Bér és norma, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
Dr. NAGY LÁSZLÓ A minisztertanács és a SzOT határozata a kollektív szerződésekről A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy az állami servek a munkafeltételeket a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a szakszervezeteknek, mint a dolgozók érdekképviseleteinek közreműködésével szabályozzák. De ezen túlmenőleg népi demokráciánk több esetben biztosítja a dolgozók közvetlen részvételét munkafeltételeik megállapításában. Az egyik — és legfontosabb — ezek közül az üzemi kollektív szerződések rendszere. A kollektív szerződések új rendszerét a Munka Törvénykönyve rendeli el az eddigi kollektív keretszerződésekkel és iparági kollektív szerződésekkel szemben, amelyek a szocializmus építése érdekében a dolgozók kellő mozgósítását már nem tudták biztosítani. „A SzOT elnöksége május 3-i ülésén foglalkozott a szakszervezetek és a minisztériumok között 1949 január óta megkötött szakmai és iparági kollektív szerződésekkel. Megállapította, hogy a kollektív szerződések jelentős mértékben hozzájárultak tervgazdálkodásunk céljainak megvalósításához, hároméves tervünk idő előtti befejezéséhez, az ötéves terv első évének sikereihez, a szocialista munkaverseny kibontakozásához, a munka termelékenységének fokozásán hoz, ezen keresztül a dolgozók jólétének, szociális , kulturális színvonalának emeléséhez. A szakmai és iparági kollektív szerződések azonban ma már nem felelnek meg a követelményekne, mivel egy egy szakmát, iparágat egészében fognak át, ezáltal nem lehetnek tekintettel az egyes üzemek sajátos viszonyaira. A szakmai, iparági kollektív szerződések nem tartalmazzák — és nem is tartalmazhatják — azt, hogy az egyes üzemekben milyen helyi tartalékok vehetők igénybe, milyen kötelezettséget vállal az egyik és a másik fél — a vállalatvezető és az ÜB — a termelékenység emelésére, anyagtakarékosság, szociális beruházások, stb. tekintetében.“ A kollektív szerződések azon túlmenően, hogy lehetőséget nyújtanak a dolgozóknak a részvételre munkafeltételeik, munkakörülményeik megállapításában, közvetlen lehetőséget biztosítanak, hogy a dolgozók megvitassák a tervek teljesítése és túlteljesítése érdekében szükséges intézkedéseket, valamint azokat a teendőket, amelyek előmozdítják a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelését. Ugyanakkor a kollektív szerződés biztosítja a dolgozóknak azt a jogát, hogy a vállalat működése felett társadalmi ellenőrzést gyakoroljanak. A kollektív szerződések rendelkezései tehát lényegében három nagy területre vonatkoznak: a) a vállalat igazgatójának kötelezettségvállalása a dolgozók munkafeltételeinek megjavítására, b) ugyancsak a vállalat igazgatójának kötelezettségvállalása a dolgozók szakképzettségének, anyagi és kulturális színvonalának emelésére, c) a dolgozók nevében az üzemi bizottság kötelezettségvállalása a tervek teljesítésére, illetve túlteljesítésére, ezzel kapcsolatban a munkafegyelem megszilárdítására, az önköltség csökkentésére, stb. A SzOT elnöksége 1951. május 3-án tartott ülésén annak érdekében, hogy a dolgozók élhessenek a részükre biztosított joggal és ezáltal is hatékonyabban közreműködhessenek a felemelt ötéves terv teljesítéséért folyó küzdelemben, javasolta az új rendszerű üzemi kollektív szerződések megkötésének megkezdését. E javaslat alapján a minisztertanács elrendelte, hogy 1951. második felében mintegy 150 üzemben a Munka Törvénykönyvében lefektetett elvek alapján a vállalatok igazgatói az üzemi bizottságokkal kössenek kollektív szerződést. Az 1952. évben további üzemekben kötöttek kollektív szerződéseket. Az eddigi kollektív szerződések tapasztalatai alapján a minisztertanács és a SzOT 2108/1952. számú határozatai részletesen szabályozza — a Munka Törvénykönyvében meghatározott alapelveknek megfelelően — a kollektív szerződések megkötésével és végrehajtásuk ellenőrzésével kapcsolatos állami és szakszervezeti feladatokat. A minisztertanács és a SzOT határozata meghatározza azokat a fontosabb kérdéseket, amelyeket a kollektív szerződésben általában szabályozni kell. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kollektív szerződésben más kérdésekről rendelkezni nem szabad. Sőt! A kollektív szerződés célja, hogy a dolgozókat és a vállalatot érintő kérdéseket egészen konkrétan — a vállalat adottságaira tekintettel — szabályozzák. Ezért felszínre kell hozniok — a minisztertanácsi határozatban felsoroltakon túlmenően is — minden olyan tartalékot, javaslatot, amely elősegíti a tervek teljesítését és túlteljesítését, a dolgozók munkai tételeinek megjavítását, szakmai tudásuk fokozását, anyagi és kulturális színvonaluk emelését. Mielőtt az egyes kérdések tárgyalására rátérnék, az eddigi üzemi kollektív szerződéseknek néhány elég gyakori hibájára szeretnék rámutatni. Egyik az, hogy a kollektív szerződések sokszor csak általánosságban foglalkoznak a kérdésekkel. Pl. „a vállalat igazgatója kötelezi magát, hogy minden intézkedést megtesz a dolgozók szakmai képzésének rendezésére, stb. Az ilyen és hasonló „kötelezettségvállalások“ egyáltalában nem segítik elő azoknak a céloknak a megvalósítását, amiért a kollektív szerződések rendszerét kormányzatunk létrehozta. Ebből se a dolgozók, sem a vállalat igazgatója nem fogja tudni, hogy a valóságban mit kell végrehajtania. A kollektív szerződésekben foglalt kötelezettségvállalásoknak konkrétaknak, világosan megfogalmazottaknak kell lenniök. Olyanoknak, hogy a vállalat dolgozói, de ugyanakkor az igazgató és az üzemi bizottság is, napról-napra ellenőrizni tudják, hogy az egyes kötelezettségvállalások teljesítése megtörtént-e, nincs-e lemaradás. Másik hiba az, hogy a kötelezettségvállalásokat határidő nélkül veszik fel a kollektív szerződésbe. Az eredmény ugyanaz, mint az előbbinél: a kötelezettségvállalás teljesítése ellenőrizhetetlen. További hiba, hogy a szerződésbe irreális vállalásokat tesznek, amelyekről már eleve megállapíthatók. 1 Szabad Nép, 1951. május 5-i szám. 2 Megjelent a Magyar Közlöny 1953. január 10-i számában.