Bereg, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-04-22 / 16. szám

16. szám. Beregszász, 1883. április 22. Előfizetési díjak: $ SP Egész évre........................4 írt. jjp ||l Félévre ....... 2 írt. {$} £ 1 negyed évre .... I írt. JU Bereg- és Ugocsamegyei nép- SP tanítóknak s községeknek egész [$) ||] évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. j|i iätÄi <kfc-Szerkesztőség: 4P 4P , 4P Hová a lap szellemi részét illető 4P közlemények küldendők: Beregszász, Namény-utcza 453. [1] Sp Kiadóhivatal: SÍ X Hová az előfizetési és hirdetési [§] díjak s reclamátiók intézendők: [­] Nagy Lajos és Sallay Gyula r­j könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS MKGYEX ÉRXXEKŰ XXETXRAP. BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ——<■—›0^0—›x=^=>c>—0^0——O—— MEGJELENIK HINDEN TASÁRMP REGGEL. IX ik évfolyam. ® Hivatalos hirdetési díjak: $ Bp nyugta bélyeggel s igazolólappal l|j egyszeri közlésért: ||] ($] 100 szóig . . 1 frt 40 kr. tó] [|l 200 szóig . . 2 frt 40 kr. ^ JP Magán hirdetések­. 4P 50 szóig . . 3 frt 80 kr. • ^100 szóig . . 1 frt 30 kr. jpO0 szóig . . 2 frt 30 kr.; Hirdetések s a nyilttérbe­n szánt közlemények készpénz l*j fizetés mellett fogadtatnak el ------- ® Nyilttér sora 20 kr. gj x Egyes szám 10 kr. $ Kérele­m.*) Bukovinai székely testvéreinket igazi magyar ven­­dégszeretetettel fogadták országszerte mindazon városok és községek lakói, melyeket hazautaztukban érintettek, — de miután az országnak aránylag csak igen kevés városa és községe volt azon helyzetben, hogy elszakadt testvéreink hazajövetele felett érzett örömének szíves megvendégelés útján is kifejezést adhasson, pedig meg vagyok győződve, hogy ezt mindenki örömest tette volna: azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a bukovinai testvé­reink által útjukban nem érintett községek hazafias lel­kes és áldozatkész hölgyeihez és polgáraihoz, szívesked­jenek ők is az útba esett városok nemes példáját kö­vetve, bukovinai véreinket némi segélyben részesíteni, hogy munkájukkal szerzett keres­ményüket ne legyenek kénytelenek élelmükre költeni, hanem abból mi­nél többet tehessenek félre házépí­tésre és gazdaságuk fölszerelésére. Liszt, szalonna és főzelékre volna legnagyobb szükség. Ezen élelmi­szereknek minél sikeresebben leendő gyüjthetése céljából bizottságok alakulhatnának, melyek a hazafias adományokat nyugta mellett átvennék, leltár szerint tárházolnák és azoknak Pancsovára szállításáról gondoskodnának. Meg vagyok győződve, hogy a vasutak, mint a ha­józási vállalatok ily adományokat legmérsékeltebb árért fognak szállítani. A küldeményeket „Csángóknak Pancsovára“ kérném címezni. Az ezen cím alatt érkező adományok átvételére s kellő ellenőrzés mellett leendő igazságos kiosztására uj honfitársaink közös bi­zottság alakul. Ezen bizottság fogja a hazafias adomá­nyokat nyugtázni és az azok minősége és mennyiségé­ről szóló elismervényeket a gyűjtő bizottságok mindeni­­kének megküldeni. Nem tartom szükségesnek, hogy az adakozásra buzdítólag hívjak fel bárkit is, mert tudom, hogy min­denki önként, saját önszántából, szíve legbensőbb, leg­nemesebb sugallatát követve, biztatás nélkül adja azt, amit adhat. És hogy mennyire érdemesek új honfitársaink tá­mogatásunkra, bizonyítja azon kedv és lankadatlan ki­tartás, mel­lyel ezen nehéz és előttünk szokatlan föld­munkát nemcsak a férfiak, hanem a család női tagjai, sőt még a gyermekek is végezik. Szinte megfoghatatlan, hogy ezen egyszerű emberek küldetésszerű hivatásuk nagy fontosságát mintegy ösztönszerűleg mennyire át­érzik, és mily rajongó szeretettel csüggenek a hazán! Kérem a vidéki lapok igen tisztelt szerkesztőit is, szíveskedjenek eme igénytelen sorokat lapjaikban közzé tenni. Mély tisztelettel maradtam Pancsován, 1883. ápr. 10.év. Nagy György, lelkesednek csak Rákóczy emlékére is, de a hol még nagyon mélyen van eltemetve, a nagy és szent eszme — magyarnak lenni! Hogy az oroszajku köznép magyar — ez még csak ige mindég, a mi megtestesülésre vár és ne hagy­juk magunkat azon ábrándban ringatni, hogy valósággal magyar e nép, mert csak fogékony­sága van magyarnak lenni, de különben elnyo­­morodott állapotában — része azt sem tudja, mi a bizony legnagyobb magyar nemzet?.. mi az ország ? .. A magyarosodást terjesztő egyesületnek e nép között két fontos és erre nézve befolyásos tényező­vel kell megküzdenie: a vagyontalan­­sággal és neveletlenséggel. Vagyon és nevelés nélkül, hiába minden fáradozás e nép között, hiába minden igyekezet,­­ismerkedjünk a nép­pel, itt köztük a lakásaikban. — Lássuk a kis büzhödt kunyhót, hol nagyapa, apa, anya, hat-hat gyermekkel egy­ütt üli körül magas sütő­helyét, s pálinkával tengeti életét.­­­ Is­kolát nekik! halljuk onnan felülről a jelszót. Uraim! hiába iskola ott, a­hol kenyér nincs. — Vagyon jó lélekkel kivánhatjuk-e, hogy az éhes, ruházatlan gyermek tanuljon? Vagyon ki­­vánhatjuk-e, mikor a gyermek liba­pásztorko­­dással keresheti kenyerét, hogy iskolába men­jen és tudomán­nyal szedje tele gyomrát?., és vagyon kivánhatjuk-e, hogy az erdők közé ékelt falusi szegény nép, vagyontalanul és nevelés nélkül tudja ösmerni e hazát?.. tudjon lelke­sülni a hazáért?.. A magyarosodást terjesztő egyesület tegye feladatává a vagyonosodás terjesztését és vigye keresztül az ingyen iskolázást a szegény fa­lukban, a nép minden legkisebb megterhelte­­tése nélkül. — Igyekezzék azon, hogy minél több áll. iskola állíttassák fel, de nem úgy, hogy a nép megadóztassák, hogy iskola épí­tésre szoríttassék, mert ezáltal csak elidegenít­­jük a czéltól, s hiába lesznek lelkes, ügybuzgó harczosok, hiába állítunk iskolákat, jó talajra akad bár a mag, de elvész még csírázásában. Vagyon és neveltség, mindkettő együtt jár. Ég őrizzen olyan közembertől, ki irni-olvasni megtanult, s nincs miből élnie. — Az ilyen már elhagyja az ősi földet, nem veszi kezébe e kapát, nem fogja az ekét és éppen ez a rossz tulajdonsága a mi orosz népünknek. Pél­dákat láthatunk, mennyire sülyed az emberi méltóság, s undorral fordulunk el a népneve­léstől, ha e példányokat látjuk magunk előtt. — Egy Karabélyos Mihály Munkácson, a nép rémévé válik irni-olvasni tudása által, s megta­­nit rettegni, a kinevelt, vagyontalan köznéptől A nevelés csak jó életmód mellett halad­hat hova tovább előre, s éppen azért a magya­rosodást terjesztő egyesület első és legfőbb czél­­jául én a nép vagyonosodását tűzném ki, s en­nek keresztülvitelén fáradoznám. — Felkeresni őket lakásaikban, s ott buzdítani a munkára, mit nyújtanunk kell neki. Felkeresni az egyes községeket és szóval, tettel hatni oda, hogy gyermekeiket iskoláztassák, s különösen me­gyénk e felső vidékén, a népnevelés fogalmá­val sem rendelkező tanítóktól, a hitfelekezeti iskoláktól megváljanak, — mert mi czélt sem ér el az egyesület akkor, ha nem közvetlen közöttük terjeszti, a felvetett nagy eszmét. Adjunk hát a népnek mindenek előtt mun­kát,*) nyújtsunk módot és alkalmat a magya­rosodásra, s azután neveljük!., és én hiszem, hogy ezen még el nem romlott, jó lelkű orosz nép, legfogékonyabb lesz minden más ajkú nép között a magyarosodásra. De cselekedjünk sokat és beszéljünk keveset!.. G. G. Még egy pár szó a magyarosodást terjesztő egyesületi ügy kérdéséhez. A magyarosodás terjesztése. — Nagy és nemes feladatot tűzött ki maga elé az egyesü­let, mely Bereg megyének éjszaki részén, a mun­kácsi- felvidéki és vereczkei járásokban a ma­gyarosodást tettel kívánja elősegiteni. E három járás az, hol bár akad az orosz ajmi nép kö­zött itt elég magyar érzelmű, hol még most is *) Midőn e kérelemnek, mely annak kibocsátója, a lelkes miniszteri biztos részéről küldetett hozzánk, kit a csángó­ testvérek betelepítése körül valóban az oroszlánrész illet, a legszívesebb készséggel nyitunk tért, egyúttal felhívjuk megyénknek különö­sen áldozatkész női közönségét, hogy e kérelmet legmelegebb figyelmükre méltatni kegyeskedjenek. Az adakozások kimutatására lapunk mindig nyitva leend. — Mutasssuk ki mindnyájan munkás szeretetünket tehetségünkhöz képest a visszanyert uj testvérek iránt, 11 Szerk. T­A­N­Ü­G­Y. A bergszászi polg. fiiskolának gazdasági szakosztályijai kiegészítése iránt a kir. tan­­felügyelő még 1877. év junius hó 14-én a k­ö­­vetkező javaslatot terjesztette a közigazga­tási bizottság elé:*) Ma holnap három év telik el, hogy a beregszászi helv. hitv. algymnasium polg. iskolává alakíttatott át. — Ez idő elég volt arra, hogy az átalakulás nehézsé­gei leküzdessenek, s a gymn. alapok iránt az egyház­megye részéről támasztott aggályok elhárutlassanak. — Most tehát, midőn az intézet tétele biztosítva van, elér­kezettnek vélem az időt, a polg. iskola szervezésének befejezésére. Az intézet ez idő szerint még csak négy osztál­­­lyal bír; — azonban a népokt. törvény 68 §-a szerint a polg. fiiskolákban a tanfolyam 6 évre terjed.­­ A törvény rendeletét tehát szigorúan szem előtt tartva, a szervezést az 5. és 6-ik polg. osztály megnyitásával kellene befejeznünk. Mielőtt e nagy fontosságú ügyre nézve nézetem­nek kifejezést adnék, előbb a polg. iskolák feladatát kí­sértem meg röviden körvonalazni. A jelen század kezdetéig a társadalmi osztályokat műveltségi fokozatuk szerint még teljesen elég volt két nagy csoportra osztani, — volt köznép és volt kivált­ságos vagy úri osztály. — Az előbbi csoport igényeinek teljesen megfelelt az elemi iskola, — az utóbbi gymná­­ziumban és egyetemen nyert tudományos kiképeztetést. — Most azonban másként áll a dolog. Ma a városi s falusi lakosság közt levő különbség, a közigazgatás ve­zetésére hivatott különféle közegek változatossága ön­kénytelenül feltünteti az elemi iskolák és a tudomá­nyos alapvető intézetek — gymnáziumok — között létező űrt, s követeli, hogy az iparosok, polgárok s más gya­korlati pályára készülő egyének számára oly intézetek is létesüljenek, melyekben a két irányon kívül — mintegy azok között középhelyet foglalva — nyerhessenek a nö­vendékek oktatást. — Az elemi iskolák és gymnáziu­mok között a változott életviszonyok folytán támadt űrt annál inkább be kellett tölteni, mert az elemi isko­lák, bár minő szervezettel is bírjanak, a földmivelő fa­lusi községek s a főleg iparral s kereskedelemmel fog­lalkozó városi lakosok igényeit egyenlő mérvben nem képesek kielégíteni; a gymnáziumoknál viszont nem le­het a gyakorlati élet követelményeinek annyira megfe­lelni, mint óhajtandó volna, mert ezáltal azok tudomá­nyos jellege veszélyeztetnék. A feltüntetett hiányt pótolja az 1868-ik évi népok­tatási törvény, midőn az 59. §-ban elrendeli, hogy oly fal­vak és városok közönségei, melyek kebelükben legalább 5000 lakost számlálnak, kötelesek felsőbb népiskolákat, vagy ha anyagi erejök engedi, polgári iskolákat állítani s tartani fenn. Mi tehát a polg. iskolák feladata? A fentebbiek után könnyű a felelet: A társadalom azon osztályának, mely az elemi ismeretek körén felöl akar emelkedni, de tudományos pályára nem lép, — megadni azon is­mereteket, melyek jövő életpályájukra okvetlenül szük­ségesek. *) Nézetünk szerint erre jelenleg a legkinálkozóbb alka­lom nyilnék, ha a Munkács-szrgi vasútvonal kiépítésénél ezen nép használtatnék fel a földmunkálatok végzésére és ezáltal jövedelem forrás nyittatnék számukra ! Szerk. *) Ezen­ javaslat ezelőtt 6 évvel készíttetvén, figyelmeztetni kívánjuk az olvasókat, hogy annak elbírálásánál ez intézetnek ak­kori állása veendő figyelembe. — Azóta polgá­riiskolánk, 6 osz­­tál­lyal, teljesen kiegészíttetett. — E felterjesztést egyébiránt csakis azon czélból közöljük, hogy az érdeklődő közönség tájékozást szerezzen magának a polg. fiiskola mellé legújabban felállittatni tervezett gazdasági tanfolyam czélja és iránya felöl s e tekintet­ben eszmecserére utat nyissunk. Szerk,

Next