Filatéliai Szemle, 1962 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Az új esztendő küszöbén szokás: visszapillantani a megtett útra, s aztán levonva a tanulságokat az eredményekből és a hibákból, meghatározni az előttünk álló év legfontosabb tennivalóit. A szervezett magyar bélyeggyűjtők számára az 1961-es esztendő különös jelentőséggel bír. A BUDAPEST 1961. nemzetközi bélyegkiállítás és a FIP kongresszus megrendezése az egész nemzetközi filatelista közvélemény figyelmét hazánkra irányította. Nem akarunk itt most visszatérni e nagy jelentőségű eseménynek az értékelésére, méltatására, az elmúlt hónapokban a kiállítást követően, megtettük már ezt. Egyet azonban meg kell említenünk: nemcsak a magyar filatelisták életében volt ez nagy esemény, nemcsak a nemzetközi filatelista életében, a Világkiállítások sorozatában is mérföldkő, hanem most már elmondhatjuk, hogy sok szempontból számos eddiginél jelentősebb és értékesebb volt ez a kiállítás. Idehaza is sok tíz- és százezer — eddig nem bélyeggyűjtő — érdeklődését mozgatta meg, keltette fel a bélyeg és a bélyeggyűjtés iránt. A világkiállítást követő hetek, hónapok eseményei között most egy olyan másik tényezőre szeretnénk felhívni a figyelmet, amelynek fontossága az új esztendőben csak növekszik. Ez az új tényező szövetségünk életében, hogy a MABÉOSZ központja, a Szövetség vezetői immár rendszeres közvetlen, személyes kapcsolatot teremtenek a vidéki körökkel. Jól tudjuk, milyen nagy segítséget adott kormányunk Szövetségünknek a világkiállítás megrendezéséhez, annak méltóvá tételéhez. Nagy segítség számunkra, hogy ma már autóval járhatjuk az országot, s ezzel lehetővé vált, hogy rendszeresen, az ország minden részében, fokozatosan felvegyük a közvetlen személyes kapcsolatot. I Milyen jelentősége van ennek, bizonyítja az a sok látogatás, amelyet az elmúlt hetekben végeztünk. (A Szervezeti élet rovatban ezután rendszeresen hírt adunk, hogy mikor és hol jártak a Szövetség képviselői.) Minden meglátogatott körnél, minden megbeszélésen tapasztaltuk azt az őszinte örömet, amellyel a helyi gyűjtők fogadták a közvetlen személyes kapcsolat felvételét, a közvetlen tájékoztatást, feleletet minden feltett kérdésre, s fogadták azt az igyekezetet, hogy a felmerülő problémákat lehetőség szerint megelégedésre sikerüljön elintézni. Van ezeknek a látogatásoknak egy másik tapasztalata is. Mind több helyen fordult elő, hogy a bélyeggyűjtő kör taggyűlésén képviseltették magukat a helyi párt- és állami szervek vezetői, s értékelték a bélyeggyűjtés nagy pedagógiai jelentőségét. Számos helyen tapasztaltuk, hogy a Hazafias Népfront, valamint a KISZ is mind nagyobb fontosságot tulajdonít a filatelistákkal való foglalkozásnak. Üzemi köröket látogatva a helyi párt- és szakszervezeti vezetők biztosították munkánkat támogatásukról, segítő szándékukról. A közvetlen kapcsolat e formájának van másik nagy előnye is. Nemcsak a vidéki körök vezetőinek és tagságának hasznos, ha közvetlen választ kapnak problémáikra, ha tájékozottságuk valamennyi aktuális filatelista kérdésben egy szintre kerül a budapesti gyűjtőkével. Hasznosak ezek az utak a Szövetség vezetőségének is. Igaz, hogy nem kis fáradságot jelent száz és száz kilométeres utakat megtenni, gondosan ügyelni arra, hogy egy nap alatt lehetőség szerint minél több gyűjtővel lehessen felvenni a kapcsolatot. De jóleső fáradság ez, s mindennél többet ér az eredményes munka tudata. Kárpótol minden fáradságért az az öröm és őszinte barátság, amellyel mindenütt fogadják küldötteinket. S mindennél többet ér az, ha látjuk és tudjuk: a néhány esztendővel ezelőtti pár ezres kis filatelista táborból hogyan vált ma már olyan országos mozgalom, amely városon és falun, munkásokat és értelmiségieket, különféle gondolkozású világnézetű embereket kapcsol össze. Nemcsak a gyűjtés szenvedélye az összefűző kapocs, hanem valami más is. Az a tudat, hogy a bélyeggyűjtéssel tágul, bővül tudásunk, gazdagszik ismeretünk. A bélyeggyűjtés is megérteti mindenkivel a maga nyelvén, mennyire ismerik világszerte szocializmust építő hazánk szorgalmas és tehetséges népének eredményeit, mennyire közös törekvés szerte a világon minden emberben a béke megvalósítására irányuló tevékenység. Lehet-e fontosabb feladatunk az új esztendőben, mint ennek a munkának a folytatása, szélesítése? Lehet-e fontosabb feladat minden egyes bélyeggyűjtő kör vezetősége és tagsága számára, minthogy közös igyekezettel dolgozzunk együtt most, amikor a világkiállítás nagy nemzetközi és hazai sikere ránk irányította a közérdeklődés fényszóróit. Lehet-e fontosabb feladata most az új esztendőben minden egyes kör tagsága és vezetősége számára, mint úgy foglalkozni a bélyeggyűjtéssel, hogy annak nemcsak anyagi oldalát, hanem a lényegét, mondanivalóját, jelentőségét is értsék, gyarapítsák. em lenne teljes és őszinte ez a vissza- és előrepillantásunk, ha nem foglalkoznánk azzal is, ami számos vidéki köri látogatásnál előkerül: akadnak még hibák, zökkenők a központi adminisztrációban, akadnak problémák egyes bélyegekkel kapcsolatosan, amelyekre vagy megnyugtató elintézést, vagy legalább kielégítő, érthető és megnyugtató, elfogadható magyarázatot kell adni. Az elmúlt esztendő egyik nagy tanulsága e téren, hogy amikor a BUDAPEST 1961. napjaiban megértést, segítséget, támogatást kértünk, mindig számíthattunk önzetlen, társadalmi munkásokra. Amikor járva az elmúlt hetekben az országot, őszintén megmondtuk azt is, ha valamit nem lehet elintézni, ha valamilyen kérésnek nem lehet eleget tenni, megértik az okokat, megértik az őszinte, nyílt beszédet, sehol nem találkoztunk értetlenséggel, okoskodással. Bár még csak a kezdetén vagyunk annak, hogy komolyabb áttekintésünk legyen országos viszonylatban közvetlen kapcsolatok segítségével legalább a jelentősebb körökről, de Szolnoktól Szombathelyig, Szegedtől Salgótarjánig mindenütt tapasztalhattuk vidéken, ami bizony —, s mondjuk meg ezt is őszintén — nem minden körnél, és nem minden esetben tapasztalható Budapesten. Bár vidéken sokkal több a kezdő gyűjtő, bár ott is akad, akit csak anyagi szempontok vonzottak a bélyeggyűjtők táborába, de sokkal nagyobb a tanulni vágyás, a filatelista tudás elmélyítésére irányuló törekvés. Csaknem mindenütt felmerült az igény, hogy rendszeresen biztosítsuk előadások megtartását, akár központi előadóval, akár központból megküldött sokszorosított anyagokkal. Az 1962. esztendő nem állítja a Szövetséget olyan nemzetközi jelentőségű feladat elé, mint volt tavaly a BUDAPEST 1961. megrendezése, bár ez év őszén, ha kisebb méretben is, de rendezünk Budapesten nemzetközi bélyegkiállítást. Szeretnénk — és igyekszünk minden tőlünk telhető segítséget is megadni —, hogy a vidéki körök eddigi tevékenységüket, eredményeiket (Folytatás a következő oldalon)