Filatéliai Szemle, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
4 FIP-dosszié Díjazottjaink a Hafnia '87-en A koppenhágai Bella Center kiállítási központiban 1987. október 16-a és 25-e között rendezett Hafnia '87. bélyeg-világkiállításon igen jól szerepeltek gyűjtőink. A Mabéosz 7 magyar gyűjteményt küldött ki, amelyet a rangos nemzetközi zsűri az alábbiak szerint díjazott: Nagy vermeil díjazásban részesült Fülöp Sándor: A haditengerészet tábori postája; Székely Judit: Régi Carte-maximumok című gyűjteménye. Az előbbihez zsűrigratuláció, az utóbbihoz különdíj is járult. Külön szeretném kiemelni, hogy Székely Judit a maga kategóriájában a legrangosabb díjat érdemelte ki. Nagy ezüstérmet kapott Lipták István: Infláció Magyarországon 1920— 1926; valamint dr. Makkai László: Magyar porta provizóriumok című gyűjteménye. Ezüstözött bronzérem elismerésben részesült dr. Huzsán László: A ló tenyésztése és hasznosítása, valamint Keszi Harmath Loránd magyar vonatkozású Zeppelin gyűjteménye. Bronzérem elismerést kapott Földi Krisztina: Bölcsőtől a felnőtté válásig című anyaga. Az irodalmi osztályban a Filatéliai Szemle és dr. Ettre László: Erdélyi magánhotel posták című könyve vett részt a Hannia '87-en, és mindkettő ezüstözött bronzérem helyezést ért el. Örömünkre szolgált, hogy számos külföldi magyar gyűjteményt díjazott a zsűri nagy aranyozott ezüstéremmel és nagy ezüstéremmel. A sikerekhez valamennyi kiállítónak gratulálunk! Kiss Ernő Meglepő, de érthető rohtam a fiatal bélyeggyűjtők utcájában Két meghívást kaptam Koppenhágába: mint kiállító a Hannia '87 bélyeg-világkiállításra, és mint a Mabéosz maximafiliai szakosztályának Főképviselője a FIP maximafiliai bizottságának 1987. október 22-i ülésére. (Mint kiállító, a régi CM-eket bemutató s feldolgozó saját anyagával, Székelyné Tóth Judit a maga kategóriájában a Hannia '87 legrangosabb díját kapta, ehhez olvasóink és a szer- Kesztőség ,nevében nagy örömmel, tisztelettel gratulálok. - A szerk.) Szeretem a világkiállítások sajátos hangulatát, a jól megvilágított hatalmas csarnokokat, a mindenfelé elhelyezett sok szép világkompozíciót. Legfőképpen pedig a csodálatos gyűjteményeket. És azt, amiért tulajdonképpen ezt az egész nagyszerű körítést létrehozták. Szokásom szerint most is először a hozzám legközelebb álló maximafiliai gyűjteményeket kerestem föl. A Hafnia '87-en a helyhiány miatt csak 9 maximafiliai anyag került bemutatásra. Két portugál (A posta története napjainkig, és Az élelmiszerek és feldolgozásuk), két görög (Az ókor művészete, és A légitársaságok repülőgép-típusa), két belga (Az európai zene története, és a Franciaország turistaszemmel), egy brazil (A szobrok és az idő), egy szovjet (V. I. Lenin élete és alkotó munkássága), valamint egy magyar (Carte-maximumok 1904-1939). Szokásom szerint ezután nézem meg a magyar kiállítók gyűjteményeit, majd a hungarikákat (utóbbiak közül kiemelem a csehszlovákiai A. Kvas: A postamesterek által készített bélyegzések a prae filatéliái időből 1752—1850). A továbbiakban a külföldi barátaim, ismerőseim gyűjteményeit veszem jól szemügyre, részint, hogy gratuláljak nekik, részint pedig, hogy meggyőződjek az elmúlt kiállítás óta végrehajtott változásokról. A nagy kiállítások rendezőbizottsága igyekszik minden látogatótípusnak az igényét kielégíteni. Külön gondolnak a mozgássérültekre. Már a bejáratnál van olyan ajtó, amelyen tolókocsival lehet bejutni. És hadd szóljak külön is a gyerekekről, a fiatalokról! Míg apuka a kiállítást nézegette, a kicsik - az anyuka vagy a kisegítő személyzet felügyelete mellett - kedvükre játszadozhattak a kis karámokban szalma közé elhelyezett kecskegidákkal, nyuszikkal, tengerimalacokkal, és megpróbálhatták az előkészített eleséget beléjük tömni. A kicsiny színpadon félóránként két bohóc nevettette meg a legkisebbeket. A tizenévesek a nyomdagépen óriás bélyegeket nyomhattak. A postai pavilonokban kis itatósfüzeteket kaptak és ezekbe igyekeztek a lehető legtöbb bélyegzést beszerezni. A rengeteg magánkereskedő a legnagyobb készséggel ütötte a legkülönlegesebb bélyegzőket ezekbe a füzetekbe. A 13-16 évesek a fiatal bélyeggyűjtők utcáját járták, ahol rengeteg bélyeg, levél, képes levelezőlap állta az ifjúság turkálási rohamát, olyan kiszerelésben, hogy nem sérülhetett meg. Minden vásárló kapott valamilyen apróbb ajándékot, kis bélyegberakót, könyvjelzőszerű nagyítót vagy katalógust. A tizenéveseket a Dán Posta és soksok cég várta a számítógépteremben. Nagyon sok fiatalt láttam a szervezőbizottságban is. Majdnem elfelejtettem a kiállítási könyvtárat megemlíteni. A hozzáférhető polcokon ott volt minden elképzelhető bélyeg- és éremkatalógus. Bárki lapozgathatta őket. Ha valaki nem találta, amit keresett, fiatal s több nyelven beszélő lányok siettek segítségére. Szép emlék marad számomra a ködös, szeles Dániából a kiállítási nagycsarnok, a Bella Center, ahol a barátságos melegben mindig találtam jó barátokat is. A FIP maximafikai bizottságának ülésén a luxemburgi J. Wolff alelnök egy, számunkra is igen érdekes határozatról számolt be, ami őnáluk kötelező érvénnyel bír: amennyiben a kiadott CM nem felel meg a FIP előírásainak, és ezt a szakosztály megállapítja, a gyűjtő a vásárlás helyén viszszakapja a pénzét, bármelyik kiadó is legyen a ludas a dologban. Nekünk, sajnos, ilyen jogunk nincsen, csak lebeszélni tudom a gyűjtőtársakat a szabálytalan CM-ek megvásárlásáról. Székelyné Tóth Judit a Mabéosz elnökségének tagja, a maximafikai szakosztály elnöke