Belkereskedelem, 1956 (5. évfolyam, 1-19. szám)
1956-08-04 / 15. szám
megye székhelyén. Ellátogattunk boltokba, betértünk vendéglőkbe, beszéljünk olvasóinknak a megye kereskedelméről, a hibákról és eredményekről, nulni, okulni. Túlzás nélkül állíthatjuk: a Tolna megyei kereskedelem hibáit alkalmazottjának akaratából egy-kettőre ki lehet javítani. Csak kissé háterészebb munkára van szükség. LAKÉRTELEMRŐL ősieken kívül anyagi kárt is okoz az egész népgazdaságnak. A másik történet: Közel 250 000 forintba került a Népbüfé új berendezése, ami azonban jobban megfelelne egy népboltban, mint еду фépbüfében. A berendezés főleg fűszerboltokba való polcokból és fiókokból áll. Kiderült az is, időközben, hogy nemcsak a berendezés felesleges, hanem a városnak sincs szüksége nagy népbüfére, hanem inkább vendéglőre, vagy étteremre. Szeretnék is átalakítani az új népbüfét, csak mi történjen az új berendezéssel? S mindezért ki a felelős? A megyei tanács kereskedelmi osztályának volt vezetője, aki — hiába tiltakoztak a kereskedelmi osztály dolgozói — ragaszkodott a nagy népbüféhez és ragaszkodott a berendezéshez. Ma már nyíltan beszélik, hogy a volt osztályvezető nem ért a kereskedelemhez. Erre rájöttek már az illetékesek is, de miért ily későn?! Csatagyőztes nélkül Tolna megyében is „dúl“ a harc a tanácsi és a földművesszövetkezeti kereskedelem között. A legutóbb lezajlott „csata1“: Dunaföldváron bezárták az italboltot 1 hónapra, hogy átalakítsák kisvendéglővé. Ezalatt az idő alatt a földművesszövetkezet az italbolttal szemben vendéglőt építtetett. Így most két kisvendéglője van Dunaföldvárnak, pedig egy is elégséges lenne. Nem tudjuk ki a „csata“ győztese, de egy biztos, nem a népgazdaság. Praktikus viselet A konfekció boltban Zsuskán Sándorné elvtársnő tolmácsolja a szekszárdiak panaszát: július derekán egyáltalán nincs raktáron vászon és ballon ruha és short. Jogos az a panasz is, hogy a legnagyobb nyári munkák idején munkaruhát az egész városban nem lehet kapni. Már a dupla anyagból készült bányászruhák — amely egyáltalán nem egészséges viselet a nyári hőségben — is elfogytak. GYORSLISTA - NÉMI TANULSÁGGAL Gyengén működnek a szekszárdi vendéglátóipari vállalatok, az üzletek csúnyák, elhanyagoltak, rossz a kiszolgálás, egyszóval alacsony színvonalú a vendéglátóipar munkája. A kérdésre, hogy miért van ez így, a válasz így hangzik: kevés szakember dolgozik a vendéglátóiparban. Állítsunk össze gyorsan egy listát, kik vezették és vezetik a megyei BOKRÁCSA létszámok helyett negyedévi keretszámokat kapunk. Sokkal könynyebb így a munka. A bürokrácia csökkentésére javasolnánk még legelőször is az egységes vendéglátóipari árakat. Ez komoly mértékben csökkentené az adminisztrációt, könnyebb és egyszerűbb lenne az elszámoltatás. A másik javaslatunk pedig a heti kétszeri piaci jelentés megszüntetése. Nem tudunk minden árus mellé egy ellenőrt állítani, hogy megmérje mennyit hozott az őstermelő és milyen áron adja. Ezek a jelentések ilyenformán „húsból“ készülnek s azt hiszem, hogy ez nemcsak nálunk van így, hanem más megyékben is, vendéglátóipari vállalatokat és üzemeket. A megyei trösztnek — 1955 decemberében szűnt meg — nyomdász volt a vezetője. A Szabadság szálló régi igazgatója háztartásbeli, a jelenlegi igazgató vaskereskedő. Az üzletvezető helyettese volt rendőrségi nyomozó. Szekszárd legnagyobb vendéglátóipari egységének, a Sörkertnek volt tisztviselő a vezetője. A vendéglátóipari vállalat áruforgalmi osztálya vezetőjének főkönyvelői képesítése van, áruforgalmi kérdésekhez — valljuk be — nem sokat ért, ugyanakkor a főkönyvelői munkát jogi képzettségű elvtárs látja el. A bonyhádi szálló és étterem vezetője patikus, a területi ellenőr volt tisztviselő. A dombóvári egység vezetője tanító, a dunaföldvári Kék Duna éttterem vezetője szintén pedagógus. A megye kereskedelmi életének irányítói tárgyalnak a balatonkörnyéki vendéglátóipar vezetőivel, hogy a nyári szezon után ezektől a vállalatoktól a jó szakemberek átjöjjenek a megyébe. 11 Nem érdemes Az első negyedévben a megyei Népbolt Vállalat minden téren teljesítette a „kiváló vállalat“ cím elnyeréséhez szükséges feltételeket, a kitüntetés helyett azonban a vállalat igazgatója fegyelmit kapott. Miért? Hamis jelentésért! A vállalat alkalmazottai ugyanis két kisebb hiányosság megszüntetését közölték az igazgatóval, aki anélkül, hogy a hibák kijavításáról meggyőződött volna, jelentette ezt a minisztériumnak. Később egy ellenőrzés során derült ká, hogy a hiba csak papíron szűnt meg, a valóságban nem. A vállalat ötszáznegyven dolgozóját ütötte el a kitüntetéstől ez a hamis jelentés. Hát érdemes? Savanyú és pezsgő A szekszárdi Szabadság szálló éttermében (bár túlzás ezt a kocsmaszerű, rosszul berendezett, piszkos, elhanyagolt helyiséget étteremnek nevezni) minden asztalon felbontatlan pezsgő, vagy vermuthos palack áll. Árupropaganda! Ugyanakkor a vendég hiába kér a pirított májhoz savanyúuborkát. Úgy véljük pedig, hogy a pirított májhoz —és a többi ételekhez is — inkább kell savanyúság, mint pezsgő. Megérdemlik az elismerést A kétségtelenül meglévő hiányosságok ellenére megyeszerte számos kiváló képességű, jó munkát végző kereskedelmi dolgozó van. Ennek ellenére azonban Tolna megye 3000 főnyi kereskedelmi gárdájából eddig mindössze tizenöten kapták meg a „belkereskedelem kiváló dolgozója“ kitüntetést. Pedig nagyon sokan vannak, akik kiérdemelték munkájuk elismerését. Csak néhány nevet említsünk: Salamon János elvtárs, a Csemegebolt vezetője évek óta kifogástalan, jó munkát végez. Ugyanezt mondhatjuk el Rosszkor Sándor és Sipos József elvtársakról, a paksi élelmiszerüzlet dolgozóiról, Joó Sándor elvtársról, a lakberendezési bolt vezetőjéről, Farag Ferenc elvtársról, a Háztartási Bolt és Kulcsár József elvtársról, a Divatárubolt vezetőiről. Még sorolhatnánk hosszasan a neveket, azokat, akik évek során jó munkájukkal kiérdemelték a megbecsülést, az elismerést. ZsfiCZ LÁSZLÓ