Bereg, 1902 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
1. szám. — XXVIII. évfolyam. Kik í <t <i Beregszásznak gyönyörű szép törzsvagyona van. Ennek oly szép a jövedelme, hogy a felvett tőke törlesztésére nemcsak elegendő, de még további kiadásokra is nyujt fedezetet. Épületein kivül, melyek a főjövedelmet szolgáltatják, erdői, szántóföldjei, rétjei és legelői vannak. Szőlője csinos tőkét képvisel; jogaiból, melyek mint községet illetik meg, szintén nagy összeg folyik be pénztárába. Hogyan van hat mégis, hogy évtizedek egymásután peregnek le, s hiába várjuk annak a kérdésnek eldöntését, vájjon lesz e már annyira lakható ez a város,, mint a hasonló nagyságú és intelligencziájú városok; váljon válik-e már kívánatossá vagy legalább tűrhetővé itt a letelepülés ? Hogyan van hat mégis mindezek tetejébe, hogy nemcsak meg nem szűnik, le nem olvad, de folyton folyvást csak gyarapodik az az anyagi hozzájárulás, mely pótadó alakjában elviselhetetlen terheket ró a polgárságra ? Ezekre a kérdésekre mi csak az ezen évi költségelőirányzatot mutatjuk fel. S ha volt a múltakban hiba, ha a jövedelmek nem helyesen lettek felhasználva ; ha a meglevő jövedelmi alapokból nem azon jövedelem lett produkálva, melyet az okszerű gazdászat és fináncírozás teremtene meg, úgy minek odaállítani összehasonlításul a múlt évi számadatokat és tervezetet?! Ép ebben állott volna a helyzet orvoslása, ha szakítva a múlttal, költségeink és jövedelmeink felhasználásánál arra lettünk volna tekintettel, hogy a várost kiemeljük stagnálásából s legalább a művelődés kezdetleges formájába öltöztetve, a megtelepülést és a polgárság itt tartózkodásának éérzetét teremtsük meg. Erre pedig a jelen költségvetés nem reflektál s így nem egyéb, mint sablon, egy kis jó akarattal, de kevés bölcsességgel összeállítva. Az a közgyűlés, mely ezen költségvetést felülvizsgálta és tárgyalta, akkor, midőn a számoktól és a pótadónak nagy felemelésétől megriadva némi kihúzásokat és átutalásokat eszközölt, mindezekre gondol. Mi annyiban haladást látunk benne, hogy törekszik a realitás, a kibontakozás felé. Szerk. hatott, de nem tudta úgy kiformálni, mint szíve vagy a sugalla , de ebből is mindenki megértheti, hogy itt nem a számokon kell mindenekelőtt változtatni, hanem az anyagiak kezelésén és felhasználásán. Mert a pénz úgy is eltűnik, ha a vízbe dobjuk; de ha már eltűnik, hadd változzék át oly tőkévé, mely mindannyiunk haszna, öröme és kedvtelése A polgárok öröméből és jólétéből azután forrás támadna, olyan, mely nagyszabású költségvetésre és jogot nyújthatna anélkül, hogy abból a számokat, akár egyet is ki kellene törülni. stm. VÁRMEGYEI KÖZÉLET. — Az országyülési képviselő választók 1902. évi névjegyzéke A vármegye központi választmánya az országgyűlési képviselő választók 1902. évre szóló állandó névjegyzékét, deczember hó 31-iki ülésében állapította meg. Ezen összeírás szerint a tiszaháti választókerületben összeiratott 3376, választóban.kaszonyi választókerületben 3144, a munkácsi választókerületben 3801, s végül a felvidéki választókerületben 3635 választó. Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. A vármegyei közigazgatási bizottság m. évi deczember havi ülését, deczember hó 2- án tartotta meg. Az ülés lefolyása alatt a vármegyei főorvos jelentette, miszerint az egészségügyi viszonyok a múlt havihoz képest rosszabbodtak. A gyermekek körében előfordultak a következő ragályos természetű betegségek: a szamárhurut, vörheny, s különösen a szolyvai járásban a difteritisz. A törvényható állatorvos jelentette, miszerint a fertőző állati betegségek közül csak a sertésvész fordult elő, s ez is ez idő szerint csak 3 községben áll fent. A kir. főmérnök jelentette, hogy az állami utak jó, s a törvényhatósági utak megfelelő állapotban vannak. A munkács—bárdháza—makariai újonnan épülő útra a kőszállitás folyamatban van. A kir. tanfelügyelő jelentette, miszerint Vásáros-Namény, Csomonya, Bótrágy és Leányfalva községek népoktatásának államosítása iránt az előintézkedések megtétettek. Az árvaszéki elnök jelentette, miszerint az árvaszékhez nov. hóban készpénzben érkezett 9817 kor. 22 f, mely a kijelölt pénzintézetekbe helyeztette. Nagykorúvá nyilváníttatott életidő elérés folytán 58, férjhez menetel által 3, összesen 61. Az árvák létszáma szaporodott 13-al. beregszász, 1902. január 5 A kir. pénzügyigazgató jelentette a m. év november havában befolyt egyenes adóból 241808 kor. 48 fillér, 10624 kor. 58 fillérrel több mint az előző év hason havában. Hadmentességi díjból befolyt . 8044 kor. 90 f. Bélyeg és jogilletékből befolyt november hóban ..... 31281 kor. 41 f. a m. év hason havi befizetés 23690 kor. 16 f. igy a f. év nov. hóban . . 7591 kor. 25 fillérrel kedvezőbb az eredmény. Fogyasztási s italadóból bef. Dohány eladási jövedékből bef. 118 890 kor. 14 f. 55 351 kor. 44 f. A közigazgatási bizottság Ekkel Elemér tiszaháti járási főszolgabíró részére 2 havi szabadságidőt engedélyezett. Ezeken kivül több kevésbé fontos s magán érdekű ügyek intéztének el. A gazdasági munkások segélypénztára. — Az első esztendő. — Még csak egy éve annak, hogy az 1900. XVI. t.-cz. alapján életbe lépett az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár. Mikor ez az emberbaráti intézmény megkezdte üdvös működését, mindenfelé igaz örömmel fogadták a magyar gazdasági munkásnak — a föld népének — ezt a leghívebb jó barátját. Az uj törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották és fölismerte azt is, hogy egyedül ennek a törvénynek köszönheti, hogy most már biztosíthatja magát afelől, hogy elöregedésére, munkaképtelensége idejére, nem kell koldusbotot fogni. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segítő pénztárnak. Kinek-kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e vagy nem iratkozik be a segítő pénztárba, a törvényhozás bölcsen járt el, amidőn abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az új törvény segíteni. A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja, megkülönböztetni a jót a rossztól és most is bebizonyította, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ő javára életbeléptetett intézmény védszárnyai alá, mert a saját szemével látja, hogy ez az emberbaráti intézmény az ország legtávolibb vidékein is milyen nagy gonddal ápolja és istápolja azokat a gazdasági munkásokat, kik segélyére szorulnak. A segélypénztár egy évi működése világosan bizonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földműves nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak egy esztendeje, hogy a segélypénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 760 földműves jutott abba a hittem soha, hogy a konkurrencia folytán én is másképen rendezem be üzletemet s valóságos modern vendéglős leszek, tulajdonosa két biliárdnak, járatója lapoknak, vásárlója olaj nyomatú képeknek és principálisa kasszirkisasszonyoknak és főpincérnek, éthordó s borhordó pincéreknek. Gondolhattam-e akkor arra, hogy Kerekháza veszni indul és a pusztulás egész könyörtelenül beáll. Ott minden embernek meg volt a maga keresete, a lakosok nagy része földbirtokos volt, termesztve répát, burgonyát, búzát, szőlőt, kukoricát, szóval mindent, a mire embernek, állatnak szüksége volt. Voltak jómódú iparosok, azaz, hogy hajdan mesteremberek. A papot kivéve nem volt közöttük ar, s büszkén mondhatom, hogy őt kivéve senki sem kereste kenyerét az eszével, hanem a kézimunkájával, a szorgalmával. A pap se nagyon erőltette meg az eszét, mert egy-egy prédikációját többször hallottam tőle s nem láttam nála nyolc könyvnél többet. Ezek a könyvek képezték Kerekháza könyvtárát, mely azonban nem volt használatban. Boltos nem élhetett meg nálunk, mert szerettünk csereberélni, s majdnem mindent házilag állítottunk elő; kávé helyett pedig szalonnát ettünk fokhagymával és gabonakenyérrel, meg zöld paprikával is, ha volt. Míg doktort nem ismertünk, csak úgy duzzadtunk az egészségtől, pedig négyen-ötön megettünk egy süldőt és megittunk rá egy akó kerekházi bort. A zenét egy cimbalom szolgáltatta általános megelégedésünkre, mert reggelig rúgtuk mellette, noha az két csárdásnál nem tudott többet rajta játszani. Be boldog, de szép idők voltak ezek ! A lakodalom három napig tartott, házasodtak is derüre-borura, szaporodtunk is, mint a galambok. Lopás két évben sem fordult elő, rablás, meg gyilkosság soha. Pörös ügye nem volt senkinek , ha valaki mégis azt gondolta, hogy rövidséget szenvedett, hát az ügyét azonnal eligazította a biró Hej, de nagy esze volt ennek a mi hajdani biránknak, igaz, hogy írni, olvasni nem tudott, és hirtelen természetével hamar fültövön teremtett egy-egy atyafit, mégis közszeretetben és közbecsülésben állt a város boldog lakói előtt, akik méltányolták az érdemet. Ha visszagondolok ma a régi Kerekházára, és elvonulni látom magam előtt tisztes alakjait, könyek gyűlnek szemembe és átkozom a pusztulás útját, ám ha vagyonhoz jutottam is, mégis sajnálom szeretett városom megváltozását, mert én nem vagyok önző, s el tudok tekinteni saját érdekeimtől. Újból visszagondolva az elmúlt évekre, örömmel írhatom, hogy Kerekházának ha már letűnt is fénykora, de visszaragyogja fényét, dicsőségét a jelenre, s mi öregek unokáink figyelmét gyakran fölhívjuk e visszaragyogó fényre, de — megvallom — kevés eredménnyel, mert unokáink elkorcsultak a korral és a jelen mellett nem tudják méltányolni a múltat. De elég az általánosságból! Megkezdem vázlatom ama részét, mely kiemeli, hogy kezdődött szeretett városunk pusztulása, és hogy ki és mi volt az a haramia, aki Kerekháza fejlődésének új irányt szabott. Már föntebb említettem, hogy doktort nem tartottunk, mert semmi szükségét nem éreztük a koleraterjesztőnek. De azt elhallgattam, hogy Kerekházának ügyvéde sem volt és épen ezért lakott közöttünk a megelégedés és boldogság. Nos hát a csapást nem kerülhettük ki ! Egy szép tavaszi napon, mikor bádogfedelű tornyunkon ezer napsugár ragyogtatta játszó fényét, egy általunk nem ismert divatú ruhába öltöződ úriember jelent meg a főbírónál, akinek bemutatta magát. A bíró egyet rántva magán, ősi szokás szerint nem mutatta be magát, hanem merően nézett az idegenre, mintegy szemével kérdezve : — Hát Solymár Ödön mi az ördögöt akar mi nálunk ? Solymár Ödön megértette a bíró tekintetét, és nyomban elmondta, hogy ő doctor-juris, köz- és váltó-ügyvéd, az a szándéka, hogy Kerekházán letelepedjék, és jogtudományát, perbeli ügyességét a lakosság javára érvényesítse, ha ugyan sikerül neki a tisztelt közönség bizalmát megnyerni. A bíró, amint meghallotta ezt, hirtelen elfordult és keresztet vetett a mellén, aztán visszafordulva borzadállyal meredt a szép fiatalemberre, csak újólag szemével kérdezve őt.