Bereg, 1899 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-08 / 1. szám
1. szám. — XXV. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1899. janu. BEREG TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP (Egy BEREGVÁRMEGYE, A BEREGVÁRMEGYEI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ElŐ FIZETÉSI ÁRA: Egész évre 8 kor, félévre 4 kor, negyedévre 2 kor. — Egyes színi 20 III. Nyilttér sora 40 III. — Hirdetési bélyegdij (10 fil. — Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. ------Felelős szerkesztő : • JANKA SÁNDOR. Főmunkatárs: KOSÁRI (KRÉMER) ISTVÁN. SZERKESZTŐSÉG: Beregszászban Fürdő utcza 720. sz. KMHÓHIVATALi, Beregszász Namény-utcza 503. szám, hol az előfizetés hirdetés és nyílttéri dijak fizetendők. ------- Hirdetések készpénzfizetés mellett küzöltetnek. — Az újév hajnalán. 4. Beregszász, 1899. jan. 1. Az utolsó napnak is ütött végső órája. Egy évvel gazdagabb a múlt, egy évvel dúsabb a történelem, egy évvel vagyunk mi, kik átéltük, szegényebbek. Csak a tanulság az, mi vigaszul marad. Az elröppent örömöket ismét átélni, csupán az emlékezetnek jut osztályrészül. Ami pedig tart, azt úgy is meggyógyítja az idő; most, vagy később, . . . mily csekély különbség ! . .. hisz úgyis elég korán jön az öreg kaszas. Fátyolt a múltra ! Ne bolygassuk azokat az érzéseket, melyek az egyéni lélek motívumain épülnek fel az évnek végső perczeiben ; az elmúlás szomorú akkordjai temetésszerű hangulatot idéznek elő s ezek felett elmélkedni olyan keserű, mintha az ember saját temetését nézné végig. Pedig ha van elég lelki erőnk végig futni azon húrokon is, melyeknek hangja a tomboló örömből, a kaczagó mámorból a kiáltó fájdalomba, a néma kesergésbe csap át, csak akkor fogjuk méltó épülésünkre felhasználhatni azokat a tanulságokat, melyek az eltemetett évnek bezárult koporsóján keresztül is átszűrődnek. Felfegyverkezve nemes szándékokkal, eszményi törekvésekkel, tervekkel és reményekkel köszöntöttük az évet pirkadó hajnalán. Vágyaink szárnyaira kelve a sorssal, emberekkel szálltunk harczba; küzdöttünk a sötétséggel, gyarlósággal, rosszakarattal és a bűnnel merészen szemben állva. S ha talpalatnyi tért nyerünk ügyünknek, s ha reményünknek az ellentállásban, melylyel találkozunk, elhalványuló sugara kissé felcsillogott, fáradt erőnk antheuszi csodával újult meg. Ki az, ki ha ideálokért lelkesedve harczot vívott, elmondhatná, hogy törekvéseinek vesztét látva, soha el nem csüggedett? Ki az, kit csüggedése azon erőtől, melylyel harczba indult, soha meg nem fosztott volna? És ha ez a sors ez mindnyájunkat és ha most, mikor ez év lezárult koporsója felett nem zenghetjük küzdelmünknek diadaléneket, a kimúlt esztendőnek sirirata nem lehet más, mint az a tanulság, hogy czéljainknak és ideáljainknak kiküzdött paranyai felett tegyük meg a fogadalmat: küzdeni addig, mig erőnk engedi küzdeni addig, mig reményeink teljesülnek. Üdv neked, Ujev! Szeplőtlenséged bizalmat önt belénk s erőt ad ! Várjuk te tőled, hogy perczeid, óráid s napjaid a nemes tettekre szövetségeseink lesznek. Várjuk te tőled, hogy napod ragyogó fényét szórod szét, áldást, életet fakasztva, s bevilágítod az elmék sötétségét, várjuk, hogy villogó szikráiddal a bűnben fogamzott gonoszságot lesújtva téríted meg, s küzdelmeink után diadalt s öröm-mámort adsz jutalmuk Ha majd számodra is eljön a temetési óra, legyen az fényes, legyen az pompás, de elmúlásodon, csakis elmúlásodon, kesergő. 1. A „BEREG“ TÁRCZÁJA. ZÉjszajááSk. i. Bánatom éjjelén Elborong a lelkem Ilyen árva, elhagyató^ Te miattad lettem. ^ Följajdul a szivem Szilaj fájdalmában, Mint a kóbor téli vihar Sötét éjszakában. Ki sem érti kinom, Hajh még te sem érted ! Oh szólj, lelkem édes álma, Meddig sírjak érted ? II. Mondogatom, de nem hiszem,Hogy kis szerelmem kiégett; ’Hisz' a'szivem most is vérzik, Most is fáj még te érted. Mondogatom, de nem hiszem, Hogy idővel feledlek ; Nehéz annak felejteni, Ki igazán szeretett. *4 Fájni fog e szív örökké, Benne virraszt emléked; Sok éjszakát kell még nekem Átszenvedni te érted ! III. Oh csak az a sok hosszú éj, Oh csak az ne volna! Csak azoknak gyötrő lázát Ne érezném soha ! Hasztalanul zárom szemem, Esdve csöndes álmot; Az én álmom, édes álmom Régen tova szállott. Forró lázban ég a fejem S nem hűsiti párnám ; Nem tudod te, de ne is tudd, Mi súlyos baj vár rám ! IV. Ágyam felett függ egy eszköz. Benn' a halál magva; Be sokszor is ott felejtem Tekintetem rajta ! Már-már nyújtom érte kezem, De megjelen árnyad, S reám szórja ajkad a sok Sötét, nehéz vádat, h o a Vármegyei közélet. — Beregvármegye és az obstrukczió. Addig is, míg lapunkban a múlt héten, decz. hó 29-én tartott vármegyei közgyűlés lefolyásáról részletesen beszámolhatnánk, közöljük röviden a vármegyei közgyűlésnek Csanád vármegye és Pécs szab. kir. városnak az obstrukczió elleni átiratára vonatkozó igen bölcs és tapintatos határozatát, melynek értelme szerint a vármegye közgyűlése — bízván az országgyűlés képviselőházának bölcsességében, hazafiaságában és tapintatában, melyeknél fogva bizonyára képes lesz megtalálni a zavaros közállapotokból a kibontakozás leghelyesebb módjára vezető utat: az átiratokat egyszerüen tudomásul vette.t ' " ' ~ ' -WVWSNV •». "V .W.XV.V . v x Tüzesetek statisztikája. A tüzesetek statisztikája nálunk Magyarországban fölötte szomorú adatokat ismertet meg velünk. Egyetlenegy nyugati államban sem esik annyi tűzeset ezer lélekre, mint nálunk Magyarországban. Éppen csak Törökország és a legmesszebb keleti államok szárnyalnak túl bennünket e tekintetben. Nálunk az országban sem mindenütt egyforma a tűzesetek aránya. A legkedvezőbb az arány Mosony, Sopron, Pozsony, Győr, Pest és Nógrád megyékben. Legkedvezőtlenebb Zemplén, Máramaros, Bereg és Ugocsa megyékben, szóval az ország keleti és északkeleti részein. Sajna, hogy a mi megyénket a tűzesetek számában éppen csak Zemplén és Máramaros megye haladja túl. Ez a szomorú jelenség főleg abban leli okát, hogy hazánk északi és északkeleti részén az építkezés még felette primitív színvonalon áll és aligalig akadunk egy városra, amelyben építkezési szabályzat egyáltalában léteznék, és ha ilyen szabályzat fönnáll, akkor ebben a tűzrendészeti szempontok alig jutnak érvényre ; a legtöbb esetben pedig az építési szabályzat ha meg is van, betartva nem lesz. V. Éjfélre jár — s nem jön álom szempilámra, Bánatos dal sir a csöndes éjszakába; Vele zokog az én tépett árva lelkem, Bele sirom én is az én mély keservem. Szellő szárnyán száll a mélabus dal hozzád. Ha nem alszol, boldogító álmot hoz rád. Aludj’, álmodj’, édes legyen ébredésed, Édesebb, mint nékem ez a megunt élet! Szeneiről Holozsnyay Cyri:> A kis Pena özvegysége. (Egy bűnügy) k irta Pataky látván. Az ördög gondolta volna róluk, hogy azok a bosnyákok, akik 1878. évben oly túlságos szívességgel fogadtak bennünket, s annyi derék fiatal katonánkat mindörökre ott marasztaltak az Unna és Drina közti földekben, alig pár év múlva másféle szives fogadtatásra számítva, járják be országunk minden részét, legkevésbbé jó, de annál drágább csecsebecséikkel, sőt sokan hosszú évekre meg is települnek, s megkísértik itt jobban boldogulni, mint ahogy hegyes tartományaikban tudtak. Pedig most már így van. Budapestet nem is számítva, alig van nevezetesebb helye nagy