Bereg, 1903. (30. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
1. szám. —XXIX. évfolyam. BE R E G Beregszász, 1903. január 4. Sóhaj az újévben. Csengő-bongó zajjal, vidáman érkezett Karácsony ünnepe, Az Újév pediglen — mily éles ellentét! — Komoran lépe be. Nyomasztó köd ül a látóhatár felett Az egész világon, Derült napfény helyett locs-pocs, sáros idő, Esőcsepp a fákon ! . . . Ugyan, ugyan, újév, kedves jó barátom, így kezded uralmad ? Öröm helyett bánat, kedv helyett lehangoltság ? Ez a te hatalmad ? . . . Mit akarsz ez éven velünk, szegényekkel, Ha már is így kezded ? Hogy gyűjtünk erőt majd, hogy elviselhessük Sok súlyos keserved ? . . . Derülj inkább, derülj, s hoz vig napokat ránk, Ez uj esztendőben, Eleget szenvedtünk és tűrtünk talán már Annyi ezredéven ! . . . Változzál meg szépen, oltsd fel derűs arczod, Úgy tekints reánk le S vidám arczod tartsd meg, és ne változtassad Egész esztendőre ! . . . Koboz. — Adomány. Meszlényi Gyula szatmári püspök az elmúlt karácsonyi Ünnepek alkalmából 50 koronát küldött a munkácsi és 45 koronát a beregszászi szegények javára. — Városunk uj polgármestere Gáthy Zsigmond uj év első napján foglalta el állását, mely alkalommal a városi tisztviselők testületileg tisztelegtek nála, kiknek nevében Kovács Lajos árvaszéki ülnök, helyettes polgármester, üdvözölte uj állásában az uj hivatalfőnököt, biztosítván őt a tisztviselői kar ragaszkodásáról s őszinte támogatásáról. Az üdvözlő szavakra az uj polgármester meleg szavakban mondott köszönetet, s ígérte, hogy az őszinte jó szándékot a tisztviselői karban hasonló jóindulattal fogja viszonozni. A vármegyei pénztár és számvevőség tagjai köztudomás szerint újévtől kezdődőleg beosztattak a helybeli kir. pénzügyigazgatóság mellett fennálló kir. adóhivatal és számvevőség személyzete közé. Az uj áll. tisztviselők decz. hó 31-dikén mutatkoztak be testületileg új hivatal főnökeiknél a kir. pénzügyigazgatóságnál. Az uj személyzet elhelyezésére nézve abban történt megállapodás, hogy más alkalmas hely hiányában e tisztviselők egyelőre a vármegyeházában eddigi hivatalos helyiségeikben fogják folytatni működésüket, mit a közönség tájékoztatására ezennel köztudomásra hozunk. A vármegyei pénztári állomány átadása a megbízott hivatalfőnökök részvétele mellett az új év első napjaiban a délutáni órákban történik. — Sylveszter-est. A beregszászi korcsolyázó egylet tagjai minden nagyobb előkészület nélkül múlt hó decz. 31-én este a beregvármegyei kaszinó termeiben kedélyes Sylveszter-estet rendeztek, melyen habár nem voltak is nagyon számosan jelen, de a jó kedély lankadatlanul majdnem a reggeli órákig tartott, s akik megjelentek, egy sikerült est emlékével távoztak el a mulatságról. Jelen voltak: Asszonyok: Baksay Jánosné, Benda Kálmánné, Dr. Gulácsy Pálné, Horváth Mihályné, Hunyady Béláné, Iniczky Sándorné, Kovács Lajosné, Király N-né (Badaló), Paksy Gyuláné, Pám Józsefné (Bene), Dr. Székely Kálmánné, Szanyi Árpádné, Warga Sándorné, Vekerdy Pálné Leányok: Buzinkay Malika (Csaroda), Baczó Sári (Arad), Horthy Jutka, Hunyady Rózsi, Ilniczky Gizi, Kovács Ilus, Király Mariska (Badaló), Linner Jolán, Paksy Ili, Pám Irén (Bene), Varga Vili. A Hegyeseket 16 pár tánczolta. — Korcsolya egyleti bál. Mint értesültünk, a Beregszászi Korcsolyázó Egylet a farsang vége felé egy nagyszabású bált rendez, az actio megindult, hogy abban ne csak a helybeli fiatalság, hanem az egész megye és a szomszéd vármegyebeli tánczkedvelő ifjúság is közreműködjék Hir szerint az előkelő társaság több úri asszonyát fogják a balanyai lisztre felkérni. A zenét a szokásos czigányon kívül katonazenekar fogja szolgáltatni. Előre láthatólag a bál nemcsak fényes, de jól sikerült is lesz, miután ezzel a beregszászi úri közönség egy régi óhaja fog teljesedésbe menni, az t. i. hogy a beregszászi egykori fényes bálokat megújulva lássa. Felhívjuk előre is a jóizlésű közönség figyelmét és érdeklődését erre a bálra. — Előléptetés és kinevezés• Zágonyi Károlyné Topitzer Izabellát, a helyb. áll. polg. leányiskola közszeretetben álló tanítónőjét a v. és k. miniszter a IX. fiz. osztály 3. fokozatába léptette elő, Hamar Jánost a hajdúszoboszlói áll. polg. iskolához berendelt okt. polg. iskolai tanítót pedig ugyanezen iskolához a XI. fizetési osztály 3. fokozatába segédtanítóvá nevezte ki. Gratulálunk ! — A „Bereg megyei Központi Takarékpénztárnál Barta Ödön bejelentette, hogy jogtanácsosi állásáról lemond. A lemondás oka az, hogy Barta Ödön ügyvédi irodáját újévtől Budapestre helyezte át. Az intézet igazgatósága a lemondást sajnálattal vette tudomásul és a lemondó jogtanácsosnak az intézet fennállása óta az intézet iránt tanúsított odaadó munkásságáért hálás köszönetet mondott és ezt jegyzőkönyvbe iktatta. A lemondással kapcsolatban szóba került természetesen az is, hogy ki lesz az intézet jogtanácsosa ? Az igazgatóság tagjai két jelölt körül csoportosulnak. Az egyik jelölt: Dr. Belényesy András ügyvéd, aki az intézet jogi ügyeinek egy részét egy ízben már három évig vezette. A másik jelölt pedig Varga Lőrinc városi tiszti ügyész és a Beregmegyei Vizszabályozó és Ármentesitő társulat jogtanácsosa, ki szintén tagja jelenleg is a takarékpénztár igazgatóságának. — Gyászhir. Gedai József helyb. áll. főgymn. rendes tanárt súlyos családi csapás érte, ugyanis nevezett édes atyja Gedai Antal decz. hó 29-én 68 éves korában szivszélhüdésben váratlanul és hirtelen elhunyt Kecskeméten. Legőszintébb részvéttel osztozunk t. barátunk e mélyen lesújtó gyászában ! — Kinevezés. A m. kir. honv. miniszter dr. Neuwirth Alfréd szatmári lakost, Sütő József helyb. ügyvéd szép képzettségű unokáját, a vezetése alatt álló minisztériumba díjtalan miniszteri fogalmazó gyakornokká nevezte ki. — „B. U. É. K.“ Hiába üldözik e rég elavult szokás gyakorlását a modern gondolkozásnak, hiába mondják ki rá az anathémát, hiába bizonyítgatják annak felesleges voltát : megmarad és divatozik még folyvást a ,,B. U■ É. K" szóval és írásban, s hangzik lépten-nyomon újév napján s az ezt megelőző és követő napokon mindenütt az utczákon, hivatalos helyeken és magánlakásokon s ellepi a postát újév táján a „B. U. É. AT.“-át kívánok névjegyeken küldött üdvözlése halomszámra, úgy, hogy a postai kiszolgálás majdnem teljesen fennakad pár napig ezeknek expediálása miatt. Hát hiszen szép és jó dolog, ha az emberek egymásnak őszinte szívvel jót kívánnak és egymástól csak jót várnak ; azonban az ilynemű újévi üdvözleteknek túlságos gyakorlása oly sablonossá tette már e szokást, hogy az ily módon kifejezett jókivánatok már alig-alig mennek a szivek őszinte megnyilatkozásainak számába s csak felesleges idő és pénzpazarlást jelentenek legnagyobb részt. Igaz, mégis van egy jó oldaluk : a kir. postakincstár jövedelmét tetemesen gyarapitják. Hát ez is valami ! — Esküvő- Hudopkó János, munkácsi kir. járásbirósági aljegyző, decz. hó 27-én esküdött örök hűséget Munkácson Sárkány Boriska ottani városi óvónőnek, Sárkány Gábor munkácsi áll. elemi isk. igazgató kedves leányának. Áldás kisérje az ifjú pár szivfrigyét! — A tandíjfizetés uj módja a középiskolákban. A gymnasiumban és reáliskolákban hir szerint valószínűleg már a jövő évtől kezdve új tandíjfizetési mód lép életbe. A kultuszminisztériumban most dolgoznak a tervezeten, amely újdonságánál és eredetiségénél fogva igen érdekes. A jelenlegi gyakorlat szerint a minisztérium tudvalevőleg minden egyes tanintézetnél megbíz egy tanárt a tandíj kezelésével s az a tanár a befolyt tandíjakból fáradtsága és felelőssége jutalmául 4 százalékát kapja a beszedett tandíjak összegének. Ezek a jutalékok, igaz, nem valami horribilis öszszegek, de az ország valamennyi állami tanintézetet összevéve, mégis jelentékeny összeget vonnak el az államtól. Hogy tehát ez összegeket az állam ne veszítse el, a kultuszminisztériumban módot találtak ki arra, hogy a tandíjkezelés ráfizetés nélkül történjék. A tanulóknak ugyanis űrlapokat fognak kiosztani, amelyekre a fizetendő tandíjösszeget bélyegjegyekben kell felragasztaniok. A szülőknek annyiban lesz könnyebb ily módon a tandíjfizetés, mert a bélyegeket hosszabb idő alatt lassanként vásárolhatják össze a tandíjfizetés napjáig. A felbélyegzett űrlapokat aztán a tanulók bemutatják intézetük igazgatójának, a ki azokat egyszerűen lebélyegzi s igy továbbra értéktelenné teszi. Malid (könyeit szárítja). Kezdd el te! Lőrincz. Nem jut eszembe az eleje. Matild. Hát a többit tudod ? Lőrincz. A többit sem tudom. Matild. Hát hogyan akarsz énekelni ? Lőrincz. Majd utánad. Matildmegijed, kapkodva szedegeti össze a két utolsó sort emlékezetében, ami kétségbeesett erőlködés után nem sikerül). Nem énekelek. Lőrincz. Jól van. Matild (magában örül, hogy ura nem csípte rajt a feledékenységen). (Elhallgattak. A vendéglő terraszán a czigány a „Repülj fecském“-et kezdi elkövetni. A vendégek késekkel ütik a poharakat, döngetik az asztalt, hejehujáznak. Egy disznósörtés kalapu fiatal ember, miután kijelentette, hogy „sohse halunk meg“, a nagybőgős hátához vágta poharát, a ki erre balszemét fölrántotta s a jobb lábával kirúgott. Zűrzavar. A sirályok vijjogva keringőznek a tó fölött) Matild (lágyan): Ah, mi szép az est és a csillagok mily tündöklőn ragyognak! Lőrincz (magában): Holnap tűzbe dobom a Beniczkynét. Matild (Lőrincz vállára teszi a kezét). Megbocsátok, barátom, mert egyszer én is megcsaltalak. Lőrincz (nagyot rúg a hintaszéken): Mi a patvar Matild. Csillapodjál barátom, mindent megvallott. Lőrincz (idegesen himbálódzik). Matild (alázattal). Már régóta rágódik szívemen a titok, mint féreg a rózsa kelyhében ; a síromba nem viszem, megvallom neked. E bájos éjszaka is azt súgja: valld be bűnödet! Lőrincz (a szemeit feleségére mereszti). Matild. Oh ne sújts vádló tekinteteddel! Hallgass meg! (Elmerengve.) Tavasz volt, bűbájos tavasz s a virágos hegyi uton ketten sétáltunk, én és az ifjú. Lőrincz. Ki volt az a gazember ? Matild (kezével türelmet int): Az ifjú szép volt, két ragyogó szeme, mint két csillag. Fönn a hegytetőn átkarolt, oh, édes pillanat! és megcsókolt. Lőricz (dühös oroszlánként morog): Matild. „Leugrom a völgybe“, suttogta, „ha az enyém nem lesz.“ És én, oh, úgy szerettem őt! . . . Lőrincz (fölugrik): Matild ! Az Isten szerelmére, hogy tehetted ? Matild: A szív, barátom, a szív ! Lőrincz (izgatottan jár-kel). Matild, holnap, menj haza ! Pakkolj és menj! A többit megtudod. Matild (könyörögve). Hát nem ölsz meg? Lőrincz. Válunk. Matild (meggyőződéssel). Akkor nem szeretsz. Lőrincz. Mit beszélsz ? Matild. Armand megölte Leont. Lőrincz. Nem értem. — Ki az az Armand ?! Matild. A férj. Leon az ifjú és én tulajdonképen Szerafin vagyok. Lőrincz (bambán néz Mahildra). Matild. Így van ez megírva „ A vörös álarcz lovagjaiban“. Ki akarlak próbálni, szeretsz-e úgy, mint Armand Szerafim? Lőrincz (tagolva, ébredő örömmel). Hát nem csaltál meg? Matild (méltatlankodva). De Lőrincz, hogy gondolhatsz ilyet. Lőrincz. Hát akkor most becsaptál engem . .. Matild. Hát inkább akartad volna ? Lőrincz. Jegyezd meg, hogy én ügyvéd vagyok, nem pedig regényhős és vörös álarczos! Ki irta azt a . . . azt a marh . . . izét ? Matild. Montepin Xavér. Lőrincz. Xavér úr holnap a tűzbe dobatik. Matild. A doktornőé. Lőrincz. Bánom is én! Matild, vénségedre gyerek maradtál! Matild. Lőrincz, udvariatlan vagy. Lőrincz (figyel). Pszt! Nem hallod ? A baba, az unokád sir. (Figyelnek. Belülről élénk gyermekvisitás tör ki, mire mindketten eszeveszetten berohannak. Leszáll az éj. A hold a tó fölött illegeti magát. A vendéglő terraszán a disznósörtés ifjú befejezi kétórás beszédét a barátságról és összetartásról, mire egetverő hurrák tör a csillagok felé.