Bereg, 1891. (18. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

1. szám. XVII. évfolyam. B­E R E Gr Beregszász, 1891. január 4. gyan sok megtakarítást lehetne itt-ott­ eszkö­zölni. Ezt méltán elvárhatja a város közönsége. A város szépészeti ügye, járdakészités, árva- és szegényügy, legkülönösebben pe­dig a rendőrség viszonyainak tökéletesítése mind oly dolgok, melyekre a legnagyobb gond fordítandó. Végül hazafias szellemnek kell átlengeni kebleiket, hogy lelkesedéssel, oda­adó buzgalommal, az ügy iránti meleg sze­retettel, a jövőbe vetett hittel és remény­séggel tölthessék be azon állást, melyre őket a közönség bizalma helyezte. Ezek volnának azon irányelvek, melyek szerint óhajtanánk a tisztikar működését. Lapunk mindig élénk figyelemmel kisérte a város ügyeit, kettőztetett éberséggel teszi ezután is s a netaláni visszaéléseket s hely­telenségeket kíméletlenül fogja ostorozni. Azon reményben, miként hivatása ma­gasztosságának, tudatában fáradhatlan buz­galommal szolgálják városunk közügyeit, egyúttal erre kitartást kivánva: üdvözöljük az új tisztikart! Benécs Gusztáv. .VVW'WA V V V V X -V V ■ Az országos magyar gazdasági egyesület által rendezett szőlészeti tanulmányút. — Vége. — Örömmel vonultunk mi is be a városi dí­szes fogatokon s megszállottunk a „Beretvás“ vendéglőjében. Itt alig foglaltuk el szobáinkat, már is elindultunk megnézni a szerencsés ho­moki szőlőültetvényeket. A kecskeméti szőlők inkább gyümölcsös kerteknek nevezhetők, minthogy tele vannak ültetve mindenféle gyümölcsfákkal, melyek e sivár homok talajban dúsan nőnek és csaknem mindig biztos termést adnak; ma azonban, hogy a phylloxera kipusztította országszerte a nemes tőkéket, kezdenek a szőlő nevelésre is nagy gondot fordítani s óriási betelepítéseket tesznek. Ez alkalommal Gyenes Imre kecskeméti lakos és Csikai Imre épen itt időző Duna m­el­­léki esperes telepeit néztük meg, hol szívélyes fogadtatás mellett meglepett bennünket a ho­moki szőlők üdesége, s a szép termés, melynek métermázsája, 23 forintért kelt el már jó előre. Az alma- és körtefák itt is csak néhol van­nak termésben, a kajszi baraczk azonban az idén is jól termett s mintegy 70,000 m. m. ada­tott el nagyobb részint külföldi kereskedőknek. Másnap vagyis aug. 25-én keltünk utolsó kirándulási utunkra, hogy megtekintsük Kecs­kemét büszkeségét az immunis talajon lévő „Miklós“ telepet, mely nem csak legnagyobb, de legfontosabb is az összes állami szőlőtele­­pek közt. Ezen telep, mely a várostól keletre mint­egy óra járásnyira van Miklós Gyula minisz­teri biztos úr nevéről nevezteti el és pedig igen méltán , mert ő tervezte és eszközölte ki, hogy ezen immunis talajon legyen egy asylum, hova menekülhessenek Magyarhon nemes szőlő­fajai a végpusztulás elől Az ő közbenjárására bocsátott Kecskemét városa a magyar állam rendelkezése alá 200 kát. holdnyi homok terü­letet s alapittatott azon 1884-ben a most már szé­pen virágzó állami telep. Miklós Gyula minisz­teri biztos ur után Koricsánszky János igaz­gató urat illeti az érdem koszorú, ki már ed­dig elé is fáradni nem tudó szorgalommal 450 magyarhoni nemes szőlőfajt telepitett ide s mi­vel 50 fajt nagyban, mint a melyek teljesen beváltak a homok talajba. A mint a különböző fajú szőlőket szem­­lélgettem, nagy örömömre szolgált, hogy meg­láthattam köztük a „beregi rózsást“, mely Czen­­ner barátom utján menekült ide s mentetik meg egészen immunis talaj által a phylloxera romboló hatalmától. * A „Miklós“ telepen három irányban mű­ködnek u. m.: mivelnek magyarhoni nemes fa­jokat begyökereztetve; 2-szor amerikai direkt­­termő és alanyul szolgáló ripária fajokat és 3-szor ojtanak szárazon és zölden. Fájdalommal tapasztaltuk azonban, hogy oly csekély összeg fordíttatik évenkint ezen nagy fontosságú telep telkesítésére, miszerint ezen áldott föld jó része most is parlagon he­ver, sőt még az ilyen telepeknél elmaradhatat­lan présház és pincze is teljesen hiányzik, miért is itt még házilag kezelt szüret nem volt, ha­nem a borfajok is a csemege szőlők után ke­reskedőknek eladatnak s azok tanulmányozása teljesen elhanyagoltatik. A csemege szőlőt sem a telep árusítja el, hanem kiadták azt 5 évre 18 írtért mo­mázsán­ként Rohonczy Gedeon országgyűlési képviselő­nek­, ki 5 kilós kosarakban pakoltatván, közvet­len a fogyasztóknak a nagy Germaniába szál­lítja el. A telepen elköltött pompás villásreggeli alatt Rohonczy úr szives volt előttünk szőlő pakolási módját megmagyarázni. Ő elment ugyanis Németországba s miután ott a kisebb városokban személyesen érintkezett a fogyasztó közönséggel, kitapasztalalta, hogy szívesen fizetnek többet, csak gyorsan és jó mi­nőségű szőlőhöz juthassanak. Ezért választotta az 5 kilós kosarakat, mert ezek leggyorsabban szállíthatók, s aránylag legkevesebbe kerülnek,­­és ezekbe legjobban be lehet pakolni, úgy, hogy szörődést a fürtök ne szenvedjenek. Rohonczy a kosarak fenekére vékony s fenyőfa forgácsot az úgynevezett fagyapo­­r­tot téteti s erre rakatnak jó szorosan a­­ für- t tök finom papirba begöngyölve; a piros fajok piros, a fehér fajok ugyanily színű, a muscat fajok pedig zöld papirosba. Két sor szőlőre ismét fagyapot jön és igy tovább, mig a fiuan­­tumot a kosár súlya meg nem üti. A kosár a csomagolási anyagokkal együtt 1/1 kiló, mit a fogyasztó szívesen megfizet, csak szép legyen a szőlő. Befejezve szemlénket a „Miklós“ telepen a kormánybiztos úr tanácskozásra hívott össze bennünket. Utazásunk alatt ez volt a 3-ik és utolsó tanácskozás. Az első ugyanis Peéren volt, hol Kosinszky Viktor volt az előadó, s pertradtálta az ojtási módokat, mint olyan egyén, ki nagyon ismerős a francziák rendszerével, inkább a száraz ostá­­soknak adott előnyt. A 2 ik Verseczen tartatott, hol az adop­táció kérdése s az országos szőlészeti s borá­szati állomásnak a kormány általi felállítása képezte a vita tárgyát. A kecskeméti tanácskozáson Czeiner volt az előadó. Itt tapasztalataink összes ered­ménye bírálhatván el. kimondta az értekezlet, hogy a phylloxera elleni védekezést lehetőnek tartja, csakhogy szőlőinket egészen át kell ala­kítani részint direkttermő, részint ojtásra alkal­mas ripária fajok szaporítása által. A direkttermő amerikai fajok közül telje­sen ellentállónak tapasztalta az értekezlet min­den tagja, a jaquez, york-madeira fajokat, melyek jó kezelés mellett nemcsak elegendő minőségű de jeles minőségű borokat adnak. Alanyokul ajánlja az értekezlet­­­ső­sorban a rip portálist, 2. a rip tormentosát, 3. a rip sauvaget, 4. a rip tonist és 5. a rip supres­­trist különösen magasabb fekvésű s köves talajra. A szőlő betelepítések, melyeket csak lát­tunk, nagyobb részt igen primitívek lévén, óhajtja az értekezlet, hogy mindenütt, de ki­váltképen az állami telepeken a faj tisztaságra kiváló figyelem­ fordíttassék, valamint tanul­mány tárgyára volna teendő : mily alanyon minő nemes faj tenyészik leginkább. A különféle o­jtásmódok felett az értekezlet pálczát nem tör , mert mindegyik jó, ha általa nemes tőkékhez juthatunk, legjobban ajánlja azonban a száraz ojtás­módok közül a sima és angol nyel­ves párosítást oly móddal, hogy a nyelvek minél rövidebbek legyenek; a zö­d oj­tásmódok közül pedig a Czeiner által már ed­dig elé is nagy sikerrel használt egyszerű éhe­zést előnyösebbnek tartja az Arad-hegyalján gyakorlatban levő bütyökbe való éhezésnél, mert mig itt a bütyök igen megvastagodik s az ojtó gal pazaroltatik, sohasem lehetvén egy galyból egy ojtásnál többet végezni, é­s ezenfelül kötése is több nehézséggel jár , addig az egyszerű éhezésnél gum­ósodás vagy kidudo­­rodás nem észlelhető, egy nemes galyból több ojtást lehet előállítani s a megkötése is köny­­nyen eszközölhető. Kül­önben az értekezlet ajánlja, sőt igen szükségesnek látja, hogy különösen az állami telepeken, minden ismeretes ojtásmód, különö­sen pedig a bütyökbe való párosítás tanulmány tárgyává tétessék. Kimondta az értekezlet, hogy szőlőink újjá alakításánál az ápolás fődolog lévén, a talaj mindenesetre felforgatandó s a tőkék sima ta­lajon 1.20 cm., a hegy lejtőkön pedig 1 m. sor és tőke távolra ü­ltetendők. A sima vessző­ket előbb iskolába kell begyökereztetni s csak azután kell vagy szárazon beojtva, vagy egy­szerűen rendes helyére ültetni, hol ha zölden akarjuk ojtani, első évben békében hagyjuk és csak a 2 ik év­től kezdve lehet beojtani. A zöld ojtást május végén vagy június elején lehet megkezdeni, midőn a r­p hajtások 1. m. magas­ságot nem igen haladtak meg és folytatni leh­et mig meg nem fásodnak; mert itt a megfogam­­zásnak főkelléke, hogy a vesszők sem egészen puhák, sem pedig kemények ne legyenek. Sokan a beojtott alanyokról a leveleket egészen eltávolítják ; az értekezlet azonban elég­nek tartja azoknak megkurtítását, minthogy az élő növénynek levelekre minden tekintetben szüksége van a felszívott tápnedvek feldolgozá­sára, a hónalj hajtások azonban gondosan eltá­­volítandók , mert ezek a nemes gályát vagy egészen elölnék, vagy szerfelett meggyengíte­­nék. Ha pedig az amerikai telepek pusztán csak vessző termelés végett rendeztetnek be , akkor nem kell a helyet kimérni s a 2 m. sor és tőke távolságot okvetlen meg kell tartani s a vesszőket visszavágni, vagy kurtítani nyár közben soha sem kell ; hanem vezetni kell azo­kat előbb a karóhoz, később pedig az ezek fe­libe alkalmazott huzalokon, addig, a meddig növekedni kedvük van s őszszel a derék beáll­tával kell azokat leszedni s értékesíteni. Vége lévén az értekezletnek, vissza­men­tünk a városba, s a „Beretvás“ vendéglőjében rendezett banquett után feloszlott az expeditió. Mi Czeiner barátommal Budapest felé in­dultunk s itt és jelezve ő ott maradt, én pedig másnap szerencsésen haza érkeztem. íme, ezek voltak a tanulmány út alatti élményeim és tapasztalataim, ha ezekkel azo­kat, kik e lapot olvassák szórakoztattam vagy szőlőink újjá alakítása körül helyes útra ve­zethettem ,­agy fáradtságomért eléggé meg va­gyok jutalmazva. Nem válhatok meg e lap ol­vasóközönségétől addig, míg magam és Czeiner barátom tapasztalatait összefoglalva a követ­kezőkben nem csoportosítom­­. Magyarország régi szőlészete okvetlen tönkre megy, tehát szőlőinket okvetlen újjá kell alakítanunk , mert már szénkénegezéssel — ha az kellő szakismerettel történik — késleltet­hetjük kissé a nagy katasztrófát, de az rövid időn be fog következni. 2. A direkttermő amerikai fajok közül a jaipier és york-madeira, az alanyul szolgálók közül pedig a riparia fajok teljesen ellentállók ; mert hosszú tanulmány utunk alatt, úgy sik, mint hegyes vidéken etyen fajok mindenütt disz­lettek és sehol sem voltak phylloxera által megtámadva.­­ Ezért 3. Szerfelett szükséges, hogy a fentebb említett 2 direkttermő faj és riparia fajok vi­dékünkön elszaporittassanak s a közönségnek ren­delkezésére álljanak. Hogy pedig ez lehető legyen 4. Terjessze ki a gazdasági egyesület szülészeti telepét, szerezzen vagy a mostani telep mellett, vagy más alkalmas helyen terü­letet s rendezze be azt leginkább vessző ter­melésre. 5. Keresse meg a gazdasági egyesület a törvényhatóságot, hogy eszközölje ki a magas kormánynál, miszerint ezen hegyvidéken állami szőlőtelep állittassék s az szakértők által ke­zeltetve mintául szolgáljon e vidék szőlői újjá­alakításánál. Addig is pedig, mig ez létesülne a gazdasági egyesületet segélyezze vesszők in­gyen adása és a szükséges költségek engedélye­zése által. 6. A gazdasági egyesület keltse fel az érdekeltséget e vidék szőlőbirtokosainál az újra telepítés iránt, mert csak úgy lesz haszonnal járó a telepítés, ha többen egyszerre kezdik azt meg, különben egyes kis vázok a madaraktól semmi áron sem lesznek megmenthetők. 7. A gazdasági egyesület tétessen próbát a jövő tavaszon a szárazon ojtással, mert ez nem lévén oly rövid időhöz kötve, mint a zöld ojtás, sokkal kevesebbe kerülne. 8. A zöld ojtást pedig nagy buzgalommal folytassuk, maradjunk meg az egyszerű éhezés­nél, rendezzen a gazdasági egyesület jövő ta­­vaszszal tanfolyamot, hogy a nép, különösen az ifjú nemzedék ebbe magát begyakorolván, ügyes, alkalmas és olcsó munkásokat kaphassa­nak mindazok, kik az újra telepítés nehéz munkájával foglalkoznak­. 9. Szoktassák rá a közönséget, hogy sző­lőik újra­­alakításánál rngolirozzanak s a gaz­dasági egyesület által kiválasztandó csemege és borfajokat elkülönítve plántálják. 10. Vigyázzanak a direkttermő vesszők beszerzésénél, hogy azokkal peronosporát ne hurczoljanak be. Zágoni Károly.

Next