Bereg, 1884. (11. évfolyam, 1-54. szám)

1884-10-26 / 45. szám

Bizony szeretnek is a sertvesek makk éréskor töl­gyes és bükkös erdőinkben andalogni és turkálni s a makk szemek folytonos rágicsálásai folytán, — boldog­ságukban egész öntudatosan gömbölyűdnek meg oly annyira, hogy a téli idők bekövetkeztével a legizletesebb szalo­néval, hurkával és kolbászszal örvendeztetik meg tulajdo­nosaikat, a sertvéstartó gazdákat! A sertvéstartó gazdák pedig, a sertvést nem tartó gazdákat meg-meg hívogatják ezen hurkák és kolbászok elfogyasztására és barátságos módom­ elköltésére. Nagy tehát az érdeklődés minálunk, — mihelyt makk tekintetében irányul a kiszavazat úgy a sertvés­tartó, mint a sertvést nem tartó gazdák között. A múlt heteken egy ilyen makk kérdés hömpöly­gött városunkban keresztül s a gazdák meg nem elégedve a megyeházánál történt szabályozással, habjai felcsaptak egész Budapest városáig, — ugyanis: mire futamodott, hogy nagy baj van, mert a „Csere“ erdőből dobronyi disznók akarják kitúrni, az itthoni sert­­véseket, — e hírre fellázadt minden „igazhivó“ sertvés­tartó és nem tartó gazda ereiben a jogérzet, — feljajdult a polgári jog megsértése, — egyetértett és egy czélra törekedett mindenki, — e magasztos czél pedig nem vala egyéb mint az, hogy a beregszászi szegény szoronga­­tott sertvesek minden áron megvédessenek!! A sertvesek és a „Csere“ erdő makkjai iránti elő­szeretet annyira összefűzte a hívek érdekeit, hogy hát­térbe szorult minden politikai morr­ogás és pártviszály ; a „kurucz“ a „labbancz“-czal karöltve együtt hevült a makk kérdés jó sikerű eldöntése iránt, sorakozott a kö­zönség s tömör phalaoxokat alkotva, a városháza udvarán, segítségért rikoltott a nép, a vezéreihez. És ime megjött az igazság! a beregszászi sertvesek győztek, mégpedig nemcsak ősi jogon, hanem az­oknak azon mivoltából is, mivel a „Csere“ erdőben apró tölgy csemeték lévén, ott csak a helyzetet és körülményeket ismerő udvarias mangalicza fajú városi disznók turkálhat­nak makk csemete kitárása és kártétel nélkül, — a dob­ronyi sertvesek pedig nem egyebek, mint vad vidéken nomád életet folytató „suska“ disznók s mi több, nem igen jártasok az udvariasság szabályaiban, — mert ők még soha sem látták a „bazár-csarnokot“, sem pedig piaczi kö­vezeten nem tapodtak és igy a „Csere“ erdő szalonjai előttük örökre zárva maradnak. Azonban ezen makk és disznó kérdés sokkal na­gyobb hullámokat vert, mint a milyet a halandó gondol­hatott volna, — apelláltatott az­­a vég lehelletig, — de mindez nem használt semmit, mert Pista barátunk ke­zébe ragadta ez ügyet és szentori erélylyel fogott hozzá a védelemhez, s oly lelkiismeretesen s rohamosan vonta­tott és vezetett e kérdésnél, hogy a gőz kazánja majdnem széllyel pukkant, — hanem kivivatott e ténykedés foly­tán a nagy siker, a városi vezérek határozata érvényben ranrada! A „Csere“ erdőn ez évben nem turkál ugyan dob­ronyi disznó, hanem annak kies berkeiben beregszászi mangaliczák ropogtatják a borsos és drága tölgyfa makk kosztot. Karakánságom pedig azt indítványozza, hogy mi­helyest a fagyok megengedik s a Csere erdőn meggömbö­­lyödött udvarias disznók megöletnek s kolbászszá és hur­kává gyártatnak; menesztessék a szerencsés „védőhöz“ egy hurkákkal és kolbászokkal megterhelt, húsz tagú „hurka­­diszküldöttség“, hogy az érdemek legalább úgy némi rész­ben elösmertessenek. Mert az érdemeket és vívmányokat bármily téren is elösmerendőnek tartja Karakánka. Vegyes hírek. * Primitia. Bodnár Gáspár, szatmári r. cath­. káp­lán, Bodnár Kálmán helybeli tanító és éneklész fia, múlt vasárnap, f. hó 19-ikén mondotta városunkban első misé­jét, melyre Szatmárról is többen átrándultak. A tehetsé­ges ifjú új misést Forgách János esperes-plébános vezette az oltárhoz, az egyházi szónoklatot pedig Hajnal József szatmári káplán tartotta. A díszes közönség előtt lefolyt s megható jelenetekben gazdag isteni tisztelet után az ifjú áldozát szüleinek házánál mintegy 40 terítékű kedélyes lakoma következett, melyre a nagyszámú rokonságon kívül a család jó ismerősei voltak hivatalosak. Az első felkö­­szöntöt főtisztelendő Forgách János esperes mondotta a primitiánsért, a másodikat a primitiáns a püspökre és Forgách János plébánosra, Forgách János Hajnal József szónokra, Benda Kálmán a szülőkre, Halász Ferencz tan­felügyelő az apára, ki neki első tanítója volt, Jandrisics Antal polgármester a püspökre és a szónokra stb. stb. Ebéd után táncz következett, s a kedélyes társaság csak éjfél után kezdett oszladozni. — Szép jövőt kívánunk a díszes pályán az ifjú áldozatnak! * Szüreti országos vásárunk e hét folyamán, szerdán és csütörtökön leend. * Halottak estéje, az elhunytak emléke iránt nyilvánuló kegyelet ez évi ünnepélye e hét folyamán leend. Pár év óta városunk közönsége felekezeti különb­ség nélkül siet leróni ez estvén kedves halottjai sírján a szív mélyéből fakadó kegyeletes megemlékezés adóját, s sírkerteink általában virágözönben és fényárban úsztak. — Hát ha nincs is csillogó külfény, tündöklő ragyogás: szívünkben újuljon fel mindig legalább e napon elvesztett kedveseink iránt a kegyelet, adjon hangot a fájóérzés húrja, mert a legszentebb érzés, mely a halandó kebelben sarjadzhatik, a kegyelet. * Kik árulhatnak a heti vásárokon? Azokat, kik a törvényeket nem olvassák, figyelmeztetjük, hogy a f. hó 1-jével életbe lépett ipartörvény értelmében a váro­sokban tartatni szokott heti városokon csak az illető vá­sáros helyen lakó iparosok árulhatják ipartermékeiket. A házi ipartermékek és élelmi­szerek árulása azonban min­denkinek megvan engedve. * „Bereg- és ugocsamegyei képes naptár“ fog a jövő évre megjelenni városunkban Havas Tivadar helybeli könyvkereskedő kiadása s Ekkel Elemér, megyei másod aljegyző szerkesztésében. A naptár Bereg megye történelméből s a megye egyes érdekesebb pontjairól csi­nos képekkel is lesz ellátva s egyes közleményei a megye jobb tollú íróinak tollából származnak. Midőn ez uj, me­gyei irodalmi vállalatot előlegesen is örömmel üdvözöljük s annak a legszebb sikert kívánjuk, egyúttal felhívjuk megyénk minden egyes polgárát, kik rendesen szoktak naptárt vásárolni, miszerint várják meg a mindnyájun­kat, márcsak s­­int a megye fiait: — egy­aránt érdeklő nap­­tár megjelenését s abból vásároljanak maguk is; de egy­szersmind ismerőseiket is erre ösztönözzék. A kiadvány naptári része már kész, a képek is jó részben elkészültek s a tartalom­szedés végett már sajtó alá van adva. — Ara lehetőleg csekély lesz. * „Furcsa!“ Ezt a jelzőt használja a „Munkács“ újdondásra, múlt heti számú újdonsági rovatában lapunk 42-ik számában megjelent azon közleményünkre, melyben felemlítettük Munkács város képviselőtestületének azon dicséretre méltó tényét, hogy a „Munkács“ részére 150 frtot szavazott meg, s ezzel szemben felemlítettük a megye közönségének ezen szűkmarkúságát, hogy a „Bereg“ kiadójának a hirdetések közléséért csak 50 frtot szavazott meg. — „Furcsának“ találja ezen közleményünket, mert mint mondja: a „Bereg“ a megyei hirdetésekből szép jövedelmet vesz be a felajánlott 50 írton felül, hozzá teszi végre azt is, hogy csodálj­a, miként akadhat szerkesz­tőség az országban, mely 50 frtot segélyként elfogad. — A„Munkács“ tisztelt újdondásza forgalomzavarban szen­ved s ama közleményünknnek szó szerint idézett ezen soraiból: „furcsán veszi ki magát, hogy a megye köztörvényhatósága lapunkat, melyet hiva­talos közlönye itt fogadott el, a benne megje­lenő számos hivatalos közleményért és hir­detésért mindössze évi 50, mond, ötven írttal mondotta ki segélyezendőnek“ — az­ újdondász uron kívül — senki sem olvashatja azt, hogy a hirdetési dijakon felül kap a „Bereg“ szerkesztősége 50 frt szub­­vencziót. Ezen ügy a megyei bizottsági gyűlésen is meg­fordult s tudja mindenki, hogy az 50 frtot nem a szer­kesztőség, de a kiadó kérte és kapja s ezért a megyének még üzleti hirdetéseit is ingyen közli, s igy — tekintve, hogy a hirdetések értéke két-háromszorosan haladja meg az 50 frt általányt — a „Bereg“ gyakorol jótékonyságot a megye közönsége iránt, nem megfordítva. — A­mi pedig a „Munkács“ újdondászának azon nagy fenhéjázással oda­vetett csípős megjegyzését illeti, hogy: „mi ezt nem fogadtuk volna el, hát erre csak azt jegyezzük meg, hogy: foglalkozzék a t. újdondász úr a saját ügyeivel;mi tanácsot nem kérünk tőle; erkölcsi prédikáczióit pedig egyáltalában el nem fogadjuk. * Szüretünk a legjavában foly. Az idő helyreál­lott s nappal elég tűrhető, sőt ottan-ottan kellemes (a tegnapi esős idő kivitelével! Szerk.), de a termés men­nyisége nem kielégítő. A kellemes időt azonban sző­lősgazdáink is igyekeznek kihasználni. A hanyatló ősz már úgyis kevés kellemes napot ígér, méltó tehát ide­jében élvezni a kínálkozó perczeket. És a hegyoldal csak­ugyan mindenütt viszhangzik a vigalom zajától, a jókedv örömkitöréseitől. Hát jól van ez így: a szüret napjai a mulatság, a kedély napjai. Örüljünk és vigadjunk s fe­lejtsük rövid időre mindazt, a mi iánt, a mi szivünknek fáj, a mi lelkünknek rosszul esik; adja az ég, hogy jó kedélyünk minél tovább megmaradjon!.. . Munkács városa a felső-tiszavidéki háziipar­­egyesület által fentartott faipar tanműhelyhez újabb 3 évre 250 írttal s a szükséges helyiséggel járult. A jövő három év bizonyosan megszilárdítja ez intézményt,­­ mert ehhez, mint az egyesület legfontosabb akotásához a tagok is nagy reményt kötöttek és kötnek. Úgy tudjuk, hogy az intézmény vállalatba megy át, mi által a kitű­zött c­él legjobban volna megvalósítható. * Az emésztés gyorsaságára vonatkozólag ér­dekes kísérleteket tett Jessen tudor. Kutatásait egészséges emberen végezte, akinek a vizsgálandó eledelt nyújtva, bizonyos idomulva a gyomor tartalmát kiszivattyúzta. A vizsgált egyén a nyers marhahúst megemésztette 2 óra alatt, a nyers borjúhúst 21/2 óra alatt, a disznóhúst 3 óra alatt, sült marhahúst 4 óra alatt, nyers tehéntejet 11­ óra alatt, főtt tejet 4 óra alatt, aludt tejet 3 óra alatt. E kí­sérleti sorozatban feltűnő a főtt marhahúsnak könnyű emészthetősége a sült hússal szemben, valamint ellenke­zőleg a főtt tejnek nehéz emészthetősége. * „A magyar helyesírás rendszerének alap­vonalai“ iskolai és magánhasználatra, Kmerky István­tól, könyvárusi utón nem lévén kapható, az érdekes műből a szerző néhány példányt szerkesztőségünköz küldött elárusítás végett. Ajánljuk azt a magyar helyesírás iránt érdeklődők figyelmébe. Ara 50 kr. Szerkesztőségünk azon­ban azon előnyös helyzetben van, hogy a szerző ajánlata folytán vásárlóknak 30°/o-ot elengedhet. Irodalom. — Az „Ország-Világ“ XXI-ik füzete a szokott ér­dekes és változatos tartalommal jelent meg. Tartalmából felemlítjük a következőket : Görgény Szt-Imre. Irta és illusztrálta Nemes Ödön. — Meg­hívás. (Költemény.) Irta Gáspár Imre. — Bolyai Farkas. Emlék­kövének leleplezése alkalmából. Irta és illusztrálta Nemes Ödön. — Makart János. —A „Jakab temetése.“ Elbeszélés. Sziklay Jánostól. — A távozó madarakhoz. (Költemény.) Irta B. Büttner Lina. —• Tralíra-trik­ri. (Őszi kép.) Molnár Györgytől. — A martinsehizzai veszteg-intézet. (Képpel.) Mécs Zsigmondtól. — A hegedű-hangszer történetéhez. Id. Ábrányi Kornéltól. — A hét története. Bolygótól. — Az acquinicumi ásatások. (Két képpel.) — Salamon király. Nemes Mihály eredeti rajza. — Férfi-kor (Költemény.) Reviczky Gyulától. — Rápolthyné. Adalékok Erdély történetéhez. B. J.-től. — Lidi. Falusi beszély. Jászingi Sándortól. — Özv. Czerey Jánosné, szül. Zathureczky Emilia. Dr. Jancsó Benedektől. — Szüreten. Költemény. Farnos Dezsőtől. — A Frangepánok vára Tersattóban. (Képpel.) — Az aczél lakat. Rego. Baumbach Rudittól. — Fancsal. (Képpel.) — Az Alduna és a Vaskapu. Palotai Ákostól. — Most az egyszer nem heti, de üres tárcza. Degre Alajostól. — Iskolában. Iskola után. (Két képpel.) — A merengő. (Képpel.) — Irodalom. — Színház. — Művészet. — Udvar. — Hymen. — Gyászrovat. — Kegyelet. — Különfélék. — Sakk. — Rejtvények. — Naptár. — Hirdetések.— Mint e tartalom-jegyzék gazdagsága mutatja, az „Ország- Világ“ méltán örvend nagy kedvességnek és egészen megérdemli azt a pártfogást, mely egyre növekedőben van, kivált azóta, mióta Degré Alajos jeles írónk szerkesztésében s a „Pallas“ irodalmi és nyomdai részvénytársaság kiadásában jelenik meg. — A lap minden száma elárulja, hogy szerkesztő és kiadó a lehető legnagyobb gondot fordítják úgy tartalmára, mint kiállítására. A díszes lap ára :­agy évre 10 frt, félévre 5 frt, évnegyedre 2 frt 50 fr. Mutatványszám kívánatra ingyen és bérmentve küldetik. Előfizethetni legczélszerűb­­ben postautalványnyal az „Ország-Világ“ kiadóhivatalában, Buda­pest, gránátos-utcza 6. sz. A közönség* rovata. Egy kis észrevétel Sárkány Gábor megyei tanitó­­egyesü­leti elnök f. é.okt. 11-én tartott beszédére. T. Szerkesztő ur! Becses lapja ez évi 43-ik számában, egy szép ün­­nepély van leírva. Ugyanis ekkor a megyei tanítóegyesület tartotta közgyűlését, s ezen a gyűlésen Halász Ferencz kir. tanfelügyelő urnak életnagyságú arczképét leplezték le s adták által családjának emlékül. Nagyon, de nagyon szép dolog ez; nincs ellene semmi kifogásom, annyival is inkább, mert itt az érdem előtt hajlott meg a tanítói kar, azonban a gyűlés szónoka, Sárkány Gábor úr beszé­dének egy passusát, már megengedten, bizony én nem a leg­korrektebbnek tartom úgy dicséri ő meg ugyanis kedves tan­felügyelőjét, hogy minden csak a tanfelügyelő s más mindenki mellette csak semmi; azt mondja nevezetesen: „Megyénk tanügyi állapota azon időben (már t. i. Halász Ferencz úr idejövetele előtt) szánandó állapotban volt; az oktatás a felekezetek gon­dozása alatt állott“. — Én nem hiszem, hogy ha még egyszer elmondaná e beszédet, ismételné e passust; először azért, mert bizony ebben meglehetős adag öndicsé­­ret van, másodszor pedig azért, mert bizony el kell azt ismerni, hogy egy ezredévig a felekezetek tartották fenn az iskolákat és az nem volt csapás a nemzetre, nem az egyházra; ő pedig csapásnak deklarálja, szomorúan sóhajtván: szánandó állapotban volt az oktatás! miért? megmondja az okát is: mert a felekezetek gondozása alatt állott. — Ne bántsuk mi, édes atyám­­fi­­, a felekezeteket, higgye el, nem oly rosszak s hanyagok azok a nevelés terén; jó anyák azok, megesik ugyan raj­tuk, mint a jó anyákon szokott, hogy éhező gyermekük­­nek nem tudnak kenyeret adni, de ők nem okai, ha nincs kenyerük, segítsék csak kenyérhez őket, lesz népneve­­lés jó; mutatja ezt az, hogy a hol van mit enni a taní­tónak, van ott jó iskola, ha felekezeti is az; ellenben ne adjon csak a kormány tanítóinak kenyeret, nevezhetni azt császári iskolának is, még­sem lessz abban tudomány, ha száz tanfelügyelő, háromszázhatvanötször látogatja is meg. Polemizálni nem szokásom, nem az írási vágy ösz­tönzött e felszólalásra, hanem a kötele­ség; én a beregi ev. ref. egyházmegyében tanügyi bizottság elnöke lévén, látom mint áll a nevelésügye­t nem hagyhatom szó nélkül, ok nélküli megaláztatását ereje felett áldozó egyházamnak. Vannak sok jó felekezeti iskoláink. Én hát nem polemizálok, csak annyit kérek az ál­talam különben igen tisztelt szónok úrtól, dicsérjen meg mindenkit, akit akar; de másokat ne alázzon meg a di­csérettel, s ne bántsa a felekezeteket. Ha felekezet nem lesz, előáll a nihilismus. Béke velünk! Kelt Nagy-Beregen, 1884. október 22. Ferge József, nagy-beregi ref. lelkész, mint a ref egyházmegyei tanügyi bizottság elnöke. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Janka Sándor. Főmunkatárs: Kóródy Sándor. 1210/1884. sz. Nagy-Bereg város javadalmaihoz tartozó regálejognak 1885. január 1-től 1888. január 1-ig terjedő nyilvános árverés utjáni bérbeadá­sára utóbbi határidőül a folyó év november hó 4-ik napjának délelőtti 10 órája azzal tűzetik ki, hogy az árverési feltételek a városházánál árverelni szándékozók által bármikor megte­kinthetők. Kelt N.-Beregen, 1884 október 15-én. Cseh András, Köp­or János, v. jegyző, (1V-2) r. főbíró.

Next