Bereg, 1877. (4. évfolyam, 1-31. szám)
1877-01-07 / 1. szám
egyesíteni: az a részé, melyet a vilig évek óta „rosznak“ ismer, avagy az, mely magát jobbnak, különbnek, és hazafiasabbnak tartja, s mely a társadalom által is különbnek tartatik?!. — A feleleteit adja meg rá mindenkinek hazaafisága. Elmondtam, amit mondani akartam. Eddigi tapasztalataim után tudom, hogy sokan lesznek, kik azt fogják mondani, hogy ez nem igaz! Igen, nekik nem igaz, mert ők nem érezik, de az ifjúságnak igaz, mert ő érezi. És ez a határozó, mert a sérelem létezését és mérvét nem a sértő, de a sértet fel van hivatva constatálni! Erre az előbbi sok esetben elég figyelemmel, gyakran pedig érzékkel és igazságszeretettel sem bír. És mi volt célom ezen hosszúra nyúlt előadással ? Egy részről, hogy életmódunk egyenltő okait előadván, kimutassam, hogy nem egyedül magunk vagyunk hibások, más részről, hogy befejezzem azt, amit ön. Szerkesztő úr megkezdett! Ön megmosott ugyan bennünket, de egyúttal a hazafiak gondjaiba is ajánl, midőn mondja, hogy nem utolsó jelentőségű kérdés a „hazafi előtt,“ hogy végeredményeiben hová vezet az ifjúság léha, minden komolyabb munkára képtelen élete.“ Bizony nem utolsó jelentőségű és erre ideje volt már a hazafiak figyelmét felhívni. — Ön ezt teljesítette köszönet érezte. — Én kifejtettem, hogy ezen figyelemnek nem csupán szidásban és megszólásban, hanem értelmes, önkéntes, mindig jóakaratu és mindig áldozatkész buzdításban, pártolásban, tettleges közreműködésben és elismerésben szóval nevelésben kell nyilvánulnia. Teljesítsék tehát a hazafiak is kötelességüket, és meg fogják látni, hogy a magyar ifjúság még mindig tud lelkesedni és elődeihez méltó lenni?*) *:) Közöljük a czikket ámbár nézetünk igen sok tekintetben nem egyezik, jövő alkalommal nekünk is lesz hozzá pár szavunk Szerk. Munkács. (J a.) Sylveszterj! ... Te szomorú és mégis vig éjszakája az esztendőnek. Még élénk emlékünkben vannak a múlt év utolsó napjai és már nyomába ért a másik, hogy az emlékeket eltörölje Szomorú vagy te utólsó napja az évnek, mert jöttödre magába száll a lélek s önkéntelenül érezzük, mily rosszul használtuk fel egy évnek gyorsan lepergett napjait; szomorú vagy te, mert veled egy évvel esünk közelebb a sirhoz; szomorú vagy, mert perczeid alkalmasak, hogy megsirassuk boldogságunk és bánatunkat, mit egy esztendő visszahozhatlanul magába temetett. — De vig is vagy, mert mindenki egy szebb jövő reményében gondol a következő napokra s ha az elmúlt év csak keserveket termett számunkra, ez éjszakán kitomboljuk magunkat,, hogy vígan és hit nélkül kezdhessünk újra élni. A mi dalegyletünk is ilyenformán gondolkodhatott, mikor az öreg Sylvester neve napján dalestélyt és tánczmulatságot rendezett; lévén pompás alkalom az ó esztendő temetésén s az uj év keresztelőjén vigadni. S Valóban a czél el is lett érve. Sokan voltunk, (a hölgyek többnyire elegáns báli toiletteben) s azt hisszük senkinek sem volt oka megbánni, hogy eljött, mert a dalárda kellőleg gondoskodott arról, hogy az estvén élvezetet s jóízű mulatságot szerezzen a megjelent közönségnek. A családias színezetű estélyt maga az egylet nyitotta meg Adams „Párisi ifjúság“ czímű dalával melyet Desko Cornél k. a. kellemes zongorajátéka követett. Elismeréssel emlékezhetünk meg Sztarecky úr hegedűjátékáról is, melyet Komka Vilma k. a. zongorán művészileg kisért. A programm egyik legsikerültebb száma volt a dalegylet által énekelt „Dalcsokor,, is, mely a legutolsó hangig tökéletesen sikerült. A dalestély sikerében osztozott még Hrehus Ákos úr is, ki egyszerű pásztor sípon átalános tetszés között játszott egy pár magyar népdalt. A műsor lejátszása után kedélyes, táncmulatság következett, mely éjfél utáni két óráig tartott és talán még tovább is tartott volna, ha a Marczihatatlan bora a nem tánczoló férfi közönséget s főkép a férjeket eltávozásra nem kényszeritendette. Daczára azonban a rosz bornak (melynek különben a rendezőség nem oka) köszönetünket nyilvánítjuk a dalegyletnek,, hogy számunkra ily élvezetes estvét szerzett s kifejezést adunk azon óhajunknak, vajha egy esztendőben legalább két Sylveszter napja volna. Jegyzőkönyv: felvétetett Beregvármegye törvényhatósági évnegyedek közgyűlésének 1976. évi december hó 18. és következő napjain tartott ülésében. Ill. sz. Olvastatott Cserszky Antal bizottsági tag jelentése, mely szerint az állandó népoktatási bizottságba történt beválasztását el nem fogadja. Jelentő bizottsági tag lemondása sajnálattal vétetvén tudomásul, a megürült helyre Horváth Alajos választatott meg. 115. Olvastatott Pest-Pilis és Solt terv. egyesült megyék közönségének átirata, melyben a személy és vagyonbiztonság érdekében intézett feliratokat támogatni kérik. A feliratban kifejtett nézetek, e megye közönségének általános óhajtásával teljesen megegyezők lévén, hasonszellemű felirattak támogatása elhatároztatott, egyszersmind a rendőrségi ügy újabb szervezéséig, a megyénkben fenálló szolgálati szabályzat szigorú megtartásának ellenőrzésére az alispán felhivatott. 116. A közmunkaváltság az 1877. évre egy igás napszám 1 fl. 50 kábán, egy kézi napszám 50 krban állapíttatott meg. 117. A jövő évi közgyűlések határideje tiszti ügyészi előterjesztés alapján: a tavaszi Márcz. 27. 28. és 29. napjaira; az őszié Oktober hó 23. és 4-ik napjaira tűzetett ki. 118. A f.-schönborni kegyúri jog szabályozása tárgyában Merényi János sz.biró által beterjesztett vegyes bizottsági tárgyalási jegyzőkönyv. Az összes iratokkal együtt a n. mélt. vallás és közoktatási minisztériumhoz terjesztetni rendeltetett. 119. Olvastatott néh. Szintay János volt országgyűlési képviselő és kormánybiztos árváinak 214 db. fegyver ára fejében 3750 ft. 20 kr megtérítése iránti kérvényük. Véleményezés végett a tiszti ügyésznek kiadatott. 120. A m. t. ügyész beterjeszti a sétatér és szukrázda közötti sikátorra nézve Beregszász város által a megye közönsége részéről kívánt nyilatkozat kiadására vonatkozó vélemények jelentését. Miután a nyilatkozat szövege szerint Beregszász város a kérdéses sikátort a város elidegeníthetlen magántulajdonául követelvén a helyszínelés tényállásán is túl megven, miután továbbá a helyszínelés által a város tulajdonjogot nem nyert, sem a magán tulajdonjog a létező adatok alapján Beregszász város javára meg nem állapitható mit bizonyít az 1813. évi közgyűlési jegyzőkönyvekből kivehető azon körülmény is, hogy a jelenlegi czukrászháztól egészen a Meisels-féle házig terjedő terület felett a megye rendelkezett, s mert végül ezen sikátor fentartása a köztisztasági érdekeltekkel még nem egyeztethető; az állandó választmány mellőzésével, az ügyészi véleményhez képest a Beregszász város által kívánt nyilatkozat kiadása megtagadtatik s erről Beregszász város közönsége értesittetni rendeltetik. 121. Gorzó B. sz bbró a f. évi 149. b. sz. határozat értelmében a k.-alsnás-hátmeg-ilosvai, és Hátmeg-n.-ábránkai útvonalakon szükséges műtárgyak építésére nézve gr. Dobenborn Ervin képviselői és az érdeklett községek elöljárói között létrejött egyezségről felvett jegyzőkönyvet jóváhagyás végett beterjeszti. Miután az 1876. évi V. t. ez. 38. §-a szerint a községek s a hozzájuk csatolt puszták vagy havasok birtokosai a községi adók és egyébb szolgálmányok megváltása végett bizonyos átalányösszeg fizetése iránt csak 6 évről 6 évre terjedhető egyességet köthetnek, s miután különben sincs kimutatva, hogy az uradalom részéről az egyességben megajánlott hozzájárulás megfelel-e az uradalom által fizetendő községi adók mennyiségének s általában az urad. érdekeltségnek, miután továbbá jelentést tevő sz.biró a 1. évi 149. b. sz. határozat ellenére az e tárgyban szintén utasított államépítészeti hivatal küldöttje nélkül járt el s az érdeklet községek csoportosítására s azok valamint a hátmegi üveggyári czég hozzájárulási arányának megállapítására ki nem terjeszkedett — a létrejött egyezséghez kívánt t.v. hatósági jóváhagyás az áll. vád véleménye alapján megtagadtatik s jelentést tevő sz.-biró az államépitészeti hivatallal együtt a jelzett bizott. határozatnak megfelelő újabb s czélszerű eljárásra és arróli jelentésének a k. ig. bizottság elé beterjesztésére utasittatván, erről egyidejűleg gr. Schönborn Ervin urad tisztsége is értesittetni rendeltetett. 122. Horthy Gy. fősz.-biró, bejelentvén, miszerint N.-Dobrony és Csomonya községek határait a Latorcza árjai ismét elborították s ott tetemes károkat okoztak, annyira, hogy e hajdan virágzó két község a véginségnek néz eléje — az áradások okai elhárítása s az adóvégrehajtás felfüggesztése végett gyors intézkedések tételét kéri. Ezen sajnos tudomásul vett szkbai előterjesztés folytán — tekintve azt, hogy a megye közönsége a Latorcza folyó áradásai által okozható károk meggátlása czéljából teendő lépések tárgyában f. évi 86. biz. sz. határzatával már intézkedett, a kérdéses biz. határozat közlése mellett a szükség kivonta intézkedések megtétele iránt a megyei folyam szab. és ármentesítő társulat elnöksége megsürgettetni rendeltetett, egyúttal elnöklő főispán véltsága úgyis mint a k. ig. biz. elnöke az adófelügyelőségnél a károsult két községben az adóvégrehajtásnak az 1877. évi szept. hó 1-jéig leendő felfüggesztése iránti közbenjárásra felkéretni határoztatott. 123. A közs. bizottság a közjegyzői képesítés tárgyában tett javaslatát beterjesztvén ahoz képest, tekintve, hogy a községjegyzői szigorlatokra jeles kezük legnagyobb része a jegyzői pályán előf dúló teendőkben semmi gyakorlati jártassággal nem bír, s így a gyakorlati ismeretek hiányában állásának a legjobb elméleti készültség mellett sem képes jól megfelelni, tekintve továbbá hogy a szigorlatokra jelentkezők száma napról napra szaporodik, a községjegyzői szigorlatokra jelen szabályrendeleti megállapítás szerint csak oly egyének fognak bocsáttathatni, kik az illető sz.bíró által kiáltött bizonyítványnyal igazolni képesek azt, hogy valamelyik körjegyző oldala mellett legalább is egy évi gyakorlati működést teljesítettek. Miről a n.m. m. k. b. n. miniszterium a jóváhagyás kinyerése végett felterjesztés utján értesittetni, annak megtörténte után prs. ezen szab. rend. a sz.birákkal közöltetni rendiltetett. 124. Makarja községe, az általa felvenni határozott és bizottságilag engedélyezett 10000 frt. kölcsönügylet megkötését tárgyszó közs. képv. közgyűlési sz.k.-vi határozatának t.v.-hatósági jóváhagyását és a jóváhagyási záradékkal elláttatását kérelmezvén. A gr. Schönborn uradalmához tartozó makariai italmérési jog és ahoz tartozói ingatlanságok megvásárlása s e végből 10000 ft felvétele már távhatóságileg engedélyezve lévén, a bemutatott képv. testületi határozat a jóváhagyási záradékkal elláttatni s folyamodók képviselője Ekkel György h. ügyvédnek kézbesittetni rendeltetett. Levelesei: Kövesd, (Felvidék) Jan. 1. 1877. Múltadban nincs üröm,jövődben nincs remény ! .. Boldog uj évet kívánok én is a tisztelt lap olvasóinak! a midőn borúra derűre vigadunk, mert hiába . . a mai kor jelleme a szeszély, a változékonyság, az álhatatlanság. Mindentmegunnak az emberek, tehát mi is, s egyetlen kivételt a szabály alól nálunk csak a jeleni politika képez. Talán azért, mivel a magyarok kenyere a politika, a kenyér pedig szükséges és nélkülözhetően napi táplálék, miként ezt a physiolog az elméletben, az élet meg a gyakorlatban, ezer példával bizonyítja. Pedig béke hóba ez is nem csak savanyu, de unalmas is, savanyú mint Depretis német kománk arcza, mikor a magyar bank kérdésről Tisza Kálmán debütirozni szokott, s unalmas, mint a Neues Pesther Journal ban megjelent románok proclamációja. Amidőn a remény lelkesedéssé vált, a lelkesedés tetteket szokott szülni. De mint e keserű napokban, nem őrtött meg a bánat, örömünk sem nyilatkozik ujjongásokban. Megelégedés, teljes édes megelégedés — nem tölti el szívünket ma ez új év napján, s azért, hogy csak ugyan megviradt már, ez uj év hajnala, szemünk sem káprázik a kellően várt ez uj év fény sugaránál. A midőn a könnyebb vérü embert elkapja élénk képzelődése s lelke elé varázsolja azon remény napokat melyeknek eléje megyünk. Ma mi már egy év sírján és egy év születése, mellett állva, mint küszöbön, mely a tudás tapasztalat, jóslat, avagy remény előzi urnába vezet, szerintem, nem tehetünk eszélyesbet, mintha a múlton okulva, a jövőben bízva, a tények körjegyzőjévé avatjuk fel magunkat. Mert megint egy év robogott le, a múlandóság gyors szekerén, az enyészet nagy üregébe. Egy év, mi hosszú egy év, és mégis rövid. A hosszú az ember életéből, de rövid az ezredek tömkelegéből. Most tekintsünk vissza a lefolyt évre és eseményeire, mi gazdag egy rövid év történelmében , mit látunk mi magyarok, ha visszatekintünk, itt egy felejthetlen kedves halottja emelkedik, a múlandóság ködfátyolából, fájdalommal nézzük, korty besepatolni szemeinkbe, és elfordulunk, minek a szív sebeit feltépni, hisz még be sincsenek hegedve? Nyugodjul nagy szellem az enyészettől nem féltünk! Amott egy Fenix, az újra született magyar nemzet, mi volt nemzetünk, és mivé fejlődött! Menjünk tovább, itt szomorúság, ott öröm, derűre ború, borúra derű, mit terem a jövő? a 19-ik század 77-ik évének küszöbén állunk, búcsúzzunk el attól, melyet már elvesztettünk. Örömmel bocsátunk el 6 év, és fájlaljuk, hogy oly későn hagysz itt bennünket, ezt hamarább is megtehetted volna, hogy ez újnak helyet adj, hogy azt örömtelien üdvözölhessük: — őrizzen az ég! és a magyarok istene! hogy ez — csak részben is — hozzád hasonló legyen — és köszörűsük fel az újat!... Nagy és szép reményteljes új évminvet.