Bereg, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-14 / 41. szám

41. száma. Beregszász, 1871­. .Október 14. — 'Webt* *..*a*m,­­£»ftT­Á­R­S­A­I)­A­L­M­I ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ H­E­T­I­L­A­P. A MEGYEI KIR. TONFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE­Az előfizetési és hirdetési dijak szintén fent­­irt helyre küldendők. Előfizetési dij: Egész évre..........................4 fi.. Szerkesztői is kiadói helyiség, hova a lap­ inlines részit illető közlemények s reclamá­­tiók küldendők Beregszászban Árok-utcza 40. Megjelenik minden kedden délelőtt. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft satb. aránylag V-dik évfolyam. Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak rl. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetések­nél 10»/» levon­atik. Nyilttér sora 20 kr. Egyes szém­ éra 10 kr. Választás előtt. Munkács 1879. okt. Ez év november havában lejár azon hat év, melyre Munkács város tiszviselőit megválaszta. Hat év minden esestre elég idő­­ arra, hogy bármelyik hivatalnok megmutathassa azt, miként volt képes hivatalos kötelmeinek meg­felelni E lapok hasábjain is volt egyszer­­m­ászor, egyik-másik tisztviselőről, kü­lönösen a kapitányságról említés téve,­­ e hivatal főnöke többször megróva Aki csak némi ismerettel bír Mun­kács város ügyeinek kezelésében, a ki tudja azon kötelességeket, melyek itt egyes hivatalnokok vállaira nehezednek, — gondolkozóba esik, s azon kérdést teszi fel önmagának, hogy lehet ennyi sok és oly nagy felelőséggel járó dol­got s kötelességet, oly csekély fize­téssel ellátott hivatalnokoknak el­végezni?! ... De nem csak a hivatalnokok vasúti bakter-szerű fizetése, de azok csekély száma is szembetűnő. Munkács gazdag város, oly va­gyonnal bír, melyhez hasonlóval egy községe sem megyénknek. Ha összehasonlítjuk a fizetések mennyiségét Beregszász város tisztvise­lőinek fizetéseivel, a külömbség feltűnő leend. Az 500 frt fizetéssel ellátott fő­kapitány, egy­szersmind bagatel bíró is A városi ellenőr, kinek kötelessége a házi pénztárt kezelni, a város összes bevételeit beszedni és kiadni. — a­ki kórházi pénztárnok is, a­ki évenkint három hónapot adó beszedéssel tölt, három hónapig házról-házra jár adót összeírni s az összeírás­­ alapján azt ki is veti — 400 frt fizetést kap A vá­rosi főjegyző lakás mellett 500 frt fi­zetésben részesül, de munkaköre oly nagy, s e hivatal oly terhes, hogy a jelenlegi helyettes — kit pedig a vá­rosi képviselő testület osztatlan bizalma újra e helyre választana meg — semmi kérésnek nem enged, s választáskor a jegyzőségre nem is pályázik; hogy veszt benne a város, a jövő szomorúan igazolhatja. Hasonlót mondhatunk a mérnök, ügyész és a­­ kapitányi állomá­sokról is. Be kell látni Munkács város kép­viselő testületének — most midőn egy uj hatévi választás előtt áll — azt, hogy ez így nem maradhat, mert a hivatal­nokok szaporítása, s jobb díjazása fogja a jobb közigazgatást létrehozni. A választott hivatalnokok sorsa úgy sem irigylendő A családapának, ki éveken át hivatalos asztala mellett gör­nyedve dolgozik, remegni kell, ha vál­jon meg választatik-e újra? s még e remegés mellett ott áll a mindennapi kenyérnek nyomoru kicsinysége, melyért hivatalon kivül is kell futni, s fáradnii. Ki az államnál szolgál, egy bizonyos idő mulva, vagy szerencsétlenség esetén nyugdijat kap; ki városi hivatalnok — szolgált vagy 30 évet, már félre­dobutik az útból, s ha nincs miből élnie, kol­dus­botot vehet kezébe. A fizetés kicsinysége említésekor némelyek azt mondják, hogy e csekély fizetésre is hány, meg hány egyén pá­lyázik. Igaz! de hány ezek közt olyan, ki épen azért pályázik ide, mert már más helyen nem találtatott elég alkal­masnak, pontosnak, sok esetben józan életűnek, de legtöbb esetben tiszta ke­zűnek. Ily­en egyéniségekre egyátalán nincs szüksége a városnak, ilyenek nem lesznek soha eszközlői a jó köz­­igazgatásnak. Egy bizottság bírálata alatt áll azon terjedelmesebb javaslat, mely a hivatalnokok munkakörét, fizetését meg­szabja a jövő hat évre, s mint a kiszi­várgó hírekből értesülünk vékony a re­mény, hogy e javaslat szériát a hiva­talnokok díjazása emeltessék, s alig egy­két hivatalnál czéloztatik csekély ja­vítás. Nem szólunk e javaslatról tüzete­sebben mindaddig, m­ig annak tartalma egészen nyilvános nem leend, de bár­mit rejtsen is magában, Munkács város közigazgatása csak úgy lehet jó és gyors ha hivatalnokait a város tisztességesen dijazandja Mig e lapok hasábjain az EGY KOVÁCS, KI HÉBERÜL TUDOTT. Vip «véd beszélybe. Németből. (Folyta ti«.) — Ah, gazember! kiált ez, megtanítjuk én nevelődnek szamárfüleket csinálni; ezen rém magaviseletedért lakolsz. És a fiatal bá­rót térdére fektetvén, jól megrakta. A gyerek, ki ezt soha sem próbálta, iszo­nyúan kiabált. — Te kölyök, vigyázz, hogy még egy­szer ne kezdjem. A gyerek hallgatott. — Akarom látni, mondá Károly, a gyer­meket maga elé állítva, ha az országod törté­netét tudod-e? Ki volt az első svéd király? — Odin, felelt a gyermek félig sírva. —• Jól Mi által veszett el Tjol­er ki­rály? — —­ Ö megfojtatott egy Vízzel telt kád­­bat» fürdés kó*be?­ — Jó! Mit csináltak egymással Alrik és Erik királyok ? — Ők kölcsönösen egymást k­antárszár­­ral fojtottak meg. — Jó! Mi történt szt. Erik királyival? — Felakasztatott. — Jól van, nagyon jól van ! Te jól kép­zett vagy a történelemben, most térjünk át más tantárgyra. Hány órakor ebédelnek itt? — Négy órakor, felelt a fiatal báró, megnyugtatva a vizsga ilyetén megváltoztatá­sáról. — — Na, úgy van még időnk egy néhány csukát és márnát fogni. Menjünk. Utter Károly a hálókat vivőn és tanít­ványát kézen vezetve, a tóhoz ért. 2- 3 óra múlva meglehetős számú halat fogott. Az ifjú báró kénytelen volt a hálókat kiegyengetni. Diadalmas arczot vágva, haladt Károly a vártéren keresztül tanítványával, kinek öve tele volt zsinegeken függő halakkal, valamint kezeiben vitte a halakkal megrakott hálót, úgy, hogy annak terhe alatt szuszogott az ifjú ,,fő­rangú örökös.“ — Te a márnákat a konyhába viszed, mind Károly Jdondd anyádnak, hogy kievis vizet, vajat és petrezselymet vegyen az elké­szítéshez. A csukákat vidd a jégverembe, azok holnapig eltartanak. A viszontlátásra fiú! Az evés után catechismus járja. Mily nagy volt az anya bámulása, mi­dőn fiát a nagy teher alatt görnyedve én­j miatt sírva és kétségbeesett arczcsal megpil­­lantá. — De ezt Károly már nem látta. Ő már a „fiestát“ tartotta, mit még az egye­temben megszokott. 4 órakor az ebédlő­teremba ment. A fogadás cseppet sem külömbözött a tegnapitól. Senki sem viszonozta köszöntóaót. Úgy tettek, mintha észre sem vették volna. Különben sem tettei, sem fellépése nem vol­tak ajánlók. Ő anélkül, hogy e hidegséget észrevette volna, a tálakat vizsgálta. A márna helyett a vágott pecsenye egy faja állott, mit Károly Stockholmban régen megunt. — Sovány eledelek! mormogá, és leül­ az asztalhoz. Miudenki hallgatott. . (Folyt. kSv.)

Next