Filatéliai Szemle, 1971 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

AZ ÚJ ESZTENDŐ ELÉ 1971. Új esztendőt köszöntünk. Ősi szokás az, hogy ezekben a napokban értékeljük eddigi munkánkat, kovácsolgatjuk terveinket. A mos­tani január nemcsak egy új év, hanem egy új tervidőszak kezdetét is jelenti egész társadal­munk számára. Népünk munkájának mérlegelésétt alig néhány hete elvégezte a X. Pártkongresszus. A sikerek és eredmények mellett van még pótolni valónk is, új terveink új feladatokat róttak ránk, de munkánk nyomán napról napra szépül, gazda­godik szocialista hazánk. Szövetségünk tevékenysége társadalmunk éle­tének egy apró, de nem elhanyagolható része. A szocializmust építő munkánk eredményeként az elmúlt években megnőtt a szabad időnk, és a művelődésre, pihenésre, szórakozásra fordítható órák száma a jövőben tovább szaporodik. A sza­bad idő növekedése pedig fokozza a művelődési, szórakozási intézmények, szervezetek szerepét, jelentőségét. Egyben természetesen több feladatot jelent, több munkát ró függetlenített és társa­dalmi munkásaikra. Ezek a szövetségek, köztük a MABÉOSZ is, ma már nem egyszerűen egy-egy hobbyt kedvelő emberek gyülekezetei. Társadalmi szerepüket szocialista valóságunk, társadalmi éle­tünk fejlődése növelte meg. Biztosítaniuk kell, hogy a szabad időt hasznosan, kedvük szerint tölthessék el az emberek. Többször írtunk már arról, hogy szövetségünk az elmúlt években kulturális életünk cselekvő része lett. Így is van. Az állami és a társadalmi vezetők értékelik, sőt igénylik a területi bizott­ságok, a körök munkáját. A bélyegkiállítások ma már nem hiányozhatnak a legkülönfélébb ren­dezvénysorozatok műsorából sem, a filatelista nemzetközi kapcsolatok testvérvárosok barátsá­gát mélyítik és színesítik. Ez a munkánkkal kiví­vott, kiérdemelt rang azonban új feladatokra is kötelez bennünket. Nem elégedhetünk meg a sikereinkkel. Mi ma­gunk látjuk legjobban, hogy mennyivel többet tehetnénk. Először is szaporítanunk kell szövet­ségünk aktív tagjainak a számát. Nem tudjuk pontosan, hogy a közel kétszázezer felnőtt ta­gunk közül hányan végeznek alkotó, szervező munkát is a gyűjtés — vagy durván fogalmazva —, a bélyegvásárlás mellett, de az bizonyos, hogy feladatainkhoz mérten kevesen. Ne féljünk mun­kát bízni másokra is, sőt kérjünk fel másokat egy-egy feladat elvégzésére. Szövetségünk fejlődésének abba a szakaszába jutott, amikor már nem feladatunk a tagtoborzás, de nagyon­ nagy kötelességünk a tagok nevelése, programjainak szervezése, filatelista ismereteinek gyarapítása. El kell érnünk, hogy tagjaink ne csak a bélyeg anyagi értékét tartsák számon, ha­nem felismerjék és becsüljék annak művészi is­mereteket adó értékét, szerepét is. Nagy feladat hárul e munkában szövetségünk központjára. Egész propagandamunkánkat meg kell változ­tatni, valójában ki kell alakítani. Nevelési cél­jaink elérése érdekében hasznos, ismereteket ter­jesztő előadássorozatokat kell szerveznünk, sza­porítanunk kell a „könnyedebb”, egy-egy témát feldolgozó filatelista könyvek számát. Ezek ne csak egy-egy téma gyűjtéséhez, filatelista elren­dezéséhez adjanak útmutatást, hanem fogják cso­korba és közvetítsék azt a tudományos, művészeti, irodalmi, történelmi stb. ismeretanyagot is a gyűjtőkhöz, amelyek a bélyegekhez kapcsolód­nak. Mindannyiunk számára öröm, hogy az utóbbi években megélénkült klasszikus bélyegeink kutatása. Ezt a munkát folytatnunk kell, de mellette legalább ekkora figyelmet kérnek és érdemelnek a modern bélyegek, a motívumterü­letek, hiszen a gyűjtők óriási többsége ezekkel foglalkozik. Nevelési feladataink másik nagy területe az ifjúság között végzett munka. Az ifjúsági tagok számával korántsem lehetünk elégedettek, itt te­hát még toborzási feladataink is lehetnek. Neve­lési elveink és céljaink lényegében azonosak az előbb leírtakkal, de a fiatalok között nagyobb gondot kell fordítanunk a csak anyagi szemlélet leküzdésére, és az „átmenet” biztosítására. Na­gyon sok ugyanis az olyan ifjúsági gyűjtő, aki el­végezve az általános vagy a középiskolát, abba­hagyja a bélyeggyűjtést. Propagandamunkánk­nak, vagy helyesebb talán, ha azt írjuk, ismeret­­terjesztő munkánknak arra is törekednie kell, hogy kiadványaink, könyvecskéink, filmjeink az oktató és a szakköri munka segédeszközei legye­nek. Most, 1971 első napjain persze nem feledkezhe­tünk meg közvetlen feladatainkról sem. Ünnepi, nagy nemzetközi kiállításra készülünk. Száz év­vel ezelőtt jelent meg az első magyar bélyegsoro­zat, s a gyűjtők és a posta e jubileumát szeret­nénk emlékezetessé tenni. Régóta készültünk már erre a centenáriumra. Ez volt az elmúlt években munkánk iránytűje. Nem könnyű feladat száz év­­postai és filatelista tevékenységét méltóképpen bemutatni. A siker további komoly munkát, erő­feszítést kíván valamennyiünktől. Hazánk egész társadalmának, a felénk figyelő filatelista világ­nak kell demonstrálnunk eredményeinket. Eb­ben a munkában minden magyar filatelista, szö­vetségünk valamennyi tagjának segítségére szá­mítunk. Az előkészítő munka eredményeiről rendszere­sen beszámol a Filatéliai Szemle. Mégis szeret­ném itt megemlíteni, hogy eddig több mint negy­ven ország filatelistáival van már kapcsolatunk, igen sokan jelentkeztek itthonról és külföldről, hogy szeretnék kiállítani anyagaikat. Biztosak vagyunk abban, hogy a kiállítás nagyszerűen reprezentálja majd a magyar bélyeg száz eszten­dejét, a Magyar Posta és a magyar filatelisták­ tevékenységét. Kilenc hónap választ el bennünket a megnyitás napjától. Valamennyien tudjuk, hogy ez nem sok idő. A posta és szövetségünk között jó az együtt­működés, ez az alapja a sikernek. A legkülön­bözőbb társadalmi és állami szervezetek, szer­vek aktív segítségét élvezzük. Rajtunk tehát a sor, területi bizottságainkon, irodáinkon, a körö­kön és minden bélyeggyűjtőn. Feladataink elvégzéséhez, a centenárium meg­ünnepléséhez kívánok erőt, egészséget, sok sikert szövetségünk minden tagjának. Boldog új évet! Jánossy Lajos a MABÉOSZ elnöke 3

Next