Bereg, 1899. (26. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-08 / 1. szám
szám. — XXV. évfolyam. . . --------------------— Az egész országban, kivéve az oláhok lakta vidéket sem találunk annyi vályogból vagy fából készült épületet, mint épen Zemplén, Máramaros, Bereg és Ugocsa megyékben. ’ Ez a lakosság felette szegény és nem jut neki arra, hogy drágább anyagból készítse hajlékát. Ehhez még hozzájárul, hogy sok vidéken jó építkezési anyag t. i. jó égetett tégla, nem is kapható. . . Már most ily rossz vályogból vagy fából épült házat, már szilárdsági szempontból is, nehéz tetővel befedni nem lehet. S Így nem marad más hátra, mint az ily házakat vagy szalmával, náddal, fazsindelylyel vagy pedig pléhvel betetőzni. Súlyra nézve, illetőleg a falak megterheltetése tekintetében ezen anyagok nem eshetnek kifogás alá, de annál inkább a tűzbiztonság és a költség tekintetében. Miután a szalmát és a nádat az építtető rendesen a legkönnyebben és legolcsóbban szerezheti be, és a befedési munka legkevesebb szakértelmet igényel, nagyon természetes, hogy a szegényebb vidéken a szalma és nádfedél a leggyakoribb. S éppen ebben leli magyarázatát a tűzesetek felette nagy aránya. Tehát, ha e szomorú állapoton segíteni akarunk, elsősorban egy lehetőleg könnyű, tűzmentes és olcsó tetőfedő anyagról kellene gondoskodnunk és ezt a lakossággal megismertetni és megkedveltetni. Tulajdonképen minden községben szabályrendeletnek kellene léteznie, amelyben csakis tűzmentes tetőfedő anyag alkalmazása volna megengedve. És csak úgy, ha ezen szabályrendelet a kellő szigorral lesz alkalmazva, várhatunk javulást e szomorú állapotokon. Hány millió forint értékű vagyon esik évente a lángok martalékává és hány család jut koldusbotra tűzvész által. A nyugati államokban ezt már rég felismerték és tényleg Németország, Francziaország és Angliában a tűzveszélyes tetőfedés szigorúan tiltva van és nem is találunk ott tetőt, amely nem volna tűzmentesen fedve. De ami a nyugati államokban a legkisebb faluban teljes szigorral be lesz tartva, annak nyomát nálunk a vidéki városokban sem találni. Igazán csodálatra méltó dolog, hogy Beregszász rendezett tanácsú városa miért engedi még most is, hogy új házakat fazsindelylyel fedjenek. Hiszen most még az sem képez kifogást, hogy tűzmentes fedőanyagot városunkban nem lehet kapni, vagy csak drágán lehetne beszerezni. Hiszen mostan — hála Istennek — van egy gőztéglagyárunk, amely annyi tetőcserepet gyárt, hogy rendszeres kivitelt űz ezen iparczikkel. Közelebb az ungvári megyeházát fedték városunk gőztéglagyárából való franczia hornyoscseréppel, valamint az ungvári gőzmalmot és Beregszászon Dercsényi Miklós szolgabíró is fedett ezzel egy házat. Mondhatni, hogy csín tekintetében is ez a fedő minden, más tetőt fölülmúl. Sajátságosnak kell feltűnnie, mindenki előtt, hogy itt a városban gyártott cserepet elviszik drága fuvar mellett messze tájékra és mi itt a városban még mindig csak szaporítjuk a tűzveszélyt, úgy, hogy reszketve kell lefeküdnünk, vajon nem támad-e tűz a huszadik szomszédunknál, mely bizonyára hozzánk is terjed, ha esetleg a szél irányában vagyunk. Manapság a tetőcserép, nevezetesen a franczia hornyoscserép, oly csekély súlyban lesz gyártva hogy minden faviskót, minden veszélyeztetés nélkül be lehet vele fedni. Hisz a hornyos tetőcserép találmányát éppen azon körülménynek köszönhetjük, hogy a külföldön a legsilányabb épületeket is tűzmentesen kell fedni és miután a bádog fedélnek számtalan sok hátrányai vannak, a szakemberek addig nem nyugodtak, míg egy könnyű, hó és vízmentes cserepet előállítaniok nem sikerült és ez a franczia hornyos tetőcserép. Ez a cserép első szemre látszólag nehéznek tűnik fel. De mindjárt látni fogjuk, hogy ez sokkal könnyebb, mint bármely más cserép és amellett a tető még olcsóbb, mint akár a pléh és közönséges lapos cserép, sőt olcsóbb a zsindelynél is. A rendes hornyostető cserépből 14 — 15 darab szükséges 1 irr tetőhöz. Miután 1 drbnak súlya kb. 2* kg- ennélfogva 1 m® kb. 38 kg-ot nyom. A lapos cserépből átlag 38—40 drb. kell 1 m2 re, egy cserép nyom kb. 1 */4 kg. tehát 1 rt.2 nyom 45—30 kg-ot. Ehhez még hozzájárul,hogy a lapos cserép és a pléh-tető alá a léczeket legfeljebb 13—15 cm. távolságban kell leszögezni, míg a hornyostetőcserépnél a lécz 34 cm. távolságra szegeződik. Tehát a hornyoscserép alá kb. csak */8 rész lécz kell, mint bármely más fedésnél és ez által a hornyostető m2-e nemcsak annyival könnyebb, de annyival olcsóbb is lesz, mert kevesebb lécz és kevesebb szeg kell hozzá. Világos, hogy éppen ezért ellenzik a léczés szeg-kereskedők a franczia bornyom tetőcserép elterjedését. Hiszen a pléh-tető is tűzmentes és könnyű, de azért ez általánosan elterjedni nem fog soha, mert hátrányai oly számosak és oly nagyok, hogy tényleg pléhtetőt csak ott lelünk, ahol más tűzmentes anyag nincs. Elsősorban a pléhtető drágább, mint a hornyoscserép, azonkívül a pléh jó melegvezető lévén, nyáron a padlás roppant forró, télen pedig borzasztó hideg. A hőmérséklet folytonos változása által szenved a tetőszerkezeti fa, de még az alatta levő lakásokban is érezhető. Ezek a lakások nyáron roppant melegek, viszont télen nagyon hidegek és ezért a pléhfedés hygienikus szempontból is kifogásolható. A legnagyobb hátránya a pléhtetőnek pedig az, hogyha egyszer elbomlik, javítani alig lehet és ily esetekben a tetőt rendszerint újonnan kell fedni. Ugyanis az egyes pléhtáblák horonyra össze lesznek hajlítva és ha egy hiányos táblát ki akarunk cserélni, akkor a szomszéd pléhtáblán a hajviszont maga az árverező ellenfél, Veres András is beismerte, hogy ő sose tudta volna azt a földet olyan termékenységre kényszeríteni, s ha tudta volna, hogy az elhagyott Zagyva part földje oly istenáldással van behintve, 1000 írt bért is ígért volna nemes Korcsek uramnak. De bizony a bosnyákok dolgoztak ám , a midőn a jászberényi piaczon a munkásokat szétosztották a gazdák s küldték szét a földekre, akkorra már a bosnyákok egy csapatba ülve, a Zagyva partjánál reggeliztek a jókor kezdett munka után. Már akkor Angelov Iván is köztük volt, pedig minden reggel ő hordta a herényi piaczra a sok kerti veteményt, el is adta, vissza is érkezett. Reggeli után együtt fog dolgozni a többivel. Az is igaz aztán, hogy a jászkun munkások nem is tudtak vasárnaponkint annyit inni, enni a Betekincsben mint a bosnyákok, mert ezek, míg a nap fölkeltét észre nem vették, ki nem mozdultak a söntés mellől. Együtt voltak mindig, jó barátságban éltek, sőt Lyeku Mircsu egy fél év alatt megtanult magyarul, úgy, hogy e nyelven már el nem lehetett volna adni. Olyan jól ment a soruk, hogy a heti elosztozkodást már terhesnek találták, tehát választottak pénztárnokot és ellenőrt. A pénztárnok lett Lyeku Mircsu, mint legidősebb (30 éves volt) s az ellenőr Todorov Trifon. Ezek minden hét végén összeszámoltak, akinek mi kellett, kikapta, a többi közösben maradt, lrtásokat ki kell egyenesíteni és az új táblára megint ráhajnítani. Ez azonban a legritkább esetben sikerül, mert a pléh néhány éven át a tetőn lévén, oly merev és törékenynyé lett, hogy ezt a többszöri hajlításokat kit nem állja. De még ettől is eltekintve, mily költségessé lesz a pléh-tetőnek javítása az által, hogy enkink keresztül vitelére szakavatott mesteremberre van szükség. A pléh - tető fentartása egyébiránt is költséges, mert azt időközönként olajfestékkel kell festeni. Mindezen hátrány a hornyostetőcseréppel nem jár. Akár minden házigazda képes a fedelét befedni, és esetleg kijavítani, mert ez a munka szakavatottságot nem igényel; oly egyszerű, hogy minden cseléd egyszeri magyarázat után elvégzi. A cserép rossz melegvezető, tehát nyáron a meleget, télen a hideget nem bocsátja olyan mértékben át, azonkívül a hernyacseréppel fedett tető mindig szellős, amennyiben az egyes cserepek között a levegő kifelé hatolhat anélkül, hogy a hó vagy az eső a padlás belsejére juthatna. Számos előnye következtében minden szakértő tisztában van azzal, hogy egyedül csak a franczia hángostetőcserép van hivatva arra, hogy minden más tetőfedő anyagot kiszorítson, úgy mint ez a nyugati államokban már évtizedek óta tényleg áll Lassan, de folytonosan nálunk is elterjed e kitűnő cserép használata, ami leginkább abból tűnik ki, hogy, még tíz évvel ezelőtt az országban egyetlenegy ilyen gyár sem létezett, és a kis mennyiségű hornyoscserép, mely akkor fogyasztva lett, Ausztriából került hozzánk: Mostanában az országban több mint 30 ilyen gyár létezik. Magyarországnak, ahol valódi és nem valódi bosnyákok ne árulnák valódi és nem valódi bosnyák czikkeiket. S mikár csak azért is veszünk valamicskét azokból a bosnyák czikkekből, nehogy idegenkedés, gyűlölködéssel vádolhassanak bennünket, és nehogy azt mondhassák, hogy sokan közülök éhen haltak a szép Magyarországon. Felvidéki szegény hűtátjaink pedig hadd koplaljanak. Mert ha azok panaszkodnak, itthon panaszkodnak, s nem visznek el rólunk rossz hirt ! Nemes Korcsek Balázs uram, Jászberény város egyik legjobb módú polgára is ekként gondolkozott, mert míg a hagymaáruló Veres András 400 írtért kérte a város közvetlen közelében, a Zagyva túlpartján lévő 7 hold földjét, oda adta egy paprikatermelő bosnyáknak 220 írtért, mondván : hadd tudják meg, mily jó élet van Jászberényben. Hát bizony ott van is, mert a szép város minden rangú és rendű mulató helylyel jól el van látva, temérdek szórakozás kínálkozik után itt télen, sőt a herényi óriási határ minden útjánál gondoskodva van arról is, hogy a jámbor utazó lehetőleg oly időközönként akadjon egy-egy jól ellátott csárdára, a midőn még a szomjúság miatt nem jutott eszébe káromkodni. Ide települtek le tehát 1893. év őszén Lyeku Mircsu vezetése alatt, Todorov Trifun, Pisztov Gergely, Doszkov Zseló, Lyeku Tosko, Angelov Iván és Jordanov Stanov, é S meg kell adni, hogy azt a hét hold földetúgy is munkálták, ahogy még az nem volt, de — Olvasó isik hoz. A közeledő újév alkalmából tisztelettel kérjük fel lapunk olvasóit, barátait, előfizetőit előfizetéseiketdejében leendő megtételére, illetve megújítására, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék kedvezmény lapunk előfizetőinek. Már a múlt évnegyed elején értesítettük lapunk olvasóit, miszerint lapunk áldozatkész kiadójának sikerült a „Magyar Szalon" kedvelt, képes havi folyóirat szerkesztőségével oly egyezségre lépni, hogy e díszes folyóirat külön lenyomatát, az „Otthon"-t, mely a Magyar Szalonnal (előfizetési ára egy évre 10 írt) képekre s szövegre nézve teljesen megegyezik s belőle minden szám egy önálló kötetet képez, lapunk előfizetőinek évi 2 írt 60 kr. vagy évnegyedenként 65 kr. külön díjért, ha azt a lap előfizetési árával együtt lapunk kiadóhivatalához beküldik, pontosan küldeni fogja. így olvasóink potom áron egy év alatt egy értékes kis könyvtár birtokába jutnak s ezen kívül nélkülözhetnek minden más szépirodalmi lapot: e képekkel illusztrált, díszes folyóirat olvasásvágyukat jó részben kielégíti. Már az elmúlt évnegyedben is küldöttük e folyóiratot mindazoknak, kik idejében jelenkeztek, e kedvezményes áron. Azonban az idő rövid volta Rosszul mondtam, hogy Lyeku Mircsu volt a legidősebb köztök. Jordanov Stanov, aki Todorov Trifonnak apósa volt, legidősebb volt köztük, de ez mint 60 éves ember, keveset tudott köztük tenni, s hogy mégis miért adta fejét ilyen kirándulásra, majd később fog kitűnni. Már két év óta éltek boldogan a bosnyák kolónián a fentebb megnevezett bosnyák atyafiak, midőn egy rémes eset szétszórta őket s itt nyittatott Veres András uramnak újólag pályázhatni a Zagyva parti földekre. Az 1895. okt 4-én reggel ugyanis baltával összevagdalva, holtan találták Todorov Trifont a Zagyva-parti bosnyák tanya istállójában. A lovak mellett minden héten más-más bosnyák hált, míg a többiek a szobában együtt. Ily heti foglalkozásközt támadta meg Trifont a gyilkos, aki a legalaposabban végezte munkáját, mert legalább 20 baltacsapás volt az áldozaton, s nem csak ruhája de még ellenőrzési könyve is teljesen szét volt vágva. Ez bizonyítja, hogy mily ádáz dühvel végezte a gyilkos szörnyű tettét. Trifon a jászol mellett feküdt, s úgy látszik, észre vette az ólba belépő gyilkost, mert a gyilkosság ülő helyzetében lett elkövetve. A jászberényi kir. járásbíróság Vizsgáló birája azonnal kiment a helyszínére s megkezdte a nyomozást, de a gyilkos személyére nézve semmi adatot sem tudott beszerezni. Az volt még a baj, hogy nem tudott tolmácsot kapni, akit a bosnyákok kihallgatásánál alkalmazhatott volna. Szeret* B E U E a Beregszász, 1899. január 1 Vegyes hírek.