Bereg, 1883. (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-11-04 / 46. szám

Gyümölcs mindenütt szépen termett. Egykor virágzó gyümölcsészetünk teljes hanyatlásából egy szebb jövőre készül ébredni. Indító okot erre a Munkács-szígi vasút kiépítése által kilátásba helyezett kivitel szolgáltatott, s már e folyó év tavaszán jelentékeny területek ültettettek be válogatott gyümölcsfajokkal. Az e részben megindult üdvös mozgalom hozta létre a nagyban termesztendő piaczi gyümölcsfajok kiválasztása czéljából a folyó hó 12-én megnyitandó gyümölcskiállítást, mely igen érde­kesnek és tanúságosnak ígérkezik. Lótenyésztésünknél határozott javulás észlelhető, mely különösen az állami mének nagyobb mérvű kihasz­nálásában nyilvánul. A múlt éven három állomáson 7 darab mén volt felállítva, az idén 4 állomáson azok száma 10-re emelkedett. Ezenkívül Nagy-Dobrony és Gulács községek részére kedvezményezett árakon és há­rom évi törlesztésre az államtól igen jó községi mének eszközöltettek ki. Felette sajnálatos, hogy az ily mének beszerzésének rendkívüli előnyeit a községek nem mél­tányolják eléggé, s a kieszközölhető ménnek nagy utána járással lehet előlegesen községet találni, mely azt elfo­gadni és az előírt feltételeket aláírni hajlandó. A tisztelt megyei bizottság által egy új gazdasági egylet létesítése czéljából elnökletem alatt kiküldött szervező bizottság letárgyalta az alapszabály tervezetet, mely a „Bereg“ czímű hetilapban közzététettén, a gazda közönséghez intézett felhívás kíséretében az aláírási ívek még július havában szétküldettek.­­ Az eddig visszaérkezett ívek szerint aláiratkozott 17 alapító, 20 rendes, és 12 évdíjas tag Hogy a tagok ez ideig a kí­vánatos számban nem jelentkeztek, annak oka az általá­nos szegénységen kívül leginkább abban keresendő, hogy az ügyet a volt gazdasági egylet sikertelen működése nagyon elnépszerűtlenítette. Mindazonáltal a vezérférfiak ügybuzgalma és kitartása az egylet megalakulását és sikeres működését biztosíthatja, mely aztán ha a vezetés jó kezekben lesz, közhasznú működésével minden bizony­nyal tért fog hódítani és a gazdasági érdekek előmoz­dításának leghathatósabb tényezőjévé válik. Meg kell végül e helyen emlékeznem a kárpát­egylet által Munkácson rendezett kiállításról, melyen a háziipar külömböző ágaiban észlelt határozott haladáson kivül különösen kiemelendők a tapló készítmények, me­lyek művészeti kivitelük és eredetiségüknél fogva Mun­kács vidékén egy jövedelmező háziiparrá fejlődni vannak hivatva. A gazda közönség részéről pedig kiváló figyel­met érdemel a frigyesfalvi vasgyárnak azon újabban követett és a kiállításon feltüntetett iránya, mely sze­rint kisebb vasöntvényeken kívül kitűnő minőségű vas­szerszámok és géprészek előállításával foglalkozik, újab­ban berendezett gépjavító műhelyében pedig mindennemű gépek helyreállítása eszközölhető, mely előforduló javí­tásoknál tetemes szállítási költségek megtakarítását te­szi lehetővé. Beregszász, 1883. október 5-én. Joloszty Gyula, alispán, melyek magukban véve üdvösek és életre valók valának, de a melyekkel az adott helyzetben a kívánt eredményt elérni még sem lehetett. Mi következik ebből? — Az, hogy a vidéki szín­­ügy hanyatlásának fő oka nem a szervezet hiányaiban, hanem abban keresendő, hogy a vidéki színészet kiható szellemi működésében egy idő óta oly ferde irányt vett, melynek következtében a vidéki közönségnek éppen azon intelligens része, mely a múltban mondhatni szellemi szükségből látogatta a színházat s képezte az állandó műpártoló közönséget, s kezd a színházakból elmara­dozni. E műpártoló közönséget a vidéki szinügynek visz­­szahódítani; ez a legelső és legfontosabb feladat, melyet a nemes ügybarátok és szakférfiaknak maguk elé czélul kellene kitűzniük. Ha ezen irányban czéljukat elérték, a vidéki színészet szervezése mindjárt könnyebben megy, vidéki színészeink anyagi helyzetén tetemes javulás fog beállani s egyszersmint a vidéki színigazgatók jövője is biztosabb alapra leend fektetve. A vidéki színügy jövőjének előkészítésénél két fő tényező volt eddig, melyek különös figyelem tárgyai valának, melyeknek érdekei különösen mérlegeltettek. E tényezők a színigazgatók és színészek. A harmadik tényező — a vidéki műpártoló közön­ség — csak látatlanul szerepelt, mint a régi pogány tragédiákban a fátum, noha az ő kezében volt a döntő erő. E harmadik tényezőnek számításba vétele s kellő méltatása nélkül, szerény nézetem szerint a vidéki szín­ügy rendezése körüli minden intézkedés jövőre is ha­­ornra fog dőlni. Távol legyen tőlem, hogy tényleges befolyást kí­vánnék, mert ez gyakorlatilag kivihetetlen volna, de még felesleges is. Elégnek tartanám én azt, ha a ho­zandó határozatoknál a közönség érdekei kellő figyelembe vételnek. Különösen pedig a színigazgatók részére kiadandó kormányengedélyek (konc­essziók) megszorítása által lát­nám leginkább megóvhatóknak a vidéki közönség méltá­nyos érdekeit. Ezen után egyszersmind lehetőnek vélek egy hatalmas lépést tehetni, a vidéki színészet szellemi mű­ködésének elhagyott helyes iránya felé. Nincs szándékomban a színészet belszervezetét illető szakszerű értekezésbe bocsájtkozni. E­zért hagyom az avatottabb szinigazgató és színész uraknak. Elégnek tar­tom itten a vidéki szinpártoló közönség részéről — mely­nek egyik szerény tagja vagyok — hangot adni azon elégületlenségnek, mely újabb időben a vidéki színészet kiható szellemi működésének ferde irányba terelése kö­vetkeztében általánossá kezd válni; ujjal mutatni az elégületlenség forrásaira s a bajok orvosolhatása iránti nézeteimet előadva, a közelebb összehívandó színészegye­­sület közgyűlésének figyelmét mindezekre felhívni. K. S. A vidéki színészet rendezésének kér­déséhez.41) Sokan szólottak már e tárgyhoz avatottak és ava­tatlanok, kik mindnyájan beismerték, hogy a magyar színészet ügye a vidéken rendezetlen állapotban van, melynek hátrányát egyiránt érzi a az e téreni gyökeres javítást egyiránt várja úgy a színész, mint maga a mű­­pártoló közönség. A legelső színi kongresszus óta mennyi sok szép hangzatos frázis terhelte a levegőt , árasztotta el a színi szaklapokat! Mennyi zaj, mennyi lárma, mennyi hazafias indítvány! Egész kis országgyűlés! mely azonban abban különbözött a nagytól, hogy itt majd minden ember el­lenzéki.. Folyt a szó és tollharcz, a a jámbor közönség csak várta, hogy a nagy trombita-hangoktól mikor fog­nak ledőlni Jerikó falai? A kísérletek véget nem értek. Len „kebelzet“ „egyesület“ „komitó“ most szűkebb majd tágabb, állít­tattak fel szinikerületek, majd ismét kimondatott, hogy „szabad a vásár“. Mindezek után az eredmény­­ semmi. Az a szerencsétlen vidéki múzsa körülbelül úgy járt, mint az egyszeri maródi baka, ki az avangárdától elmaradván, midőn egyenkint vonultak át a városon a különböző hadtestek, mindenik ezredorvos produkálta rajta kedvencz orvoslási rendszerét, egyik megkoplaltatta, másik jól tartotta; a meleg borogatás után másnap jött a hidegvíz kúra, érvágás, köpölyözés, melegvíz kúra, hánytató, magnetizálás stb. míg végre a beteg megszök­vén a kórházból, szépen kiült a napra és meggyógyult. Ezt az éltető napsugárt kell — szerény nézetem szerint — a vidéki színészet részére megszerezni, hogy erőt és természetes szabad fejlődést nyerhessen. Hogy útiként értem ezt? — alább elmondom. Mindenki kénytelen beismerni, hogy a vidéki ma­gyar színészet országos rendezése élén álló férfiak, s azok, kik a vidéki színügy rendezése érdekében legha­tályosabban szoktak felszólalni, mindnyájan kitűnő szak­­férfiak, kiktől a szakértelemmel pártosult ügybuzgóságot nem lehet megtagadni. Azt is be kell ismernie minden elfogulatlan bírálónak, hogy mindazon szervezeti intéz­kedések és rendszabályok között, melyek 10—12 év óta foganatba vétettek csak azért, hogy eltörölve, újakkal helyettesittessenek, nem egy-kettő találkozott olyan. *) Lapunk zömünk a tár.­óinak e közérdekű közleménye a 4 Szinészeti Közlöny* czimü derék szaklap által is közöltetett. Szerk. (Folyt. köv.) Az 1885. évi budapesti országos kiállítás debreczeni kerületi bizottságától. 27./1883. szám. Felhívás az 1885. évben Budapesten tartandó országos álta­lános kiállítás érdekében. Az 1885. évi budapesti országos általános kiállítás debreczeni kerületi bizottsága i. é. szeptember hó 8-án alakuló gyűlését megtartván, működését szeptember 20-án megkezdette. Hivatásából kifolyó kötelességet teljesít ennélfogva az alálírt kerületi bizottság, midőn a tervezett országos kiállítás által elérni óhajtott fontos, életbevágó közgaz­dasági és kulturális czélok érdekében a nagy­közönség­nek, főleg pedig annak iparral és gazdálkodással fog­lalkozó osztályának figyelmét a maga részéről ez után és alkalomból is felhívni kívánja, hazánk területén ren­dezendő ezen első országos általános kiállítás ügyére, — kérvén mindazon egyének,­­ testületek, szak­körök és közegek támogatását, kik és a­melyek arra hivatva vannak, hogy e kiállítás eszméjét népszerűsíteni,­­ az az iránt való érdeklődést, valamint az abban való rész­vételt közvetett vagy közvetlen hozzájárásukkal felköl­­teni, ébrentartani, s egyátalában a kiállítás czélját és sikerét elérni s biztosítani segítsenek. Évek sora óta gyakori a panasz nálunk, hogy ipa­rosaink a hazai szükségleteknek megfelelelni, azokat kielégíteni nem képesek; hogy egyes termelési ágaza­tokban hátramaradottak vagyunk, s hogy a külföld ipa­rával szemben elmaradtunk a kortól — holott nálunknál kisebb államok, nem kedvezőbb viszonyok között, ipari és gazdasági tekintetben a közigényeknek megfelelőbb elő­haladást tanúsítanak. Hogy mennyiben jogosultak e panaszok, annak megítélhetésére tisztában kell lennünk a helyzettel, hogy megtudhassuk a haladás mérvét vagy a hátramaradás okát. A fokozatos haladás feltüntetésére, ipari, gazda­sági fejlődésünk és versenyképességünk kimutatására és az e nembeli hiányok és akadályok felismerésére szol­gálnak épen az időközönkint és vidékenkint rendezett kiállítások s többé-kevésbé nem feleltek meg a tulajdon­­képeni c­élnak, minthogy ezek nagyrészben csak egyes vidékek termelési képességének, ipari és gazdasági hala­dásának feltüntetésére szorítkoztak, vagyis nem nyúj­tottak általános, s a hazai ipar és gazdasági ágazatok különféle szakaiban kellően tájékoztató képet a fogyasztó közönségnek. E szembeötlő hiány és hézagosság kikerülését tűzte ki czélül a magyar kormány, midőn az 1885. évben Budapesten tartandó kiállításon alkalmat akar nyujtan­i Magyarország iparának, hogy készítményeit teljes átte­kinthetőséggel, alkalmas helyen és időben a fogyasztó közönség egész tömegének bemutathassa, s ezáltal ezt a maga számára meghódíthassa, a versenyző külföldi ter­mékeket pedig lehetőleg kiszorítsa. Kiváló gond lesz fordítva arra, hogy az iparos azon forrásokat, melyeket neki a feldolgozásra szükséges nyers­anyagok beszerzésekor a mezőgazdaság nyújthat, felismerhesse; viszont a gazda közelről megismervén a hazai ipar termékeit, szükségleteit a külföld mellőzésé­vel itt szerzi be. E kölcsönös közeledésnek nem marad el haszna, mert lehetővé fogja tenni, hogy a hazai ipar és termelésnek állandó piac­a saját hazájában biztosítva legyen. Szükséges azonban, hogy a kiállításban részt­­venni akarók, a gyakorlati működést tartsák szem előtt, s mellőzék a szokatlan és rendkívüli, a gyakorlati élet­ben czéltalan tárgyaknak kiállittatását. Hazafias kötelessége tehát a nagy közönségnek, különösen az ipar- és gazdasággal foglalkozó osztály minden egyes tagjának tőle telhető igyekezettel, a ki­tűzött czél minél sikeresebb elérhetése tekintetéből oda­hatni, hogy az 1885. évben Budapesten rendezendő országos kiállítás a közvárakozásnak megfelelő fényes eredményű és sikerű legyen. Az 1885 évi budapesti országos kiállítás debre­­czeni kerületi bizottsága mint fentebb már jelezni al­kalmunk volt, működését megkezdvén, irodáját a debre­­czeni kereskedelmi és iparkamara helyiségében nyitotta meg, a­hol a kiállításra vonatkozólag hozzá intézendő kérdésekre szíves készséggel szolgál felvilágosítással; a szükséges programotokat és bejelentési­ íveket kívánatra bárkinek megküldi. A kiállítási bizottságoknak magánfelek közti leve­lezése és viszont, teljesen portamentes, a­mi a kiállítási bizottságok és magánfelek közti ürülközést mindenesetre megkönnyíti; az egyes testületeknek és személyeknek a kiállítási bizottságokhoz intézett levelei azonban a küldő minőségének megjelölésével és e „hivatalos felszólítás folytán portamentes“ felírással látandó el. Tájékozásul tudatja egyúttal a kiállítás debreczeni kerületi bizottsága, hogy működésének hatásköre kiter­jed a debreczeni kereskedelmi és iparkamara kerületére, Bihar megye és Nagy-Várad város kivételével — tehát Hajdú, Szabolcs, Szatmár, Szilágy, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékre, s a közbeeső sz. kir. városokra, mely törvényhatóságok területén helyi kiállítási bizottságok alakíttattak a nevezett kereskedelmi és iparkamara min­den alkerületében, Hajdumegye kivételével, melynek ki­állítási ügyeit Dubreczen sz. kir. város kiállítási ügyeivel együtt a kerületi bizottság közvetlenül fogja vezetni. Ezen alkerületek a következők: I. Nyíregyházai alkerület Székhelye: Nyíregyháza. Elnöke Szabolcs megye főispánja, helyettes elnöke Nyí­regyháza város polgármestere. Az alkerülethez tartozik Nyíregyháza város és egész Szabolcs megye. II. Nagy károlyi alkerület. Székhelye: Nagy-Károly. Elnöke Szatmár megye főispánja, helyettes elnöke Nagy- Károly város polgármestere. Az alkerülethez tartozik Nagy-Károly város, s Szatmármegyének nagykárolyi és mátészalkai járása. III. Szatmár­németii alkerület. Székhelye: Szatmár város. Elnöke Szatmár város polgármestere, helyettes elnöke Szatmár város közgazdasági eladója. Az alkerü­­lethez tartoznak Szatmár sz. kir. város, továbbá Szat­­már megyének csengeri, fehérgyarmati, szatmári és erdődi járásai. IV. Nagybányai alkerület. Székhelye: Nagybánya város. Elnöke Nagybánya város polgármestere, helyettes elnöke Felsőbánya város polgármestere. Az alkerülethez tartoznak Nagybánya és Felsőbánya városok s Szatmár­megyének szinyér-váraljai, nagybányai s nagysomkuti járásai. V. Szilágy-som­lyói alkerület. Székhelye: Szilágy- Somlyó város. Elnöke Szilágymegye alispánja, helyettes elnöke Sz.-Somlyó város polgármestere. Az alkerülethez tartoznak Szilágy-Somlyó város, továbbá Szilágymegyé­nek krasznai, szilágysomlyói és tasnádi járásai. VI. Zilahi alkerület. Székhelye: Zilah város. El­nöke Szilágy megye főispánja, helyettes elnöke Zilah város polgármestere. Az alkerülethez tartoznak Zilah város s Szilágymegyének zilahi, szilágy-csehi és zsibói járásai. VII. Nagyszőllősi alkerület. Székhelye: Nagy- Szőllős, Elnöke Ugocsamegye főispánja, helyettes elnöke Ugocsamegye alispánja. Az alkerülethez tartoznak Nagy- Szőllős és egész Ugocsamegye. VIII. Beregszászi alkerület. Székhelye: Beregszász, Elnöke Beregi­egye főispánja, helyettes elnöke Bereg­­ megye alispánja. Az alkerülethez tartoznak Beregszász város, továbbá Beregmegyének tiszaháti és kaszonyi járásai. IX Munkácsi alkerület. Székhelye Munkács város Elnöke a gr. Schönborn munkácsi és szentmiklósi ura­dalmak főigazgatója, helyettes elnöke Munkács város polgármestere. Az alkerülethez tartoznak Munkács város a Bereg megyének felvidéki, munkácsi és vereczkei járásai. X. M.-Szigeti alkerület. Székhelye: M.-Sziget vá­ros. Elnöke Máram­aros megye főispánja, helyettes elnöke s megyei alispán, alelnöke Sziget város polgármestere. Az alkerülethez tartoznak Sziget város és az egész Má­­ramaros megye. Ezen helyi bizottságok a kiállításban résztvenni akaró közönségnek a szükséges fel­világosí­tást és útba­­igazitást közvetlenül és készséggel adják meg, s a bejelentési íveket kívánatra bárkinek ingyen minden díj nélkül szolgáltatják ki.

Next