Filatéliai Szemle, 1971 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
AZ ÚJ ESZTENDŐ ELÉ 1971. Új esztendőt köszöntünk. Ősi szokás az, hogy ezekben a napokban értékeljük eddigi munkánkat, kovácsolgatjuk terveinket. A mostani január nemcsak egy új év, hanem egy új tervidőszak kezdetét is jelenti egész társadalmunk számára. Népünk munkájának mérlegelésétt alig néhány hete elvégezte a X. Pártkongresszus. A sikerek és eredmények mellett van még pótolni valónk is, új terveink új feladatokat róttak ránk, de munkánk nyomán napról napra szépül, gazdagodik szocialista hazánk. Szövetségünk tevékenysége társadalmunk életének egy apró, de nem elhanyagolható része. A szocializmust építő munkánk eredményeként az elmúlt években megnőtt a szabad időnk, és a művelődésre, pihenésre, szórakozásra fordítható órák száma a jövőben tovább szaporodik. A szabad idő növekedése pedig fokozza a művelődési, szórakozási intézmények, szervezetek szerepét, jelentőségét. Egyben természetesen több feladatot jelent, több munkát ró függetlenített és társadalmi munkásaikra. Ezek a szövetségek, köztük a MABÉOSZ is, ma már nem egyszerűen egy-egy hobbyt kedvelő emberek gyülekezetei. Társadalmi szerepüket szocialista valóságunk, társadalmi életünk fejlődése növelte meg. Biztosítaniuk kell, hogy a szabad időt hasznosan, kedvük szerint tölthessék el az emberek. Többször írtunk már arról, hogy szövetségünk az elmúlt években kulturális életünk cselekvő része lett. Így is van. Az állami és a társadalmi vezetők értékelik, sőt igénylik a területi bizottságok, a körök munkáját. A bélyegkiállítások ma már nem hiányozhatnak a legkülönfélébb rendezvénysorozatok műsorából sem, a filatelista nemzetközi kapcsolatok testvérvárosok barátságát mélyítik és színesítik. Ez a munkánkkal kivívott, kiérdemelt rang azonban új feladatokra is kötelez bennünket. Nem elégedhetünk meg a sikereinkkel. Mi magunk látjuk legjobban, hogy mennyivel többet tehetnénk. Először is szaporítanunk kell szövetségünk aktív tagjainak a számát. Nem tudjuk pontosan, hogy a közel kétszázezer felnőtt tagunk közül hányan végeznek alkotó, szervező munkát is a gyűjtés — vagy durván fogalmazva —, a bélyegvásárlás mellett, de az bizonyos, hogy feladatainkhoz mérten kevesen. Ne féljünk munkát bízni másokra is, sőt kérjünk fel másokat egy-egy feladat elvégzésére. Szövetségünk fejlődésének abba a szakaszába jutott, amikor már nem feladatunk a tagtoborzás, de nagyon nagy kötelességünk a tagok nevelése, programjainak szervezése, filatelista ismereteinek gyarapítása. El kell érnünk, hogy tagjaink ne csak a bélyeg anyagi értékét tartsák számon, hanem felismerjék és becsüljék annak művészi ismereteket adó értékét, szerepét is. Nagy feladat hárul e munkában szövetségünk központjára. Egész propagandamunkánkat meg kell változtatni, valójában ki kell alakítani. Nevelési céljaink elérése érdekében hasznos, ismereteket terjesztő előadássorozatokat kell szerveznünk, szaporítanunk kell a „könnyedebb”, egy-egy témát feldolgozó filatelista könyvek számát. Ezek ne csak egy-egy téma gyűjtéséhez, filatelista elrendezéséhez adjanak útmutatást, hanem fogják csokorba és közvetítsék azt a tudományos, művészeti, irodalmi, történelmi stb. ismeretanyagot is a gyűjtőkhöz, amelyek a bélyegekhez kapcsolódnak. Mindannyiunk számára öröm, hogy az utóbbi években megélénkült klasszikus bélyegeink kutatása. Ezt a munkát folytatnunk kell, de mellette legalább ekkora figyelmet kérnek és érdemelnek a modern bélyegek, a motívumterületek, hiszen a gyűjtők óriási többsége ezekkel foglalkozik. Nevelési feladataink másik nagy területe az ifjúság között végzett munka. Az ifjúsági tagok számával korántsem lehetünk elégedettek, itt tehát még toborzási feladataink is lehetnek. Nevelési elveink és céljaink lényegében azonosak az előbb leírtakkal, de a fiatalok között nagyobb gondot kell fordítanunk a csak anyagi szemlélet leküzdésére, és az „átmenet” biztosítására. Nagyon sok ugyanis az olyan ifjúsági gyűjtő, aki elvégezve az általános vagy a középiskolát, abbahagyja a bélyeggyűjtést. Propagandamunkánknak, vagy helyesebb talán, ha azt írjuk, ismeretterjesztő munkánknak arra is törekednie kell, hogy kiadványaink, könyvecskéink, filmjeink az oktató és a szakköri munka segédeszközei legyenek. Most, 1971 első napjain persze nem feledkezhetünk meg közvetlen feladatainkról sem. Ünnepi, nagy nemzetközi kiállításra készülünk. Száz évvel ezelőtt jelent meg az első magyar bélyegsorozat, s a gyűjtők és a posta e jubileumát szeretnénk emlékezetessé tenni. Régóta készültünk már erre a centenáriumra. Ez volt az elmúlt években munkánk iránytűje. Nem könnyű feladat száz évpostai és filatelista tevékenységét méltóképpen bemutatni. A siker további komoly munkát, erőfeszítést kíván valamennyiünktől. Hazánk egész társadalmának, a felénk figyelő filatelista világnak kell demonstrálnunk eredményeinket. Ebben a munkában minden magyar filatelista, szövetségünk valamennyi tagjának segítségére számítunk. Az előkészítő munka eredményeiről rendszeresen beszámol a Filatéliai Szemle. Mégis szeretném itt megemlíteni, hogy eddig több mint negyven ország filatelistáival van már kapcsolatunk, igen sokan jelentkeztek itthonról és külföldről, hogy szeretnék kiállítani anyagaikat. Biztosak vagyunk abban, hogy a kiállítás nagyszerűen reprezentálja majd a magyar bélyeg száz esztendejét, a Magyar Posta és a magyar filatelisták tevékenységét. Kilenc hónap választ el bennünket a megnyitás napjától. Valamennyien tudjuk, hogy ez nem sok idő. A posta és szövetségünk között jó az együttműködés, ez az alapja a sikernek. A legkülönbözőbb társadalmi és állami szervezetek, szervek aktív segítségét élvezzük. Rajtunk tehát a sor, területi bizottságainkon, irodáinkon, a körökön és minden bélyeggyűjtőn. Feladataink elvégzéséhez, a centenárium megünnepléséhez kívánok erőt, egészséget, sok sikert szövetségünk minden tagjának. Boldog új évet! Jánossy Lajos a MABÉOSZ elnöke 3