Bér és norma, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

Dr. NAGY LÁSZLÓ A minisztertanács és a SzOT határozata a kollektív szerződésekről A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy az állami servek a munkafeltételeket a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának és a szakszervezeteknek, mint a dol­gozók érdekképviseleteinek közreműködésével szabá­lyozzák. De ezen túlmenőleg népi demokráciánk több eset­ben biztosítja a dolgozók közvetlen részvételét mun­kafeltételeik megállapításában. Az egyik — és leg­fontosabb — ezek közül az üzemi kollektív szerző­dések rendszere. A kollektív szerződések új rendszerét a Munka Törvénykönyve rendeli el az eddigi kollektív keret­­szerződésekkel és iparági kollektív szerződésekkel szemben, amelyek a szocializmus építése érdekében a dolgozók kellő mozgósítását már nem tudták bizto­sítani. „A SzOT elnöksége május 3-i ülésén foglalkozott a szakszervezetek és a minisztériumok között 1949­ január óta megkötött szakmai és iparági kollektív szerződésekkel. Megállapította, hogy a kollektív szer­ződések jelentős mértékben hozzájárultak tervgaz­dálkodásunk céljainak megvalósításához, hároméves tervünk idő előtti befejezéséhez, az ötéves terv első évének sikereihez, a szocialista munkaverseny kibon­takozásához, a munka termelékenységének fokozásán hoz, ezen keresztül a dolgozók jólétének, szociális , kulturális színvonalának emeléséhez. A szakmai és iparági kollektív szerződések azonban ma már nem felelnek meg a követelményekn­e, mivel egy egy szakmát, iparágat egészében fognak át, ezál­tal nem lehetnek tekintettel az egyes üzemek sajátos viszonyaira. A szakmai, iparági kollektív szerződések nem tartalmazzák — és nem is tartalmazhatják — azt, hogy az egyes üzemekben milyen helyi tartalé­kok vehetők igénybe, milyen kötelezettséget vállal az egyik és a másik fél — a vállalatvezető és az ÜB — a termelékenység emelésére, anyagtakarékosság, szo­ciális beruházások, stb. tekintetében.“­ A kollektív szerződések azon túlmenően, hogy le­hetőséget nyújtanak a dolgozóknak a részvételre mun­kafeltételeik, munkakörülményeik megállapításában, közvetlen lehetőséget biztosítanak, hogy a dolgozók megvitassák a tervek teljesítése és túlteljesítése ér­dekében szükséges intézkedéseket, valamint azokat a teendőket, amelyek előmozdítják a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelését. Ugyanakkor a kollektív szerződés biztosítja a dolgozóknak azt a jo­gát, hogy a vállalat működése felett társadalmi ellen­őrzést gyakoroljanak. A kollektív szerződések rendelkezései tehát lénye­gében három nagy területre vonatkoznak: a) a vállalat igazgatójának kötelezettségvállalása a dolgozók munkafeltételeinek megjavítására, b) ugyancsak a vállalat igazgatójának kötelezett­ségvállalása a dolgozók szakképzettségének, anyagi és kulturális színvonalának emelésére, c) a dolgozók nevében az üzemi bizottság kötelezett­ségvállalása a tervek teljesítésére, illetve túlteljesíté­sére, ezzel kapcsolatban a munkafegyelem megszilár­dítására, az önköltség csökkentésére, stb. A SzOT elnöksége 1951. május 3-án tartott ülésén annak érdekében, hogy a dolgozók élhessenek a ré­szükre biztosított joggal és ezáltal is hatékonyabban közreműködhessenek a felemelt ötéves terv teljesíté­séért folyó küzdelemben, javasolta az új rendszerű üzemi kollektív szerződések megkötésének megkez­dését. E javaslat alapján a minisztertanács elrendelte, hogy 1951. második felében mintegy 150 üzemben a Munka Törvénykönyvében lefektetett elvek alapján a vállalatok igazgatói az üzemi bizottságokkal kössenek kollektív szerződést. Az 1952. évben további üzemekben kötöttek kol­lektív szerződéseket. Az eddigi kollektív szerződések tapasztalatai alap­ján a minisztertanács és a SzOT 2108/1952. számú határozatai­­ részletesen szabályozza — a Munka Tör­vénykönyvében meghatározott alapelveknek megfe­­­­lelően — a kollektív szerződések megkötésével és végrehajtásuk ellenőrzésével kapcsolatos állami és szakszervezeti feladatokat. A minisztertanács és a SzOT határozata meghatá­rozza azokat a fontosabb kérdéseket, amelyeket a kol­lektív szerződésben általában szabályozni kell. Ter­mészetesen ez nem azt jelenti, hogy a kollektív szer­ződésben más kérdésekről rendelkezni nem szabad. Sőt! A kollektív szerződés célja, hogy a dolgozókat és a vállalatot érintő kérdéseket egészen konkrétan — a vállalat adottságaira tekintettel — szabályozzák. Ezért felszínre kell hozniok — a minisztertanácsi határozatban felsoroltakon túlmenően is — minden olyan tartalékot, javaslatot, amely elősegíti a tervek teljesítését és túlteljesítését, a dolgozók munkai té­teleinek megjavítását, szakmai tudásuk fokozását, anyagi és kulturális színvonaluk emelését. Mielőtt az egyes kérdések tárgyalására rátérnék, az eddigi üzemi kollektív szerződéseknek néhány elég gyakori hibájára szeretnék rámutatni. Egyik az, hogy a kollektív szerződések sokszor csak általánosságban foglalkoznak a kérdésekkel. Pl. „a vállalat igazgatója kötelezi magát, hogy minden intézkedést megtesz a dolgozók szakmai képzésének rendezésére, stb. Az ilyen és hasonló „kötelezettségvállalások“ egyáltalá­ban nem segítik elő azoknak a céloknak a megvaló­­sítását, amiért a kollektív szerződések rendszerét kormányzatunk létrehozta. Ebből s­e a dolgozók, sem a vállalat igazgatója nem fogja tudni, hogy a valóságban mit kell végrehajtania. A kollektív szer­ződésekben foglalt kötelezettségvállalásoknak konkré­taknak, világosan megfogalmazottaknak kell lenniök. Olyanoknak, hogy a vállalat dolgozói, de ugyanakkor az igazgató és az üzemi bizottság is, napról-napra el­lenőrizni tudják, hogy az egyes kötelezettségvállalások teljesítése megtörtént-e, nincs-e lemaradás. Másik hiba az, hogy a kötelezettségvállalásokat ha­táridő nélkül veszik fel a kollektív szerződésbe. Az eredmény ugyanaz, mint az előbbinél: a kötelezett­ségvállalás teljesítése ellenőrizhetetlen. További hiba, hogy a szerződésbe irreális vállalá­sokat tesznek, amelyekről már eleve megállapíthatók. 1 Szabad Nép, 1951. május 5-i szám. 2 Megjelent a Magyar Közlöny 1953. január 10-i számá­ban.

Next