Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-16 / 20. szám
20. szám. Beregszász, 1880. május 16. Vl-ik évfolyam. HEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Szerkesztése: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők . Beregszászban, Árok-utcza 43. sz. Kiadóhivatal: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. A kéziratok nem adatnak vissza. ■ A TÁRSADALMI és MEGYEI ÉNDEKT HETILAP. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre..............................................4 írt. Félévre ...................................................2 írt. negyed évre...................... 1 írt. Egyes szám 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. HIRDETÉSI DIJAK: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 írt stb. aránylag. Nagyobb terjedelmű hirdetésnél 1Oo/1 levonatik. Bélyegdíj: minden egyszeri hirdetésnél 30 kv. Hirdetések s a nyilt térbe szánt közlemények készpénzfizetés mellett fogadtatnak el. Viszhang’ a munkácsi megyei bizottsági tagok kiáltványára. Mottó : Timeo Danaos, et dona ferentes. A napokban a megyei bizottsági tagok meglepetésben részesültek. Ausländer Aron és társai Munkácsról szétküldték nyilt kiáltványukat a megyei székhelynek Beregszásiból Munkácsra áttétele mellett, s Munkács városa ezen tárgyban beadott kérvényének pártolása iránt. Nem lehet czélunk ezen kiáltványt ismertetni, úgy is közkézen forog az most megyeszerte. De nem hagyhatjuk szó nélkül a kiáltványban foglalt valótlan állításokat, s jezsuitai érveléseket, melyek egyenesen a jóhiszemű bizottsági tagok félrevezetését czélozzák s melyek egyesek felültetésére alkalmasak is lehetnek, de a szőnyegen levő komoly kérdéshez, s a kiáltványt aláiró néhány előnyösen ismert egyén nevéhez méltatlanok, s mint koros eszközök szégyenletesek is. Ilyen kimagasló valótlan állítás a kiáltványban az, hogy Bereg megye közönsége legközelebb tartott közgyűlésében a megyeházat a vármegye közerejével, és terhére felveendő kamatos kölcsönnel rendelte újból felépíteni. Ilyet a megyei bizottság nem határozott, s ha Munkácson a magyar írást is visszafele nem olvassák, s a logika örök törvényei Munkácson is tiszteletben tartatnak , a jegyzőkönyvbe vezetett bizottsági határozatból ilyet kiolvasni nem is lehet. Az 1880. év április 3-iki megyei bizottsági közgyűlés a megyeháznak Beregszászban leendő felépítését a nemesi pénztárból 40,000 frt tőkének, a megye jelenleg meglevő építési anyagjainak, a megyei közmunkaerő felesleges és ide fordítható részének, s a nagy méltóságú m. kir. minisztériumtól kérendő államsegélynek igénybevételével rendelte el, s kívánta foganatosítani. És minthogy a 40,000 frt nemesi pénztárbeli tőkerészlet oly rövid alatt — mint az építéshez a pénz szükséges — a mai ínséges viszonyok között be nem hajtható: e 40.000 írtnak rövid időre — a nemesi pénztári követelések behajtásáig — kamat nélküli kölcsön adása iránt a nagymélt. belügyminiszter urat kérte föl. Tehát a megye terhére felveendő kamatos kölcsönről, vagy megyei közerővel (értsd közpótadó) leendő építkezésről a megyei bizottsági határozatban szó sincs. Igaz ugyan, hogy a megyei gyűlést megelőzőleg tartott népes értekezleten a székhely kérdésben mephistói szerepet játszó, s a munkácsi képviselőtestületben a székhelytétele iránti kérvényt indítványozó Cserszky Antal bizottsági tag, a nagyszabású és stélszerű építkezésen kívül a megyei pótadó igénybevételét is nagyképpel és hangos frázisokban javasló, de egy hang sem emelkedett indítványa pártolására, s így a megye önmegadóztatásának kérdése az ápril 3-iki közgyűlésen szóba sem jött És ime az idők hogy változnak! — Cserszky Antal, ki az értekezleten az épitési pótadót javaslá, a munkácsiak kiáltványában ma már mint népvédő szerepel, ki a megyei lakosságot az építkezés terhétől, a felveendő kölcsön kamataitól stb. megmenteni akarja. Szép ! Csak legyen ember, ki az ily következetes beszédet is készpénzül veszi! Hogy a kiáltványnak Munkács mellett felhozott érvei: a topographikus és ethnographikus központ, az, Ung és Ugocsa felé kancsalitás, költségkímélés stb. mily hamisak és látszólagosak azt e megye lakossága előtt, mely nagyon jól tudja, hogy Munkács a magyarság határvárosa, Munkácson felül sem községi, sem megyei élet nincs, mert az egész gyér népességü Verhovina a Schönborn uradalom jobbágya, hol egyetlen önálló nagyobb birtokos nem lakik, s az intelligenczia legnagyobb részét az uradalom bevándorlóit, s magyar honossággal sem biró német, cseh és morva tisztjei képezik, s hogy a székhelynek Munkácsra tétele csakis ez uradalomnak, és kevés egyesek haszonlesésének érdeke, azt e megyében mindenki tudja, ezt bővebben fejtegetni és bizonyítgatni is felesleges. De hogy Ausländer Áron, Cserszky Antal és társai (tisztelet az aláírók közt levő kevés kivételnek) magukat, mint a magyar nemzetiség, magyar állameszme, és a szerintők már-már kialvó félben levő megyei élet zászlóvivőiül, s Munkácsot, mint a magyar nemzetiség, magyar állameszme és megyei élet védbástyájául tüntessék föl: ehez már mégis túlzott önhittség, elég képmutatás és nagy feledékenység kellett. Olvassa el a kiáltvány alatt levő névsort akárki: ha e névsor kíván kezesség lenni a kiáltványban hangoztatott magyar nemzetiségi törekvés, magyar állameszme, megyei önkormányzat stb. mellett, akkor mi Munkácsot ez indokból megyei székhelyül soha nem választhatjuk! Hiszen az aláírók egy része magyarul írni, olvasni, sőt beszélni sem tud; ki a magyar nemzetiség ügyét ma a leghangosabb torokkal kiabálja: Cserszky Antal maga volt az, ki 1872. évben a ruthén nyelvnek megyei jegyzőkönyvi nyelvül emelését a megyei bizottsági gyűlésen inditványozá; s midőn indítványa épen a ruthén ajkú bizottsági tagok hazadságán is hajótörést szenvedett (mert az egész gyűlésen vele egy értelemben csak egy hang nyilatkozott), az ügyet a belügyminisztériumhoz is fellebbezte. Ezt a megyei bizottság talán még nem felejtette el ? De ott van a gr. Schönborn uradalma is, melynek néhány tisztje e kiáltvány alatt is szerepel; ez uradalom Bereg megyében, főként központján Munkácson, a germacisátló főfészke; máig még annyira sem haladt a magyarosodás terén, hogy gazdasági ügyvezetése, vagy legalább a tisztek társalgási nyelve a magyar volna! Német, cseh, és morva bevándoroltak tanyája; magyar nemzetiségűt az uradalmi tisztikarban minél kevesebbet lehet találni. És ezen emberek tolják fel ma magukat a magyarnemzetiség zászlóvivőiként Bereg megyében?! Higgyen nektek akárki, ha tud! Miért nem sepernek a munkácsiak saját házuk előtt, mikor van ottan úgy is elég szemét! A magyar állameszme is nagyon sok alkalommal volt már egyesek kezében hol köpenyeg, hol eszköz magánérdekek kivívására, de ily képmutatóul talán sohasem lett felhasználva még, mint e kiáltványban. A madarat tolláról ismerjük meg, úgy a Munkács városi kérvényt, mint e kiáltványt is Cserszky Antal munkácsi bizottsági tag, községi képviselő s a munkácsi 100,000 frtos ajánlat indítványozója szerkesztette, s talán ezért lép mindkettőben előtérbe a „magyar állameszmének“ hangoztatása. Helyén is van. Ki Bachot, Schmerlinget, Sennyeit, Majláthot, s e szép magyar haza felett átviharzott mindenik absolutistikus kormányt hiven át szolgálta: ideje már, hogy a magyar állameszméért is lelkesüljön. Jobb későn, mint soha! De megengedjenek Ausländer Áron, Cserszky Antal és társai, hanem a bizottság tagjai ilyen múltat a jövőre kezességképen bizony el nem fogadhatnak, s a mézes-mázas szavakra fel nem ülnek. Beregszászban és Bereg megyében nincs szükség a magyar állam eszméjét kortes czélokra hangoztatni. E megye bizottsága s Beregszász városa századokon át megmutatta, hogy a magyar állam eszméjét nemcsak száján, de szivén is tudja hordani, s hogy e megye lakossága a magyar állam eszméjéért lelkesülni tud, azt a múltban tettekkel is számtalanszor bebizonyította. Avagy talán Cserszky úr az 1872. évi fent jelzett, de akkor megbukott indítványát kívánja Munkácson több sikerrel megújíthatni, s ezért szükséges a székhelynek Munkácsra áttétele?