Filatéliai Szemle, 1975 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Újévi gondolatok Mz a hatalmas, ugrásszerű fejlődés, amely az utóbbi évtizedben a bé­­­­lyeggyűjtés terén az egész világon végbement, alapvetően megváltoz­tatta az egyesületek belső életét. A körök már nem néhány, egymást jól ismerő s egymással cserélgető tagból állnak, hanem — nyugodtan mond­hatjuk, országos viszonylatban — tömegbázissá váltak, s ez alapvetően mó­dosította a klubok jellegét. Még jól emlékszem, hogy a felszabadulás után az életre hívott munkásbélyeggyűjtő-központ heti összejövetelein 21—25 sze­mély jelent meg, s ez a szám az első években csak lassan növekedett. Min­denki ismerte egymást — sajnos ma már kevesen vagyunk azok közül, akik az indulásnál jelen voltak —, tudta mit gyűjt, s mivel bélyeggyűjteményem java része eltűnt, vagy elpusztult, jóformán minden héten hozott egyik­másik gyűjtő olyan anyagot ajándékba, amivel el lehetett indulni a gyűj­téssel. Akkor bizony, amikor a pénz értéke napról-napra csökkent, a kere­set még az élelmezéshez sem volt elegendő, igen jól esett az ilyen baráti segítség. Később is, amikor már rendeződtek a viszonyok, megmaradt ez az igazi baráti, elvtársi kapcsolat köztünk ... Magyar gyűjteményem szép, ritka darabjait az ilyen ajándékoknak köszönhetem, előbb növekedett a taglétszám. Az új tagok lassanként szinte háttér­b­­be szorították a régieket, az üzletelést alig ismerő lelkes „öregeket". A klubbokban ritkaságszámba ment a csere, polgárjogot nyert az adás­vétel, a katalógusokat is többségükben nem a bélyegekre vonatkozó mű­szaki és egyéb adatok megismerésére, hanem az árak végett forgatták. A világ valamennyi postaszerve által egyre nagyobb mennyiségben ki­adott bélyegek száma s a bélyegek szépsége is felkeltette az érdeklődést, ezt tárgyilagosan el kell ismernünk, mert ez is lényeges tényezője volt a létszámemelkedésnek. Ugyanakkor azonban megszűnt az igazi klubélet. Az összejövetelek célja már nem annyira egymás gyűjteményének megismeré­se, hanem a bélyegújdonság-befizetés, az új bélyegek átvétele lett, s a kö­rök jószándékú vezetősége csak a legnagyobb nehézségek árán tudott egy­­egy előadást megszervezni. Kétségtelen, a munkahelyi feladatok, a magánélet problémái befolyásol­ta hatják és befolyásolják is az összejöveteleken való aktív részvételt, a to­vábbképzések, az esti tanfolyamok esetleg nem teszik lehetővé, hogy min­den összejövetelen részt vegyünk, azonban mindezek ellenére nem nyugod­hatunk bele, hogy lanyhuljon, vagy teljesen megszűnjön az érdeklődés a filatelista tudás iránt. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a bélyeggyűjtés ma már nemcsak a bélyegek összeszedéséből, esetleg néhány ritkaság megszerzéséből áll, ha­nem komoly tanulmányt igénylő szórakozás. Mert a bélyeggyűjtés elsősor­ban szórakozás, de nemes szórakozás! Amellett döntő szerepe lehet az em­beri kapcsolatok megteremtésében, ami ma, amikor nyugati írók foly­ton az elidegenedésről beszélnek, el nem hanyagolható szempont. Saját is­meretségi körömből tudom, hányszor segít a pszichikai és fizikai kimerült­ségnél a filatélia, s hogy a bélyeg milyen hasznos eszköze az egyre növek­vő szabad idő eltöltésének. Nem akarok túlzásba esni, de ismerek számos em­bert, akit a festménybélyegek „vittek” a múzeumokba, akit a bélyegeken ábrázolt személyek életének megismerési vágya vitt a könyvtárba, a köny­vesboltba. Ha tehát ennyi jó van a bélyeggyűjtés mérlegének serpenyőjében, miért a félelem a jövő iránt? T­évedés lenne azt hinni, hogy nem hiszünk a bélyeggyűjtés jövőjében, de hangot kell adnunk aggodalmunknak. Szövetségünk legutóbbi kongresszusa nem új tagok verbuválásában, hanem a meglevő kere­tek megerősítésében, a közi élet tartalmasabbá tételében jelölte meg a fela­datokat. Most is arra kérjük köreink odaadó, önzetlen vezetőit, igyekezze­nek rávezetni a tagokat arra az útra, amelyről bevezetőmben írtam. Legyen a klub igazi, baráti összejövetelek helye, ismerjék meg jobban egymást a tagok, hogy a klub a közösség, a barátság otthonává váljon. Kiállítások — bemutatók Már hírt adtunk arról, hogy Szol­nok felszabadulásának emlékére ki­állítást rendeztek a város gyűjtői. A bemutatott anyagok áttekintést ad­tak hazánk felszabadulás utáni bé­lyegeiről. Érdekes volt az 1937-ben alakult kör történeti kiállítása is. Az eseményre emléklap készült.­­ * öt kör összefogásával rendeztek kiállítást a kazincbarcikai gyűjtők, abból az alkalomból, hogy 20 éves a városuk. A jubileumi eseményre kétféle emléklap készült. • Felszabadulásunk 30. évfordulójá­nak tiszteletére rendezett bélyegbe­mutatót az IBUSZ bélyeggyűjtő köre. A megnyitón Tóth László, a szakszer­vezeti bizottság elnöke és dr. Muhi Ottmár méltatta az esemény s a ki­állítás jelentőségét. A megnyitó nap­ján — november 5-én — emlékbé­lyegzőt használt az alkalmi posta­­hivatal.* Vácott, a Fegyveres­­ Erők Klubjá­ban nyílt meg december 7-én Vértei József kiállítása. A művész sok bé­lyegtervét bemutatta; két bélyeget éppen a városról tervezett. A kiállí­táson alkalmi bélyegzőt használt a postahivatal. frlszabadulasi Bfd­.VE4KlAU.ITAS emléklap lutnnmi «ШС [UNK]И [UNK]1* 3

Next