Bereg, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1883-10-14 / 43. szám
43. szám. Beregszász, 1883. október 14. IX-ik évfolyam. |j Előfizetési díjak: Ír T Egész évre.....................4 írt. T (?] Félévre..........................2 írt. [F X Negyed évre .... 1 írt. ^ X Bereg- és Ugocsamegyei nép- xl$l tanítóknak s községeknek egész 1$ áj évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. rft Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszász, Namény-utcza 453. Kiadóhivatal: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s redamitők intézendők : Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. <scifi $BEBEG. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK, A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK, A MEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYLETNEK ÉS A MEGYEI KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. -------«-—0$«——c'§c~_c------ ^<S>€g><g3^i§?|<£3><S><g3><£g*gg MEGJELGIIK MIIDEI YA8ARNAP REGGEL. Hivatalos hirdetési díjak IS nyugta bélyeggel s igazolólappal (fj egyszeri közlésért: ||| [§] 100 szóig . . 1 frfc 40 kr. (§] jy] 200 szóig . . 2 frt 40 kr. ||| | Magán hirdetések. $ 50 szóig . . — frt 80 kr. § 00 szóig . . 1 frt 30 kr. A 200 szóig . . 2 frt 30 kr. ^ [§ ] . , f|l X Hirdetések s a nyilttérbe ^ szánt közlemények készpénz jf [§ fizetés mellett fogadtatnak el Nyilttér sora 20 kr. 1$ Egyes szám 10 kr. 1$ Megyei hivatalos közlemény. 9096. szám. _^ ^ g83 Beregmegye alispánjától. Valamennyi szolgabirónak Bergszász és Munkács város rend. tanácsának. A nagyméltóságu m. kir. pénzügyminiszter ur 49348. sz. alatt kelt azon magas rendeletét melyben a lőfegyverek bejelentésére ez évben julius hó végére a kitűzött határidő, ezen év október hó végéig ki lett terjesztve, oly felhívással küldöm meg t. czimnek tudomás és közhírré tétel végett, hogy a közönségnek egyúttal azt is hozza tudomására, miszerint ezen utolsó határidő lefolyása után a törvény egész szigora fog a bejelentést addig elmulasztók ellen alkalmaztatni. Beregszász, 1883. évi Szeptember 23-án. JOBSZTY GYULA, alispán. Másolat. A m. kir. pénzügyminisztériumból. 49348. szám. Körrendelet. Valamenyi törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz, kir. adófelügyelőhöz és kir. adóhivatalhoz. A fegyveradóról és vadászati adóról szóló 1883. évi XXIII. t. sz. 54. §-ában az 1883/4-ki adóévre nézve foglalt átmenti intézkedések között az a.jpont alatt azon intézkedés is foglaltatik, hogy az 1883/4. évi fegyveradó és vadászati adó kivetésére szolgáló bejelentések (14. és 31. Sz.) 1883. évi julius hó első felében nyújtandók be. A törvény ezen átmeneti rendelkezésével szemben, a szóban levő törvény végrehajtása iránt folyó év június 25 én 39280. szám alatt kibocsátott körrendelet 6. pontjában az ott tüzetesen elősorolt körülmények figyelembevételével megengedendőnek találtam, hogy azon bejelentések, melyek a törvény 54. §-ának a) b) c) pontjai szerint a folyó 1883. év julius hó első felében lennének benyújtandók, ugyanazon hónap utolsó napjáig kifogás és nehézség nélkül épen úgy elfogadtassanak, mint a d) pont szerint az adómentes fegyverekről már korábban a kir. adóhivataltól nyert bejelentési bizonyítványok bemutatására az egész julius hó folyama van kitűzve, az e) pont szerint pedig az 1883. évi junius hó végéig terjedő időre váltott vadászati jegyek érvénye ugyanazon év julius hava végéig lett kiterjesztve. Miután azonban a kir. erdőfelügyelők által hozzám beterjesztett jelentésekből arról kellett meggyőződnöm, hogy némely helyeken oly tudva levő lőfegyvertulajdonosok által, kik nem egyszersmind vadászok is, egyetlenegy fegyveradó bejelentés sem lett a f. évi julius hó végéig beadva, más helyeken pedig a földmives vagy napszámos osztályhoz tartozó lófegyverbirtokosok a nyári munka idején élelem és keresetszerzés végett hazulról közelebbi vagy távolabbi vidékre eltávoznak, akik rendszerint csak a nyári munkaidény befejeztével szoktak azután lakóhelyükre visszatérni: mindezeket, valamint azt is tekintetbe véve, hogy minden új törvény keresztülvitele sok mindenféle akadályba és nehézségbe ütközik, folytatólag megengedendőnek találtam, hogy a fegyverek bejelentésére ez évben július hó végéig kitűzött határidő ezen év október hava végéig kiterjesztessék, gondoskodván egyszersmind arról is, hogy ezen intézkedésem az ország összes törvényhatóságai által minden városban és községben a lehető legterjedtebb módon oly hozzáadással hozassák a közönségnek tudomására, hogy ezen utolsó határidő lefolyta után a törvény egész szigora fog a mulasztók ellen alkalmaztatni. Budapesten, 1883. szeptember hó 17-én. Gr. Szapáry s k. ismertük, hogy tudtuk, miszerint nagyapáink s ősapáink megyénk felvidékén s a tiszaparti lankásokban gyümölcs- s különösen almá s szilva tenyésztéssel nagy mértékben foglalkoztak; de azon idő után, midőn a Tisza és Borzsa árjai töltések közé szorítva, megszűntek gyümölcsöseinket öntözni s egy pár terméketlen év is jővén közbe, a virágzó, dúsan termő gyümölcsösök birtokosai más jövedelmi ág művelésére kezdték fordítani figyelmüket; a tiszaparti szép kertek lassanként pusztulni kezdtek , eszünkbe sem jutott sok ideig okszerű gyümölcsészet meghonosítására gondolnunk. Pedig hogy ennek megyénkben kedvező talaj- és földrajzi viszonyok közt mily fényes jövője lehet, azt felesleges bizonyítgatnunk. S hogy e fontos gazdasági ág felkarolását — a helyzet előnyeit felhasználandók —■ legújabban egyesek már mennyire vitték csak pár év alatt is megyénk birtokosai közül: a felől fényes tanúságot tehet a tegnapelőtt, f. hó 12-ikén megnyílt helyi gyümölcstárlatunk, mely a szó szoros értelmében a legfényesebben sikerült. Sokat vártunk ugyan már előlegesen is megyénk gyümölcstermelőitől, de a kiállítás sikere legvérmesebb reményeinket is messze túlhaladta Ily szép gyümölcskiállitás nem csak egy megyének, de bármely nagy vidéknek dicsőségére válnék s annyival inkább meglepheti a szemlélőt, mivel ez nem szervezett egyesületi után, mintegy hivatalos kommandó szóra, hanem mintegy rögtönözve, egyesek buzgósága folytán létesült s mégis a legkiválóbb eredményt tünteti fel. Köszönet illeti annak létrehozásáért megyénk buzgó alispánját, a kiállítás fáradhatlan tevékenységű végrehajtó bizottságát, az egyes helybeli és vidéki kiállítókat; köszönet illeti a m. kir. közgazdasági miniszter urat, s a kiállítás védnökét, Lónyay Gábor urat, kik erkölcsi és anyagi tekintetben nagy mértékben befolytak a kiállítás meglepő sikerének létrehozására. Szívünkből kívánjuk, hogy a tárlat remélhető nagy hatása megyei gyümölcsészetünk előmozdítására s rendszeresítésére ne maradjon el, hanem a legnagyobb mértékben s mielőbb érvényesüljön !.. A kiállítás megnyitásáról következőket írhatjuk. Pénteken d. e. 10 órakor taraczklövések adták tudtul a közönségnek a kiállítás megnyitásának idejét, mire a megjelent nagy számú városi és vidéki mindkét nemű intelligens közönség a beregmegyei olvasó-egylet nagytermében gyűlt össze. A kiállítás védnöke, Lónyay Gábor ur, egészségi állapota miatt akadályozva lévén a személyes megjelenésben és a tárlat megnyitásában, megyénk közszeretetü főispánját, b. Perényi Zsigmond a méltóságát kérte fel s bízta meg képviseletére s a kiállítás megnyitására, ki is pontban 10 órakor megjelenvén a kiállítási helyiség szomszédságában levő olvasó egyleti nagy teremben, az összegyűlt közönség részéről lelkes éljenzéssel fogadtatott , a kiállítási végrehajtó bizottság elnöke, Guthy Ferencz úr által következő tetszéssel fogadott beszéddel üdvözöltetett: „Igen tisztelt méltóságos uram! Van szerencsénk üdvözölni méltóságodat gyümölcskiállításunk termének küszöbén s szíves megjelenéséért fogadja a kiállítási végrehajtó bizottság legteljesebb köszönetét. Méltóságod, valamint a kiállításunkat megtisztelő közönség bizonyára értesülve van azon nemesebb czélről, melyet gyümölcskiállitásunkkal elérni törekszünk. Hajdanában mondhatni egyik fő jövedelmi ágát képezte megyénknek a gyümölcstermelés; ma azonban már annyira háttérbe szorittatott e fontos gazdasági ég, hogy arra csak sajnálattal tekinthetünk. Megyénk néhány ügybuzgó férfiak sajnos állapoton segíteni óhajtván, különösen alispánunk kezdeményezése folytán elhatározó minden lehetőt elkövetni, visszaterelni megyénk területére gyümölcstermelésünk régi hírnevét, mely törekvés ez idő szerint annyival inkább indokolva van, minthogy a munkács-strgi vasútvonal megnyíltával a közel északon oly piaczokra tehetünk szert, melyek gyümölcstermelési fáradozásainkat gazdagon megjutalmazni ígérkeznek. Kétséget nem szenved, hogy ha teljes sikert akarunk elérni, gyümölcstermelési mozgalmunkban bizonyos irányt, bizonyos rendszert kell követnünk, mert a rendszertelenség mint minden más dologban, úgy itt is hasznos következményeket nem szülhet. E tekintetben tehát gyümölcstermelési mozgalmunk irányul tűzte ki megállapítani azon nem nagy számú, de mindenesetre legnemesebb s piaczi termelésre legalkalmasabb gyümölcsfajokat, melyek megyénk területén, kizárásával minden kevésbé értékes fajoknak, egyedül lennének termelendők, irányul űzte ki, hogy a termelésre megállapítandó gyümölcsfajok és csak is azok, megyénk termelői által egyakaratúlag termeltessenek, hogy annak idején a gyümölcskereskedő egy fajban tömegesebb mennyiséget, de a mellett kitűnő minőséget is találjon. Nem lehetünk eléggé hálásak a nagyméltóságú földmivelési miniszer úr iránt, ki törekvéseink horderejét méltányolva, bennünket nem csak anyagilag kívánt támogatni, de megengedni kegyeskedett, hogy Tillásy Pál kertész gazdasági tanár úr kiállításunkat megtekinthesse s bennünket gazdag pomologiai ösmeretével útba igazítson s kitűzött czélunkban támogasson: de a ki fájdalom! eddigelé legalább, nem tudni minő akadályok miatt, közibünk meg nem érkezett. Nem lehetünk továbbá elég hálásak nagyságos Lónyay Gábor ur iránt is, ki szerény kiállításunk fő védnökségét elfogadva, bennünket bő anyagi támogatásban részesített. Midőn igy kiállításunk keletkezését s ezélját rövid szavakban előadni szerencsém volt, nincs egyéb hátra, mint esedegnem méltóságod előtt, hogy ime gyümölcskiállításunkat megnyitni s annak folytán bennünket ezé Iunk elérése felé juttatni kegyesen méltóztassék.“ Az üdvözlő beszédre a méltósága szokott kellemes modorával következő, lelkes éljenzéssel kisért beszéddel nyitotta meg a kiállítást: „Nagyságos igen tisztelt uram! Felette szerencsésnek érzem magamat, hogy a functiót, melyre felszólittattam, a kiállítás tisztelt védnöke távollétében és helyett, én teljesíthetem. Mélyen tisztelt közönségI Hazánk culturális fejlődése, a cultur élet egyes phasisainak figyelemmel kisérése, észlelése az elhaladásnak, kötelességünk mindnyájunknak szerényebb és nagyobb körben, kell, hogy mindnyájunk érdeklődését lekösse; — de annál inkább kell, hogy érdekeljen bennünket azon szűkebb kör, melyben élünk, a speciális otthon, ennek kellő megismerése és fejlesztése, mert hisz az itt elért eredmény az, melynek hasznát legközvetlenebbül érezzük. A mai nap egy érdekes mozzanat Bereg megye culturalis beléletében. — Néhány minden szép és jóért lelkesülő férfiú vetette fel az eszmét, átértette, felfogta azt e megye t. közönsége, és igy jött létre e kiállítás. Hogy mi a czél, melyet elérni akartak, melyért kiesebb, nagyobb mértékben sokan fáradoztak t. i. egy képletben bemutatni e megye gyümölcsészetét, ennek fejlődöttségi fokát, méltóztatott Guthy ó nagyságának bölcsen elmondani. Mig az idegent érdekelni fogja e gyűjtemény, melyet itt bemutatunk, melyre Beregmegye büszke lehet, — önök, kik itthon vannak, tulajdonkép csak itt, az itt összeállított keretből fogják megismerni e megye gyümölcsészetének fejlődöttségi fokát, — az itt észleltekből fogják megítélhetni, fognak gyakorlati útmutatást kapni arra, hogy mily irányban kell haladniok a jövőben, mely irányban kell azt, amivel bírnak, fejleszteni. A szép megye talaj és éghajlati viszonyai, ujjmutatásul szolgálnak arra, hogy fordítsuk figyelmünket a gyű- Gyümölcstárlatunk. Megyénknek gyümöcstermelésre legalkalmasabb talaj- és éghajlati viszonyai már rég ismeretesek messze vidéken. Mi magunk azonban földünk ez előnyeit sok ideig csakis annyiban