Bereg, 1903. (30. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

­—IT szám. — XXIX. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap Beregszász, 1903. január 4. & t/33 • m&rexM *. y­*ro?«*.^ TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETI LAP IVá/ BEREGVÁRMEGYE, A BEREGVÁRMEGYE­ MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI­ ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐSÉG: Beregszászban Bajza-utcza 5. sz. KIADÓHIVATAL: Beregszász, Árpád-utcza 14. szám, hol az előfizetés, hirdetés és nyílttéri dijak fizetendők. Hirdetések és nyílttéri közlemények előre fizetés mellett közöltétnek. Felelős szerkesztő : JANKA SÁNDOR. Segéd szerkesztő : Főmunkatárs : KOSÁRI ISTVÁN, Dr. KUBOWICH GÉZA.­­ ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor, félévre 4 kor, negyedévre 2 kor ! Tanítóknak és községeknek egész évre 5 kor. — Egyes szám 20 fillér ! HIRDETÉSI DIJAK: 60 szóig 2 kor, 100 szóig 5 kor, 200 szóig 5 korona. Nyilt tér petit sora 60 fillér. Az Uj évben. Beregszász, 1903. jan. 3. Egy uj évbe léptünk ismét, a mikor reménynyel nézünk annak következő nap­jai elé, de még egyszer visszapillantunk az elmúltra. Van-e okunk siratni, a mi elmúlt, s várhatunk-e több jól jövendőtől ? Tö­ménység és emlékezet az ember két páti kísérője az élet útjain, nélkülük az élet sivár és elviselhetetlen volna. Az egyik ró­zsásra festi a jövőt, a másik pedig meg­aranyozza a múltat; azért van aztán, hogy a jövőt mindig szépnek gondoljuk és a múltat mindég jobbnak tarjuk a jelennél. Világteremtése óta az emberek a múltról mindig úgy beszéltek, mint a­mely sokkal jobb volt a jelennél. Nincs okunk siratni az elmúlt eszten­dőt; nehéz, sőt talán sokkal nehezebb volt, mint közvetlen megelőzői. Az sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket s félni lehet, hogy az új esztendő is hasonló­képen fog cselekedni. Vagyonilag fokonként szegényedik a nép s társadalmilag élesedik a megkülön­­bözés; hanyatlás volt észlelhető minden irányban. A természet is mostohán bánt velünk ; a föld, ez a mi tápláló édes anyánk, be­­szívta a munkások verítékcseppjeit, de nem adta vissza úgy, mint a­hogy megérde­meltük volna. S míg az országban nagy tűzzel és jelszavakkal harczolt a merkan­til és agrár-irányzat, az iparosnak és a földművesnek nem volt meg a kenyere. Másként lesz-e az új évben, s tudnák megmondani. A jelen egyáltalában nem biztató. Be van borulva a látóhatár min­denfelé s ha a remény nem volna, csak­ugyan sírva nézhetnénk a jövőbe. De a remény azt mondja: ne busulj, édes ma­gyarom , egy évezreden keresztül hányszor voltál te már bajban s a jó Isten mindig megsegitett, meg fog az segíteni ezután is! Bizzunk tehát ő benne és reméljük, hogy az uj esztendő jobb lesz, mint a mostani volt, a­mi hogy úgy legyen, szi­vünkből kívánjuk kivétel nélkül minden polgártársunknak ! Emléklapok. I. Rózsás ajkad édes csókra csalogat, Boldog lesz az, a ki téged csókolhat, Csókoljon is, de mielőbb, leányka, Ne várakozz nagyon soká utána. II. Ma még vigan éled, lányka, virágod, S gondtalanul szaggatod a virágot Leszakítod, könnyelműen elveted, Szegény virág, el sem hervadt, — felejted. Te csak szinét nézed még a virágnak, Tövise is van ám a szép rózsának ; Jól vigyázz majd, kedves lányka, ha téped, Tövisével kis kezedet ne sértsd meg. III. Tűnő e lét, mint a hulló falevél, Melyet felkap s tova visz a futó szél; Éld világod, de szaporán, leányka, Hamar hervad örömeink virága. Szendrői-Holossnyay Cyrill: Vármegyei közgyűlés. (Vége.) Toromor vármegyének a nemzetiségi kérdés­ben átirata tudomásul vétetett. Szepes vármegye átirata a „Halastó“ körüli országhatár megállapitása tárgyában az ország­­gyűléshez intézett felirata pártolása iránt, irattárba teletelt. A vármegye közönsége felirattal járult a kormányhoz a 2 évi szob­ái.­ . Lió behozatala s az iránt, hogy a magyar ezredekben magyarul nem tudó tisztek ne alkalmaztassanak. Dr. Csánk Bélának városi orvossá történt megválasztása ellen Roth Gábor s tsai által be­adott felebbezés elutasittatott. Beregszász város Csere erdején eszközölt rendkívüli fahasználat jóváhagyatott. Nyiresfalva község erdejében engedélyezett fahasználás értékesítése felén megtartott árverés eredménye jóváhagyatott.­­Munkács városnak 166­ 000 korona törlesz­téses kölcsön felvétele tárgyában hozott határo­zata jóváhagyatott Munkács városnak a köztemető elhelyezése érdekében hozott határozata jóváhagyatott." Beregszász város 1903. évi költségelőirány­zata 278.735 k. 55 f. szükséglettel, ezzel szem­ben 228.601 k. 39 f. fedezettel és igy 50.134 k­ 16 f. hiánynyal jóváhagyatott. E hiány fedezetéül 60°/a községi pótadó kivetése engedélyeztetett. A Vörösmarty utczai Vérkehíd építése, rend­őri laktany­a építése és a Vérke-part falának fel­építése a költségvetésből töröltetet, mert az épí­tési terv és költségvetés nem mutattatott be, uta­­síttatott tehát a város képviselőtestülete, hogy ezen munkálatokról pótköltségvetés utján gondos­kodjék. Munkács város 1903-dik évi költségvetése 385,861 k. 15 f. szükséglettel, 335,681 k 72 f. fedezettel, s igy 50,179 k. 43 f. hiány­nyal meg­­állapíttatott. — A hiány fedezésére 22% községi pótadó kivetése engedélyeztetett. N.-Muzsaly község határozata az állami elemi iskola telkének megvásárlása tárgyában jóváha­gyatott. A törvényhatóság elhatározta, hogy az út­­biztosok fizetését 200—200 koronával javítja,, lak­bérüket pedig 100 koronáról 240 koronára fel­emeli. A közúti alap 1903. évi költségelőirányzata 306 427 k. 33 f. szükséglettel, 261.395 k. 10 f. fedezettel s igy 45.032 k. 23 f. hiánnyal megálla­­pittatott s a hiány fedezése iránt a kereskedelem­ügyi mn. hír. minisztériumhoz felterjesztés intéz­tetett. Ezenkívül több község 1903. évi költségelő­irányzata, s községi számadásai vizsgáltattak felül s hagyattak jóvá. Holdvilágos éjszakán. Irta: Danka István. (Egy nyárilak verandája a Balaton partján. Lőrincz ötven éves, kissé elhízott; vonásai erősen férfiasak, szája szélén állandóan gúnyos mosoly ül. Matild, felesége, negyven éves, tökéletes alak, arcza még mindig üde, az ezüst hajszálak gondosan elrejtve a szőke fürtök közé. Nem akar megöregedni. A Ba­laton álmosan nyújtózkodik, tükrére ezüst csikókat vet a hold, mely Badacsony fölött ténfereg. A vendéglő terraszán a czi­­gány zene a Rózsabimbót játsza, Keszthely felől a halászok éneke hallatszik. A verandán csak Lőrincz szivarja s a hold világit. Julius.) Matild (dudolgat.) Holdvilágos éjszakán Szerelmet vall a szőke lány . . . Lőrincz. Miért épen szőke ? Matild. Lőrincz, nem emlékszel erre a ro­­mánczra ? Lőrincz (ásít): Nem. Az emlékezetemet kü­lönben is Kerepesi-ut 8. I. emelet 14. szám alatt hagytam­ta sárga szekrényben, a párosdrótok között. Matild (glók­itlanítodva): Lőrincz . . . Lőrincz ... mi történt fíászonkét évv­el ezelőtt ? Lőrincz (rúg egyet a hintaszékén): Huszonkét évvel ezelőtt ilyenkor? . . . Alkalmasint akkor is világított a hold, ha ugyan nem esett az eső. Matild (boszosan): Az Írnokoddal beszélj ilyen hangon, azzal a mafla Mayerrel. Feleséged többet érdemel. Lőrincz (térdére csap): De édes szívem, hon­nan tudjam, hogy mi történt huszonkét évvel ezelőtt? Matild (harcziasan): Honnan ? Hát sehonnan ! Azóta, hogy a feleséged lettem, nem akarsz em­lékezni semmire sem. A feleséged semmi, csak a jog, a humanizmus, meg tudom is én, micsodán jár az eszed. Az apagyilkosra ráfogod, hogy ár­tatlanabb a ma született báránynál, a tolvaj, az emberiség jóltevője, a ... a ... a .. . Lőrincz (gúnyosan). Örülök szívem, hogy megjavult a torka. Matild (előbbi hangom). Hát Dumbár Má­tyásra emlékszel-e ? Lőrincz kire ? Matild Dumbár Mátyásra. Lőrincz (fejét rázza). Matild. A zongoramesterre, a­kinek öt forin­tot adtál, hogy írja le neked ezt a románczot. Lőrincz. Az a kopasz, ragyás képű . . . Matild. Az . . az . . . Aztán éjjeli zenére is eljátszattad az ablakunk alatt. Lőrincz (magában). Az édes­anyád nyakon akart önteni. Matild. Mit morogsz ? Lőrincz. Igen, igen. Dumbár Mátyás. Kezdek emlékezni. Matild. Aztán még az utczán is mindig ezt fütyülted, az irodában is, otthon is. Hisz te mondtad, Lőrincz. A princzipálisom fölmondott, a la­kásomból meg ki is dobtak e románcz miatt. Em­lékszem, egy napon elém állott, a szemüvegét Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. A vármegyei közigazgatási bizottság, m. évi deczember havi ülését decz. hó 11-én tartotta meg. Az ülés lefolyása alatt jelentette a vármegye alispánja, hogy a felvidéki ínség ügyében a hegy­vidéki kirendeltség képviselőivel tárgyalt. Ez al­kalommal abban állapodott meg, hogy a munka általi segélyezés s az ínségesek részére élelmi­szerek kiosztása a megyei hatóság feladatát, a vetőmag beszerzése pedig a kirendeltség feladatát képezze.

Next