Bereg, 1884. (11. évfolyam, 1-54. szám)

1884-01-06 / 1. szám

1. szám. Szerkesztőség: p Hová a lap szellemi részét illető £4 közlemények küldendők: jp­gBeregszász, Namény­ utcza 453% Előfizetési díjak: ^ Egész évre .... 4 frt. jg ^ Fél évre....................2 frt. pi ?á Negyed évre .... 1 frt. p •jj Községeknek és néptanítóknak É egész évre . . 2 frt 50 kr. jg MNyilttér sora 20, Egyes szám 10 kr.jpBEEEG. TÁRSADALMI ÉS MEGY­EI ÉRDEKŰ HETILAP, Beregmegye hirdetéseinek, a kir. tanfelügyelőség-, az általános tanító-, és a közművelődési­ egyletnek hivatalos közlönye. 4 Megjelenik minden vasárnap reggel. $ Kiadóhivatal: É ^ Hová az előfizetési és hirdetési p dijak s reclamátiók intézendők: g Nagy Lajos és Sallay Gyula *$ v könyvnyomdája. *r­p Hivatalos hirdetési díjak: É M egyszeri közlésért: p 100 szóig • • . • I írt 40 kr. p -4 200 szóig .... 2 írt 40 kr. p ^Hirdetések s a nyilttérbe szánt közremén. msm TÁRC­ F J E fű biBJUÖTÖÍ* Meghalt az ó év! — a muland^ Éles bicskája vágta el nyakát... ... Iiajta barátim! üljük hát vígan — Mint manap szokták — a halott torát!! Mert szánnak ámultat? — mit sem adott; A j­­ö­v­ö adhat — megvan a r­e­m­ény „Éljen az uj év! és éljünk mi is!!“ — Ezt rikkantsuk e szent nap reggelén. — -----------Mi az idő ?! ugyan mi lenne más ?! Kotlós tyuk — a mely fiakat nevel — S mindenik uj év egy-egy kis csibe, — Mely a tojásból sipogva kikel... — Az volt a múlt is, hej de a szakács: A sors — oly szörnyen paprikázta meg — Hogy mint elkészült és megizlelők Könnyünk kieséiért s még most is pereg! De — hála égnek! erős nép vagyunk! — Nagyon megszoktuk már a „paprikást“ ! S a „paprika“ közt egy kis gyenge „bors“ Szegény gyomrunknak többé megse árt! — Hogy ha elbírtuk a „közös­ ügyet“ „Quota“ „deficzit“ — bliktri!­a’biz­a’!! — Egy kis uj adót tán csak elbírunk?! Hiszen támogat, segít Bosznia (? ?!) ■— De félre bu! — vigadjunk, mint lehet!! — — Igaz: fináncz ur majd „megakcisol“ — Ha nagy hevedbe „verpelétit“ szívsz, Vagy „tokajidnak levéből iszol. — De hisz örülj, ha a fris „ajérért“ Mit göthös tüdőd — be — és ki — lehel. — — Ráczj­ainkra — a nagyhűségükért Nem vitték még párnád adóba el!! -------De félre bu!! vigadjunk, mint lehet!! Jövőre mindez majd nem igy leszen!! —- Avagy talán a csalfa képzelet Délibábja játszik csak én velem??! ... Nem!! megváltás jön!! „r e s t ó r á c z i ó“ !!! — Mit ígér már is annyi „honatya“ ?!! „Hogy adósságunk, mind törölve lesz S dicsfényben úszik majdan Hunnia!!“ — Már is mit igér! hát ha még tesz is!! — Végrehajtó nem lesz! — azaz hogy egy — Intő például a jövőre majd — A múzeumba — spiritusba megy... -------Fináncz is pusztul! nem... az megmarad! Csakhogy „barátom“ máskép lesz a „sor“ — A ki nem iszik és trafikot szív Ezer perczenttel majd az „accisol“. ... Már is mit igér! hátha még tesz is! ! —* Oh Istenem! heh boldogok leszünk .!! — A bosnorák majd nagylelkűn megbocsát S a rácz plane testvér leszen velünk! — Osztr­a meg ?! ah mit is ?! — na igen!! Jószántából, — mi tőlünk elszakad ! — Csupán a zsákot tartjuk „közösen“ A sok kincsnek — mit bőség szarvja ad!... -----------No lám, megmondtam: jót ad a jövő! Dicső élet mosolyog majd le ránk „Éljen az új év! és éljünk mi is!! Ezt rikkantsa mindegyre hát a szánk! — S pohárra most! s ha megjön ama nap, Kupára akkor!! s ordítsuk „vivát“ !! — Addig pedig — mint eddig is tevénk — Szopjuk a remény mézes madzagát!! Dabolczy B... ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A „BEREG“­ ­§§4-ik­ évi, tizedik évfolyamára. Tíz éve, hogy megindult e lap, tíz éve szolgálja tehát megyénk közügyeit. E rövid bár, de küzdelemteljes múltból, melyre önérzettel tekinthetünk vissza,­­ nem csüggedést, de reményt és biztatást vagyunk bátrak meríteni arra nézve, hogy a megkezdett után tovább is lankadatlanul haladjunk, köz­ügyeinket ezután is tőlünk telhetőleg támogatni s előmozdítani igyekezzünk és e czélból megyénk ez egyetlen közlönyét tovább is fentartsuk. Az uj év elérkezése alkalmával ismét a megye nagyérdemű közönségéhez fordulunk te­hát, hogy közlönyünket továbbra is becses párt­fogásában részeltetni kegyeskedjék. A lap iránya, programmja, szerkesztősége és munkatársai is az eddigiek maradnak, s mig egyrészről a szerkesztőség mindent el fog kö­vetni ezután is, hogy a lap bértartalom tekin­tetében a megyei közérdekek hű képviselője legyen s a legjobb vidéki lapok sorába emel­kedjék, addig más részről a jelenlegi kiadóhi­vatal sem riad vissza semmi áldozattól, hogy a lap külalakja is ízlés és csin tekintetében a közönség igényeinek mindinkább megfeleljen , miért is lapunk ez évben csinosabb kiállítással s finomabb papíron bocsáttatik közre. Az előfizetési ár azonban továbbra is az eddigi marad; az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Az előfizetési pénzeket kérjük — legczél­­szerűbben postautalvány utján — e lap kiadó­­hivatalához intézve beküldeni. Beregszász, 1884. jan. 2. A Szerkesztőség és kiadóhivatal. „Bereg“­­ évi történetéből. Jó iu­dja? (Felolvasta a lap 10 éves jubileumán, Beregszászban, 1884. év, január he 0-ikén rendezett társasestélyen, Janka Sán­dor, szerkesztő.) 10 év a világ­történelemben, 10 év az emberiség fejlődésének folyamatában és sokszor még egyes, meg­állapodott korú s határozott viszonyok közt élő emberek életében is — bizony nem nagy idő, sokszor még emlí­tésre sem méltó rövid időszak, melyet néha csak alig veszünk észre, mint egy pillanat elmúlását. A világ, az emberiség, és örökköntartó működésre hivatott intézmények sorsát fensőbb hatalmak intézik, kik előtt a kezdet és vég nélküli idő ily kis szakasza észrevehetetlen csekélység; de a véges emberi erő által létesített alkotásoknál egy évtized lefolyása, különösen a kezdetlegesség korában, esz-( „omne initium durum est“) — igen figyelemre érdemes időszak. Egyletek, társulatok egész jövőjére lehet következ­tetést vonni az első tiz év lefolyásából. — A gyermek is — lehet mondani —■ az első tiz év alatt fejlődik öntuda­tos emberré, kiről már beszélni s bírálatot mondani lehet, ha véletlen események a fejlődés rendes menetét meg nem akasztják s a józan okoskodás szabályait meg nem c­áfolják. Talán nem mondok valótlant, ha állítom, hogy a mi kis, 10 éves örömünnepet ülő, igénytelen megyei la­punk , a „Bereg“ jövendő sorsát is az elmúlt 10 év dön­tötte el s illetőleg jövőjét józan emberi számítás szerint az állapította meg, s legalább annyit biztosan állíthatok, hogy mostani irányzatát megtartva, a szélsőségeket ke­rülve, az arany közép után haladva, kizárólag a köztársadalmi érdekek előmozdítását ismerte el irányelvül — a megyei közönség nem épen dicsérhető pártfogása mellett is — nyugodtan nézhet jövője elé! Mert bírja a megyei értelmiség rokonszenvét, ragaszkodását, s elisme­rését mindazoknak, kik megyei közművelődésünk oltárán áldozni hivatva vannak; s kik tudják azt, hogy e kis lap megyei életünkben egy oly szükséget pótol s feladatát oly híven igyekszik teljesíteni, mint azt tennie egyáltalá­ban lehetséges! Támadhatnak ugyan időszakonként, más megyék példája szerint e megyében is egyes ephemer érdekű párt­lapok , de egy minden irányban elfogulatlanságot és hig­gadtságot gyakorló, s kellő garantiát­ nyújtó kiadóval rendelkező lap, mint a milyen a „Bereg“ — múltját nem is tekintve — concurrentiától nem félhet!... E rövid bevezetés után, melyet el nem hallgathat­tam, áttérek feladatom teljesítésére s rövid vonásokban hű tükrét igyekszem előtüntetni a „Bereg“, — 10 éves történetének. Csak pár évtizeddel ezelőtt is bámulat tárgya, va­lóságos portentum volt az, ki megyénk fiai közül — bármi csekély mértékben is — a nyilvánosság terén fellépni bátor volt, vagy épen hírlapokba — habár csak vidéki leveleket is — írni merészelt. Oly fejletlenek voltak me­gyei társadalmi, közművelődési viszonyaink! Sokan van­nak még, kik emlékeznek e korszakra! — Sőt bizonyos borzadálylyal tekintettek arra, kiről tudták, hogy hírla­pokba is szokott írni. A­ki a közéletben szerepelni akart, elegendő volt, ha egyes népesebb névestén, vagy társas összejövetelen vagy hivatalos vadászaton kimutatta ügyes­ségét, beszélő tehetségét s a mulatság minden nemében kifogás alá nem eshető képességét. — Akkor ez volt legnagyobb részben a megyei hivatalos életre nézve a kvalifikáczió megadásának s megszerzésének módja! — Most már nem így van! —Lassanként, az alkotmányos nera bekövetkezése után kezdett csak az elmékben meg­szilárdulni azon nézet, hogy a hazát nemcsak szóval és karddal, de­ tollal is lehet szolgálni; s hogy közelebbről a megye szellemi és anyagi érdekeit is sikeresen lehetne előmozdítani azáltal, ha más, előhaladottabb műveltségű s társadalmi életű megyék példájára Vég-Bereg vármegyé­nek is lenne egy, a megye érdekeit felkaroló, bármily igénytelen kis vidéki lapja. Az eszme forrott, s egy ily megyei lap megindítá­sára jeles tollú fiatal erők a programmot is elkészítették. — Ezen, Várady Gusztáv, szépemlékü fiatal író és költő által 1871. decz. 15-én keltezett, saját kezűleg irt ere­deti programmtervezet, melyen a kézirat ismerete után biztosan ítélve — még Joloszty Gyula és Hunyady Béla széljegyzetei olvashatók — még most is kezeim között van. JLaiMin­k mai számához egy féliv melléklet van csatolva ÉVTIZED. Az idők futását mérő homokóra fövenyszemei gyorsan perdülnek egymásután Mily rövid időszak az idő véget és kezdetet nem ismerő futásában egy évtized­­ Mily eltűnő csekély a számszerűleg meghatározott idő, szemben a végtelen haladással, az örök futással, melynek megszűnése elképzelhetetlen, megfoghatatlan, — és egy ily évtized mégis mily nevezetes eseményeknek, az emberi törekvések hány hajótörésének volt tanúja, az élet kü­

Next