Bereg, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-10-14 / 41. szám
41. száma. Beregszász, 1871. .Október 14. — 'Webt* *..*a*m,£»ftTÁRSAI)ALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. A MEGYEI KIR. TONFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYEAz előfizetési és hirdetési dijak szintén fentirt helyre küldendők. Előfizetési dij: Egész évre..........................4 fi.. Szerkesztői is kiadói helyiség, hova a lap inlines részit illető közlemények s reclamátiók küldendők Beregszászban Árok-utcza 40. Megjelenik minden kedden délelőtt. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft satb. aránylag V-dik évfolyam. Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak rl. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10»/» levonatik. Nyilttér sora 20 kr. Egyes szém éra 10 kr. Választás előtt. Munkács 1879. okt. Ez év november havában lejár azon hat év, melyre Munkács város tiszviselőit megválaszta. Hat év minden esestre elég idő arra, hogy bármelyik hivatalnok megmutathassa azt, miként volt képes hivatalos kötelmeinek megfelelni E lapok hasábjain is volt egyszermászor, egyik-másik tisztviselőről, különösen a kapitányságról említés téve, e hivatal főnöke többször megróva Aki csak némi ismerettel bír Munkács város ügyeinek kezelésében, a ki tudja azon kötelességeket, melyek itt egyes hivatalnokok vállaira nehezednek, — gondolkozóba esik, s azon kérdést teszi fel önmagának, hogy lehet ennyi sok és oly nagy felelőséggel járó dolgot s kötelességet, oly csekély fizetéssel ellátott hivatalnokoknak elvégezni?! ... De nem csak a hivatalnokok vasúti bakter-szerű fizetése, de azok csekély száma is szembetűnő. Munkács gazdag város, oly vagyonnal bír, melyhez hasonlóval egy községe sem megyénknek. Ha összehasonlítjuk a fizetések mennyiségét Beregszász város tisztviselőinek fizetéseivel, a külömbség feltűnő leend. Az 500 frt fizetéssel ellátott főkapitány, egyszersmind bagatel bíró is A városi ellenőr, kinek kötelessége a házi pénztárt kezelni, a város összes bevételeit beszedni és kiadni. — aki kórházi pénztárnok is, aki évenkint három hónapot adó beszedéssel tölt, három hónapig házról-házra jár adót összeírni s az összeírás alapján azt ki is veti — 400 frt fizetést kap A városi főjegyző lakás mellett 500 frt fizetésben részesül, de munkaköre oly nagy, s e hivatal oly terhes, hogy a jelenlegi helyettes — kit pedig a városi képviselő testület osztatlan bizalma újra e helyre választana meg — semmi kérésnek nem enged, s választáskor a jegyzőségre nem is pályázik; hogy veszt benne a város, a jövő szomorúan igazolhatja. Hasonlót mondhatunk a mérnök, ügyész és a kapitányi állomásokról is. Be kell látni Munkács város képviselő testületének — most midőn egy uj hatévi választás előtt áll — azt, hogy ez így nem maradhat, mert a hivatalnokok szaporítása, s jobb díjazása fogja a jobb közigazgatást létrehozni. A választott hivatalnokok sorsa úgy sem irigylendő A családapának, ki éveken át hivatalos asztala mellett görnyedve dolgozik, remegni kell, ha váljon meg választatik-e újra? s még e remegés mellett ott áll a mindennapi kenyérnek nyomoru kicsinysége, melyért hivatalon kivül is kell futni, s fáradnii. Ki az államnál szolgál, egy bizonyos idő mulva, vagy szerencsétlenség esetén nyugdijat kap; ki városi hivatalnok — szolgált vagy 30 évet, már félredobutik az útból, s ha nincs miből élnie, koldusbotot vehet kezébe. A fizetés kicsinysége említésekor némelyek azt mondják, hogy e csekély fizetésre is hány, meg hány egyén pályázik. Igaz! de hány ezek közt olyan, ki épen azért pályázik ide, mert már más helyen nem találtatott elég alkalmasnak, pontosnak, sok esetben józan életűnek, de legtöbb esetben tiszta kezűnek. Ilyen egyéniségekre egyátalán nincs szüksége a városnak, ilyenek nem lesznek soha eszközlői a jó közigazgatásnak. Egy bizottság bírálata alatt áll azon terjedelmesebb javaslat, mely a hivatalnokok munkakörét, fizetését megszabja a jövő hat évre, s mint a kiszivárgó hírekből értesülünk vékony a remény, hogy e javaslat szériát a hivatalnokok díjazása emeltessék, s alig egykét hivatalnál czéloztatik csekély javítás. Nem szólunk e javaslatról tüzetesebben mindaddig, mig annak tartalma egészen nyilvános nem leend, de bármit rejtsen is magában, Munkács város közigazgatása csak úgy lehet jó és gyors ha hivatalnokait a város tisztességesen dijazandja Mig e lapok hasábjain az EGY KOVÁCS, KI HÉBERÜL TUDOTT. Vip «véd beszélybe. Németből. (Folyta ti«.) — Ah, gazember! kiált ez, megtanítjuk én nevelődnek szamárfüleket csinálni; ezen rém magaviseletedért lakolsz. És a fiatal bárót térdére fektetvén, jól megrakta. A gyerek, ki ezt soha sem próbálta, iszonyúan kiabált. — Te kölyök, vigyázz, hogy még egyszer ne kezdjem. A gyerek hallgatott. — Akarom látni, mondá Károly, a gyermeket maga elé állítva, ha az országod történetét tudod-e? Ki volt az első svéd király? — Odin, felelt a gyermek félig sírva. —• Jól Mi által veszett el Tjoler király? — — Ö megfojtatott egy Vízzel telt kádbat» fürdés kó*be? — Jó! Mit csináltak egymással Alrik és Erik királyok ? — Ők kölcsönösen egymást kantárszárral fojtottak meg. — Jó! Mi történt szt. Erik királyival? — Felakasztatott. — Jól van, nagyon jól van ! Te jól képzett vagy a történelemben, most térjünk át más tantárgyra. Hány órakor ebédelnek itt? — Négy órakor, felelt a fiatal báró, megnyugtatva a vizsga ilyetén megváltoztatásáról. — — Na, úgy van még időnk egy néhány csukát és márnát fogni. Menjünk. Utter Károly a hálókat vivőn és tanítványát kézen vezetve, a tóhoz ért. 2- 3 óra múlva meglehetős számú halat fogott. Az ifjú báró kénytelen volt a hálókat kiegyengetni. Diadalmas arczot vágva, haladt Károly a vártéren keresztül tanítványával, kinek öve tele volt zsinegeken függő halakkal, valamint kezeiben vitte a halakkal megrakott hálót, úgy, hogy annak terhe alatt szuszogott az ifjú ,,főrangú örökös.“ — Te a márnákat a konyhába viszed, mind Károly Jdondd anyádnak, hogy kievis vizet, vajat és petrezselymet vegyen az elkészítéshez. A csukákat vidd a jégverembe, azok holnapig eltartanak. A viszontlátásra fiú! Az evés után catechismus járja. Mily nagy volt az anya bámulása, midőn fiát a nagy teher alatt görnyedve énj miatt sírva és kétségbeesett arczcsal megpillantá. — De ezt Károly már nem látta. Ő már a „fiestát“ tartotta, mit még az egyetemben megszokott. 4 órakor az ebédlőteremba ment. A fogadás cseppet sem külömbözött a tegnapitól. Senki sem viszonozta köszöntóaót. Úgy tettek, mintha észre sem vették volna. Különben sem tettei, sem fellépése nem voltak ajánlók. Ő anélkül, hogy e hidegséget észrevette volna, a tálakat vizsgálta. A márna helyett a vágott pecsenye egy faja állott, mit Károly Stockholmban régen megunt. — Sovány eledelek! mormogá, és leül az asztalhoz. Miudenki hallgatott. . (Folyt. kSv.)