet kell te­remteni, a­mely irányítja az általános politikát s nem a politikai elveket kell bevinni a társadalomba és a gazdasági életbe, hanem a helyes társadalmi és gazdasági elveknek érvényt­­ szerezni a politikai elvek keretében. Nem czélunk nagyhangú ígéretekkel lépni a közönség elé, nem ígérünk szo­kásos nagy terjedelmű lapot, melyeknek nagy terjedelme rendszerint a tartalom­rovására megy, de hogy becsületes és igazságos s egyedül a közérdek által sugalt lesz lapunk, azt biztosítja mun­katársaink névsora. Szerkesztőségünk beltagjai a felelős és társszerkesztőn kívül Kiss László, dr. Martos József és Révész Géza. Rendes munkatársaink : Aszalay Gyula, Bányai István, Belenczéresi Dezső, Csor­­vási István, Csete György, Dancs Szilárd, Haan Béla, Heks Miksa, Horváth Jenő, dr. Fábry Sándor, dr. Jeszenszky Elek, Kállay Ödön, Irovitzky László, Kner Izidor, Misley Béla, Nusbek Sándor, Po­­povits Elek, Robitsek Jenő, Szabolcska Mihály, ifj. Szabó János, dr. Szalay József, Salacz Elemér, Técsy József és dr. Zöldy János. Ezeken kívül minden községben van rendes levelezőnk, kik a községekben előforduló eseményekről tárgyilagosan értesíteni fognak. A való, reális életet kiváltjuk szol­gálni s nem szaladunk a képzelet után, mely olyan láng, a­mely mérsékelve megvilágítja ugyan az érzelmeket, de nem az ítéletet, túl szítva pedig pusz­tító tűzzé válik s csak hamut és romot hagy maga után. T­A­R . A. Dal a bölcseségről. Jaj de sokat tudsz már Édes gyöngyvirágom, Én gyügyögö kis galambom Én nagy boldogságom. Tudod már, hogy téged Mennyire szeretnek, S kis szivedben mássa támad Minden szeretetnek. Tudsz ölelni szépen A két kis karoddal, Képmutatás nélkül való Igaz vonzalommal. Szeretettel nézel Az egész világra . . . S ez az összes tudományok Legszebb tudománya. Oh ne is tudj többet, Akármeddig élnél. — Többet ér egy kis szeretet Minden bölcseségnél! Szabolcska Mihály: A történelem és Békésvármegye történelme. Irta: Horváth Jenő. Idővel az események homályosakká, a személyek rejtélyekké lesznek. Idővel em­lékezetünkben elmosódnak a képek, melye­­ket közéletünk egy-egy vezéralakjáról sze­reztünk magunknak. S mégis a történelem képes visszahozni a múlt alakjait. Hogyan ? Régente — mikor az ember még megtar­totta az érzékeivel szerzett képet és nem igyekezett megfejteni a tüneményt, mely figyelmét megragadta — összeszedte a leg­­csodásabb vonásokat, melyeket gyermek a sárkányokról rajzolhat magának és azt mondta: ez történelem. Később — sok század múlva — mikor a templomi köny­vekbe szorgalmasan jegyezték fel a mesés csatákat, azt mondták, hogy az események egymás után feljegyzése a história. Majd az okot kutatták és kíméletlenül tépték le a leplet az elmúlt időkről, mel­lyel gyer­mekes bámulat vonta be a tegnapot. Em­lékezünk még Mommsenre,­ Gardinerre és Schwarczra, ezek egész forradalmat idéztek elő a történelem mezején, mert nem hinni, de tudni akartak ; a tudás pedig meztelen és igaz, elveti a csizmát, a képet nem rá­mázza be, hanem kiollózza alakjait és ri­degen mutat a mesterietlen mázolásra. Ez sem elégített ki : az ember száraznak ta­lálja a számokat és az itételetet, a múlt alakjaiban is embert szeret látni, a­ki elbu­kik és felemelkedik, mint ő, a­ki szent és bűnös, mert szentsége és bűne fogékony talajra talál az emberi élet dualizmusában. Ennek a rendszernek vezéralakja Taine és a­ki olvasta az ő könyvét a jakobinusok­ról, az örökké tisztelni fogja az ősz kriti­kust, ki kandallója előtt gondolataiba merülve mesteri kezekkel állítja elénk a képet, mely­ben apáinkra, az emberekre ismerünk. Ma már tudjuk, hogy nem nekünk kell a múltba térnünk, mert értelmünk, mely a villamos­ság századában él, könnyen eltéved az ár­nyak között: magunk elé kell idéznünk az ősöket s az impressziók alapján a pszicho­­lógus elméjével kell vizsgálnunk a história nagyjait: ez a jövő történelme. * * * A síkság történelme a népek határ­­mesgyéit kivéve nem gazdag események­ben, de a művelődés történelmének kin­csesháza. Még nem olvastuk, hogy a világ­­történelem döntő csatáit a puszták homok­ján vívták volna, mert az ember ösztön­­szerűleg keres támaszt a szaggatott vidékeken, de tudjuk, mert a tanuk nagy száma bizonyossá tesz bennünket arról, hogy a puszták konzervatív élete legjobban képes megtartani az egyszer beoltott typust. A magyar faj jellege legjobban a Tisza vidé­kén tükröződik vissza , bár évezreken keresztül számtalan fordulata a sorsnak

Next