Belügyi Közlöny, 1922

1922-05-14 / 23. szám

% 1064 BELÜGYI KÖZLÖHY. RENDELETEK, 232. A m. kir. népjóléti és munkaügyi ministernek 12.736/1922. N. M. M. . számú körrendelete. Az orvosrendőri szolgálat ellátása. (Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének.) Az 1876 : XIV. t.-c. 162. §-ának k) pontja a törvényhatóság egész területére nézve a tiszti főorvosoknak, ugyanezen törvénycikk 156. §-ának, k) pontja a járásorvosoknak, ille­tőleg az 1876 : XIV. t.-c. 155. §-a szerint a székesfővárosban a kerületi, a törvényható­sági joggal felruházott városokban a városi, a rendezett tanácsú városokban pedig a községi orvosoknak, mint akik működésük és hatáskörük tekintetében a járásorvossal egy tekintet alá esnek és végül az 1908 : XXXVIII. t.-c. 9. §-a a községi és körorvosoknak kö­telességévé t­eszi az orvosrendőri szolgálatnak díjtalan, az orvostörvényszéki boncolá­soknak pedig megszabott díj mellett való végzését. A törvény ezen idézett rendelkezé­seit a rendőrség államosításáról szóló és 1919. évi október hó 1-én kibocsátott 5.047/1919. M. E. számú kormányrendelet() érintetlenül hagyta, miért is ezek a rendelkezések ma is változatlanul fennállanak. A belügyminiszer úr hozzám intézett átiratában arról értesített, hogy a magyar királyi államrendőrségnek a fent idézett kormányrendelet alapján történt megszervezése óta a hatósági orvosok sok esetben különösen ott, ahol az államrendőrség tényleg meg van szervezve, a volt városi rendőrségek hatáskörébe utalt teendőkkel kapcsolatos orvos­rendőri szolgálatot vagy egyáltalán nem látja el, vagy ezeknek a kérdéseknek intézésénél nem működnek közre azzal az odaadással, melyet az egészségügyi szolgálat ellátása érdekében az idézett törvényszakaszok alapján a hatósági orvosoktól jogosan meg lehet kívánni. A hatósági orvosoknak ez az eljárása nyíltan beleütközik az 1876 : XIV., illetőleg az 1908 : XXXVIII. t.-c. vonatkozó rendelkezéseibe, mert ezen rendelkezések az orvos­rendőri szolgálatot, mint­ általános egészségügyi szolgálatot, a hatósági orvosoknak hiva­talos, tehát minden külön megegyezéstől, felkéréstől vagy díjazástól mentes kötelessé­gévé teszik. .) B. K. 1919. évf. 1339. lapon, 23. sz.

Next