Bereg, 1883. (10. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-04 / 46. szám
Gyümölcs mindenütt szépen termett. Egykor virágzó gyümölcsészetünk teljes hanyatlásából egy szebb jövőre készül ébredni. Indító okot erre a Munkács-szígi vasút kiépítése által kilátásba helyezett kivitel szolgáltatott, s már e folyó év tavaszán jelentékeny területek ültettettek be válogatott gyümölcsfajokkal. Az e részben megindult üdvös mozgalom hozta létre a nagyban termesztendő piaczi gyümölcsfajok kiválasztása czéljából a folyó hó 12-én megnyitandó gyümölcskiállítást, mely igen érdekesnek és tanúságosnak ígérkezik. Lótenyésztésünknél határozott javulás észlelhető, mely különösen az állami mének nagyobb mérvű kihasználásában nyilvánul. A múlt éven három állomáson 7 darab mén volt felállítva, az idén 4 állomáson azok száma 10-re emelkedett. Ezenkívül Nagy-Dobrony és Gulács községek részére kedvezményezett árakon és három évi törlesztésre az államtól igen jó községi mének eszközöltettek ki. Felette sajnálatos, hogy az ily mének beszerzésének rendkívüli előnyeit a községek nem méltányolják eléggé, s a kieszközölhető ménnek nagy utána járással lehet előlegesen községet találni, mely azt elfogadni és az előírt feltételeket aláírni hajlandó. A tisztelt megyei bizottság által egy új gazdasági egylet létesítése czéljából elnökletem alatt kiküldött szervező bizottság letárgyalta az alapszabály tervezetet, mely a „Bereg“ czímű hetilapban közzététettén, a gazda közönséghez intézett felhívás kíséretében az aláírási ívek még július havában szétküldettek. Az eddig visszaérkezett ívek szerint aláiratkozott 17 alapító, 20 rendes, és 12 évdíjas tag Hogy a tagok ez ideig a kívánatos számban nem jelentkeztek, annak oka az általános szegénységen kívül leginkább abban keresendő, hogy az ügyet a volt gazdasági egylet sikertelen működése nagyon elnépszerűtlenítette. Mindazonáltal a vezérférfiak ügybuzgalma és kitartása az egylet megalakulását és sikeres működését biztosíthatja, mely aztán ha a vezetés jó kezekben lesz, közhasznú működésével minden bizonynyal tért fog hódítani és a gazdasági érdekek előmozdításának leghathatósabb tényezőjévé válik. Meg kell végül e helyen emlékeznem a kárpátegylet által Munkácson rendezett kiállításról, melyen a háziipar külömböző ágaiban észlelt határozott haladáson kivül különösen kiemelendők a tapló készítmények, melyek művészeti kivitelük és eredetiségüknél fogva Munkács vidékén egy jövedelmező háziiparrá fejlődni vannak hivatva. A gazda közönség részéről pedig kiváló figyelmet érdemel a frigyesfalvi vasgyárnak azon újabban követett és a kiállításon feltüntetett iránya, mely szerint kisebb vasöntvényeken kívül kitűnő minőségű vasszerszámok és géprészek előállításával foglalkozik, újabban berendezett gépjavító műhelyében pedig mindennemű gépek helyreállítása eszközölhető, mely előforduló javításoknál tetemes szállítási költségek megtakarítását teszi lehetővé. Beregszász, 1883. október 5-én. Joloszty Gyula, alispán, melyek magukban véve üdvösek és életre valók valának, de a melyekkel az adott helyzetben a kívánt eredményt elérni még sem lehetett. Mi következik ebből? — Az, hogy a vidéki színügy hanyatlásának fő oka nem a szervezet hiányaiban, hanem abban keresendő, hogy a vidéki színészet kiható szellemi működésében egy idő óta oly ferde irányt vett, melynek következtében a vidéki közönségnek éppen azon intelligens része, mely a múltban mondhatni szellemi szükségből látogatta a színházat s képezte az állandó műpártoló közönséget, s kezd a színházakból elmaradozni. E műpártoló közönséget a vidéki szinügynek viszszahódítani; ez a legelső és legfontosabb feladat, melyet a nemes ügybarátok és szakférfiaknak maguk elé czélul kellene kitűzniük. Ha ezen irányban czéljukat elérték, a vidéki színészet szervezése mindjárt könnyebben megy, vidéki színészeink anyagi helyzetén tetemes javulás fog beállani s egyszersmint a vidéki színigazgatók jövője is biztosabb alapra leend fektetve. A vidéki színügy jövőjének előkészítésénél két fő tényező volt eddig, melyek különös figyelem tárgyai valának, melyeknek érdekei különösen mérlegeltettek. E tényezők a színigazgatók és színészek. A harmadik tényező — a vidéki műpártoló közönség — csak látatlanul szerepelt, mint a régi pogány tragédiákban a fátum, noha az ő kezében volt a döntő erő. E harmadik tényezőnek számításba vétele s kellő méltatása nélkül, szerény nézetem szerint a vidéki színügy rendezése körüli minden intézkedés jövőre is haornra fog dőlni. Távol legyen tőlem, hogy tényleges befolyást kívánnék, mert ez gyakorlatilag kivihetetlen volna, de még felesleges is. Elégnek tartanám én azt, ha a hozandó határozatoknál a közönség érdekei kellő figyelembe vételnek. Különösen pedig a színigazgatók részére kiadandó kormányengedélyek (koncessziók) megszorítása által látnám leginkább megóvhatóknak a vidéki közönség méltányos érdekeit. Ezen után egyszersmind lehetőnek vélek egy hatalmas lépést tehetni, a vidéki színészet szellemi működésének elhagyott helyes iránya felé. Nincs szándékomban a színészet belszervezetét illető szakszerű értekezésbe bocsájtkozni. Ezért hagyom az avatottabb szinigazgató és színész uraknak. Elégnek tartom itten a vidéki szinpártoló közönség részéről — melynek egyik szerény tagja vagyok — hangot adni azon elégületlenségnek, mely újabb időben a vidéki színészet kiható szellemi működésének ferde irányba terelése következtében általánossá kezd válni; ujjal mutatni az elégületlenség forrásaira s a bajok orvosolhatása iránti nézeteimet előadva, a közelebb összehívandó színészegyesület közgyűlésének figyelmét mindezekre felhívni. K. S. A vidéki színészet rendezésének kérdéséhez.41) Sokan szólottak már e tárgyhoz avatottak és avatatlanok, kik mindnyájan beismerték, hogy a magyar színészet ügye a vidéken rendezetlen állapotban van, melynek hátrányát egyiránt érzi a az e téreni gyökeres javítást egyiránt várja úgy a színész, mint maga a műpártoló közönség. A legelső színi kongresszus óta mennyi sok szép hangzatos frázis terhelte a levegőt , árasztotta el a színi szaklapokat! Mennyi zaj, mennyi lárma, mennyi hazafias indítvány! Egész kis országgyűlés! mely azonban abban különbözött a nagytól, hogy itt majd minden ember ellenzéki.. Folyt a szó és tollharcz, a a jámbor közönség csak várta, hogy a nagy trombita-hangoktól mikor fognak ledőlni Jerikó falai? A kísérletek véget nem értek. Len „kebelzet“ „egyesület“ „komitó“ most szűkebb majd tágabb, állíttattak fel szinikerületek, majd ismét kimondatott, hogy „szabad a vásár“. Mindezek után az eredmény semmi. Az a szerencsétlen vidéki múzsa körülbelül úgy járt, mint az egyszeri maródi baka, ki az avangárdától elmaradván, midőn egyenkint vonultak át a városon a különböző hadtestek, mindenik ezredorvos produkálta rajta kedvencz orvoslási rendszerét, egyik megkoplaltatta, másik jól tartotta; a meleg borogatás után másnap jött a hidegvíz kúra, érvágás, köpölyözés, melegvíz kúra, hánytató, magnetizálás stb. míg végre a beteg megszökvén a kórházból, szépen kiült a napra és meggyógyult. Ezt az éltető napsugárt kell — szerény nézetem szerint — a vidéki színészet részére megszerezni, hogy erőt és természetes szabad fejlődést nyerhessen. Hogy útiként értem ezt? — alább elmondom. Mindenki kénytelen beismerni, hogy a vidéki magyar színészet országos rendezése élén álló férfiak, s azok, kik a vidéki színügy rendezése érdekében leghatályosabban szoktak felszólalni, mindnyájan kitűnő szakférfiak, kiktől a szakértelemmel pártosult ügybuzgóságot nem lehet megtagadni. Azt is be kell ismernie minden elfogulatlan bírálónak, hogy mindazon szervezeti intézkedések és rendszabályok között, melyek 10—12 év óta foganatba vétettek csak azért, hogy eltörölve, újakkal helyettesittessenek, nem egy-kettő találkozott olyan. *) Lapunk zömünk a tár.óinak e közérdekű közleménye a 4 Szinészeti Közlöny* czimü derék szaklap által is közöltetett. Szerk. (Folyt. köv.) Az 1885. évi budapesti országos kiállítás debreczeni kerületi bizottságától. 27./1883. szám. Felhívás az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállítás érdekében. Az 1885. évi budapesti országos általános kiállítás debreczeni kerületi bizottsága i. é. szeptember hó 8-án alakuló gyűlését megtartván, működését szeptember 20-án megkezdette. Hivatásából kifolyó kötelességet teljesít ennélfogva az alálírt kerületi bizottság, midőn a tervezett országos kiállítás által elérni óhajtott fontos, életbevágó közgazdasági és kulturális czélok érdekében a nagyközönségnek, főleg pedig annak iparral és gazdálkodással foglalkozó osztályának figyelmét a maga részéről ez után és alkalomból is felhívni kívánja, hazánk területén rendezendő ezen első országos általános kiállítás ügyére, — kérvén mindazon egyének, testületek, szakkörök és közegek támogatását, kik és amelyek arra hivatva vannak, hogy e kiállítás eszméjét népszerűsíteni, az az iránt való érdeklődést, valamint az abban való részvételt közvetett vagy közvetlen hozzájárásukkal felkölteni, ébrentartani, s egyátalában a kiállítás czélját és sikerét elérni s biztosítani segítsenek. Évek sora óta gyakori a panasz nálunk, hogy iparosaink a hazai szükségleteknek megfelelelni, azokat kielégíteni nem képesek; hogy egyes termelési ágazatokban hátramaradottak vagyunk, s hogy a külföld iparával szemben elmaradtunk a kortól — holott nálunknál kisebb államok, nem kedvezőbb viszonyok között, ipari és gazdasági tekintetben a közigényeknek megfelelőbb előhaladást tanúsítanak. Hogy mennyiben jogosultak e panaszok, annak megítélhetésére tisztában kell lennünk a helyzettel, hogy megtudhassuk a haladás mérvét vagy a hátramaradás okát. A fokozatos haladás feltüntetésére, ipari, gazdasági fejlődésünk és versenyképességünk kimutatására és az e nembeli hiányok és akadályok felismerésére szolgálnak épen az időközönkint és vidékenkint rendezett kiállítások s többé-kevésbé nem feleltek meg a tulajdonképeni célnak, minthogy ezek nagyrészben csak egyes vidékek termelési képességének, ipari és gazdasági haladásának feltüntetésére szorítkoztak, vagyis nem nyújtottak általános, s a hazai ipar és gazdasági ágazatok különféle szakaiban kellően tájékoztató képet a fogyasztó közönségnek. E szembeötlő hiány és hézagosság kikerülését tűzte ki czélül a magyar kormány, midőn az 1885. évben Budapesten tartandó kiállításon alkalmat akar nyujtani Magyarország iparának, hogy készítményeit teljes áttekinthetőséggel, alkalmas helyen és időben a fogyasztó közönség egész tömegének bemutathassa, s ezáltal ezt a maga számára meghódíthassa, a versenyző külföldi termékeket pedig lehetőleg kiszorítsa. Kiváló gond lesz fordítva arra, hogy az iparos azon forrásokat, melyeket neki a feldolgozásra szükséges nyersanyagok beszerzésekor a mezőgazdaság nyújthat, felismerhesse; viszont a gazda közelről megismervén a hazai ipar termékeit, szükségleteit a külföld mellőzésével itt szerzi be. E kölcsönös közeledésnek nem marad el haszna, mert lehetővé fogja tenni, hogy a hazai ipar és termelésnek állandó piaca saját hazájában biztosítva legyen. Szükséges azonban, hogy a kiállításban résztvenni akarók, a gyakorlati működést tartsák szem előtt, s mellőzék a szokatlan és rendkívüli, a gyakorlati életben czéltalan tárgyaknak kiállittatását. Hazafias kötelessége tehát a nagy közönségnek, különösen az ipar- és gazdasággal foglalkozó osztály minden egyes tagjának tőle telhető igyekezettel, a kitűzött czél minél sikeresebb elérhetése tekintetéből odahatni, hogy az 1885. évben Budapesten rendezendő országos kiállítás a közvárakozásnak megfelelő fényes eredményű és sikerű legyen. Az 1885 évi budapesti országos kiállítás debreczeni kerületi bizottsága mint fentebb már jelezni alkalmunk volt, működését megkezdvén, irodáját a debreczeni kereskedelmi és iparkamara helyiségében nyitotta meg, ahol a kiállításra vonatkozólag hozzá intézendő kérdésekre szíves készséggel szolgál felvilágosítással; a szükséges programotokat és bejelentési íveket kívánatra bárkinek megküldi. A kiállítási bizottságoknak magánfelek közti levelezése és viszont, teljesen portamentes, ami a kiállítási bizottságok és magánfelek közti ürülközést mindenesetre megkönnyíti; az egyes testületeknek és személyeknek a kiállítási bizottságokhoz intézett levelei azonban a küldő minőségének megjelölésével és e „hivatalos felszólítás folytán portamentes“ felírással látandó el. Tájékozásul tudatja egyúttal a kiállítás debreczeni kerületi bizottsága, hogy működésének hatásköre kiterjed a debreczeni kereskedelmi és iparkamara kerületére, Bihar megye és Nagy-Várad város kivételével — tehát Hajdú, Szabolcs, Szatmár, Szilágy, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékre, s a közbeeső sz. kir. városokra, mely törvényhatóságok területén helyi kiállítási bizottságok alakíttattak a nevezett kereskedelmi és iparkamara minden alkerületében, Hajdumegye kivételével, melynek kiállítási ügyeit Dubreczen sz. kir. város kiállítási ügyeivel együtt a kerületi bizottság közvetlenül fogja vezetni. Ezen alkerületek a következők: I. Nyíregyházai alkerület Székhelye: Nyíregyháza. Elnöke Szabolcs megye főispánja, helyettes elnöke Nyíregyháza város polgármestere. Az alkerülethez tartozik Nyíregyháza város és egész Szabolcs megye. II. Nagy károlyi alkerület. Székhelye: Nagy-Károly. Elnöke Szatmár megye főispánja, helyettes elnöke Nagy- Károly város polgármestere. Az alkerülethez tartozik Nagy-Károly város, s Szatmármegyének nagykárolyi és mátészalkai járása. III. Szatmárnémetii alkerület. Székhelye: Szatmár város. Elnöke Szatmár város polgármestere, helyettes elnöke Szatmár város közgazdasági eladója. Az alkerülethez tartoznak Szatmár sz. kir. város, továbbá Szatmár megyének csengeri, fehérgyarmati, szatmári és erdődi járásai. IV. Nagybányai alkerület. Székhelye: Nagybánya város. Elnöke Nagybánya város polgármestere, helyettes elnöke Felsőbánya város polgármestere. Az alkerülethez tartoznak Nagybánya és Felsőbánya városok s Szatmármegyének szinyér-váraljai, nagybányai s nagysomkuti járásai. V. Szilágy-somlyói alkerület. Székhelye: Szilágy- Somlyó város. Elnöke Szilágymegye alispánja, helyettes elnöke Sz.-Somlyó város polgármestere. Az alkerülethez tartoznak Szilágy-Somlyó város, továbbá Szilágymegyének krasznai, szilágysomlyói és tasnádi járásai. VI. Zilahi alkerület. Székhelye: Zilah város. Elnöke Szilágy megye főispánja, helyettes elnöke Zilah város polgármestere. Az alkerülethez tartoznak Zilah város s Szilágymegyének zilahi, szilágy-csehi és zsibói járásai. VII. Nagyszőllősi alkerület. Székhelye: Nagy- Szőllős, Elnöke Ugocsamegye főispánja, helyettes elnöke Ugocsamegye alispánja. Az alkerülethez tartoznak Nagy- Szőllős és egész Ugocsamegye. VIII. Beregszászi alkerület. Székhelye: Beregszász, Elnöke Beregiegye főispánja, helyettes elnöke Bereg megye alispánja. Az alkerülethez tartoznak Beregszász város, továbbá Beregmegyének tiszaháti és kaszonyi járásai. IX Munkácsi alkerület. Székhelye Munkács város Elnöke a gr. Schönborn munkácsi és szentmiklósi uradalmak főigazgatója, helyettes elnöke Munkács város polgármestere. Az alkerülethez tartoznak Munkács város a Bereg megyének felvidéki, munkácsi és vereczkei járásai. X. M.-Szigeti alkerület. Székhelye: M.-Sziget város. Elnöke Máramaros megye főispánja, helyettes elnöke s megyei alispán, alelnöke Sziget város polgármestere. Az alkerülethez tartoznak Sziget város és az egész Máramaros megye. Ezen helyi bizottságok a kiállításban résztvenni akaró közönségnek a szükséges felvilágosítást és útbaigazitást közvetlenül és készséggel adják meg, s a bejelentési íveket kívánatra bárkinek ingyen minden díj nélkül szolgáltatják ki.