Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-16 / 20. szám

20. szám. Beregszász, 1880. május 16. Vl-ik évfolyam. HEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐ­SÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Szerkesztése: Hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők . Beregszászban, Árok-utcza 43. sz. Kiadóhivatal: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. A kéziratok nem adatnak vissza. ■ A TÁRSADALMI és MEGYEI ÉN­DEKT HETILAP. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre..............................................4 írt. Félévre ...................................................2 írt. negyed évre...................... 1 írt. Egyes szám 10 kr. Ny­ilttér sora 20 kr. HIRDETÉSI DIJAK: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 írt stb. aránylag. Nagyobb terjedelmű hirdetésnél 1Oo/1 levonatik. Bélyegdíj: minden egyszeri hirdetésnél 30 kv. Hirdetések s a nyilt térbe szánt közlemények kész­pénzfizetés mellett fogadtatnak el.­­ Viszhang’ a munkácsi megyei bizott­sági tagok kiáltványára. Mottó : Timeo Danaos, et dona ferentes. A napokban a megyei bizottsági tagok meglepetésben részesültek. Ausländer Aron és társai Munkácsról szétküldték nyilt kiáltványukat a megyei székhelynek Beregszásiból Munkácsra átté­tele mellett, s Munkács városa ezen tárgy­ban beadott kérvényének pártolása iránt. Nem lehet czélunk ezen kiáltványt ismer­tetni, úgy is közkézen forog az most megye­­szerte. De nem hagyhatjuk szó nélkül a kiáltványban foglalt valótlan állításokat, s jezsuitai érveléseket, melyek egyenesen a jóhiszemű bizottsági tagok félrevezetését czé­­lozzák s melyek egyesek felültetésére alkal­masak is lehetnek, de a szőnyegen levő­ komoly kérdéshez, s a kiáltványt aláiró néhány előnyösen ismert egyén nevéhez méltatlanok, s mint koros eszközök szé­gyenletesek is. Ilyen kimagasló valótlan állítás a ki­áltványban az, hogy Bereg megye közönsége legközelebb tartott közgyűlésében a megye­házat a vármegye közerejével, és terhére felveendő kamatos kölcsönnel rendelte újból felépíteni. Ilyet a megyei bizottság nem határo­zott, s h­a Munkácson a magyar írást is visszafele nem olvassák, s a logika örök törvényei Munkácson is tiszteletben tartat­nak , a jegyzőkönyvbe vezetett bizottsági ha­tározatból ilyet kiolvasni nem is lehet. Az 1880. év április 3-iki megyei bi­zottsági közgyűlés a megyeháznak Bereg­szászban leendő felépítését a nemesi pénz­tárból 40,000 frt tőkének, a megye jelenleg meglevő építési anyagjainak, a megyei köz­­munkaerő felesleges és ide fordítható részé­nek, s a nagy méltóságú m. kir. miniszté­riumtól kérendő államsegélynek igénybevé­telével rendelte el, s kívánta foganatosítani. És minthogy a 40,000 frt nemesi pénztár­beli tőkerészlet oly rövid alatt — mint az építéshez a pénz szükséges — a mai ínsé­ges viszonyok között be nem hajtható: e 40.000 írtnak rövid időre — a nemesi pénztári követelések behajtásáig — kamat nélküli kölcsön adása iránt a nagymélt. belügyminiszter urat kérte föl. Tehát a megye terhére felveendő ka­matos kölcsönről, vagy megyei közerővel (értsd közpótadó) leendő építkezésről a megyei bizottsági határozatban szó sincs. Igaz ugyan, hogy a megyei gyűlést megelőzőleg tartott népes értekezleten a szék­hely kérdésben mephistói szerepet játszó, s a munkácsi képviselőtestületben a székhely­­tétele iránti kérvényt indítványozó Cserszky Antal bizottsági tag, a nagyszabású és stél­­szerű építkezésen kívül a megyei pótadó igénybevételét is nagyképpel és hangos fr­ázisokban javasló, de egy hang sem emel­kedett indítványa pártolására, s így a megye önmegadóztatásának kérdése az ápril 3-iki közgyűlésen szóba sem jött És ime az idők hogy változnak! — Cserszky Antal, ki az értekezleten az épi­tési pótadót javaslá, a munkácsiak kiáltvá­nyában ma már mint népvédő szerepel, ki a megyei lakosságot az építkezés terhétől, a felveendő kölcsön kamataitól stb. meg­menteni akarja. Szép ! Csak legyen ember, ki az ily következetes beszédet is kész­pénzül veszi! Hogy a kiáltványnak Munkács mellett felhozott érvei: a topographikus és ethno­­graphikus központ, az, Ung­ és Ugocsa felé kancsalitás, költség­kímélés stb. mily ha­misak és látszólagosak­­ azt e megye lakos­sága előtt, mely nagyon jól tudja, hogy Munkács a magyarság határ­városa, Mun­kácson felül sem községi, sem megyei élet nincs, mert az egész gyér népességü Verh­o­­vina a Schönborn uradalom jobbágya, hol egyetlen önálló nagyobb birtokos nem la­kik, s az intelligenczia legnagyobb részét az uradalom bevándorlóit, s magyar honos­sággal sem biró német, cseh és morva tiszt­jei képezik, s hogy a székhelynek Mun­kácsra tétele csakis ez uradalomnak, és ke­vés egyesek haszonlesésének érdeke, azt e megyében mindenki tudja, ezt bővebben fejtegetni és bizonyítgatni is felesleges. De hogy Ausländer Áron, Cserszky Antal és társai (tisztelet az aláírók közt levő kevés kivételnek) magukat, mint a magyar nemzetiség, magyar állameszme, és a szerintők már-már kialvó félben levő me­gyei élet zászlóvivőiül, s Munkácsot, mint a magyar nemzetiség, magyar állameszme és megyei élet védbástyájául tüntessék föl: ehez már mégis túlzott önhittség, elég kép­mutatás és nagy feledékenység kellett. Olvassa el a kiáltvány alatt levő név­sort akárki: ha e névsor kíván kezesség lenni a kiáltványban hangoztatott magyar nemzetiségi törekvés, magyar állameszme, megyei önkormányzat stb. mellett, akkor mi Munkácsot ez indokból megyei székhe­lyül soha nem választhatjuk! Hiszen az aláírók egy része magyarul írni, olvasni, sőt beszélni sem tud; ki a magyar nemzetiség ügyét ma a leghangosabb torokkal kiabálja: Cserszky Antal maga volt az, ki 1872. évben a ruthén nyelvnek me­gyei jegyzőkönyvi nyelvül emelését a me­­gyei bizottsági gyűlésen inditványozá; s midőn indítványa épen a ruthén ajkú bi­zottsági tagok hazadságán is hajótörést szen­vedett (mert az egész gyűlésen vele egy értelemben csak egy hang nyilatkozott), az ügyet a belügyminisztériumhoz is felleb­bezte. Ezt a megyei bizottság talán még nem felejtette el ? De ott van a gr. Schönborn uradalma is, melynek néhány tisztje e kiáltvány alatt is szerepel; ez uradalom Bereg megyében, főként központján Munkácson, a germaci­­sátló főfészke; máig még annyira sem ha­ladt a magyarosodás terén, hogy gazdasági ügyvezetése, vagy legalább a tisztek tár­salgási nyelve a magyar volna! Német, cseh, és morva bevándoroltak tanyája; ma­gyar nemzetiségűt az uradalmi tisztikarban minél kevesebbet lehet találni. És ezen emberek tolják fel ma magu­kat a magyar­­nemzetiség zászlóvivőiként Bereg megyében?! Higgyen nektek akárki, ha tud! Miért nem sepernek a munkácsiak saját házuk előtt, mikor van ottan úgy is elég szemét! A magyar állameszme is nagyon sok alkalommal volt már egyesek kezében hol köpenyeg, hol eszköz magánérdekek kiví­vására, de ily képmutatóul talán sohasem lett felhasználva még, mint e kiáltványban. A madarat tolláról ismerjük meg, úgy a Munkács városi kérvényt, mint e kiált­ványt is Cserszky Antal munkácsi bizott­sági tag, községi képviselő s a munkácsi 100,000 frtos ajánlat indítványozója szer­kesztette, s talán ezért lép mindkettőben elő­térbe a „magyar állameszmének“ hangoz­tatása. Helyén is van. Ki Bachot, Schmerlin­­get, Sennyeit, Majláthot, s e szép magyar haza felett átviharzott mindenik absolutis­­tikus kormányt hiven át szolgálta: ideje már, hogy a magyar állameszméért is lel­kesüljön. Jobb későn, mint soha! De megengedjenek Ausländer Áron, Cserszky Antal és társai, hanem a bizott­ság tagjai ilyen múltat a jövőre kezesség­­képen bizony el nem fogadhatnak, s a mé­zes-mázas szavakra fel nem ülnek. Bereg­szászban és Bereg megyében nincs szükség a magyar állam eszméjét kortes czélokra hangoztatni. E megye bizottsága s Bereg­szász városa századokon át megmutatta, hogy a magyar állam e­szméjét nemcsak szá­ján, de szivén is tudja hordani, s hogy e megye lakossága a magyar állam eszméjéért lelkesülni tud, azt a múltban tettekkel is számtalanszor bebizonyította. Avagy talán Cserszky úr az 1872. évi fent jelzett, de akkor megbukott indítványát kívánja Munkácson több sikerrel megújít­­hatni, s ezért szükséges a székhelynek Mun­kácsra áttétele?

Next