Filatéliai Szemle, 1961 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

ZUMSTEIN EURÓPA 1961 A svájci Zumstein cég kiadásában az 1961. évi Európa katalógus a «4. e soro­zatban. Tartalmazza az összes európai bé­lyegeket, valamint az egykori német gyarmatok bélyegeit is. Az Ш­ oldalas kötetben 19 000 képet és 120 000 ármegje­lölést talál az olvasó. Lényegesen megnövekedett a terjede­lem, ennek oka természetesen az, hogy az utóbbi években igen nagyszámú új­donság jelent meg. Olyan újdonságokat is megtalálhatunk a katalógusban, ame­lyek 1960. augusztus közepén kerültek ki­bocsátásra (a katalógust már 1960. szep­temberében nyilvánosságra hozták!), sőt az 1960. decemberi svájci Pro Juventute bélyegek is szerepelnek benne. Nem szükséges részletesebb, elemző vizsgálódás annak megállapításához, hogy a bélyegárak — különösen a ritkább pél­dányoké — erős emelkedést mutatnak az előző évivel szemben. Lapunkban rendszeresen közöljük — megérkezésük sorrendjében — a Bemer Briefmarkenzeitungban megjelenő Zum­­stein-pótlásokat. Örvendetes, hogy a magyar bélyegek árát megközelítőleg a hazai forgalmi árakhoz viszonyítva állapították meg. Ez­zel mind jobban lehetővé válik a Zum­ Katalógusokról stem­-katalógus külföldi cserebázisként való felhasználása. MICHEL EURÓPA 1961 Megérkezett Münchenből a Schwaneber­­ger-cég kiadásában megjelenő Michel katalógus 1961. évi kiadása. Az 1616 olda­las kötet kb. 23 000 képet és U0 000 ár­­megjelölést tartalmaz. A régitől eltérő, újfajta szedés újszerű, a réginél praktikusabb elrendezést és je­lentős helymegtakarítást eredményezett. Megtalálhatjuk a kötetben valamennyi bélyegnél a kiadási napot, a tervezőnek és nyomdai vésnöknek a nevét, a nyo­mási módot, vízjelre, fogazatra vonatko­zó adatokat, az érvényességi időpontot, a kibocsátott mennyiséget, valamint ter­mészetesen az ármegjelölést. A havonta megjelenő Michel Rund­schau című folyóirat közli az évközbeni változásokat a katalógus pótlásokban. (A folyóirat könyvtárunkban a gyüjtőtársak rendelkezésére áll.) Szívesen állapítjuk meg, hogy a ma­gyar vágott bélyegeknél legtöbb esetben megjelöli azok értékét és ezzel lehetővé teszi a közöttünk ebben a tekintetben régóta fennálló ellentétek kiküszöbölését. BOLAFFI 1961 A régi olasz államok, az egységes Olaszország, San Marino, Vatikán és az egykori olasz gyarmatok bélyegeinek gazdag ismertetése az új Bolaffi kataló­gus. Az elmúlt évihez viszonyítva jelentő­sen megnövekedett a katalógus terjedel­me, közel 600 oldalon. Igen gazdag kép­anyaggal és igen ízléses kivitelben nem­csak az olasz bélyeget gyűjtőknek, ha­nem minden filatelistának élvezetes ol­vasmány. A szenvedélyes filatelisták nagy élve­zettel tanulmányozhatják a kötetet, amelyben minden egyes bélyegre vonat­kozóan közli az összes fontos adatokat: a kibocsátás idejét, a forgalomba vétel időpontját, a vízjel, a szín és téma is­mertetését stb. A bélyegek értékét ter­mészetszerűleg lírában adja meg, de ezek az adatok számunkra is irányárat jelent­hetnek, mivel e katalógus elsősorban a filatelista szempontokat tartja szem előtt. Ajánljuk ez értékes kiadványt gyűj­tőink figyelmébe. A kötet könyvtárunk­ban az érdeklődők rendelkezésére áll. (Steiner dr.) Néhány hete ízléses kiállí­tású, csaknem 30 ív terjedel­mű könyv érkezett a Szövet­ség elmére — Varsóból. „POLSKIE ZNAKI POCZTO­­WE — Tom I” —, azaz a len­gyel postabélyegekről szóló, négy kötetre tervezett sorozat első kötete. A kötet összeállítói a len­gyel filatéliai élet, a filatelista szakterület kiválóságai, akik­nek írásai, közlései hosszú év­tizedek szorgos és áldozatos gyűjtő, kutatómunkáján ala­pulnak. Anton Laszkiewicz és Zbigniewe Mikulski szerepel­nek a könyv szerkesztőiként. Végiglapozva az ízléses köte­tet, megállapíthatjuk, hogy ala­pos, gondos munkát végeztek. Bár a nyelvi nehézség — a kötet természetesen lengyel nyelvű — a legtöbb gyűjtőtár­­sunkat megfosztja annak le­hetőségétől, hogy a kötet szö­vegét tanulmányozhassák, a gazdag, jól áttekinthető illuszt­rációs anyag minden, a len­gyel bélyeggel foglalkozó, az iránt érdeklődő filatellstának élményt jelent. Számunkra e kötet megje­lenése néhány fontos tanul­sággal bír. Lengyel filatelista barátaink e munka kiadásával is bebizonyították, hogy az 1960. évi varsói világkiállítás milyen lendületet adott náluk a filateliita életnek, munká­nak. Az 1961. évi budapesti vi­lágkiállítás küszöbén, sajnos nem mondhatjuk el, hogy ilyen terjedelmű és tudomá­nyos értékű kötet vagy soro­zat kiadását tervezhetnénk. Pedig bizonyára akadna ná­lunk is filatellita szakember Jónéhány, akinek sok évtize­des tapasztalatai, eredményei nemcsak hazánk sok tízezres bélyeggyűjtői, hanem világ­szerte a magyar bélyeg iránt érdeklődök között komoly megbecsülésre tarthatnának számot. Viszonylag nem alacsony áron (100 Zl.) került a könyv forgalomba, mégis 6000 dányban jelentették meg. pél­Ez azt jelenti, hogy legalább ilyen arányú érdeklődéssel számoltak a kötet kiadói, s nyilván a so­rozat további három kötete is hasonló példányszámban ke­rül kibocsátásra. Nálunk is bizonyára nem kis érdeklődés nyilvánulna meg hasonló jel­legű kiadvány iránt. A világ­kiállítás esztendejében pedig könnyebben tudnánk a lehe­tőséget is biztosítani ilyen jel­legű kiadvány megjelenteté­séhez. A kötet kiállítását, illusztrá­cióit végignézve, szembeötlő, hogy a kötet szerkesztői egy­általán nem takarékoskodtak a hellyel, hanem arra töre­kedtek, hogy az illusztrációk lehetőség szerint minden rész­letet illetően pontosak legye­nek, egyetlen részlet se mo­sódjon el rajtuk. Ez tanulság­ként arra hívja fel figyelmün­ket, hogy hasonló kiadvány esetén nekünk se arra kell tö­rekednünk: az olvasó, a szem­lélő világos, kellően nagyított, minél precízebb, részletesebb képeket kapjon, mert csak azokból tud teljes értékű ta­pasztalatokat szerezni. Amikor ez úton is megkö­szönjük lengyel gyüjtőtársaink baráti küldeményét, és öröm­mel fejezzük ki szerencsekívá­­natainkat mind a sorozat meg­küldött első kötetéhez, mind a jelzett további kötetekhez, egy­ben felhívjuk hazai gyüjtőtár­saink figyelmét is az értékes, szép könyvre, amelyet megte­kinthetnek könyvtárunkban. ^JEg^j értékes szakkön­yvi­ől MiS­и [UNK]» <t ш »iffsi — Ili" 1960. szeptember 9—10-én tartotta meg a FIP Varsóban évi kongresszu­sát. 17 nemzeti szövetség képvisel­tette magát a kongresszuson delegá­tusaival, négy országos szövetség megbízottat küldött. Megfigyelőként vettek részt a kongresszuson moszkvai gyűjtők szövetségének el­­­nöke, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztár­saság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői. A kongresszus tanácskozásait ba­ráti légkör jellemezte, s csaknem valamennyi döntést egyhangúlag hoztak meg. Így egyhangúlag fogad­ták el a FIP és a FIPCO közötti meg­­­egyezés elvét, s helyeselték a motí­vumgyűjtők részére érvényes nem­zetközi szabályzat megalkotását. A vezetőség tagjait, akiknek hiva­tali ideje lejárt, valamint az összes bizottságok elnökeit egyhangúlag újra megválasztották tisztségeikben. Hivatalos közlemény a FIP legutóbbi, varsói kongresszusáról Éppígy megerősítette a kongresszus a chilei szövetség végleges felvételét a FIP tagjai közé. Az NDK kulturális szövetsége filatelista szekciójának felvétele ügyében a tárgyalást a FIP követ­kező kongresszusára halasztották a javaslattevők és a FIP vezetősége közötti megbeszélések alapján. A FIP vezetősége felhatalmazást nyert, hogy a FIP tanácsával együt­tesen kiegészítse a nemzetközi kiál­lítások kiállítási feltételeit, még­pedig a következőkkel: 1. ál nemzetközi bírálóbizottság mellé „ganzsache", légiposta, mo­tívumgyűjtő stb. szakértőket kell állítani; 2. tisztázták azoknak a gyűjtemé­nyeknek a helyzetét, amelyek öt esztendőn át részt vettek nemzetközi kiállítások tiszteleti osztályában. A kongresszus tiltakozott a bélyeg­kiadások rendkívül nagy száma miatt, valamint, hogy egyes magán­cégek kiváltságot kaptak egyes or­szágok bélyegeinek gyűjtők részére történő kizárólagos árusítására. Fennáll annak a lehetősége, hogy az ily módon forgalomba került bélye­geket, ill. sorozatokat bojkottálni fogják. Hatálytalanította a kongresszus azon régebbi határozatát, amellyel az 1951. és 1952. évi magyar bélyeg­­napi bélyegeket nem kívánatos ki­­adásúaknak minősítette, mivel meg­állapítást nyert, hogy a felár a ma­gyar bélyeggyűjtők egyetemes érde­két szolgálta. 9

Next