Filatéliai Szemle, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

4 FIP-dosszié Díjazottjaink a Hafnia '87-en A koppenhágai Bella Center kiál­lítási központiban 1987. október 16-a és 25-e között rendezett Hafnia '87. bélyeg-világkiállításon igen jól szere­pel­tek gyűjtőink. A Mabéosz 7 magyar gyűjteményt küldött ki, amelyet a rangos nemzet­közi zsűri az alábbiak szerint díjazott: Nagy vermeil díjazásban részesült Fülöp Sándor: A haditengerészet tá­bori po­stája; Székely Judit: Régi Car­­te-maximumok című gyűjteménye. Az előbbihez zsűrigratuláció, az utóbbi­hoz különdíj is járult. Külön szeretném kiemelni, hogy Székely Judit a maga kategóriájában a legrangosabb díjat érdemelte ki. Nagy ezüstérmet kapott Lipták Ist­ván: Infláció Magyarországon 1920— 1926; valamint dr. Makkai László: Magyar porta provizóriumok című gyűjteménye. Ezüstözött bronzérem elismerésben részesült dr. Huzsán László: A ló te­nyésztése és hasznosítása, valamint Keszi Harmath Loránd magyar vonat­kozású Zeppelin gyűjteménye. Bronzérem elismerést kapott Földi Krisztina: Bölcsőtől a felnőtté válá­sig című anyaga. Az irodalmi osztályban a Filatéliai Szemle és dr. Ettre László: Erdélyi magán­hotel posták című könyve vett részt a Hannia '87-en, és mindkettő ezüstözött bronzérem helyezést ért el. Örömünkre szolgált, hogy számos külföldi magyar gyűjteményt díjazott a zsűri nagy aranyozott ezüstéremmel és nagy ezüstéremmel. A sikerekhez valamennyi kiállítónak gratulálunk! Kiss Ernő Meglepő, de érthető rohtam a fiatal bélyeggyűjtők utcájában Két meghívást kaptam Koppenhá­gába: mint kiállító a Hannia '87 bé­lyeg-világkiállításra, és mint a Mabé­osz maximafiliai szakosztályának Fő­képviselője a FIP maximafiliai bizottsá­gának 1987. október 22-i ülésére. (Mint kiállító, a régi CM-eket bemu­tató s feldolgozó saját anyagával, Szé­­kelyné Tóth Judit a maga kategóriá­jában a Hannia '87 legrangosabb dí­ját kapta, ehhez olvasóink és a szer- Kesztőség ,nevében nagy örömmel, tisz­telettel gratulálok. - A szerk.) Szeretem a világkiállítások sajátos hangulatát, a jól megvilágított hatal­mas csarnokokat, a mindenfelé elhelye­zett sok szép világkompozíciót. Legfő­képpen pedig a csodálatos gyűjtemé­nyeket. És azt, amiért tulajdonképpen ezt az egész nagyszerű körítést létre­hozták. Szokásom szerint most is először a hozzám legközelebb álló maximafiliai gyűjteményeket kerestem föl. A Hafnia '87-en a helyhiány miatt csak 9 maxi­mafiliai anyag került bemutatásra. Két portugál (A posta története napjainkig, és Az élelmiszerek és feldolgozásuk), két görög (Az ókor művészete, és A légitársaságok repülőgép-típusa), két belga (Az európai zene története, és a Franciaország turistaszemmel), egy brazil (A szobrok és az idő), egy szovjet (V. I. Lenin élete és alkotó mun­kássága), valamint egy magyar (Car­­te-maximumok 1904-1939). Szokásom szerint ezután nézem meg a magyar kiállítók gyűjteményeit, majd a hungarikákat (utóbbiak közül kieme­lem a csehszlovákiai A. Kvas: A pos­tamesterek által készített bélyegzések a prae fil­atél­iái időből 1752—1850). A továbbiakban a külföldi barátaim, ismerőseim gyűjteményeit veszem jól szemügyre, részint, hogy gratuláljak ne­kik, részint pedig, hogy meggyőződjek az elmúlt kiállítás óta végrehajtott vál­tozásokról. A nagy kiállítások rendezőbizottsá­­ga igyekszik minden látogatótípusnak az igényét kielégíteni. Külön gondol­nak a mozgássérültekre. Már a bejá­ratnál van olyan ajtó, amelyen toló­kocsival lehet bejutni. És hadd szóljak külön is a gyerekek­ről, a fiatalokról! Míg apuka a kiállítást nézegette, a kicsik - az anyuka vagy a kisegítő személyzet felügyelete mellett - ked­vükre játszadozhattak a kis karámok­ban szalma közé elhelyezett kecskegi­­dá­kkal, nyuszikkal, tengerimalacokkal, és megpróbálhatták az előkészített ele­­séget beléjük tömni. A kicsiny színpa­don félóránként két bohóc nevettette meg a legkisebbeket. A tizenévesek a nyomdagépen óriás bélyegeket nyomhattak. A postai pavi­lonokban kis itatósfüzeteket kaptak és ezekbe igyekeztek a lehető legtöbb bélyegzést beszerezni. A rengeteg ma­gánkereskedő a legnagyobb készséggel ütötte a legkülönlegesebb bélyegzőket ezekbe a füzetekbe. A 13-16 évesek a fiatal bélyeg­gyűjtők utcáját járták, ahol rengeteg bélyeg, levél, képes levelezőlap állta az ifjúság turkálási rohamát, olyan kisze­relésben, hogy nem sérülhetett meg. Minden vásárló kapott valamilyen ap­róbb ajándékot, kis bélyegberakót, könyvjelzőszerű nagyítót vagy kataló­gust. A tizenéveseket a Dán Posta és sok­sok cég várta a számítógépteremben. Nagyon sok fiatalt láttam a szerve­zőbizottságban is. Majdnem elfelejtettem a kiállítási könyvtárat megemlíteni. A hozzáférhető polcokon ott volt minden elképzelhető bélyeg- és éremkatalógus. Bárki la­pozgathatta őket. Ha valaki nem talál­ta, amit keresett, fiatal s több nyelven beszélő lányok siettek segítségére. Szép emlék marad számomra a kö­dös, szeles Dániából a kiállítási nagy­csarnok, a Bella Center, ahol a barát­ságos melegben mindig találtam jó barátokat is. A FIP maximafik­ai bizottságának ülé­sén a luxemburgi J. Wolff alelnök egy, számunkra is igen érdekes határo­zatról számolt be, ami őnáluk köte­lező érvénnyel bír: amennyiben a ki­adott CM nem felel meg a FIP előírá­sainak, és ezt a szakosztály megálla­pítja, a gyűjtő a vásárlás helyén visz­­szakapja a pénzét, bármelyik kiadó is legyen a ludas a dologban. Nekünk, sajnos, ilyen jogunk nincsen, csak le­beszélni tudom a gyűjtőtársakat a szabálytalan CM-ek megvásárlásáról. Székelyné Tóth Judit a Mabéosz elnökségének tagja, a maximafik­ai szakosztály elnöke

Next