Bereg, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1883-06-10 / 23. szám
23. szám. % Előfizetési díjak: Egész évre....................4 írt. Félévre........................2 írt. Í Negyed évre .... 1 írt. , Bereg- és Ugocsamegyei nép 1S tanítóknak s községeknek egész I t j évre, előre beküldve 2 írt 50 kr. j ÄrÄi . W Szerkesztőség : < Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: ^ [1] Beregszász, Namény-utcza 453. | H' Kiadóhivatal: ■yr Hová az előfizetési és hirdetési KI díjak s reclamátiók intézendők: dl r|j Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. Beregszász, 1883. junius 10. IX-ik évfolyam. TÁRSADALMI LS MEGTEI ÉRDEKü HATIRAF« BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^ qq$Tc› C MEGJELENIK MISID El! YSSÁRMP REGGEL. ® Hivatalos hirdetési díjak: Ki nyugta bélyeggel s igazolólappal ||| [|] egyszeri közlésért: ||] [|| 100 szóig . . 1 frt 40 kr. ($ [1] 200 szóig . . 2 frt 40 kr. ‘I’ Magán hirdetések: 50 szóig . . — frt 80 kr. %› >100 szóig . . 1 frt 30 kr. 2S _£ 200 szóig . . ‘2 frt 30 kr. ^ jf| Hirdetések s a nyilttérbe X V szánt közlemények készpénz írl fizetés mellett fogadtatnak el dl -----j|] Nyilttér sora 20 kr. 1§ Egyes szám 10 kr. (|| Zöld metszés. A szőlős gazdák panasza szőlőik terméketlensége miatt általános. Ha a terméketlenség okait vizsgáljuk, a sok között legfőbb azon ok, hogy a szőlő nem czélszerűen munkáltatik s hogy a szőlő egyik legfontosabb munkája, a zöld metszés vagy egészen elhanyagoltak, vagy annyiból áll, hogy a tudatlan kötözők a második kötözéskor levagdalják a hosszúra nőtt hajtásokat amúgy hebehurgyán,minden czél nélkül. A munkácsi szőlők karikás mivelése mellett legfontosabb munka a zöld metszés, mely munkának a virágzás előtt kell megtörténni, de em csak a karikás, hanem bármely mód szerint üvelt szőlő egyik legfontosabb munkája ez. A zöld metszéssel vagy vessző válogatással s csonkítással elősegítjük az idei termés mennyiségét és minőségét, kifejlesztjük a jövő évre elhagyandó karika vesszőt s az azon levő gyakran a levél hónaljak alatt rejtve levő szeeket, irányt adunk e munka által még második évi termésre is, mennyiben képezzük jövő éven meghagyandó csapot, mely ha ökéletesen fejlődik, adja ismét a termékeny arikát. zen A szőlő ezen munkája azért nevezetes, mert időszakban állván be a legrohamosabb edvforgás, a gyökér a körülte levő táperőt egyszerre igyekszik érvényesíteni s a tőke minen részéből friss növések törnek ki s igy azéltalan hajtások — melyeknek rendeltetésük emmi vagy igen kevés — onnan vonják el a tperőt, hol arra legnagyobb a szükség s aásodik nedvkeringés — mely kisebb mérvű — ár nem adhat annyi tápot, következésképen a esszők kifejlődése nem lesz tökéletes s a gyüölcs nem fejlődik ki eléggé. A zöld metszés czélja a nedvet oda vezetni, és arra legnagyobb a szükség, mert e munka Ital a) a tőkén levő terméssel megrakott veszzőkbe vezetjük a táperőt; b) vezetjük továbbá jövő évre meghagyandó magfába vagy kannába ; c) a jövő évre előkészitendő csapba. A munka menete ez: a tőkén választok gy erős csapnak való vesszőt s ezt 1/7 méter hosszúra visszacsipem, kijelölök egy karikának való vesszőt a tavasszal meghagyott csapon s minden termést nem tartalmazó vesszőt eltávolítók s a terméssel megrakottakat pedig a fülfelett 3 szemmel visszacsipem; e munka által mindazon tápanyag, mit a gyökerek összegyűjtenek, az általam választott vesszőkhöz vezettetik s úgy az évi termés, mint a jövő évi termések alapjául szolgáló vesszők tökéletesen kifejlődnek, és a termést biztosító kifejlett gyümölcstermő rügyekkel rakodnak meg. A zöld metszés által megakadályoztatik a tőkének oktalan magasodása, felnyurgalása; pár évi zöld metszés által létesül a magas tőkén is egy fej, melyből évenként uj, meg uj csapot s azon pedig rendesen kifejlődött karikát nyerünk. A tőkenyurgalás, vagy mint nevezni szokták, felugrás, a termés rovására történik; a magas cser magasodásával több meg több táperőt igényel, hosszú törzs több fát nevel s igy jobban kimeriti a föld táperejét, a mi a termés rovására megy; a felnyurgult tőkén a fürtök is roszszül érnek, mert a nedvnek hosszú utat kellvén tenni, mire a fürtökhöz ér egy nagy része a nedvben levő tápanyagnak útközben lerakodik, elenyészik. A zöld metszésnek van még egy nagy haszna. Ugyanis, ha a zöld metszés elmarad s a tőkéről semmi vessző le nem lesz véve, a tőke egy sűrü, naptól, levegőtől elzárt, sűrű lombozatot képez s a harmat, a neves földből kitörő gőz a lombozatból ki nem hathat s mint megfülledt, felmelegedett anyag lefőzi és mintegy leforráza a virágzásban levő fürtöket, amit a gazda öbölnek nevez, mi pedig nem egyéb, mint a sürü lombok között kifejlődött harmat, gőz és a földből felemelkedő fulladt levegőnek puszitása Vajha sikerült volna e rövid sorok által a szőlősgazdák figyelmét a zöld metszés iránt felkeltenem s annak hasznosságára a gazda közönség figyelmét irányoznom. Tudom jól, hogy a ki egyszer e munkálatot okszerűen végrehajtja, többé nem fogja azt elhagyni. German Ferencz, munkácsi városi kertész. Felhívás „Beregmegye“ néptanítói- s népnevelésügybarátaihoz! Lichvártsik Mihály gk. lelkésze az ungvári kir. gk. tanitóképezde igazgató-tanára folyó évi augusztus hóban tölti be a népnevelés terén kifejtett áldásos működésének 25-ik évfordulóját. Tanítványai és tisztelői e napot Lichvártsik jubileumának megünneplésével akarják emlékezetessé tenni. Néptanítók és tanügybarátok nyújtsatok segédkezet a tanítványoknak, hogy az ünnepet az ünnepekhez méltóvá tehessék ! Egy alapot kell teremtenünk, mely az ünnepelt nevét viselje, s melynek kamataiból évenként a népnevelésügy egy leendő munkása nyerjen segítséget. Ez az alap tervünk szerint 1000 forint lenne. Járuljatok hozzá ennek megteremtéséhez! B. Eötvös J. szerint az emberek oly kevéssé teljesítik kötelességeiket, hogy a kötelesség teljesítőt, mint érdemest ünnepük. És az embereknek igazuk van, a kötelesség teljesítő méltán megünnepelhető, így kétszeresen méltó az elismerésre az, ki nem csak kötelességet teljesít, hanem a szó szoros értelmében érdemeket szerez. Amit a kötelességen felül teszünk, az már az érdem rovatába írandó. Íme egy férfiú, kinek a kegyes Istenség megengedte érni, hogy férfi kora napjának lehanyatlása előtt kötelessége s érdeme rovatát betöltve lássa. Az ő jubileuma tehát a mai mindennap jubilláló világban is esemény jellegével bír, különösen a Kárpátalji ruthén nép nevelését illetőleg. 25 év óta szolgálja a szegény tudatlan nép ügyét, szolgálja oly önzetlenséggel, a minőhöz hasonlót nem tapasztalunk. 25 év óta tanítja ő néptanítóit hazát és nemzetet szeretni. Saját példájával jár elől, mert ő nagy Kazincziaktól tanulta meg imádni ezen erényeket. Magyarország néptanítói között igen sokan szűkkeblű felekezeti vagy ábrándos nemzetiségi érdekek szolgái. Lichvártsik tanítványai közül egy sincs azok között ők mesterek példáján tanultak hívei lenni a magyar állameszmének. Az ő tanítványai nem akarnak államot képezni az államban az egységes nemzeti népnevelés ideáljáig képesek emelkedni. Nem állítom, hogy raindogájno, mert az élet megczáfolna; de hogy a jobbak, az értelmesebbek ilyenek, azt, nem kell bizonyítanom. Isten mindenhatóságával kellene bírnia, hogy minden élettelen anyagba le ktt leheljen! E férfiú méltatása nemcsak a tanítványok kötelessége, hanem a társadalomé is, mert Lichvártsik 25 éves munkája a haza méltánylatát is kiérdemli. A tanítványok s a velük egy zászló alatt működő kartársaik ne késsenek az elismerés adóját Lichvártsik iránt leróni Az elsők hálátlanok lennének, ha ezt nem cselekednék; hálátlannak lenni pedig nem erény (Simor J.) ! Tehát sorakozzunk és tegyünk! Markovics Miklós, állami tanitó. í gv Sároky Ilonka. (Elbeszélés.) (Folytatás.) Nem tudta s úgy látszott nem is akarta rejtegetni, így közellétem érdekli őt, vagy hogy épen jól is esik neki Ily viszonyok között telt az idő négy-öt hónapon Bresztel. Kerültük egymást, mert helyzetünk úgy kívánta it, de azért édes bizalommal néztünk a jövő elébe. Egy napon azonban váratlan jött parancs következtben, anélkül, hogy csak egy szót is szólhattam volna, ples a viszontlátásnak minden közeli reménye nélkül, főleg odahagytam a várost. Midőn vele e napon a déli órákban találkozám, em is álmodtam még, hogy miféle sors vár reám, csak ky-két órával ezután vettem a kegyetlen parancsot s te már indulnom kellett. Oh, ha e találkozás alkalmával jó szellemem megsúgta volna, hogy a következő hajnal Ilonkától mily végtelen távolban talál!... Meg kellett elégednem, hogy egy tekintetet, egy csaknem hideg köszöntő szót váltottam vele s bizonyos távolban hazáig követtem és... és hogy... De lehetetlen szavakat találnom azon boldogító érzés kifejezésére, mely a leányka búcsútekinteténél úgy más alkalommal, valamint ezen — utolsónak nem is vélt — találkozásunkkor egész valómat egy eddig nem ismert gyönyörrel rezgette át. Mintha most is magam előtt látnám!... Ilonka apró, sebes léptekkel sietett hazafelé. Miután néhányszor már visszatekintett, igen jól tudta, hogy én és nem más halad utána. Midőn udvarkapujokhoz közeledett, szapora léptei lassultak s midőn már-már a küszöbön volt, egyet tekintett hátra mégi_ azután, mint a kis özike, egy szökéssel befutott, eltűnt előlem. Oh, ez a szende, félénk s mégis vágyó tekintet, ez a naiv kiszámítás..., ez az, a minek képe, ha uraink soha sem hoztak volna Í9 bennünket ez életben egymáshoz, soha — soha ki nem halhatott emlékezetemből !... * • * Három-négy év telt el azután, hogy Ilonkával találkozom s hogy a végzetes válás tőle elszakított, Ilonka akkor — mint én iskolai tudományora s egy valahonnan nehezen szerzett csillagászattan segélyével hosszú, napokig tartó törődés után pontosa kiszámítottam — még csak 13-ik évét töltötte be. De a három-négy év alatt, mely megismerkedésünk óta felettünk átfutott, a gyermekből kifejlett, nagy leány lett. Tizenhetedik tavaszát is elérte. Jómagamról sem feledkezett meg az, ami mindenkit nyomában kísér, nem feledkezett meg az idő. Négy év alatt a szó teljes értelmében férfi lettem. S ez idő alatt, bár elválásunk óta szakadatlan távol voltam tőle s bár egy árva hírt sem hallottam, sőt azt sem tudtam felőle, hogy emlékezik-e még reám, vagy talán örökre elfeledett, — én nem csak nem feledtem Ilonkámat, hanem minél távolabb láttam a letűnt szép napokat s minél közelebb azokat, a reá nézve még szebbeket, midőn a gyermek hajadonná, a bimbó rózsává fésük, annál inkább tapasztaltam, hogy szivem még mindig érte dobog, képzeletem csak az ő szelíd alakjával enyeleg, lelkem szüntelen az ő imádott lényét lebegi körül és... és olyasmit is gondoltam néha, hogy ha a gondviselés is úgy akarná mint én, akkor............ És a gondviselés — miként a következmények igazolták — csakugyan.... De ho-hó!... Majd elszóltam magamat. (vége köv.J