Bereg, 1883. (10. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-04 / 46. szám
46. szám. Beregszász, 1883. november 4. IX-ik évfolyam. ||j Előfizetési díjak: Y Egész évre ..... 4 frt. [p Félévre............................2 frt. X Negyed évre .... I frt. X Bereg- és Ugocsamegyei népiül tanítóknak s községeknek egész [|| évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. ‰si‹ ‚§‚ ›p*» rto & $i $ V, Szerkesztőség : Kiadóhivatal: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. | Erdeiért!!nyújterb. BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK, A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK, | közlemények készpénz A MEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYLETNEK és A MEGYEI KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLETNEK |üzetes mellett fogadtatnak el | HIVATALOS KÖZLÖNYE. | Nyilttér sora 20 kr. | -------------HIEGJELENIK MI IDEZ VALAKMP REGGEL. Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszász, Namény utcza 453. ® Hivatalos hirdetési díjak: $ y nyugta bélyeggel s igazolólappal [§1 [§i egyszeri közlésért: ^ J$] 100 szóig . . 1 frt 40 kr.|) 200 szóig . . 2 frt 40 kr. X ® Magánhirdetések: I 50 szóig . . 1 frt 80 kr. ^ LOO szóig . . 1 frt 80 kr. £200 szóig . . 2 frt 30 kr. §) Egyes szám 10 kr. ffl 10197. ’—g—•— Beregmegye alispánjától. Felhívás. Köztudomású dolog azon nagymérvű szerencsétlenség, mely Nagy-Dobrony közönségét, megyénknek ezen tisztán magyar ajkú munkás és jóravaló népesség által lakott községét f. évi október hó 16-án érte. Az óriási tűzvész, mely a beérkezett hivatalos jelentés szerint 149 lakóházat pusztított el, ide nem számítva a melléképületeket, míg egyrészről hajléktalanná tette a község lakosságának legnagyobb részét, másrészt féktelen hatalmával elpusztítá és semmivé tette a munkás emberi kéz küzdelemteljes fáradozásának minden eredményét is ! a szerencsétlenek nem csak hajlékaiktól lettek megfosztva, de elvesziték minden ingóságaikat, összegyűjtött és a zordon évszakra félretett terményeiket is; leirhatatlan azon nyomor, ínség, mely e szerencsétlenekre várakozik, ha ugyan a nemes szivü emberbarátok résztvevő érzületenségük enyhítésére nem nyújt nekik valamit. Emberbaráti és szigorúan hivatalos kötelességemnek ismerem ezen szomorú esemény alkalmából nyilvánosan fordulni megyénk lakosaihoz, kérvén őket, hogy a mindenektől megfosztott szerencsétlenek iránti könyörlletességeknek kifejezést adni, s őket könyöradományaikban részeltetni szíveskedjenek. Az adakozásra kérem fel a megye közönségét, és remélem, hogy a minden nemes tettért hevülni tudó emberi szív ez alkalommal is meg fogja hozni a maga áldozatát a jótékonyság oltárán! minden krajczár, minden fillér mit az emberszeretet jótékony keze a szerencsétlenek részére nyújt, a vigasztalanság e sötét napjaiban enyhiteni fogja azon szerencsétlenek helyzetét, kik kétségbe esve néznek kevés reménynyel biztató jövőjük elé. Midőn ismételve felkérem a megye közönségét az adakozásra, egyúttal köztudomásra hozom, miszerint a könyöradományok elfogadására, az összes járási szolgabirák, Beregszász és Munkács városok polgármesterei és Ekkel Elemér megyei Irod aljegyző lettek általam feljogosítva. Beregszász, 1883. október 27-én. Joloszty Gyula, alispán, élőiről kell kezdeni, mert jó szervezet, és buzgó vezetők sokszor életre keltették már a legelhagyatottabb társulatot is. Elmélkedjünk csak kissé a gyümölcskiállításban látottak felett és vonjuk le magunknak az ott nyert tanulságokat. Első és fő tanulság, hogy Bereg megye területén oly sokfajta meghonosodott, úgynevezett ősfaj-gyümölcs van, hogy abból a nagyban való termelésre választanunk igen sok fajt lehet. Eddig az volt a legnagyobb szerencsétlenségünk, hogy ha volt 50 termő fánk, az bizonnyal 30 fajt képviselt; ha hallottunk valahol szép gyümölcsről, oltottunk belőle; de a nagybani termelésre nem válogattuk meg a fajokat. A „Tiszahát“ e téren legelős van, mert „kenézi“, „lapos“, „zöld és sáfrányos kormosz almáját nagyban tenyésztette s egy-egy fajból nagy mennyiséget szerezhetett össze a vállalkozó kereskedő. Ne is hagyja el csillogó nevű, felmagasztalt külföldi fajokért ezek termelését; de ne is tegyen azért úgy, mint egy pár úriember tett a kiállításon, kiknek semmi sem kellett, ami új, makacsul ragaszkodván a régihez. Ha végig tekinthettünk az „Oroszlán“ nagytermében felállított asztalokon, önkéntelenül megragadta figyelmünket egy pár úgynevezett „szemes“ gyümölcs. A téli arany-parmén példányai képviselve voltak a híres Reitlingenből, M.-Kovácsházáról s megyénk több termelőitől. Gyönyörű színek, a faj termékenysége, fájának edzettsége és gyors növése első helyen ajánlatossá teszik; hódított is a teli „aranyparmnéc,“ hiszem, hogy nem lesz megyénkben egyetlen gyümölcstermelő, ki ne óhajtana e jeles fajból magának faj fát szerezni. Az „aranyrangu“ alma „téli pap alma“ „jó téli alma“ s még több nevek alatt volt kiállítva. Nem új faj; Munkács vidékén 50 éves fák is láthatók e fajból; pár nappal ezelőtt a beregszászi hegyen is láttam több példányt — gyönyörű gyümölcse, szép növésű fája, fájának edzettsége, gyümölcsének tartóssága kitűnően ajánlják a nagybani termelésre. Legjobb ajánlólevele az, hogy Munkácson a galéziai gyümölcskereskedő két annyit ad érte, mint más fajokért. De ki győzné előszámlálni a sok szebbnél-szebb, jobbnál-jobb fajokat ! E rövid sorokban nem lehet ezelnok ajánlólevelet írni minden kitűnő gyümölcsfajnak. A kiállított fajok kóstolása ezután is folytattatni fog. A kóstoló bizottság az eredményt, hiszem, hogy e lapok útján közlendi. Tartsák meg a régi kitűnő ősfajokat továbbra is, de a bevált újdonságokat is részeltessük a megillető figyelemben, mert azt mondja a tarpai ember, hogy „jobbnál-jobbak van.“ Második tanulság a kiállításból az, hogy megyénk a gyümölcs ezélszerű feldolgozásában igen hátra maradt. Mikor sok a gyümölcs, annak feldolgozásáról kell gondoskodnunk. Legfőbb értékesítési mód, hogy ilyenkor a sertés és egyéb állatokkal etetik, ami szárítás alá kerül, rendesen a gyümölcs színe, java, melynek a nélkül is volna értéke. A legnagyobb elismerés illeti azokat, kik aszalt gyümölcsöt, izeket, befőtteket, és szilvaszeszt küldtek be; de a gyümölcs mesterséges elkészítése és felhasználásának száz meg száz kitűnő módja nem volt bemutatva, de megyénkben teljesen ismeretlen is. Villási urnak kár volt elmaradni; ő e téren kitűnő szakember; most lett volna módjában hasznosítani tudományát. Másik tanulság az, hogy a gyümölcsfajok ismeretében igen hátra maradtunk. Nem képzelek gyümölcstermelőt, ki gyümölcsének nevét ne óhajtaná tudni. Előttem a hiteles név nélkül álló legszebb fa is kevés értékű. Nemcsak a rend érdeke, de kereskedelmi érdek az, hogy a gyümölcstermelő hiteles nevén nevezze meg gyümölcseit. A fajok ismeretében az ily kiállítások nagy horderejűek, mert az összehasonlítás által sok olyat tudunk nevén nevezni, minek még neve nem volt; a hasonló alakú gyümölcsök közt keresve pedig a különbözőséget, sok oly tulajdonságot ismerünk meg, amelyről eddig mit se tudtunk. A kiállított gyümölcsök közt kevés volt hiteles nevű. „Téli piros kormos“, „kis gömbölyű“, „nagy fontos“, „piros czukros“ stb., nevek ugyan, de amelyek a pomológiában nem találhatók, s nem érnek annyit, mint egy rothadt alma. Volt is a kiállításon annyi keresztelés, hogy ha fele igazi, úgy meg van a kiállítás legszebb eredménye. Csak az a baj, hogy minden név úgy körülbelől lett kimondva. Láttam olyan „batult“, hogy ha az erdélyi ember meglátta volna, elszégyelte volna magát. Egyszóval e téren sokat kell még tennünk. A fajnevek elcserélésével a jóhiszemű vevőt nagyon sokszor rászedik a rosszlelkű kertészek, kik e téren nem szoktak válogatósak lenni, azért csak jó nevű faiskolákból hozassuk oltványainkat, legjobb azonban, ha magunk állítjuk elő azokat. A gyümölcskiállítás által nagyon szépen be van bizonyítva, hogy megyénk talaja a legkitűnőbb gyümölcsfa-talaj ; hogy ez a gazdasági ág — ha okosan felkaroltatik — nagy jövőnek néz elébe. Nagy hiba volna azért, ha az intézők a cselekvés terére nem lépnének. Első és fő dolog egy központi faiskola felállítása, hol nagymértékben állíttassanak elő nemes oltványok. Szervezzen az érdekeltség egy vándor-tanítói állomást. A vándor-tanító, — vagy ha úgy tetszik gazdasági szaktanító — utazza be a megyét, de nem úgy, mint eddig — futva, hanem a nevezetesebb helyeken a nép között gyakorlatilag működve, töltsön egy helyen négy-öt napot.15 vármegye vándortanítója, a legbuzgóbb működés mellett is nagyon csekély eredményt érhet el, bár minden járásnak volna egy gazdasági oktatója, ki a nép közt forogván — őket az okos és czélszerű gazdálkodási módra oktatná! Mielőtt e rövid visszapillantást befejezném, lehetetlen, hogy a legnagyobb elismeréssel ne adózzam e helyen azoknak, kik nem kimérve költséget és fáradságot „minta-gyümölcsöket“ szereztek be a maguk költségén; ezáltal az illetők legszebb példáját adták ez ügy iránt való érdeklődésük és buzgalmuknak. A most látottak és tapasztaltakból nyerjenek gyümölcstermelőink kedvet és buzdítást a jövőre; a látott és hallottakból vonjanak maguknak tanulságot. Én hiszem, hogy Bereg megye második gyümölcskiállítása az elsőt még messze túl fogja szárnyalni. — Előre — kitartás és buzgalommal!*) K. L. Még egy pár szó a gyümölcskiállítás után. Lehetetlen, hogy a legnagyobb örömet ne érezzük ekkor, amikor gyümölcskiállításunkról óhajtunk egyet és mást elmondani, mert az ily kisebbszerű kiállítások Szép tanúbizonyságai a közgazdasági tényezők iránt való meleg érdeklődésnek, és soha se marad el az erkölcsi haszon mellett az anyagi, mely ha nem is azonnal, de később mindenesetre mutatkozni fog. Meleg köszönet a létrehozóknak és kiállítóknak! Vajda a közgazdasági állapotok javultával, a gazdaság minden ágából rendeztetnének hasonló kiállítások!? E kiállítás létrehozását nem egy szervezett testület, hanem csak egy pár érdeklődő egyén eszközölte, mennyivel nagyobb fontosságúak és horderejűek azok, amelyeket egy erkölcsi testület, például egy gazdasági egyesület szervez és rendez. Ez alkalom még azokat is, kik a gazdasági egyesülettől keveset vagy semmit sem várnak, ösztönözzön az egyesülésre. Ha valaha azt tapasztalták Bereg megye birtokosai, hogy a gazdasági egyesület nem prosperált e megyében, még az nem elég ok azt elhagyni, hanem uj szervezettel, új emberekkel Alispáni jelentés. (Felolvastatott a f. hó 9—10-én tartott megyei bizottsági rendes közgyűlésen.) (Vége.) Sokkal kedvezőbb a helyzet a megye felső részein, ahol gyakori esőzések és átalában kedvező időjárás következtében úgy az őszi, mint a tavaszi vetések kielégítő, sőt helyenként igen jó termést adtak és elegendő mennyiségű kitűnő széna készítését tették lehetővé. A szőlők, különösen Beregszász vidékén szomorú kinézést mutatnak. Csakis a nyár derekán tűnt ki, hogy a múlt nyáron létezett hosszas és mély esőzések miatt a tőkék gyökerei elrothadtak és az idei szárazság miatt az új gyökerek későn és tökéletlenül képződtek. Minek folytán a hajtások nagy területeken rendkívül csekélyek, a levelek sárgák és a szemek felette aprók. Ezen a jövő évre is kiható csapás csak az olyan helyeket kímélte meg, ahol a talaj a vizet könnyen átbocsátja. Különben a megye területén a szőlők egészben véve középtermést ígérnek. Beregszász vidékén a nyers szőllő kivitele nagyobb mérveket ölteni nem képes, mert a kivitel csak belföldi piaczokra, nevezetesen Kassára és M.-Szigetre történik, mely piaczokon termelőink jelentékeny versenye miatt az árak már hanyatlani kezdenek. A beregszászi határban az irtott terület tőszomszédságában még junius havában újólag phylloxera találtatott, s ámbár e tárgyban a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszer nagyméltóságához több rendbeli felterjesztés intéztetett, s ezek folytán a kerületi phylloxera biztos már két ízben volt itt, a szőlőbirtokos közönség nem csekély aggodalmára az irtás, mely a bajt legalább is újólag lokalizálná — mai napig sem kezdetett meg. *) Múlt számunkban a megyei gyümölcstermelés feletti eszmecserére volt felhíva a közérdekeltség. E felhívás eredményéül örömmel nyitottunk tért a fentebbi figyelemreméltó közleménynek is. Örömünkre szolgál, ha a gyümölcsészet terén minél nagyobb érdekeltséget tapasztalhatunk a tüntethetünk fel megyénk közönsége köréből ! S*nk.