Bereg, 1899. (26. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-08 / 1. szám

szám. — XXV. évfolyam. . .­­ --------------------— Az egész országban, kivéve az oláhok lakta vidéket sem találunk annyi vályogból vagy fából készült épületet, mint épen Zemplén, Máramaros, Bereg és Ugocsa megyékben. ’ Ez a lakosság felette szegény és nem jut neki arra, hogy drágább anyagból készítse haj­lékát. Ehhez még hozzájárul, hogy sok vidéken jó építkezési anyag t. i. jó égetett tégla, nem is kapható. . . Már most ily rossz vályogból vagy fából épült házat, már szilárdsági szempontból is, nehéz tetővel befedni nem lehet. S Így nem marad más hátra, mint az ily házakat vagy szalmával, nád­dal, fazsindelylyel vagy pedig pléhvel betetőzni. Súlyra nézve, illetőleg a falak megterhelte­­tése tekintetében ezen anyagok nem eshetnek ki­fogás alá, de annál inkább a tűzbiztonság és a költség tekintetében. Miután a szalmát és a nádat az építtető rendesen a legkönnyebben és legolcsóbban sze­­rezheti be, és a befedési munka legkevesebb szak­értelmet igényel, nagyon természetes, hogy a sze­gényebb vidéken a szalma és nádfedél a leggya­koribb. S éppen ebben leli magyarázatát a tűzesetek felette nagy aránya. Tehát, ha e szomorú állapoton segíteni aka­runk, első­sorban egy lehetőleg könnyű, tűzmen­­tes­ és olcsó tetőfedő anyagról kellene gondos­kodnunk és ezt a lakossággal megismertetni és megkedveltetni. Tulajdonképen minden községben szabály­­rendeletnek kellene léteznie, amelyben csakis tűz­­mentes tetőfedő anyag alkalmazása volna megen­gedve. És csak úgy, ha ezen szabályrendelet a kellő szigorral lesz alkalmazva, várhatunk javu­lást e szomorú állapotokon. Hány millió forint értékű vagyon esik évente a lángok martalékává és hány család jut koldus­botra tűzvész által. A nyugati államokban ezt már rég felismer­ték és tényleg Németország, Francziaország és Angliában a tűzveszélyes tetőfedés szigorúan tiltva van és nem is találunk ott tetőt, amely nem volna tűzmentesen fedve. De ami a nyugati államokban a legkisebb faluban teljes szigorral be lesz tartva, annak nyo­mát nálunk a vidéki városokban sem találni. Igazán csodálatra méltó dolog, hogy Bereg­szász rendezett tanácsú városa miért engedi még most is, hogy új házakat fazsindelylyel fedjenek. Hiszen most még az sem képez kifogást, hogy tűzmentes fedő­anyagot városunkban nem lehet kapni, vagy csak drágán lehetne beszerezni. Hiszen mostan — hála Istennek — van egy gőztégla­gyárunk, amely annyi tetőcserepet gyárt, hogy rendszeres kivitelt űz ezen iparczikkel. Közelebb az ungvári megyeházát fedték vá­rosunk gőztéglagyárából való franczia hornyos­­cseréppel, valamint az ungvári gőzmalmot és Beregszászon Dercsényi Miklós szolgabíró is fe­dett ezzel egy házat. Mondhatni, hogy csín tekin­tetében is ez a fedő minden, más tetőt fölülmúl. Sajátságosnak kell feltűnnie, mindenki előtt, hogy itt a városban gyártott cserepet elviszik drága fuvar mellett messze tájékra és mi itt a városban még mindig csak szaporítjuk a tűzve­szélyt, úgy, hogy reszketve kell lefeküdnünk, vaj­­on nem támad-e tűz a huszadik szomszédunknál, mely bizonyára hozzánk is terjed, ha esetleg a szél irányában vagyunk. Manapság a tetőcserép, nevezetesen a fran­czia hornyoscserép, oly csekély súlyban lesz gyártva hogy minden faviskót, minden veszélyeztetés nél­kül be lehet vele fedni. Hisz a hornyos tetőcserép találmányát ép­pen azon körülménynek köszönhetjük, hogy a kül­földön a legsilányabb épületeket is tűzmentesen kell fedni és miután a bádog fedélnek számtalan sok hátrányai vannak, a szakemberek addig nem nyugodtak, míg egy könnyű, hó és vízmentes cserepet előállítaniok nem sikerült és ez a fran­czia hornyos tetőcserép. Ez a cserép első szemre látszólag nehéznek tűnik fel. De mindjárt látni fogjuk, hogy ez sok­kal könnyebb, mint bármely más cserép és amel­lett a tető még olcsóbb, mint akár a pléh és kö­zönséges lapos cserép, sőt olcsóbb a zsindelynél is. A rendes hornyostető cserépből 14 — 15 da­rab szükséges 1 irr tetőhöz. Miután 1 drbnak sú­lya kb. 2­* kg- ennélfogva 1 m® kb. 38 kg-ot nyom. A lapos cserépből átlag 38—40 drb. kell 1 m2 re, egy cserép nyom kb. 1 */4 kg. tehát 1 rt.2 nyom 45—30 kg-ot. Ehhez még hozzájárul,hogy a lapos cserép és a pléh-tető alá a léczeket legfeljebb 13—15 cm. távolságban kell leszögezni, míg a hornyos­­tetőcserépnél a lécz 34 cm. távolságra szegeződik. Tehát a hornyoscserép alá kb. csak */8 rész lécz kell, mint bármely más fedésnél és ez által a hor­­nyos­tető m2-e nemcsak annyival könnyebb, de annyival olcsóbb is lesz, mert kevesebb lécz és kevesebb szeg kell hozzá. Világos, hogy éppen ezért ellenzik a lécz­és szeg-kereskedők a franczia bornyom tetőcserép elterjedését. Hiszen a pléh-tető is tűzmentes és könnyű, de azért ez általánosan elterjedni nem fog soha, mert hátrányai oly számosak és oly nagyok, hogy tényleg pléh­tetőt csak ott lelünk, a­hol más tűz­mentes anyag nincs. Első­sorban a pléhtető drágább, mint a hor­nyoscserép, azonkívül a pléh jó melegvezető lé­vén, nyáron a padlás roppant forró, télen pedig borzasztó hideg. A hőmérséklet folytonos változása által szen­ved a tetőszerkezeti fa, de még az alatta levő la­kásokban is érezhető. Ezek a lakások nyáron roppant melegek, viszont télen nagyon hidegek és ezért a pléhfedés hygienikus szempontból is kifogásolható. A legnagyobb hátránya a pléhtetőnek pedig az, hogyha egyszer elbomlik, javítani alig lehet és ily esetekben a tetőt rendszerint újonnan kell fedni. Ugyanis az egyes pléh­táblák horonyra össze lesznek hajlítva és ha egy hiányos táblát ki aka­runk cserélni, akkor a szomszéd pléhtáblán a haj­viszont maga az árverező ellenfél, Veres András is beismerte, hogy ő sose tudta volna azt a föl­det olyan termékenységre kényszeríteni, s ha tudta volna, hogy az elhagyott Zagyva part földje oly istenáldással van behintve, 1000 írt bért is ígért volna nemes Korcsek uramnak. De bizony a bosnyákok dolgoztak ám , a midőn a jászberényi piaczon a munkásokat szét­osztották a gazdák s küldték szét a földekre, ak­korra már a bosnyákok egy csapatba ülve, a Zagyva partjánál reggeliztek a jókor kezdett munka után. Már akkor Angelov Iván is köztük volt, pe­dig minden reggel ő hordta a herényi piaczra a sok kerti veteményt, el is adta, vissza is érkezett. Reggeli után együtt fog dolgozni a többivel. Az is igaz aztán, hogy a jászkun munkások nem is tudtak vasárnaponkint annyit inni, enni a Betekincsben mint a bosnyákok, mert ezek, míg a nap fölkeltét észre nem vették, ki nem mozdultak a söntés mellől. Együtt voltak mindig, jó barátságban éltek, sőt Lyeku Mircsu egy fél év alatt megtanult ma­gyarul, úgy, hogy e nyelven már el nem lehetett volna adni. Olyan jól ment a soruk, hogy a heti elosz­­tozkodást már terhesnek találták, tehát válasz­tottak pénztárnokot és ellenőrt. A pénztárnok lett Lyeku Mircsu, mint legidősebb (30 éves volt) s az ellenőr Todorov Trifon. Ezek minden hét vé­gén összeszámoltak, a­kinek mi kellett, kikapta, a többi közösben maradt, lrtásokat ki kell egyenesíteni és az új táblára me­gint ráhajnítani. Ez azonban a­ legritká­bb esetben sikerül, mert a pléh néhány éven át a tetőn lé­vén, oly merev és törékenynyé lett, hogy ezt a többszöri hajlításokat kit nem állja. De még ettől is eltekintve, mily költs­­égessé lesz a pléh-tetőnek javítása az által, hogy enkink keresztül vitelére szakavatott mesteremberre van szükség. A pléh - tető fentartása egyébiránt is költ­séges, mert azt időközönként olajfestékkel kell festeni. Mindezen hátrány a hornyostetőcseréppel nem jár. Akár minden házi­gazda képes a fedelét be­fedni, és esetleg kijavítani, mert ez a munka szak­­avatottságot nem igényel; oly egyszerű, hogy min­den cseléd egyszeri magyarázat után elvégzi. A cserép rossz melegvezető, tehát nyáron a meleget, télen a hideget nem bocsátja olyan mér­tékben át, azonkívül a hernya­cseréppel fedett tető mindig szellős, amennyiben az egyes cserepek között a levegő kifelé hatolhat anélkül, hogy a hó vagy az eső a padlás belsejére juthatna. Számos előnye következtében minden szak­értő tisztában van azzal, hogy egyedül csak a franczia hángostetőcserép van hivatva arra, hogy minden más tetőfedő anyagot kiszorítson, úgy mint ez a nyugati államokban már évtizedek óta tényleg áll Lassan, de folytonosan nálunk is el­terjed e kitűnő cserép használata, a­mi leginkább abból tűnik ki, hogy, még tíz évvel ezelőtt az or­szágban egyetlenegy ilyen gyár sem létezett, és a kis mennyiségű hornyoscserép, mely­ akkor fo­gyasztva lett, Ausztriából került hozzánk­: Mostanában az országban több mint 30 ilyen gyár létezik. Magyarországnak, a­hol valódi és nem valódi bosnyákok ne árulnák valódi és nem valódi bos­­nyák czikkeiket. S mi­­kár csak azért is veszünk valamicskét azokból a bosnyák czikkekből, nehogy idegenkedés, gyűlölködéssel vádolhassanak ben­nünket, és nehogy azt mondhassák, hogy sokan közülök éhen haltak a szép Magyarországon. Felvidéki szegény hű­tátjaink pedig hadd koplaljanak. Mert ha azok panaszkodnak, itthon panaszkodnak, s nem visznek el rólunk rossz hirt ! Nemes Korcsek Balázs uram, Jászberény város egyik legjobb módú polgára is ekként gon­dolkozott, mert míg a hagyma­áruló Veres András 400 írtért kérte a város közvetlen közelében, a Zagyva túlpartján lévő 7 hold földjét, oda adta egy paprika­termelő bosnyáknak 220 írtért, mond­ván : hadd tudják meg, mily jó élet van Jász­berényben. Hát bizony ott­ van is, mert a szép város minden rangú és rendű mulató helylyel jól el van látva, temérdek szórakozás kínálkozik után itt té­­len, sőt a herényi óriási határ minden útjánál gondoskodva van arról is, hogy a jámbor utazó lehetőleg oly időközönként akadjon egy-egy jól ellátott csárdára, a midőn még a szomjúság miatt nem jutott eszébe káromkodni. Ide települtek le tehát 1893. év őszén Lyeku Mircsu vezetése alatt, Todorov Trifun, Pisztov Gergely, Doszkov Zseló, Lyeku Tosko, Angelov­­ Iván és Jordanov Stanov, é S meg kell adni, hogy­ azt a hét hold földet­­úgy is munkálták, a­hogy még az nem volt, de — Ol­vasó isik hoz. A közeledő újév alkalmából tisztelettel kérjük fel lapunk­­ olvasóit, barátait, előfizetőit előfizetéseiket­dejében leendő megtételére, illetve megújítá­sára, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék kedvezmény lapunk előfizetőinek. Már a múlt évnegyed elején értesítettük lapunk olvasóit, miszerint lapunk áldozatkész kiadójának sikerült a „Magyar Szalon" kedvelt, képes havi folyó­irat szerkesztőségével oly egyezségre lépni, hogy e díszes folyóirat külön lenyomatát, az „Otthon"-t, mely a Magyar Szalonnal (előfizetési ára egy évre 10 írt) képekre s szövegre nézve teljesen meg­egyezik s belőle minden szám egy önálló kötetet képez, lapunk előfizetőinek évi 2 írt 60 kr. vagy évne­gyedenként 65 kr. külön díjért, ha azt a lap előfize­tési árával együtt lapunk kiadóhivatalához bekül­dik, pontosan küldeni fogja. így olvasóink potom áron egy év alatt egy értékes kis könyvtár birto­kába jutnak s ezen kívül nélkülözhetnek min­den más szépirodalmi lapot: e képekkel illusztrált, díszes folyóirat olvasásvágyukat jó részben ki­elégíti. Már az elmúlt évnegyedben is küldöttük e folyó­iratot mindazoknak, kik idejében jelenkeztek, e kedvezményes áron. Azonban az idő rövid volta Rosszul mondtam, hogy Lyeku Mircsu volt a legidősebb köztök. Jordanov Stanov, a­ki To­dorov Trifonnak apósa volt, legidősebb volt köz­tük, de ez mint 60 éves ember, keveset tudott köztük tenni, s hogy mégis miért adta fejét ilyen kirándulásra, majd később fog kitűnni. Már két év óta éltek boldogan a bosnyák kolónián a fentebb megnevezett bosnyák atyafiak, midőn egy rémes eset szétszórta őket s itt nyit­tatott Veres András uramnak újólag pályázhatni a Zagyva parti földekre. Az 1895. okt 4-én reggel ugyanis baltával össze­vagdalva, holtan találták Todorov Trifont a Zagyva-parti bosnyák tanya istállójában. A lovak mellett minden héten más-más bosnyák hált, míg a többiek a szobában együtt. Ily heti foglalkozás­­közt támadta meg Trifont a gyilkos, a­ki a leg­alaposabban végezte munkáját, mert legalább 20 balta­csapás volt az áldozaton, s nem csak ruhája de még ellenőrzési könyve is teljesen szét volt vágva. Ez bizonyítja, hogy mily ádáz dühvel vé­gezte a gyilkos szörnyű tettét. Trifon a jászol mellett feküdt, s úgy látszik, észre vette az ólba belépő gyilkost, mert a gyil­kosság ülő helyzetében lett elkövetve. A jászberényi kir. járásbíróság Vizsgáló birája azonnal kiment a helyszínére s megkezdte a nyo­mozást, de a gyilkos személyére nézve semmi adatot sem tudott beszerezni. Az volt még a baj, hogy nem tudott tolmácsot kapni, a­kit a bosnyá­kok kihallgatásánál alkalmazhatott volna. Szeret­* B E U E a Beregszász, 1899. január 1 Vegyes hírek.

Next