Bereg, 1884. (11. évfolyam, 1-54. szám)

1884-10-26 / 45. szám

pontos­an rendszerető egyének többen lesznek a rendetlen és önérdek hajhászoknál. Micsoda jövőt rajzolhat maga elé egy köz­igazgatási hivatalnok? Nagyon kétest. Ha a választás kiteszi hivatalából vagy elöregszik, a nagy családos apa „mód“ nélkül marad, mi nélkül élni nem képes; útja oda ve­zet, honnét az erkölcsi bukás csak egy lépés s hányán vannak, kik e lépésen is túl erkölcsi ha­lottjaivá lesznek a társadalomnak. Tudjuk, hogy minden osztályban vannak bukott egyének, de annyi elzüllött egyéne nincs a társadalom egy hivatalnoki osztályának sem, mint a közigazgatási pályának. Nem jól van ez igy, hogy a kihasznált munkaerő támaszt sehol se találjon s mint el­használt és kifacsart czitromhéj eldobassék. A kor reális iránya mellett nem szabad elfeledkeznünk a humanismusról sem s méltó tárgy a gondolkozásra közigazgatási hivatalno­kaink jövőjéről gondoskodni, mert a nyugdíj az oly igen óhajtott jó közigazgatás hatalmas ru­gója lenne s ha a választás 8 vagy 10 évre történnék, Damokles kardja ritkábban függne a választandók feje felett. A közigazgatási tisztviselők nyugdíjügyé­nek rendezése nem uj eszme, s Bereg megyében is — más megyék példájára — mozgalmat kell ez irányban indítani. A­kik hivatva vannak a kezdeményezés megtételére, tegyék meg azt, a közigazgatási tisztviselők saját jól felfogott érdekükben moz­dítsanak meg minden követ egy nyugdíjalap létesítése czéljából, higyjék meg, hogy törekvé­sünket siker jutalmazandja. Mi nem hisszük, hogy felvetett eszménk nyom nélkül enyészik el. — Oh bár úgy lenne! A „Hungária kávé“ méltatása. Tapasztalás szerint minden új találmány egyaránt talál dicsérőkre és ócsárlókra, s ez alól a Hungária kávé sem vonhatta ki magát és igen természetesen, mert az ázsiai kávé felséges zamatja és finom íze felette áll minden más fűszernek, s nincs az a hatalom, mely ennek megdöntését keresztül vinné. Az a kéj, mit az ebéd utáni fekete kávé­­ és a délutáni fehér kávé nyújt, párosítva fínom szivarfüstöléssel ö nők között kedé­lyes tereferével, miáltal sem volna pótolható. Hálátlan feladat volna tehát az ázsiai kávé teljes kiküszöbölésére vállalkozni, de nem is c­élom azt jelen soraimmal meg­kísérteni, mert meg­van annak is, mint mindennek, az őt megillető helye. Hadd tündököljön tovább is kivívott magas polczán a valódi kávé, hadd találja tovább is benne élvezetének forrását a közönség, lelje fel benne a férfiú szellemi szüleményeinek s eszméinek rugóját — a kávésmama szive érzelmeinek hevét avagy gyöngédségét és jótékonyságra hajlandó lelkének ihletét — a fáradal­makban és csatákban kimerült hadfi megújult erőt és kitartást. Valóban annyi jónak forrását betömni akarni még gondolatban is vétek, keresztülvitele pedig valósá­gos forradalmat idézne elő. De mint mindennek, úgy a kávénak is megvan a maga árnyoldala és pedig az, hogy annak élvezése nem mindenkinek ártalmatlan, melyre pedig a közönség na­­gyobb része nem figyel s rajta nem okul, s tekintet nél­kül a korra és egészségi állapotra, azt mindenki egyaránt kívánja élvezni, holott arra nézve mindenkor az orvos véleménye volna kikérendő. Tekintsünk csak széjjel a fürdőző közönség között, nemde azt látjuk, hogy annak legnagyobb contingensét a gyomorhurutban és májbajban szenvedők adják és e betegek bajok súlyosbodását — többen okát — az ázsiai kávéfogyasztásában kereshetik. Nézzünk haza a családi tűzhelyekre, különösen a jobb módú családokba, hol a gyermekeknek legalább is 50%-a sápadt, vézna és gyenge, számosan meg görvélyesek, mi okozza mindezt? az ázsiai kávénak szertelen élvezete. A kávéfogyasztás azoknál, kik bizonyos betegsé­gekre hajlammal bírnak, épen olyan rombolólag hat az egészségre, mint a szeszes italokkal való oktalan élés; a­mily kárhozatos tehát a pálinka bő ivása a népnél, — épen olyan helytelen a kávéval való visszaélés azoknál, kiknél az megtiltandó volna. Tehát „lassan a testtel“, miként a székely közmondás mondja, mely különösen azon szülőknek szolgáljon intésül, kik gyermekeiket bőven ré­szesítik a kávéban. Mondják ugyan sokan közöttük, hi­szen uram csak keveset löttyentünk a tejbe, hogy ne árt­son; ime hát még­is elismerik annak káros hatását, és minthogy úgy is van, legjobb abból semmit sem adni. Harminc­ év óta kísérem figyelemmel a gyermekek különféle nevelési módját, értem annak physikai oldalát, a jólétben levő családoktól le a czigányok sátoráig, s tapasztaltam, hogy egyéb kellékek meglevése mellett azon gyermekek valónak legegészségesebbek, kik kávéval nem éltek vagy aránylag abban kevésbé részesültek. Igen helyén volt az a régi jó szokás, midőn a gyermekek reggelije tejből vagy keménymagoslevesből állott, nem véve ki azokat sem, kik már a felsőbb iskolákba jár­tak. A kik vissza­emlékeznek 30—40 évvel ezelőtti időkre, meg fognak győződni, mennyivel egészségesebbek volának akkor a tanintézetek növendékei a mostaniak­nál, mely utóbbiak között, ha valaki az iskolából kiözönlő tanulókat szemügy alá veszi, nem sokat mondok ha min­den hatodikat sápadtnak 63 véznának fogja találni. A kávézás mind nagyobb elterjedésével gazdálko­dási és egészségi (?) szempontból kapóra vették a pót­kávé használását, részint tisztán,­­ részint ázsiai kávé­vel vegyítve, mely szokás most is fenntartja magát, minélfogva a nagyobbrészt külföldről importált füge, czi­­kória és sok számba nem vehető titkos készítményü pótkávé nagy fogyasztásnak örvend, melynek azonban az egészségi állapotra való állítólagos kedvező hatása nagyon kétes, részemről legalább azt nem észleltem, sőt gyerme­keknél tapasztaltam, hogy azokat többnyire megunják élvezni, mások meg betegessé lettek, minek oka a fel­használt anyag czélszerűtlenségén kívül tisztátalan gyári kezelésében is keresendő. Ilyen tapasztalatok után felmerült előttem a már forgalomba jött és hírlapilag nagyon ajánlott Hungária kávé, mely még orvosi szakközlönyökben is igen dicsér­tetett. En, ki hírlapi reklámok után nem igen szoktam indulni, a jó hírnévre kapott Hungária kávénak kísérleti használatába csak későn fogtam, s örömmel győződtem meg annak tápláló s az egészségre kedvező hatásáról fel­nőtteknél úgy, mint gyermekeknél. Ezen kísérleti tapasztalatok nyomán a Hungária kávét, akár mint­ tápszert, akár mint gyógykávét min­denfelé ajánlván, annak jó hatása felől még azok is, kik annak jóságán erősen kételkedtek s fekete levét hitetlen Tamásként szürcsölték, meggyőződtek, különösen kik évek óta siker nélkül gyógyított gyomorhurutban, továbbá ét­vágytalanságban és hiányos emésztésben szenvedtek, mely­nek élvezése után csakhamar javulásnak indultak, sőt meggyógyulnak; a sápadt arczokra az élet pár rózsája visszatért, az étvágytalanságban szenvedő farkas éhséget kapott, az elsoványodott test meggyarapodott, a csüggedő kedély emelkedett, az életkedv fokozódott, a lankadt erők erősbültek stbbi. Ezek mind tények és ezekkel szemben mégis vannak számosat­, kik szánakozólag tekintenek azokra, kik a Hungária kávét fölébe helyezik az ázsiai­­nak; hát kinek-kinek nem annyira ízlése, mint inkább né­zete szerint, de mindenesetre annak van igaza, ki a jó és tartós egészséget s ebből kifolyólag a viszonylagos hosszú életkort jobban kedveli azon pillanatnyi kéjnél, melyet a száj és orr csiklandó ázsiai kávé nyújt, és azon múlékony kedvező hatásnál, melyet az bizonyos állapo­tokban eszközöl. Lényegesen és általában kedvező a Hungária kávé­nak élvezete gyermekeknél, még a fejlődő ifjúságnál is, különösen pedig ifjú hölgyeknél, mely utóbbiaknál bizo­nyosan megvolna azon eredmény, hogy a sápkórosak lét­száma alább szállana, míg ellenben az ázsiai kávé annak csakis szaporodását eszközli. Mindezek után a Hungária kávét, mely szintén kel­lemes illattal és ízzel bir, mely csertartalmánál fogva az emésztő szervezetre zsongítólag — annak hurutos álla­potánál gyógyítólag, az egész testszervezetre táplálólag hat, nem mint pótkávét, mert ennél több, de mint tápláló és gyógykávét­ csak a legmelegebben ajánlhatom, ajánlom kiválólag gyermekeknek, mint az anyatej után a leg­táplálóbb és legkönnyebben emészthető eledelt (tejjel és czukorral vegyítve), mint a görvelykór egyik legbizto­sabb gyógyszerét, mint a test fejlődésére , a csontkép­­zésre és fogy­ás könnyítésére hatékony anyagot. Ajánlom továbbá felnőtteknél az igen gyakran előjövő gyomor és bélhurut s ezek következményi bajai ellen, idegesség és szívbaj ellen, aranyérben szenvedőknek, kiknél az a szak­­ürülést könnyíti és szabályozza. Vannak a Hungária ká­vénak még sok mellék és közvetett hatángjai, melyek elő­­sorolása nagyon hosszúra terjedne. Az ember életgépezetének tudvalevőleg az emésztő rendszer az első fakereke, melynek jó karban tartásától függ túlnyomólag a többi nemesebb szerveknek épsége is. Tudva van az is, hogy a gyomor tisztasága és kön­nyen emésztő képessége az embert a cholera ragály le­küzdésére hathatósan támogatja, mivelfogva igen alapos ratiója van annak, ha a Hungária kávé, mint a cholera el­len hatékony szer dicsértetik és hirdettetik , azért annak cholera járvány idején az ételek között épen az a szerepe van, mi a vörös bornak az italok — a fényű bogyónak a b­eák között. Félre tehát minden előítéletes és­ felületes bírálat­tal akkor, mikor a gyakorlati és élettani tapasztalatok, az elért eredmények, a meggyógyultak hálás elismerése, a veszendők életre vergődése a Hungária kávénak a ház­tartásban és a gyógyászatban méltó helyet jelöltek ki. Utoljára hagytam a többször említett kávénak nem­zetgazdasági oldalát. Köztudomású, miszerint az egészen hazai terményből állittatik elő s bent a hazában Buda­pesten gyártatik; már most ha ezen hazai készítmény érdeméhez méltóan nagyban fogyasztatik, akkor az az ázsiai kávé behozatalát nagyban fogja alászállitani — a kül­földről nagymennyiségben behurczolt pótkávét meg épen teljesen kiszorítaná, mi pénzügyi mizériánk javítására jelentősen közrehatna, miáltal a fogyasztók a közegészség emelésén kívül édes hazánk anyagi jólétének előmozdítá­sára is közreműködnének. Éljen tehát a Hungária kávé! Juhász Kálmán, megyei járásorvos. A 13­1 k c z­i­k­k. — Víg elbeszélés.— IRTA: KESERŰ GAZSI. Lehorgasztott fejjel, terhes gondokban elmerülve lépegetett a vasúttól Szörényi ur az x-i utczában épült csinos lakháza felé. — Mi máskor rendes szokása volt, most figyelemre sem méltató a járó-kelő népet, mintha legkisebb gondja is nagyobb lenne most annál, hogy a jövő-menőket vizsgálgassa, vagy esetleg valamelyikkel szóba álljon. Szótlan mogorvasággal lépett be szobájába s mérges tekintetet vetve a nagy fali órára, mely épen a déli tizen­kettőt dorombolta el, — támlásszékébe keveredett. — Ez a dolog mégis csak megfoghatatlan! — tört ki belőle a keserűség. — Hol késhetik oly soká ? Hiszen világosan megírta Endre, hogy ma okvetlenül megérke­­zend s mégis hasztalanul gyalogoltam ki köszvényes lá­baimmal a vasúthoz. — Bizonyosan útközben érte valami szerencsétlenség és a miatt__ Nem folytatható tovább monológját, mert e pilla­natban az ajtó hirtelen feltárult s azon — egy képéből kikelt matróna hangos nyelvkelepeléssel lépett be a szobába. No-o-os ? Hát semmi ?... Hol hagyod a vendéget ?... Ugy­e, hogy nem jött?... így van ez mindig, csak én a te bölcs eszeden induljak el! Szerényi úr jónak látta félbeszakasztani a beszédet. Többszöri tapasztalata e téren kilátásba helyező előtte, hogy annak végét különben hasztalanul várná. — De hiszen édes néném, itt a levél. Világosan benne van, hogy „április hó 7-én délelőtt megérkezendő oka vagyok-e én, hogy a dolog más fordulatot vett? — Vigye az ördög azt a levelet! Hát már most az a levél megeszi majd azt a jó ebédet, ugy­e? Mennyi munkámba került elkészíteni, hogy valami módon csúf­ságot ne valljon konyhaművészetem!. — Most aztán megeheti a... majd megmondom mi!.. A jó túró szétes, diósfánk, elülhet ott!... Vigye az ördög a dolgodat! A tisztes matróna, kit már eddigelé szerencsések vagyunk Szerényi úr nénjének ismerni, — szerette be­széde fonalába beszóni az ördögöt. Bizonyosan ismerős lábon álhattak együtt! — Magam is csodálkozom, hogy meg nem érke­zett, de ki tudhatja előre a bajt? Hátha valami nagy esemény miatt késett el?... Nem volna újság, hiszen vasúton könnyen esik a szerencsétlenség! Aztán meg tudod véném: a plánéta!... — Vigye az ördög a plánétádat! Már meg azt ho­zod elő? Mintha én meg elhinném a te fél­retekert nyakú okoskodásodat. Plánéta? Hát mi az? — Te még azt nem tudod, édes népem! Minden embernek van egy planétája. Ez a planéta vezeti sorsát születésétől kezdve haláláig. Ki milyen plánétában szü­letett, olyan lesz élete. — Persze,­ a te bölcs eszed ezen esetet is a pla­nétának tulajdonítja! Ha, ha, ha! Mintha annak épenségé­gel csak arra volna gondja, hogy Szerényi uram miként igyekszik leányát dúsgazdaggá tenni. No hiszen ! Majd is adnék én planéta uramnak a kárbaveszett jó ebédért! — Ugyan édes néném, hát már te engem teljesség­gel valami fatuskónak tartassz? — A világért sem, kedves öcsém? Ha már tuskó akarsz lenni, inkább nevezhetlek pénztuskónak, mert ugyan hát nem a te pénzrajongó természeted-e okozója azon különös, megfoghatatlan cselekménynek, hogy egy ifjú leánynak, a te leányodnak akarva, nem akarva, egy hét lefolyása alatt férjnél kell lennie?.. Aztán meg nem különös dolog-e az, hogy te nagybátyánk ajánlatára, ki különben is kölönczhirben állt, — választassz férjet leá­nyodnak; olyat, kit nem láttál soha s még híréből sem ismered?!... Ezt aztán a planéta csinálta ugy­e?.. Az bizony, a te telhetetlen pénzvágyad! — Már hogy ebben is működött a planéta, azt da­czára ellenvetéseidnek, minden okos ember beláthatja. Te csak beszélsz, de beszédednek semmi magva. Én tudom, mit tesz az, ha valaki vagyonos, mert próbáltam a sze­génységet is. Persze te figyelmen kivűl hagyod a vég­rendelet 13-ik czikkét, mely azt mondja:... Hol is van csak az végrendelet? Szerényi úr íróasztalához lépegetett, hogy a vég­rendelet 13 ik czikkét nénje fejéhez diktálja. — Ugyan ne fárasszad magad a keresésével! Oly sokszor elismételted már előttem, hogy szinte könyv­­nélkül tudom. —■ Ha tudod, hát annál jobb! így legalább könnyű­szerrel beláthatod, miszerint más orvosszer nincs szá­munkra. A végrendelet értelmében Ilka csak úgy örököl­heti a szép vagyont, ha annak felbontásakor már neje lesz a végrendeletben megnevezett egyénnek. (Folyt. köv.) K. L. 11 vi­ra­t !„ Karakán ideák! (Makk-érés és makk-kérdés.) Egy főrangú szellemes utazó utazott a múlt század végén Beregvármegyén keresztül, é­s a vármegye sík­jain és ormain elterülő özön bükk és tölgyfa erdősége­ken áthatolva, midőn a vármegye határát átlépte, a „Szerednye“ dombjain pihenőt tartott s visszapillantván, kör­nyezete előtt igy nyilatkozott: „Uraim! ha sertves volnék, végtelen szeretnék Bereg­­vármegyében lakni!“

Next