Bereg, 1903. (30. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
1. szám. — XXIX. évfolyam. B E R EJ a Beregszász, 1903. január 4. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. • lll■llllll•lll■lllllllll mi .........mii mii mii min ii mi in miiiiii mii ii min ••••• Másolat. Magyar királyi Pénzügyministerium 103344. sz. Beregvármegye közönségének Beregszász. Folyó évi október hó 7-én és 8-án tartott rendes őszi közgyűléséből 338. biz. 20821. k. i. szám alatt tett felterjesztésére értesítem Beregvármegye közönségét, hogy a beregszászi m. kir. pénzügyigazgatósághoz folyó évi deczember hó 1-én 3770. P. M- 1902. szám alatt kiadott rendeletemmel intézkedtem, hogy Bereg vármegye területén azon szegényebb sorsú adóhátralékosok ellen, kik a kedvezőtlen gazdasági viszonyok folytán jelenleg valóban fizetőképtelenek, továbbá a kik kizárólag földmiveléssel foglalkoznak s a folyó évben elemi csapást szenvedvén, e czímen adóelengedésben részesíttettek, sem a községi elöljárók sem a felelősséggel sújtott községekbe kiküldött állami végrehajtók árverést ne tartsanak. A végrehajtások általános felfüggesztését nem rendeltem el, mert az a fennálló törvény (1883. XLIV. t.-cz. 48. §-a) tiltja, de másfelől ily irányú intézkedés azoknak a fizetési kötségét is megbénítaná, akik köztartozásukat nehézség nélkül törleszteni tudnák s akiktől esetleg a fölszaporodott adóhátralékok már csak nagy anyagi áldozatok árán lennének behajthatók. S épen azért, mert a közölt intézkedésemmel csakis a nyomorral küzdő szegény népet kívánom a siker nélkül való végrehajtástól megkímélni, felhívom Bereg vármegye közönségét, hogy a saját hatáskörében is gondoskodjék arról, hogy a fizetőképes adóhátraléknak, kik ellen a behajtás eddig túlságos kímélettel foganatosíttatott és kikkel szemben a behajtó közegek kellő erélyt sem tudtak kifejteni, adófizetési kötelezettségeiknek önként megfeleljenek, az ily fizető képes adó hátralékosok ellen különben a végrehajtás késedelem nélkül foganatosíttatni fog. Budapesten, 1902. decz. hó 19-én. Lukács, s. k. Beregvármegye alispánjától 26898.k. i. sz. Ezen ministeri rendeletet is rendezett tanácsú városok polgármestereivel, a főszolgabirákkal s ez utóbbiak utján a községi elöljárókkal megfelelő eljárás végett másolatban oly felhívással közlöm, hogy hassanak oda, miszerint a fizetőképes egyének adófizetési kötelezettségeiknek mielőbb önként feleljenek meg és ne várják be a végrehajtást. Beregszász, 1902. évi deczember 28. Joloszty Gyula, alispán. Felhívás: Az ország székesfővárosában „Magyar Görögkatholikusok Egyesülete“ elnevezés alatt egy rég nélkülözött társadalmi intézmény létesült, a görög szertartású katholikus intelligencia összefoglalására és a hittestvérek társadalmi érdekeinek előmozdítására. Akik létesítették és akik számára létesíttetetett ez a társadalmi intézmény, utódai azoknak az ősöknek, akik a mai munkácsi és eperjesi egyházmegyék területén lakva, századokon át bőven ontották vérüket a magyar szabadságért s a „Rákóczy népe“ elnevezést is kivívták maguknak. Anyanyelvére nézve e népünk egy része magyar, más része orosz ajkú, de ez utóbbi sem sorakozott soha külön nemzetiséggé, hanem már érintett nemes traditióinál fogva is közvetlen tagja a magyar nemzeti társadalomnak. Maga az intelligens elem, melyet az egyesületben összefoglalni óhajtunk, anyanyelvére nézve is kivétel nélkül magyar. Az egyesület tehát méltán és joggal vette fel a „magyar“ melléknevet, amely jelző által egyúttal megkülönböztetni kívánta saját tagjait azoktól a hitsorsosoktól, akik vallásuk révén külön nemzetiséghez kívánnak tartozni. A „magyar“ jelszó nem választó fal akar lenni a magyar és orosz ajkú görögkatholikusok között, hanem összefoglaló kapocs, mert a „Rákóczy népe“ elnevezés mind a kettőt egyaránt megilleti s mert az egyént magyarrá nem csupán a magyar nyelv tudása, vagy a faji leszármazás teszi, hanem az érzés, a gondolkodás, s az egységes magyar hazához való tántoríthatatlan ragaszkodás, e téren pedig a magyar és az oroszajkú görögkatholikusok között különbség soha sem volt, nincs és nem is lesz! Vallási és hazafiús érzületben tehát egyek voltunk és egyek maradunk örökre! Sajnos azonban, a társadalmi téren hiányzott nálunk az összetartás, mert hiányzott a szerv, a kapocs, mely egybefűzött volna ! A most életbelépő egyesület évszázadoknak mulasztását kívánja pótolni s czéljául tűzte ki: az ország szivében létesíteni egy góczpontot, ahol a magyar görögkatholikusok otthont találva, módot nyerjenek egymás megismerésére és eszközt arra, hogy közös érdekeiket társadalmi úton vállvetve előmozdíthassák. „Segíts magadon, az Isten is megsegít“ Ez az egyesület jelszava. Az egymással való nemtörődés és az egymástól elszigetelten élés szülte azt a szomorú tényt, hogy különösen felvidéki testvéreink a társadalmi züllés és az anyagi tönk szélére jutottak el annyira, hogy immár az államhatalomnak kellett megmentésekre kezet kinyújtania. De az állami beavatkozás nem segíthet minden kívánalmat. Magunknak is fel kell végre ébreztnjünk a közönyös tétlenségből , erős munkához látnunk. Ismeretes, hogy köznépünk az országnak legszegényebb népes papjain kívül nincsen gondozója. Világi intelligenciánk kis számú, mert hiányzott az anyagi eszköz, amely ennek megteremtéséhez szükséges. Meglevő intelligens elemeinknek bölcsője — ritka kivétellel — szintén papjaink szerény házaiban ringott, honnan azonban az élet küzdelmeihez útravalóul — csak a tisztesség és a hazaszeretet szent érzetét vihették magukkal. Támasz nélkül, osztályrészével a nyomor és hányattatásoknak, csak egyesek igen kivételes lelkiereje tette lehetővé, hogy a jó Isten kegyelméből ma már vannak férfiak, akik előkelő helyet foglalnak el a társadalomban és az állami életben. Nagy azonban azoknak a száma, akik tehetségüknél fogva hivatva volnának az intelligens osztályt gyarapítani. Nem kevésbbé ismeretes, hogy a köznépünk anyagi hanyatlásával papjaink helyzete is csak rosszabbodik s boldog az, aki a jótékony convictusok és alumneumok segítségével, vagy e nélkül fiát a középiskolán átsegítheti. Az érettségi vizsga után azonban, amikor a tulajdonképeni pályaválasztás nehéz kérdése felmerül, papjaink az addigi iskoláztatástól kimerülten támasz és tanács nélkül állva, ősi szokás szerint még ma is rendszerint az egyházmegyei concursusra viszik fiaikat, igen sokszor azok kedve és hivatása ellenére. Kántortapitóink és a vidéken lakó kevésbbé jómódú más hittestvéreinknek sokszor igen tehetséges fiairól még inkább elmondhatjuk ezt. Innen a túltömöttség a papi pályán. Innen van a parochiáknak sokszor kifogásolt feldarabolása, melynek a püspöki kormányaink a túltermelés miatt időről időre kénytelenek helyt adni, a lelkiekben való kiszolgálásnak bizonyára előnyére ugyan, de tekintet nélkül arra, hogy a jövedelem biztosítja-e a legszerényebb megélhetést is. Innen van végül, hogy a most érintett intézkedések daczára is, pályavégzett papjaink tekintélyes része évekig kénytelen élősködni az apa, vagy após szűk kenyerén. Ezen bajoknak megszüntetésére czéljául tűzte ki az egyesület, hogy a tudományos, művészeti és magasabb ipari és kereskedelmi kvalifikáció elnyerése végett a fővárosba jönni óhajtó ifjúság segítségére álljon. Az arra érdemeseket erkölcsileg és anyagilag támogassa. A jövő tanév kezdetén egy „Görögkatholikus Internátust“ óhajt megnyitni, amelyikben fiaink otthont és szellemi művelődésükhöz kellő eszközöket, valláserkölcsi fejlődésükben pedig kellő felügyeletet találjanak. Ezen czélok eléréséhez az egyesületnek anyagi eszközökre van szüksége. Nincsenek Maecenásaink, akik czéljainkra nagyobb áldozatot hozhatnának, a tőkét tehát saját filléreinkből kell összegyűjteni. Nehéz, de nemes feladat! Nem akadhat gondolkodó és érző hittestvér, aki magasztos czélokért küzdő egyesületünktől megvonhatná filléreit A magyar görögkatholikusok vérségi összeköttetései révén joggal mondhatjuk, hogy senki sem tudhatja : mikor és kinek a fia, testvére vagy rokona lesz kénytelen igénybe venni az egyesület gyámolítását ? Figyelembe vettük, kik az egyesületet megteremtettük, anyagi viszonyainkat és éppen erre való tekintettel módot kívántunk nyújtani arra, hogy minden önálló intelligens hittestvér tagjává lehessen az egyesületnek. Ezért a rendes tagsági díjat 12 koronában, a pártoló tagsági díjat pedig — tekintettel a vidéki belépőkre — csak 6 koronában szabtuk meg. Tettük ezt abban a biztos reményben, hogy számosan fognak akadni, akik tehetségükhöz mérten az egyesület alaptőkéjét — különös tekintettel a létesítendő internátusra — külön adományokkal is kegyesek lesznek gyarapítani. Kedves Hittestvérek ! A jelzett nemes czélok elérése érdekében bizalommal fordulunk hozzátok ! Nyújtsátok viszont ti is bizalommal testvéri kezeteket, hogy az uj századdal megszületett magasztos eszme testet ölthessen s egyletünk minél hamarabb megerősödve, híven szolgálhassa testvéri egységünk s vele magyar hazánk igaz ügyét! Hazafias és hittestvéri üdvözlettel Budapesten, 1902 év deczember hó 22. SzabóJenő, Dr. Leövey Sándor, igazgatók. Dr . Rabár Endre, ügyvivő igazgató. Az egyesület alapszabályainak egy példánya és a belépő nyilatkozat a felhíváshoz mellékelvei vannak. A belépő nyilatkozatot lehetőleg 1903. évi január hó 15-ig pontosan kitöltve Dr. Rabár Endre ügyvivő igazgató czimére. (Budapest, képviselőiház) az 1903. évi január hó 1-től számítandó tagsági díjakat és az internátus czéljaira szánt külön adományok pedig Dr. Demjanovics Emil egyesüeti pénztáros czimére (Budapesten, József-körút 14. sz. II. em.) kérjük küldeni. Az egyesület megválasztott tisztikara: Igazgatók : Szabó Jenő, főrendiházi tag: Dr. Leövey.Sándor, közigazg. bíró. Ügyvivő igazgató Dr.Rabár Endre, orsz. gy. képviselő. Gazda: Hazay István, első hazai tkszt. pánztára. Pénztáros : Dr. ' s Demjanovics Emil, orvos. Titkár: Dr Bacsinszky Vladimir miniszt. titkár. Dr. Szerbák Elek, máv. jtitkár. Választmányi tagok: Andor Gyula, képvisselőházi elnöki tanácsos. 2. Danilovics Elek, kurriai biró. 3. Dr. Denkó Kálmán, Budapest Vili. ’ I kér. főgymn. igazgató. 4. Garanczy Mihály, miniszt. oszt. tanácsos. 5 Illés Jenő, curiai biró. . Kecskóczy Ödön, főv. polgári iskolai igazgató. 6. L. Márkos György máv. főmérnök. Orvicsay László 1 főv. ker. rendőrkapitány. 7. Dr. Pásztélyi Jenő 11 ügyvéd. 8. Popovics Theodor, máv. főmérnök. 9. Dr. Szajfka Dénes kir. tsz. biró. 10. Répássy Miklós, mérnök. 1 tehát Beregvármegye alispánjától. Körösvények. 24218. sz. Pelenka László váraljai lakos 1902. évi október hó 31-én, a mezőn 1 darab egy éves sovány és betegnek látszó ártány sertést bitanglóban talált. 24683. sz. Lebovics Moskó váraljai lakos 1902. évi november hó 17-én este az udvarában egy 2 éves kancza pej csikót fogott be. Beregszász, 1902. évi november 29. Joloszty Gyula, alispán. '•^v 'V ^ 'V X. ^ .-v -•».N'-V .-». ^ 'X\',\.XN.V.'.V'.V.VW'V.V'VMVW n^m^v'-v ». KÖZÖNSÉG ROVATA. Részletes számadás. A beregszászi szegények segélyezésére múlt héten foganatosított gyűjtés eredményét a „Bereg“ 51. számában az idő rövidsége miatt részletesen nem közölhetvén, ezúttal az időközben történt befizetésekkel együtt van szerencsém azt az alábbiakban köztudomásra hozni : Hunyady Béláné és Szanyi Árpádné úrnők idén adakoztak: Arnold Sándorné 2 k, Borsos, Lánczy, Nemes József 1—1 k, Szilvássy Alajos 2 k, Balog Béla, Lukács Béla, Lánczy Kálmán, Janka Gyula, Glósz Lajos, Reil Ferencz 1 — 1 k, Vass Géza, Szalay Lőrincz 2—2 k, N. N. 1 k, Ottmayer, özv. Buzáth Kamillné 2—2 k, özv Polchy Mórné 1 k, Pataky Menyhértné téli ruhanemű, Fincziczki Jánosné, Kristyók Ákos 1—1 k, Dudits Endréné 2 k, Tájnelné 3 k, Stampfné, Prázai Lajos, Guli Ferencz, Szurmai János 2—2 k, Weiszhausz Rezsőné, Vágányi Antalné, Dr. Szabó Bertalanná 1 — 1 k, Benda Kálmán 2 k, Sütő Józsefné 1 k, Linner Bertalanné 2 k, Hartman Mayer 15 f, Ekkel György 1 k, özv. Zsirosné 60 fi, Engelthaler Róza, Bodenlosz Teréz, Baksay Bertalanné, Hunyady Gyuláné 2—2 k, Rajz Gáspár, Kenden 40—40 f, Kiss Istvánné 50 f, Keller 20 f, Lukovicsné 30 f, Nónay Viktor 2 k, Szanyiné 4 k, N. N. 65 f. Szabó Albertné és Sikó Endréné úrnők idén adakoztak: Szabó Albertné 10 k, Sikó Endréné 2 k, Arnold Sándor 10 k, Szóbel, Szilágyi 2—2 k, Dr. Pap, N. N. 60—60 fn, Máriássy 2 k, Winkler 1 k, Kabáczy Viktor 2 k, Balkányi Aurél, Bárdos 1 — 1 k, Stepniczki 80 f, Kabáczy Szilárd 2 k, Bácskai Miklós, Mihalik 1 — 1 k, Köves 4 k, Dr.. Balkányi, Hvozdovics, StampfGyula 2—2 k,