Bereg, 1890 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-04 / 18. szám
18. szám. XVI. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1890. május 4. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: MATAVOVSZKY BÉLA Szerkesztői iroda Beregszász, nagy-bazár I. emelet. Előfizetés és hirdetés dijai a kiadóhivatalban, Beregszász, Namény-utcza 492. szám fizetendők. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. Beregszász, 1890. május 1. A jelenkor irányelve, mintegy jelszava: a nemzeti közművelődés, pedig közmondássá vált, hogy az anyagiasság korszakát éljük. Mindkét jelenség való. Helyén is van, mert úgy a műveltség, mint a gazdagság, egymás mellett, egy időben okszerűen fejlődhetnek. Az állandóság, növekedési ingerrel párosulva, alkateleme a gazdagodásnak. A műveltség pedig biztosító feltétele a nemzet fenmaradásának. Anyagi jólét, és szellemi műveltség nem zárják ki, sőt kölcsönösen segíthetik egymást, mert czéljuk közös: az egyéni jólét s a nemzeti fenmaradás biztosítása. Ha e két létérdek, úgy mint: a művelődés és gazdagodás, nem karöltve, egymást elősegítőleg, de elszigetelten, mintegy önczélra működnek, mindkettő elveszti létalapját, a tiszta erkölcsöt, amig fentarthatja magát, erény helyett bűnt, közjó helyett, közbajt termelhet. Az a műveit ember, ki képzettségét, ügyességét csakis személyi hiúságának, kényelmének napról-napra való kielégithetésére használja fel, mit se törődve azzal, hogy családi jólétet, fentartást biztosítson, vagy a közügyeket értelmileg, vagyonilag előmozdítsa, rendesen letér a tisztességes élet utairól, nem ritkán jogrendet sért, mert nem tartván egyébnek a vagyont, vagy keresetet, mint pusztán élvezethez juttató eszköznek, ha nem örökölt, vagy nem tud könnyen keresni eleget, arra fordítja testi és szellemi fejlettségét, hogy másokat, kik kevésbé képzettek és ügyesek, a maga előnyére bármi módon eszközül használhasson fel. Az ily egyének a társadalom legveszélyesebb tagjai lehetnek, mert képzettségüknél fogva, külső ügyességgel is hatva, sokszor közbecsülésre is szert tehetnek, e fényes lepel alatt utólérhetlenül űzhetik gonosz ézelmeiket. Az ily maradandó czélra törekvés nélkül élő művestekből kerülnek ki: a szélhámosok, sikkasztók, csalók okirathamisítók. Ezek szelidebb fajtához tartoznak a rangkórosak, öntetszelgők; ha ezek valamely helyi társadalomban tömeges pajtásságot, mintegy titkos szövetséget hoznak létre maguk közt, rendesen megmételyezik a társadalmi közszellemet, fölényre téve szert, a tiszta jelleműeket, a valóban közbecsülésre méltókat, az elaltatott műveletlen rész felhasználásával, háttérbe szorítják, miáltal a közügyek fejlődését is megzsibbasztják. A mindenáron gazdagodásra törekvő egyének is értéktelenek; a családosok zsugori módon nevelt utódai, felszabadulva a kedélyt és elmét szorító nyűgöktől, kicsapongó életre vetemedve prédálják a gazdag örökséget; a családtalanok által összehalmozott vagyon, a zsugoriaknál van, mint a föld alá rejtett kincs, csakis lidércz fényével csalogatja a henyélve örökség után leselkedőket. De e mellett a vagyonosság túlbecsülése, vagyonosodásra való lázas sietés, görcsös ragaszkodás kizáróan az anyagi javakhoz, gonosztettekre is ragadhatja az ily tulajdonságban megrögzötteket. A tapasztalat mutatja, hogy az ilyenek sorából kerülnek ki rendesen: az uzsorások, orgazdák, némelykor a tervszerű leleményes gyilkosok. A műveltséghez, a gazdagodási törekvéshez csatolni kell a jogrend szeretetét, ennek alapja, éltető eleme pedig a jó erkölcs. Műveltség, gazdagság, tiszta erkölcs, e háromnak, szerves egyesülése, okszerű fejlesztése szüli az egyéni és állami jólétet, biztosítja a nemzet fenmaradását, így van mélyreható értelme annak, hogy „a mely nép erkölcsében meghasonlik elpusztul“ vagy annak, hogy „elvész a nép tudomány nélkül“. Tiszta erkölcsben fejlesszük a gyermekeket a családban, az iskolában, emeljük érzékét, becsét annak a felnőttek közt az élet minden nyilván unkáiban, igy baj és veszély nélkül lehet irányelv a közművelődés és lehet korunk az anyagiasság korszaka. Korszó: V N V \ \ v rv\vv\\V^Vx\'V\\V\\X- V V V -V X. X X X . X\\X\\X\\X\\VvX X X X X X : vwvxxwv A „Beregmegyei gazdasági egyesület“ közgyűlése. Ápril hó 28-án. A „Beregmegyei gazdasági egyesület“ évi rendes közgyűlését, — mint ezt múlt számunkban már jeleztük — m. hétfőn tartotta Beregszászban a városháza tanácstermében. A közgyűlésen megjelentek Hunyady Béla egyes, elnökön kívül: Békásy Péter, Béresy Géza, Berzsenyi Antal, Bodáky István, Buzáth Kamill dr., Butykay Ferencz, Csőh Zsigmond, Dercsényi Ferencz, Ekkel György, Fedák István dr., Fehér József, Forgács János, Galgóczy Pál, Gecsey Ferencz, Horthy Gyula, Horváth István, JászSty JUTrö, Jolszty Gyula, Katz Jakab, Komlóssy János, Koncz András, Liska Samu, Lónyay Géza, Meliorisz Miklós, Orosz László, Podmaniczky Horácz br., Púm József, Simon Andor, Szeniczey János id., Szeniczey János ifj., Tariska János, Zágoni Károly egyes, tagok; Stenczel Mihály, egyes titkár és többen az ügy iránt érdeklődők. Hunyady Béla egyes, elnök az ülés megnyitása után az egyesület eddigi működését és a jövőre kitűzött czélját a következő nagy tetszéssel és közhelyesléssel fogadott megnyitó beszédben ismertette : „Midőn a választási idő lejártával, az új választások előkészítése s ezenkívül egyesületi életünk egyéb fontos ügyeinek tárgyalására, ezek között a f. évi költségvetés megállapítására összehívott közgyűlés tisztelt tagjait, s fontos közügyünk iránti érdeklődésből megjelenteket örömmel és szívből üdvözlöm; engedjék meg, hogy néhány észrevételt tehessek egyesületi életünk múltjáról, jövő teendőiről és arról, hogy véleményem szerint mily fontos közérdekek igénylik, hogy egyesületünk megizmosodjék működési köre kitágíttassék és ekkénti fenállása biztosíttassék. Már azt magában véve eredménynek ítélem, hogy gazdaközönségünk érdekeinek közvetítése és munkálata czéljára, egyesületi életünk, négy év óta, — a kezdet nehézségeit, a gyermekkor keresetképtelenségét és gyámolra szorultsága idejét átkészdve — fentartható volt. Megyei életünk legkiválóbb gazdái, nem várva hitetlen eredményt és csoda dolgokat, gondos közrehatással vettek részt az eleve szűkre szabott munkaprogramra valósításában, habár sajnos több gazdatársunkat és sok nagy birtoknak úgy tulajdonosát mint kezelőjét még sorainkban mindig nélkülözzük , és csakis az országos kormány évi segélye és elismerése, tisztelt védnökünk támogatása és uradalmi tisztikarának közrehatása, a törvényhatóság segélye és a községek hozzájárulása biztosítása, Beregszász város áldozatkészsége, s az administrativ után kifejtett tevékenység tették lehetővé, hogy élünk és erőnket munkakifejtésre gyarapodni tapasztaljuk. A felkarolandók sokaságához és a teendők nagyságához képest egyoldalú volt — az igaz — működésünk, mert gyönge volt erőnk és azt az összeroskadás veszélye nélkül túlcsigáznunk — épen közérdekből — nem volt tanácsos; másrészt mert elsősorban azon két irányban vállalt kötelezettségnek kellett megfelelnünk, mely kötelezettségek teljesítése által egyesületünk életre hivatott: az állattenyésztés emelése és különösen ezek között a lótenyésztés emelése és a szőlőinket fenyegető philloxera vész elleni védekezés , illetve ezen közgazdasági csapás enyhítése iránti közrehatás. Ez irányú működésünk adatainak felsorolásától tartózkodom, mert azokról az évi jelentés, — mely nyomtatott füzetben közzétéve és közölve lett, — be tájékoztatást nyújt; de hivatkozom ezen adatokra és a köztapasztalatra, mely szerint lóállományunk gyarapítására és értékesítésére gorondi legelőnk közrehatása már most is érezhető, szűzgulya létesítése iránti törekvésünknek, a közönséget folytonos és évenként megújuló sürgetésünk daczára sem bírtuk ugyan megnyerni, de bérelt legelőnk egy részén azért a marha állomány fentartására hatottunk közre. A philoxerának ellenálló amerikai szőllőtelepünk létesítése által mindenek előtt megóvtuk közönségünket attól, hogy egyesek kísérletezni s a kísérletezés költségeit ekként a közönség sokszorosan elviselni legyen kényszerülve; az idő haladt, a tapasztalatok gyarapodtak, elhamarkodott telepítésektől s ok nélküli költségektől megkímélve maradtunk. Ma már tisztázottnak látszik a helyzet; a direkttermő amerikai fajok legnagyobb része telepünkön ellenállónak tapasztaltaik ugyan, de termés hozama, annak minősége s a belőlük nyerhető bor silány; direkt termő fajokkal telepítésről tehát le kell mondanunk. Az alanyul alkalmazandó riparia fajok