Görög katholikus szemle, 1900. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)
1899-12-24 / Mutatvány szám
2 oldal, vagy Te, Isten! Az ég és a föld elmúlnak, Te pedig megmaradsz; mind elavulnak, mint a ruha és mint az öltözetet elváltoztatod azok is elváltoznak; Te pedig ugyanaz vagy és esztendeje nem fogynak el; mert ezer esztendő a Te szemeid előtt, mint a tegnapi nap, mely elmúlt. . .« Az idő gyors eltűnése, a századok múlása s ama tény, hogy mindent magukkal visznek, semmiségünkről tesz bizonyságot s önkénytelenül az égre irányítja tekintetünket. Egy-egy évnek befejezése is komoly gondolatokra hangolja lelkünket, mert az ember rövid földi életében— egy év is nagy idő ! Egy századnak eltűnése pedig a népek s nemzetek történetében is felette komoly idő, csakis ünnepélyes fordulópont. A XIX. század, melyet élünk, sietve siet vége felé, s ime ma holnap sírjába hanyatlik. Édes jó anyánk: az Egyház imára hiv föl bennünket ! Mert ha minden este a letűnt nap Istentől nyert jótéteményeit kötelességünk gyermeki hálával megköszönnünk, mennyivel inkább méltó s illő egy századnak alkonyát, Istenünk fönséges színe előtt meghálálnunk. Neki hálát rebegnünk s a kezdődő uj korszakra az ő áldását leesdenünk ! Századunkat a »világosság« és a »fölfedezések« századjának nevezik. — Kétségtelenül rendkívül nagyot haladt az emberi elme. Fölfedezte a villamos erőt, a távírót, kitanulta a gőzerejét, s ezzel teljesen a »tért és időt« leigázta. Az Isten képére teremtett ember az Alkotó szavai szerint: tényleg birodalma alá hajtotta a földet; uralkodik a tengeren, »az égi madarakon és minden állatokon, melyek mozognak a földön.« Lelkünkből kitör az elismerő vallomás ! Krisztus Egyháza örvend elsősorban az emberi elme nagyszerű, csodálatos alkotása és előhaladása fölött. Hiszen ezen Egyház isteni alapítójának buzdító s bátorító szavai szerint az emberi elme előhaladásának s fokozatos fejlődésének végtelen mező s beláthatatlan tér van kijelölve, a midőn igy szólt: »Legyetek tökéletesek, mint a ti menyei Atyátok is tökéletes . . .« Ünnepre, magasztos és fönséges ünnepre készül tehát Krisztus igaz Egyháza. A hálás keresztény világ a föld minden pontján az örökkévalóság királyának Krisztus Jézusnak akarja , a XIX. század nagyszerű vívmányait s az emberi elme csodálatos fölfedezéseit fölajánlani s Tőle áldást kérni a kezdődő új korszakra. Ézen az nap, midőn lapunk mutatványszáma napvilágot lát, deczember hó 24-én délután 3 órakor kezdetét veszi a jövő 1900. évi jubileumi esztendő. A vatikán Sz. Péter templomának előcsarnokában az u. n. sz. kaput, mely a jubileum idején kivül mindig be van falazva — ünnepélyesen megnyitják s azon az összes papság »Dicsérjétek az Urat minden nemzetek ! Dicsérjétek őt minden népek!« kezdetű 116 zsoltárnak éneklése között a templomba bevonul s hálaadó isteni tiszteletet tart. Mi munkács-egyházmegyének görög szert, kath. fiai szintúgy szivünk legbensőbb imádatával borulunk le az örökkévalóság királyának Krisztus Jézusnak isteni szine előtt s mig egyrészt hálaimat rebegünk Neki, a vett s élvezett jótéteményekért, főleg pedig, hogy annyi balsors s megpróbáltatás után Egyházunkat és szent hitünket fentartotta, megőrizte, másrészt gyermeki alázattal kérjük isteni Megváltónkat, adja reánk menyei szent áldását, hogy mi a jövő évszázadban is atyáinktól drága örökségképen nyert, emlékük s az idő által megszentelt Egyházunkat, szent hitünket, keleti szertartásunkat megőrizzük, föntartsuk s azt épen, sértetlenül késő századi utódainknak is átadjuk. Kimondhatatlan és soha le nem róható hálával, szivünk legbensőbb imádatával tartozunk a Kegyes isteni Gondviselésnek, hogy ez elmúlt század folyamán megsegített bennünket — egyházmegyénk áldott lelkű fiainak megtakarított filléreiből — nagy jelentőségű s jótékony intézeteket alkotnunk s azokat föntartanunk. Buzgó szívvel kérjük a szent év folyamán jóságos Istenünket, adja égi sz áldását jótékony s árva intézeteinkre, hogy azok fokozatosan fejlődjenek, adjon egyúttal nekünk a jövőben is áldást és jólelkű férfiakat, kiknek megtakarított filléreiből a jövő évszázadban még újabbakat is létesíthessünk. Kérjük alázattal a jubiláns szent év tartamára a kegyes isteni Gondviselést, adjon nekünk kölcsönös egyetértést, szeretetet, Krisztus szive szerinti lángoló buzgalmat, hogy mi mindnyájan s mindenben legyünk: »cor unum et anima una« s igy »unitis viribus« munkáljuk katholikus anyaszentegyházunknak, édes magyar hazánknak, munkács-egyházmegyénknek s jobb sorsra érdemes népünknek szent ügyét s érdekeit. Értsük meg a kor kiváló szavát: „Egységben az erő!“ „Morzsát vigyünk csak s töltsünk hézagot: Sok morzsa dombbá, domb hegygyé leszen, Nagygyá, magassá, mint a Tátra bérez!“ Ellenben a költő szép szavai szerint: „Egységünk történ törve hanyatló erőnk.“ Azért „A múlt csak példa legyen most, S égve honért, bizton nézzen előre szemünk.“ »Respicite, et levate capita vestra , quoniam appropinquat redemptio vestra«. — az írás e szavait intézzük m. t. olvasóinkhoz a XIX. század alkonyán és az ujaiak hajnalán. »Az örökkévalóság halhatatlan és láthatatlan királyának, az egyedül való Istennek pedig legyen tisztelet és dicsőség mindörökön örökké. Gébé Péter. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a Mikulás szürke lovon, vagy szamáron a kéményen át lovagol, miért is vagy az ajtókhoz, vagy a kémények aljába kevés szénát és zabot tesznek. Rendszerint a Mikulás ha megjelenik hosszú ősz szakára van , sőt egyes helyeken püspöknek öltözve jelenik meg. Szokásban van a Mikulást kalács alakban is föltüntetni, ahol szintén lovagolva látható. Rendesen kísérője is van a Mikulásnak. A Rajna vidékén Haus Muff (muff-keztyü, ujjas, amelybe a rossz gyermekeket, kik imádkozni nem akarnak, szeretné bedugni). Tirolban Mikulást Klenhaff kiséri. Ausztriában és itt-ott nálunk is Mikulás társa a Krampusz. Csehországban Mikulást Rumpauz kiséri. Más vidékeken Ruprecht vagy Hans Tropp. Csehország egyes vidékein, három fiatal legény szokott Miklós napra fölöltözni és pedig az egyik angyalnak, a második ördögnek a harmadik kecskebaknak. Hárman együttesen bejárják a gyermekes házakat, ahol az angyal a jó gyermekeket megajándékozza, a roszszakat pedig a kecskebak szarvaival fölemeli és az ördög a vesszővel pár ülést mér reájuk. Kölnben sz. Miklósnak és a Mikulásnak a gyermekek megajándékozásában előkövete is van Sz. Borbálában, ki decz. 4-én, szintén ajándékokat hoz a gyermekeknek. Tirolban Sz. Miklós és a Mikulás csak a fiuknak szokott ajándékot hozni, mig a leányoknak egy héttel később decz. 13-án, Sz. Luczia ad. Más vidékeken a Mikulás a Krampushoz hasonló nő kísérettel jelenik meg, kit Berechtel és Bubebrecht névvel illetnek. A mi Mikulásunknak a németországi főis vonásaiban teljesen megfelel. Legfeljebb annyi változatot adhatunk hozzá, hogy itt-ott minálunk e gyermek ünnepre akadnak felnőttek is, kik nem restélnek ez esetben gyermeknek fölcsapni, hogy ajándékban részesüljenek !! /1r TJntlrtaptrn Hnp.il „GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE“ 1899. deczember hó 24. A jubileumi szent év. Firczák Gyula, püspökünk Ő méltósága, az 1900-ik jubileumi év alkalmából körlevelet intézett egyházmegyénk papságához, melyben XIII. Leo pápa O szentségének rendeletéről ír és fölsorolja azokat a búcsúkat és felhatalmazásokat, melyeket Ő szentsége a pápa a szent év tartamára engedélyezett és felfüggesztett. Mindezeket a körlevél így részletezi: „A jubileumi év Urunk születésének előestéjén a vecsernye előtt kezdődik, a midőn Ő Szentsége a legfényesebb kísérettől környezve, szent Péter templomának az előbbi jubileum bezártával befalazott, úgynevezett szent ajtaja előtt megjelenik és azt arany kalapácscsal háromszor megütve, a falat lebontják és az ekkép föltárt ajtón kíséretével együtt bevonul a templomba. Ugyan ily szertartások mellett nyitják föl ezután az illető bibornokok bazilikáiknak: a laterani Sz. János , nagyobb Mária — és Sz. Pál-bazilikák befalazott ajtóit. Ezen négy bazilikát jelölt ki : Szentsége a katholikus híveknek, hogy a jubileumi év alatt „igaz bűnbánattal meggyónva és a szent áldozásban részesülve, azokat naponta legalább egyszer, ha római lakosok húsz napon át akár egyfolytában, akár megszakítva, ha pedig máshonnét valók, tíz napon át ájtatosan meglátogassák és azokban az Anyaszentegyház felmagasztaltatásáért, az eretnekségek kiirtásáért, a katholikus fejedelmek egyetértéséért és a keresztény nép jólétéért Istenhez buzgóan imádkozzanak — és igy teljes búcsúval bűneik elengedését és bocsánatát elnyerhessék. Szentsége atyai gondosságát kiterjeszti azokra is, kik a kereszténység központjában, az örökvárosban meg nem jelenhetnek — és kegyelmesen megengedi, hogy ezek is részesülhessenek a jubileumi év teljes búcsújában, sőt azt a szent éven belül kétszer is elnyerhessék, ha ájtatosan meggyónva és megáldozva, az ő előbb felsorolt, szándékai teljesüléséért imádkoznak és azon vallásos és ájtatossági gyakorlatokat buzgóan elvégzik, melyeket a megyés püspökök az ő engedélye folytán előírnak. Isteni Mesterünktől birtoldó és kötő hatalma teljéből bőven részesíti a szent évben a gyóntató atyákat: megengedi, hogy e jubileumi éven belül minden, még az apostoli Szentszéknek fentartott esetek alól is feloldozhassák a töredelmes gyónókat excepto casu haeresis formalis et externae. Figyelmetekbe kell azonban itt ajánlanom. Fiaim! hogy e jubileumi év alatt, midőn az előbb említett feltételek teljesítése mellett a szent év teljes búcsújában kétszer is részesülhetünk, fel van függesztve minden más, teljes és nem teljes búcsú, épen így a kegyhelyeken és egyes templomoknál engedélyezett búcsúk is.“ Ez után az egyházmegye papságához intézi atyai kenetteljes szavait, buzdítva, intve és utasítva őket arra, hogy a szent év tartama alatt miként töltsék be hivatásukat. Ezen 6. pontban felsorolt főpásztori szózat után közli a rendeletet, mely a szent év megünneplésének módját mutatja. A körlevél e része következőképen szól: „Az Ő Szentsége által engedélyezett jubileumi év 1. évi deczember 24-én délutáni 3 órakor veszi kezdetét és a jövő 1900. évi deczember hó 24-én délután tartandó vecsernyével ér véget. Hogy egyházmegyém papsága és hívei méltóan és helyesen ünnepeljék meg e szent évet, a következőket rendelem el: 1. Folyó évi deczember hó 24-én a vasárnapi szent misén elmondandó szent beszéd tárgyául a jubileumi év ismertetését tűzöm ki, szeretettel felfújván mindnyájatokat, hogy azt az előadottak alapján ismertessétek meg híveitekkel, kifejtvén előttök annak czélját, áldásait és a feltételeket, melyek betartása mellett a jubileumi év által nyújtott teljes búcsúban részesülhetnek. Ugyanazon napon délután a vecsernye befejeztével egyházmegyém összes anya- és fiókegyházainak templomában félórán át tartó harangozást rendelek el annak jeléül, hogy ez órában veszi kezdetét a jubileumi esztendő. 2. 1900. évi január hó 12-én esti 10 órakor „Anaencnaktj CAa TafimeMy Incycy XpacTy“ végzendő az Ő díszesen felékesített és kivilágított képe előtt, ezután rövid sz. beszéd tartandó a néphez, alapeszméül a letűnő s a következő nappal beköszöntő új századot vevén fel; a sz. beszéd után a hálaadó ének: CaaBa Bt bhitihhx'& Eory eléneklendő, melynek befejeztével az új század beálltának hirdetésére ismét fél órát harangozást rendelek el. 3. Január hó 13-án a misekönyvben előírt jubiláris sz. mise végzendő a kapcsolatos ektémákkal, az evangélium után pedig a szószékről felolvasandó a magyarországi püspöki kar által kiadott közös főpásztori körlevél, melyet később fogok mindnyájatoknak megküldeni. Ezen alkalommal adjátok tudtukra híveiteknek, hogy Szentsége fennebb idézett engedélye alapján a teljes búcsú elnyeréséhez a szent gyónás és szent áldozásnak elvégzése után a következő ájtatossági és erénygyakorlatokat irom elő: a) A hol több katholikus templom van, mindegyiket látogassák meg és buzgóan imádkozzanak a pápai Szentsége fennebb említett szándékainak teljesüléséért, a hol 2 katholikus templom van, mindegyiket kétszer látogassák meg, — ahol pedig csak egy, azt négyszer keressék fel a jelzett czélból. b) Három egymásután következő héten a hétfői napot szigorúan böjtöljék meg. c) Tehetségükhöz mérten adjanak alamizsnát a nyomorral küzdőknek és az alább említett két napon Péter-filléreket. 4. A jubileumi éven belül április 1-én, július 1-étt és október 7-én mint az illető hónapok első vasárnapjain délután 6 órakor Aitaohdtia Kt CaAinameMy Incycy XpttcTy végzendő és ss. beszéd tartandó, mely alkalmakkor az Üdvözítő Úr Jézus képe díszesen felékesitendő és több gyertyával kivilágítandó annak jeléül, hogy e jubileumi év hódolata, imádásunk Őt, a béke és a szeretet Királyát és Istenét illeti. 5. Mint fennebb említettem, 1900. évi augusztus hónapban az e. m. Klérus részére püspöki székhelyemen lelki sz. gyakorlatokat fogok tartatni, melyekre azonban már mostan felhívom mindnyájatok figyelmét. 6. Úgyszintén figyelmetekbe ajánlom a jubileumi év folyamán tartandó és fennebb érintet