Bereg, 1888. (15. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
1. szám. XIV. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1888. január 1. hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszász, Péter-utcza 732. szám. Kiadóhivatal: hová az előfizetés, hirdetés és nyilttér dijai küldendők: Beregszász, Namény-utcza, 492. szám. Egyes szám ára 10 kr. Nyílttér sora 20 kr. Előfizetési dijak: Egész évre.............4 frt. Félévre..................2 frt. Negyedévre .... 1 frt. Községek s néptanítóknak egész évre 2 frt 50 kr. Hirdetési dijak: 50 szóig 90 kr, 100 szóig 1 frt 40 kr, 200 szóig 2 forint 40 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKI HETILAP. BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG. A KÖZMŰVELŐDÉST EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség : 1888-ik évi XIV. évfolyamára. Az újév küszöbén ismét az olvasóközönség elé lépünk, azon kérelemmel, hogy lapunkat továbbra is szives támogatásában részesíteni szíveskedjék. Lapunk az 1888. évvel XIV-ik évfolyamába lépett. Nem vagyunk önhittek, hogy azt mondanák magunkról, hogy megtettünk mindent, mit mint hírlapíróknak s mint hírlapnak a magyar társadalom, a megye és városunk érdekében megtennünk kellett volna. De ennek nem mi voltunk az okai. S ha talán maradt fenn kívánni való lapunk részéről s minthogy minden igényeket teljesen kielégíteni — kivált ily szűk körű lap által, mint a mienk, — nem is lehet; tehát bizonyára maradt is, legalább ha nem általánosan, de egyesek részéről mindenesetre, azt ne a mi szerény tehetségünknek s igyekezetünknek, mint inkább korlátolt körülményeinknek róvja fel az olvasóközönség. — Úgy hisszük, hogy az önzetlen jóakaratot semmiképen sem fogja tőlünk megtagadni s ez nekünk elég. Továbbra is igyekszünk a megkezdett utón haladni, habozás nélkül, kitartóan. Programmunk marad a régi: ki Ł adiau s elfogulság is z,éxuz,e.ha'ytás nélkül pát-Toíni o elő■ma&Sitcmi a*t, a mi jó; kárkoztatni o n cózni mindazt, mit a köztársadalmi, mecssei és városi érdekek szempontjából emítendőnek tartunk. Kitűzött czélunk : a magyar közművelődést, vallás-erkölcsi nevelést teljes erőnkből előserélni ; egészséges eszméket hirdetni s ajánlani a társadalmi, gazdasági és egészségügyi kérdésekben, úgy az egész megyében, mint városunkban, a megye székhelyén, s lehetőleg igyekszünk ezután még több gondot fordítani a megyei és városi ügyekre. Teljes bizalommal lépünk lapunk olvasóközönsége elé, remélvén, hogy már több mint egy évtizeden keresztül tapasztalt becses támogatását ezután sem fogja lapunktól megvonni. — Kérjük az előfizetéseket — legczélszerűbben postautalvány útján — Sallay Gyula nyomdászhoz czimezve mielőbb beküldeni, hogy a lap pontos szétküldésében fennakadás ne történjék. Egy kis barátnőm emlékkönyvébe. Hallgasd csak, édesem, mily szép mesével Leptek meg egyszer!! S ez komoly való ! — Egy élezés urfi hangzatos nevével Egy hölgy könyvében ez olvasható: „Krix-Krax.!!!“ S czélját elérte a hamis: Nevét emlegetik ma is ! — Nem kell nevetned ezt, édes barátnőm. . . . Sok emlékvers tán még annyit sem mond! És én sok szó helyett csak ezt jegyezném könyvedbe, s tán feledni sem fogod: „Csitt-Csatt. .! !!“ S gondold, átfutva e lapon, Hogy csókom csattan arezodon!! Szabó Károly. Dal egy kis kézről. „Nagyon megbántam!“ — szólt egy szép leány S békítőn nyujta kis kezet. — „Nos még talán el sem is fogadja?“ Enyelgve, játszva kérdezett. Megragadtam kézzel kis kacsóját, S szivem sóhajta kéjesen: „Óh hogyne! bár lehetne tartnom azt, így» igy, — soká! — egy életen! Bodnár István. A Jjájték a szívvel. ^ V Pj (Beszély.) . yjp' 0 .Irta: Pataki István. fi s. V ^ f (Folytatás.) '""Tv* . • _ —""Mit, Pedlák, mondja, mit? — szólt Malvin kezéig hajolva az ifjúhoz, hogy az hallotta lélegzetvételét, s közelről nézhette, csodálhatta szép arczát. A többiek ez alatt Óvári egy érdekes vadász kalandját hallgatták. — No mit, mondja ? — Szenvedni, asszonyom. — Szenvedni!? Hogy érti ezt uram, hisz mi az ellenkezőt óhajtjuk, akarjuk? — Nem tudom asszonyom megmagyarázni, mit érzek, milyen változás történt én bennem. Beszédes évig voltam az előtt, s hogy beléptem e házba, oly változást érzek, ami néha boldoggá, néha pedig kétségbeesetté tesz . . . — Talán komoly hivatása okozza ezt? — szólt közbe Malvin, míg szemeiből látszott, hogy maga sem hiszi, amit mond. — Óh nem asszonyom. Anélkül, hogy természetemben változás történjék, meg tudok felelni elvállalt kötelességemnek. De azt hiszem, valami egyéb . . . Malvin hirtelen felkaczagott. — Maga fiatal ember! ... Mindenki odanézett mintegy kérdőleg. — Ugyan hallják, uraim, hölgyeim — szólt a felvilágosítást várókhoz Malvin — Pedlák úr azt állítja, hogy mi, somogyiak, nem ismerjük annyira a vendég . . . Na csak ne mentegesse magát — szólt az elbámuló Kálmánhoz — tudom, hogy a többiek előtt nem merné állítását ismételni, na csak hallgassa előbb vádamat. — Hogy nem ismerjük annyira a vendégszeretetet, hogy nem tudjuk eléggé szórakoztatni vendégeinket. Én eddigi netaláni mulasztásaimat helyrehozandó mindjárt ajánlatot tettem neki, hogy a holnapra általam tervezett kirándulásban a Balatonhoz, vegyen részt s hogy igaztalan vádjáért megbüntetve is legyen, a vidék szépségeinek szemlélete által szerzendő élvezetét akként akartam ellensúlyozni, hogy lovagomul kértem fel, amit ő csupa udvariasságból el is fogadott, azonban végtére azzal állt elő, hogy mostani kedves vendégeim az ő kedvéért nem lesznek hajlandók a kirándulásban részt venni! Erre kaczagtam s kiáltottam fel, mert én hiszem, hogy kedves vendégeim, a a holnapi napot is körömben lesznek szívesek eltölteni. — Megyünk a Balatonhoz! volt az általános felkiáltás s elhatároztatott a kirándulás. — De asszonyom — szólt Kálmán a figyelem elfordulása után Malvinhoz — miért tüntet fel engem ilyen követelőnek s nagyjáddal szemben . . . — Semmi, semmi. Igyekezzék tettével megczáfolni állításomat. Vagy talán nem tetszik tervem? — Dehogy! azért ezer köszönet, különösen pedig a büntetésért! . . . s ezzel ajkaihoz emelte a szép nő picziny kezét. IH: Az ujjhegytől — a karig. Sasvártól mintegy félórányira van a Balaton. Somogyi oldalon rónaság vezet a magyar tengerhez, mig szemben látszanak a zalai hegyek s a Kisfaludy Az előfizetési ár marad az eddigi. Egész évre Félévre . 4 frt 2 frt Negyed évre . Községeknek . . . 1 frt 2 frt 50 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Uj évben. Elmúltak a szeretet, a békesség, az Egekből a földre alászállt mennyei dicsőség karácsonyi ünnepnapjai s ismét egy új év küszöbére jutottunk. Álljunk meg egy kissé e mindnyájunkra nézve oly fontos választóponton, mely a múlt és jövő határfalát képezi s tekintsünk szét magunk körül. Figyelmünk természetesen először is a múltra téved. Átfutjuk egy pillantással az elfutott idő napjait, a közelebbieket úgy, mint a távoliakat. S látunk azok közt olyanokat, melyekre visszagondolnunk még most is öröm, melyeknek emléke derűt varázsol újra szemeinkbe, ajkainkra s megédesíti a jelen keserveit is; de látunk — mégpedig bizonyára többen — és hihetőleg többet — viszont olyanokat is, melyek szárnyát szegik emlékükkel melegen érző szívünk kedvesen röpkedő madarainak, élénk kedélyünk vidámságot sugárzó derűjének; melyekre emlékezni újabb bánat, gyász és siralom. Azután betekintünk a jövő titkos, rejtett bizonytalanságába, hol merti'mindent Isis fátyola takar el előttünk s hol nem tudjuk: várjon a legközelebbi perez a bánat, vagy az öröm percze lesz-e számunkra s e kétes jövő miatt szorongó kebellel állunk meg, melynek aggodalmait csak az édesen biztató remény szelíd fénye teszi elviselhetőbbekké. Amott az emlékezet, itt a remény áll vigasztaló angyalul mellettünk: e két Géniusz, melyről már a költő megénekelte, hogy éltünk rögös határain ezek vezetnek bennünket. Ez a tudat megnyugtathat bennünket a bizonytalan jövő e kinyílt kapujánál, az újév küszöbén, mert nyilvánvaló előttünk, hogy életünk egész folyama az öröm és bánat örökös váltakozása, e végzet elől nem menekülhetünk, valamint állandó öröm nem létezik, úgy viszont a szomorúság napjai sem tartanak örökké; amanmegóv az elbizakodástól s bölcs mérsékletre tanít, emez megőriz a kétségbeeséstől s a remény által erősiti sziveinket. Mit hoz reánk a már beállott 1888-ik esztendő ? Mit hoz hazánkra, családunkra, magunkra ? . . . Ki tudná azt megmondani gyarló emberi elmével ? . . . Mindnyájan a bölcs gondviselés karjaiban nyugszunk s lehetne-e megbízhatóbb vezért választanunk, a melyben jobban megnyughatnánk ? De hogy jobb jövőt remélhessünk, szükséges, hogy lelkünk tiszta, öntudatunk, lelkiismeretünk nyugodt legyen.— Kit nem bánhat az elmúlt idők vádoló szava, az bizton tekinthet a jövőbe. Ki megtette istene, hazája, embertársai és önmaga iránt tartozó kötelességeit, az szilárd alapot épített, melyre jövő boldogságának háza állandóan felépülhet. Fenyeget a veszély, zúgnak a viharok sokszor fejünk felett, de a villámló égen ott ragyog a béke és áldás napjai is. Legyen szilárd vallásosság bennünk, tevékeny, állandó és buzgó: ezzel tartozunk istenünknek, kit csak a balgatag tagadhat meg. Legyen határozott kötelességérzetünk: ez mellőzhetlen emberi feladatunk a társadalommal, hazánkkal és önmagunkkal szemben Vallásosság és kötelességérzet lesznek legbiztosabbak iránymutatóink úgyis mint erkölcsi, úgyis mint társadalmi lényeknek! Ki bölcsen indul, könnyen czélt ér: a pályafutásnál ez legyen vezérelvünk ez uj évben is s nem fogunk csalódni bizonyára, hanem eljutunk a boldogság biztos révpartjához; a boldogság pedig — ki tagadná?— az élet legfőbb kincse. Legyen a beállott új év mindnyájunkra a boldogság kiapadhatlan kutforrása!...r. Megyei ügyek. Számvevői jelentés folyó évi deczember hó 15-én tartott rendkívüli bizottmányra beterjesztett költségvetések megvizsgálásáról. 739./1887. szám. Mrásolat^1) Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! A megye összes községei részéről beérkezett és számvevőileg megvizsgált 1888. évi költség-előirányzatokat a kivetendő pótadó százlalijának feltüntetését tárgyazó 1/. alatti részletes kimutatással 274 darabban