Békésvármegye, 1901 (1. évfolyam, 1-36. szám)
1901-04-27 / 1. szám
I. évfolyam, 1-ső szám. Gyula, 1901. szombat, április hó 27-én. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utcza 27. Hirdetéseket elfogad Gyulán: a kiadóhivatal, Békésen: Véver Oszkár könyvkereskedése. Gyomán: Kner Izidor könyvnyomdája. Felelős szerkesztő: Dr. BODOKY ZOLTÁN. Előfizetési ára: egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Társ-szerkesztő: Dr. FRANKÓ LÁSZLÓ.. A közönséghez. Nem a franczia közmondás igazolása, hogy »mindenki visszatér első szerelméhez«, hanem a közügyek iránti önzetlen lelkesedés adja kezünkbe a tollat, midőn újból lapot inditunk. Régóta érezzük hiányát annak, hogy a vármegye székhelyén nincs lap, mely a vármegye egyetemét képviselné, annak érdekeit s az összesség czéljait tartaná szem előtt. A vármegyében megjelenő lapok, a nélkül, hogy kritikát gyakorolni kívánnánk, vagy ez álláspont jogosultságát kétségbe vonni akarnánk, túlnyomóan helyiérdeküek s más mint saját községeik érdekei iránt kellően nem érdeklődnek. Ezen hiányt óhajtjuk pótolni s a közönség kezébe olyan lapot adni, amely minden személyi cultus kizárásával tárgyilagosan, mindig és egyedül a közérdeket tekintve, az egész vármegye s annak minden egyes községe ügyeit egforma szeretettel és buzgósággal karolja fel. S éppen ez okból is mellőztük a politikai irányt, de mellőztük még azért is, mert eltekintve attól, hogy az országos politikai lapok teljesen kielégítik ez irányban a közönséget s egy vidéki hetilap e téren csak nagyon alárendelt szerepet játszhat, — vármegyénkben társadalmi és közgazdasági tevékenységre van szükség. A most még hiányos és sok irányban javításra szoruló helyes társadalmi élet és hasznos közgazdasági tevékenység megteremtésében és fejlesztésében való közreműködés s az ez irányban már megkezdett munkásság támogatása a célunk, — mert ez nálunk a politika alapja. S ha voltak eddig hiányok és mulasztások, azok éppen abból eredtek, hogy a természet rendjétől eltérve, az általános politika irányította a társadalmi és gazdasági helyzetet, holott éppen megfordítva olyan társadalmi és gazdasági helyzetet kell teremteni, amely irányítja az általános politikát s nem a politikai elveket kell bevinni a társadalomba és a gazdasági életbe, hanem a helyes társadalmi és gazdasági elveknek érvényt szerezni a politikai elvek keretében. Nem czélunk nagyhangú ígéretekkel lépni a közönség elé, nem ígérünk szokásos nagy terjedelmű lapot, melyeknek nagy terjedelme rendszerint a tartalomrovására megy, de hogy becsületes és igazságos s egyedül a közérdek által sugalt lesz lapunk, azt biztosítja munkatársaink névsora. Szerkesztőségünk beltagjai a felelős és társszerkesztőn kívül Kiss László, dr. Martos József és Révész Géza. Rendes munkatársaink : Aszalay Gyula, Bányai István, Belenczéresi Dezső, Csorvási István, Csete György, Dancs Szilárd, Haan Béla, Heks Miksa, Horváth Jenő, dr. Fábry Sándor, dr. Jeszenszky Elek, Kállay Ödön, Irovitzky László, Kner Izidor, Misley Béla, Nusbek Sándor, Popovits Elek, Robitsek Jenő, Szabolcska Mihály, ifj. Szabó János, dr. Szalay József, Salacz Elemér, Técsy József és dr. Zöldy János. Ezeken kívül minden községben van rendes levelezőnk, kik a községekben előforduló eseményekről tárgyilagosan értesíteni fognak. A való, reális életet kiváltjuk szolgálni s nem szaladunk a képzelet után, mely olyan láng, amely mérsékelve megvilágítja ugyan az érzelmeket, de nem az ítéletet, túl szítva pedig pusztító tűzzé válik s csak hamut és romot hagy maga után. TAR . A. Dal a bölcseségről. Jaj de sokat tudsz már Édes gyöngyvirágom, Én gyügyögö kis galambom Én nagy boldogságom. Tudod már, hogy téged Mennyire szeretnek, S kis szivedben mássa támad Minden szeretetnek. Tudsz ölelni szépen A két kis karoddal, Képmutatás nélkül való Igaz vonzalommal. Szeretettel nézel Az egész világra . . . S ez az összes tudományok Legszebb tudománya. Oh ne is tudj többet, Akármeddig élnél. — Többet ér egy kis szeretet Minden bölcseségnél! Szabolcska Mihály: A történelem és Békésvármegye történelme. Irta: Horváth Jenő. Idővel az események homályosakká, a személyek rejtélyekké lesznek. Idővel emlékezetünkben elmosódnak a képek, melyeket közéletünk egy-egy vezéralakjáról szereztünk magunknak. S mégis a történelem képes visszahozni a múlt alakjait. Hogyan ? Régente — mikor az ember még megtartotta az érzékeivel szerzett képet és nem igyekezett megfejteni a tüneményt, mely figyelmét megragadta — összeszedte a legcsodásabb vonásokat, melyeket gyermek a sárkányokról rajzolhat magának és azt mondta: ez történelem. Később — sok század múlva — mikor a templomi könyvekbe szorgalmasan jegyezték fel a mesés csatákat, azt mondták, hogy az események egymás után feljegyzése a história. Majd az okot kutatták és kíméletlenül tépték le a leplet az elmúlt időkről, mellyel gyermekes bámulat vonta be a tegnapot. Emlékezünk még Mommsenre, Gardinerre és Schwarczra, ezek egész forradalmat idéztek elő a történelem mezején, mert nem hinni, de tudni akartak ; a tudás pedig meztelen és igaz, elveti a csizmát, a képet nem rámázza be, hanem kiollózza alakjait és ridegen mutat a mesterietlen mázolásra. Ez sem elégített ki : az ember száraznak találja a számokat és az itételetet, a múlt alakjaiban is embert szeret látni, aki elbukik és felemelkedik, mint ő, aki szent és bűnös, mert szentsége és bűne fogékony talajra talál az emberi élet dualizmusában. Ennek a rendszernek vezéralakja Taine és aki olvasta az ő könyvét a jakobinusokról, az örökké tisztelni fogja az ősz kritikust, ki kandallója előtt gondolataiba merülve mesteri kezekkel állítja elénk a képet, melyben apáinkra, az emberekre ismerünk. Ma már tudjuk, hogy nem nekünk kell a múltba térnünk, mert értelmünk, mely a villamosság századában él, könnyen eltéved az árnyak között: magunk elé kell idéznünk az ősöket s az impressziók alapján a pszichológus elméjével kell vizsgálnunk a história nagyjait: ez a jövő történelme. * * * A síkság történelme a népek határmesgyéit kivéve nem gazdag eseményekben, de a művelődés történelmének kincsesháza. Még nem olvastuk, hogy a világtörténelem döntő csatáit a puszták homokján vívták volna, mert az ember ösztönszerűleg keres támaszt a szaggatott vidékeken, de tudjuk, mert a tanuk nagy száma bizonyossá tesz bennünket arról, hogy a puszták konzervatív élete legjobban képes megtartani az egyszer beoltott typust. A magyar faj jellege legjobban a Tisza vidékén tükröződik vissza , bár évezreken keresztül számtalan fordulata a sorsnak