Bereg, 1890. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

18. szám. XVI. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1890. május 4. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI­, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG­, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: MATAVOVSZKY BÉLA Szerkesztői iroda­­ Beregszász, nagy-bazár I. emelet. Előfizetés és hirdetés dijai a kiadóhivatalban: Beregszász, Namény-utcza 492. szám fizetendők. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. Beregszász, 1890. május 1. A jelenkor irányelve, mintegy jelszava: a nemzeti közművelődés, pedig közmondássá vált, hogy az anyagiasság korszakát éljük. Mindkét jelenség való. Helyén is van, mert úgy a műveltség, mint a gazdagság, egymás mellett, egy időben okszerűen fej­lődhetnek. Az állandóság, növekedési ingerrel pá­rosulva, alkateleme a gazdagodásnak. A műveltség pedig biztosító feltétele a nemzet fenmaradásának. Anyagi jólét, és szellemi műveltség nem zárják ki, sőt kölcsönösen segíthetik egy­mást, mert czéljuk közös: az egyéni jólét s a nemzeti fenmaradás biztosítása. Ha e két létérdek, úgy mint: a mű­velődés és gazdagodás, nem karöltve, egy­mást elősegítőleg, de elszigetelten, mintegy önczélra működnek, mindkettő elveszti lét­alapját, a tiszta erkölcsöt, a­míg fentarthatja magát, erény helyett bűnt, közjó helyett, közbajt termelhet. Az a műveit ember, ki képzettségét, ügyességét csak is személyi hiúságának, ké­nyelmének napról-napra való kielégitheté­­sére használja fel, mit se törődve azzal, hogy családi jólétet, fentartást biztosítson, vagy a közügyeket értelmileg, vagyonilag előmoz­dítsa, rendesen letér a tisztességes élet uta­­iról, nem ritkán jogrendet sért, mert nem tartván egyébnek a vagyont, vagy kere­setet, mint pusztán élvezethez juttató esz­köznek, ha nem örökölt, vagy nem tud köny­­nyen keresni eleget, arra fordítja testi és szellemi fejlettségét, hogy másokat, kik ke­vésbé képzettek és ügyesek, a maga elő­nyére bármi módon eszközül használhasson fel. Az ily egyének a társadalom legveszé­lyesebb tagjai lehetnek, mert képzettségük­nél fogva, külső ügyességgel is hatva, sok­szor közbecsülésre is szert tehetnek, e fé­nyes lepel alatt utólérhetlenül űzhetik go­nosz t­zelmeiket. Az ily maradandó czélra törekvés nél­kül élő művestekből kerülnek ki: a szélhá­mosok, sikkasztók, csalók okirathamisítók. Ezek szelidebb fajtához tartoznak a rang­kórosak, öntetszelgők; ha ezek valamely helyi társadalomban tömeges pajtásságot, mintegy titkos szövetséget hoznak létre ma­guk közt, rendesen megmételyezik a társa­dalmi közszellemet, fölényre téve szert, a tiszta jellemű­eket, a valóban közbecsülésre méltókat, az elaltatott műveletlen rész fel­­használásával, háttérbe szorítják, mi­által a közügyek fejlődését is r­egzsibbasztják. A mindenáron gazdagodásra törekvő egyének is értéktelenek; a családosok zsu­gori módon növelt utódai, felszabadulva a kedélyt és elmét szorító nyűgöktől, kicsa­pongó életre vetemedve prédálják a gazdag örökséget; a családtalanok által összehal­mozott vagyon, a zsugoriaknál van, mint a föld alá rejtett kincs, csak­is lidércz fényé­vel csalogatja a henyélve örökség után le­­selkedőket. De e mellett a vagyonosság túlbecsü­lése, vagyonosodásra való lázas sietés, gör­csös ragaszkodás kizáróan az anyagi javak­hoz, gonosztettekre is ragadhatja az ily tu­lajdonságban megrögzötteket. A tapasztalat mutatja, hogy az ilyenek sorából kerülnek ki rendesen: az uzsorások, orgazdák, né­melykor a tervszerű leleményes gyilkosok. A műveltséghez, a gazdagodási törek­véshez csatolni kell a jogrend szeretetét, en­nek alapja, éltető eleme pedig a jó erkölcs. Műveltség, gazdagság, tiszta er­kölcs, e háromnak, szerves egyesü­lése, okszerű fejlesztése szüli az egyéni és állami jólétet, biztosítja a nemzet fenma­­radását, így van mélyre­ható értelme annak, hogy „a mely nép­­erkölcsében meghason­­lik elpusztul“ vagy annak, hogy „elvész a nép tudomány nélkül“. T­i­s­z­t­a e­r­k­ö­l­c­s­b­e­n fejleszszü­k a gyer­mekeket a családban, az iskolában, emeljük értékét, becsét annak a felnőttek közt az élet minden nyilván unkáiban, így baj és ve­szély nélkül lehet irányelv a közművelődés és lehet korunk az anyagiasság korszaka. Korsza: V N V \ \ v rv\vv\\V^Vx\'V\\V\\X- V V V -V X. X X X . X\\X\\X\\X\\VvX X X X X X : vwvxxwv A „Beregmegyei gazdasági egyesület“ közgyűlése. Ápril­is 28-án. A „Beregmegyei gazdasági egyesület“ évi rendes közgyűlését, — mint ezt múlt számunk­ban már jeleztük — m. hétfőn tartotta Bereg­szászban a városháza tanácstermében. A közgyűlésen megjelentek Hunyady Béla egyes, elnökön kívül: Békásy Péter, Béresy Géza, Berzsenyi Antal, Bodáky István, Buzáth Kamill dr., Butykay Ferencz, Csőé Zsigmond, Dercsényi Ferencz, Ekkel György, Fedák Ist­ván dr., Fehér József, Forgács János, Gal­­góczy Pál, Gecsey Ferencz, Horthy Gyula, Horváth István, JásZSzy JUTre, Jolszty Gyula, Katz Jakab, Komlóssy János, Koncz András, Liska Samu, Lónyay Géza, Meliorisz Miklós, Orosz László, Podmaniczky Horácz dr., Pám József, Simon Andor, Szeniczey János id., Sze­­niczey János ifj., Tariska János, Zágoni Ká­roly egyes, tagok; Stenczel Mihály, egyes tit­kár és többen az ügy iránt érdeklődők. Hunyady Béla egyes, elnök az ülés meg­nyitása után az egyesület eddigi működését és a jövőre kitűzött czélját a következő nagy tet­széssel és közhelyesléssel fogadott megnyitó be­szédben ismertette : „Midőn a választási idő lejártával, az új választások előkészítése s ezenkívül egye­sületi életünk egyéb fontos ügyeinek tár­gyalására, ezek között a f. évi költségvetés megállapítására összehívott közgyűlés tisz­telt tagjait, s fontos közügyünk iránti ér­deklődésből megjelenteket örömmel és szív­ből üdvözlöm; engedjék meg, hogy néhány észrevételt tehessek egyesületi életünk múlt­járól, jövő teendőiről és arról, hogy véle­ményem szerint mily fontos közérdekek igénylik, hogy egyesületünk megizmosodjék működési köre kitágíttassék és ekkénti fen­­állása biztosíttassék. Már azt magában véve eredménynek ítélem, hogy gazdaközönségünk érdekeinek közvetítése és munkálata czéljára, egyesületi életünk, négy év óta, — a kezdet nehéz­ségeit, a gyermekkor keresetképtelenségét és gyámolra szorultsága idejét átküszdve — fentartható volt. Megyei életünk legkiválóbb gazdái, nem várva hitetlen eredményt és csoda dolgokat, gondos közrehatással vettek részt az eleve szűkre szabott munkaprogramra valósításá­ban, habár sajnos több gazdatársunkat és sok nagy­birtoknak úgy tulajdonosát mint kezelőjét még sorainkban mindig nélkülöz­zük , és csak­is az országos kormány évi segélye és elismerése, tisztelt védnökünk tá­mogatása és uradalmi tisztikarának közre­hatása, a törvényhatóság segélye és a köz­ségek hozzájárulása biztosítása, Beregszász város áldozatkészsége, s az administratív után kifejtett tevékenység tették lehetővé, hogy élünk és erőnket munkakifejtésre gya­rapodni tapasztaljuk. A felkarolandók sokaságához és a te­endők nagyságához képest egyoldalú volt — az igaz — működésünk, mert gyönge volt erőnk és azt az összeroskadás veszélye nélkül túlcsigáznunk — épen közérdekből — nem volt tanácsos; másrészt mert első­sor­ban azon két irányban vállalt kötelezettség­nek kellett megfelelnünk, mely kötelezettsé­gek teljesítése által egyesületünk életre hi­vatott: az állattenyésztés emelése és külö­nösen ezek között a lótenyésztés emelése és a szőlőinket fenyegető philloxera vész elleni védekezés , illetve ezen közgazdasági csa­pás enyhítése iránti közrehatás. Ez irányú működésünk adatainak felso­rolásától tartózkodom, mert azokról az évi jelentés, a­mely nyomtatott füzetben közzé téve és közölve lett,­­ bő tájékoztatást nyújt; de hivatkozom ezen adatokra és a köztapasztalatra, mely szerint lóállományunk gyarapítására és értékesítésére gorondi lege­lőnk közrehatása már most is érezhető, szűzgulya létesítése iránti törekvésünknek, a közönséget folytonos és évenként megújuló sürgetésünk daczára sem bírtuk ugyan meg­nyerni, de bérelt legelőnk egy részén azért a marha állomány fentartására hatottunk közre. A philoxerának ellenálló amerikai szől­­lőtelepünk létesítése által mindenek előtt meg­óvtuk közönségünket attól, hogy egyesek kí­sérletezni s a kisérletezés költségeit ekként a közönség sokszorosan elviselni legyen kényszerülve; az idő haladt, a tapasztalatok gyarapodtak, elhamarkodott telepítésektől s ok nélküli költségektől megkímélve marad­tunk. Ma már tisztázottnak látszik a helyzet; a direkt termő amerikai fajok legnagyobb része telepünkön ellenállónak tapasztaltaik ugyan, de termés hozama, annak minősége s a be­lőlük nyerhető bor silány; direkt termő fa­jokkal telepítésről tehát le kell mondanunk. Az alanyul alkalmazandó riparia fajok

Next