Görög katholikus szemle, 1903. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-04 / 1. szám

1903. január hó 4. „GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE“ 3. oldal. A biztosítási alap eredete. 12. §. Mindenik fél, kinek biztosítandó vagyona törsköny­­velve van, az önbiztositás életbeléptekor és évenkint ugyanannyi (p. o. 1) koronát tartozik az önbiztositás pénztárába lefizetni, a­hány aranyrészre tűz ellen biz­tosított, vagyona felosztva van, illetve a­hány arányrész terheli. Ezen járulékokból az arányrészek számához képest, az önbiztosítás életbelépése alkalmával .... korona biztosítási ala­p származik. Hogy azonban ezen biztosítási alap a 8. §-ban ki­jelölt rendeltetésének mielőbb megfelelhessen és ehhez képest mentől hamarább felszaporodjék, e czélból a biz­tosított felek 19 . .évi január 1-től kezdve . . . egy­másutáni évig annyi koronát kötelesek fizetni, ahány aranyrészük van. A munkácsi püspöki egyházmegyei önbiztosításnak támogatására szolgál azon . . . korona, írva................. koronáig terjedhető kamatmentes kölcsönösszeg, melyet a munkácsi Püspök úr az egyházmegyei tűzbiztosítási alapból 19 . . évi . . . szám alatt kelt kegyes elhatá­rozásával, tíz éven belül előfordulható nagyobb mérvű károsodások esetére, e czélra kiadatni rendelt. A­meny­nyiben ezen kölcsön igénybe vétetik, az az alap terhét képezi és három év alatt a befolyó járulékokból kamat­­nélkül visszatéríttetik. A törzskönyvi kivonat, mint biztosítási kötvény,­ ­ 13. §. Az előbbi 12. §-ban említett első évi befizetés el­lenében mindenik fél megkapja a törzskönyvnek őt meg­illető hiteles kivonatát, mely kivonat állandó tűzbizto­sítási kötvénynek felel meg és a biztosított félnek és úgy okmányul szolgál, mint a biztosítási kötvények ok­mányul szolgálnak a biztosítótársaságokkal szemben ; miért is ezen kivonat a mellett, hogy a törzskönyv ada­tait foglalja magában, egyszersmind a biztosítottnak az önbiztosítás részéről megnyugvást és felelősséget nyújt az iránt, hogy a kitüntetett arányrészek osztályzatai sze­rint mekkora összegig vannak javai tűz ellen biztosítva. A biztosítási alap kezelése és rendeltetése. 14. §. Ugyancsak a 12. §-ban felsorolt befizetésekből szár­­mazott alap biztos kezelése és gyümölcsöztetése tekin­tetéből a munkács-egyházmegyei Püspök úr kijelöli azon pénzintézetet, melyben ezen összeg gyümölcsöztetés vé­gett elhelyeztetik és ahol mintegy kézipénztárul arra szolgál, hogy a felmerülő tűzkárok megtérítése az ide­vágó §§. szem előtt tartása mellett abból gyors elinté­zést nyerjen. Amennyiben ezen alapból kiadás történik, ezen kiadás a jelen szabályzatban (11. §.) körülírt módon kiegészíttetik és rendeltetéséhez képest további kamato­zása által folytonosan gyarapittatik, mindaddig, mig fel­­szaporodása folytán egymaga kamatai által kitűzött ózdi­jainak teljesítésére biztosítékot nyújt. Tűzbiztosítási feltétel. 15. §. Akik arányrészeik után az esedékes biztosítási ösz­­szegeket a felszólítás vételétől számított 15 nap határán belül az önbiztosítás pénztárába be nem fizették, avagy bárminő idevágó fizetési kötelezettségüknek eleget nem tettek, a mulasztásért felsőbb hatóságilag anyagi fele­lősség mellett, de kártérítési igényük elvesztése nél­kül, felelősségre vonhatók, fennmaradván azonfelül az önbiztosításnak az a joga, hogy a be nem fizetett bizto­sítási díjakat az általa szabadon választható bíróságnál legrövidebb sommás úton behajthassa. Ügyvezetés. 16. §. A munkácsi megyés Püspök úr az önbiztosítás ügyeinek közvetlen vezetését egyik tisztviselőjére bízza, kinek erre nézve külön utasítást ad. Ugyancsak felügye­let végett egy tanácsot nevez ki. Általános elvek a tűzkárok megtérítésénél.­­1. §. Tűzkár esetén első­sorban vizsgálat tárgyát ké­pezi, hogy a káros melyik osztálybeli igényt nyert arány­része megállapítása által. A kártalanítási összeg a­ biztosított tárgy teljes le­égése esetén sem lehet a biztosított összegnél magasabb. Eljárás, becslés. 18 .§. Mihelyt valamelyik fél vagyonában tűz miatt kárt szenvedett, az önbiztosítás vezetésével megbízott tiszt­viselő tartozik megtenni mindent, hogy a kártalanítás mentés rövidebb idő alatt eszközölhető legyen. E czélból a jelentés beérkezése után, melynek a tűzesettől számí­tott nyolcz nap alatt, kártérítési igényének különbeni elvesztése mellett, meg kell történnie, legott a kár fel­vétele iránt intézkedni tartozik. A kár összege szabály­­szerű becslés útján állapíttatik meg. A kár felvételét vagy becslését bizottság állapítja meg, melynek tagjai szabad királyi, vagy rendezett ta­nácsú városokban az erre felkért polgármester vagy he­lyettese, községekben a bíró vagy jegyző, a károsult fél megbízottja és mindenkor a két­­esperes meghatározott napi- és fuvardíj mellett. Kisebb káreseteknél az illető tisztviselő által felkért megbízott. Az ekként megalakult becslő bizottság jegyzőkönyvet vesz fel a tűzeset keletkezési okának lehető felfejtése után a becslés tárgyában és azt a tanácshoz juttatja. Minden esetben a becslési jegyzőkönyv a káros fél vagy képviselője által aláírandó. A kár megállapítása körül netalán felmerülhető vitás kérdésekben a társaság végérvényesen határoz. A károk megtérítése általában. 19. §. Általában csak azon tűzkár téríttetik meg az ön­biztosítás által, mely előre nem látott, tehát meg nem akadályozható balesetből származott; ilyenek villámcsa­pás, tűzvész, vagy véletlen és nem rosszakaratból kelet­kezett gyulás és idegen gyújtás ; miért is rozzant álla­potban levő épületek szándékos felgyújtása, vagy ha azok könnyen megvédhetők volnának és rosszakaratú mu­lasztás folytán meg nem mentetnek, kártérítés helyett a dolog természetéhez képest, törvényes megtorlást von maga után. A károk kifizetése. 20. §. A károk kifizetése akként történik, hogy a szabály­szerűen megállapított kárösszeg, a tanács kiutalása után a biztosítási alapból 10 %, tíz százalék levonással, kész­pénzben, szabályszerű nyugta ellenében, az illető félnek legott kifizettetik. Oly tűzkár megtérítése azonban, melynek összege magát a biztosítási alap idők folytán felgyarapodott egy évi kamatait s a biztosítási alap 25 %-át felülmúlja, úgy történik, hogy a megállapított kár összege a bizto­sítási alap 25 °/c-ig terjedőleg részben kifizettetik ugyan­csak 10 % levonásával. A még fenmaradó összeg ki­fizetése azonban csakis egymásután következő 10.000 koronát meg nem haladó félévi részletekben történik az önbiztosítás részéről, de a félévi részletekben eszközlendő kártérítési összegekből csak 5 °/a öt százalék vonatik le. A levont % az önbiztosítás közvagyona. 21. §. Az előbbi 20. §-ban említett 10 %, esetleg 5 %, mely a kártérítési összegből levonatik és visszatartatik, a biztosítási alaphoz csatolandó és azzal együtt tovább gyümölcsöztetik. Körözvények, 22. §. A felmerülő tűzkárok, a­mennyiben a biztosítási alap kamatai azok hordozására elegendők, ezen alap ka­mataiból fedeztetnek. Ha az előfordult kár megtérítésére a biztosítási alap kamatai nem elegendők, sőt a biztosi alap 25 % sem fedezi a kárt, azon esetben a kártérítéshez való aránylagos járulás lép életbe és pedig az úgynevezett körözvények útján. A kártérítéshez való aránylagos járulás azonban nem lehet nagyobb, mint az arányrészek után fizetendő évi összeg 50 °/o-a. Ha ez sem volna elegendő a tűzkár megtérítésére, akkor az ő méltósága a megyés Püspök úr által áten­gedett egyházmegyei tűzbiztosítási alapból fedeztetik. A körözvényeknek tehát csakis azon esetben lesz helye, ha a felmerült tűzkár összege a biztosítási alap kamatait és annak 25 °/c-át felülmúlja. Ezen körözvé­­nyekre vonatkozólag megjegyez­te­tik, hogy a tűzkárok megtérítése mindig előzetesen a biztosítási alapból tör­ténik és csak ezen alap kiegészítése czéljából a megbí­zott tisztviselő által fognak a felekhez kibocsáttatni. Ezen körözvényekben­ fölemlíttetik a legutóbbi alkalommal megtérített kár összege, melylyel a biztositási alap meg­­csonkult és kirovatik az arányrészek után járó hányad (quota) és igy ezen körözvények utján a felek felhivatnak a biztositási alap kiegészítésére a 16. §-ban kitett követ­kezmények terhe alatt. Az önbiztosítás vagyona. 28. ,§. Habár az önbiztosítás vagyona már a 12. §-ban részletes megállapítást nyert, mindazonáltal felemlíttetik, hogy az önbiztosítás vagyonát képezik meg: a) A biztosítási alap félévenként tőkésítendő ka­matai is. b) A kártérítésekből levont 10 °/c, illetve 5 °/o. Az önbiztositás kiadásai. 24. §. Az önbiztositás kiadásai : a) A tűzkártérítésekre kiutalt összegek. b) Az önbiztositás szervezésével és berendezésével felmerült személyi és dologi összes kiadások. c) Az önbiztositási ügyek vezetése és kezelésével járó rendes évi személyi és dologi összes kiadások. Zárszámadás és mérleg. 25. §. Az önbiztosítás évi működéséről és annak körében felmerült érdekesebb mozzanatokról mindenki az évi je­lentésből tudomást szerezhet. A­mi pedig vagyonának nyilvántartására vonatkozik, e tekintetben az évi zár­számadások szolgálnak felvilágosításul, melyek az arány­részek számának netáni változásáról, a biztosított vagyon értékének emelkedéséről vagy csökkenéséről, az önbiz­tosítás forgalmáról és magáról az önbiztosítás mérle­géről beszámolnak. sok, sok minden megváltozott. — Csak egy van, mi e hosszú időnek szétmállasztó folyamában sem el nem enyészett, sem át nem változott: a történelem ama páratlan alakja, ama názáreti Lény, a Ki születése óta mindig csak növekedik, Kinek dicsősége folyton ter­jed, folyton nő és nőni fog mindig az elkövetkezendő évezredek nagy sokaságában. Ez a Lény, a Ki megfér a legkisebb szív áhítatá­ban s mégis be képes fogadni a nagy mindenséget; a Ki erősebb a kőszálnál, mert Ő a Szeretet; ragyogóbb a napfénynél, mert Ő a Világosság ; szentebb a törvény­nél, mert­­3 az örök Igazság; sérthetetlenebb a királyok­nál, mert Ő az Eszme — csak Ő, egyedül csak ez a Lény az, a Ki sem el nem enyészett, sem át nem vál­tozott. — Ő, a megtestesült örök Isten ! S miért ? Mert egyedül Ő a vigasztalása a szegénynek, meg­nyugvása a gazdagnak, reménysége az ifjúnak, istápja az öregnek. A­mit Ő, az Ige kimondott: szeretetté vált az egyénnél, könyörületességgé a társadalomban, erénynyé a megpróbáltatások között, megbocsátássá a bűnhődésben, hűséggé a családi kötelékben, erős alappá az államban és megváltássá a halálban. Halomra döntött évezredes előítéleteket , de meg nem sértett egyetlen fűszálat sem. Az előítéletek rom­jaira uj törvényt, uj szokást, uj társadalmat épített s ez épületnek nem árt sem az idő, sem semmiféle vihar. Harczát egyedül vívta meg az emberiséggel szem­ben. Fegyver nélkül állt szembe a fölfegyverzett rend­del. Mégis, a­nélkül, hogy sebeket ejtett volna másokon, kivívta a győzelmet drága vérének kihullása által. Alázatossága, szeretete, jósága, bátorsága és vér­­tanusága örök mintául szolgál azoknak, kik az emberi tökély ideálját keresik. Tanaiban, melyek befoglalnak magukba minden időt és minden népet, egy nagy és soha el nem évülő törvénykönyvet adott az em­beriségnek — az örök igaz és állandó szeretet minden­ható morálja által. A­mi jó, azt Tőle tanuljuk. Ha kenyeret adunk az éhezőnek ; ha vigasztaljuk a kétségbeesőt; ha segítünk embertársainkon; ha meg­nyugszunk bajainkban , az Ő tanai szerint cselekszünk. — Hisz beszédei halhatatlan szónoklatok, minden szava egy-egy példabeszéd, minden mondata egy-egy revelatio, minden hangja egy-egy eszme. Magdolna állal a nőt, Lázár által a nyomort, a Szamaritánusban a szerencsétlent, a Golgothán a ke­resztet. — Ő váltotta meg az erőszak, kegyetlenség, a durvaság és az önzés szégyenbélyegétől. Tanításai által nyert igazolványt minden nagyság, akár cselekedetben, akár gondolatban nyilvánuljon meg; mert az emberi nem boldogságát csak azok a gondola­tok és tények szolgálják, a­melyeknek jogosultságot adott az Ő törvénykönyve. E tanítások hatásának nincs határa,­­ mert a halhatatlanságban kulminálnak. E ta­nítások léteznek a­nélkül, hogy látnák , működnek anél­kül, hogy megfoghatnék ; beszélnek mindenütt a­nélkül, hogy hallanék , hallják azok is, kik ellenségei, kik hal­lani nem akarják. Hatásukat látjuk, csodálatos áldásukat érezzük e tanításoknak mindenütt, miként a központi melegnek. Ha mindezt elgondoljuk és átérezzük, nem csodál­kozhatunk, ha az emberiség az Üdvözítő születésének emlékünnepét ős­időktől fogva mindig fényesen és a leg­nagyobb örömmel ünnepelte meg. — Kik az egyház­­történelemben jártasak, tudják, hogy már az apostolok idejétől kezdve ünnepeltetik a Karácsony sz. ünnepe és pedig ősidőktől kezdve mindig deczember hó 25-én. Hogy az ős­keresztények mily buzgón ünnepelték e sz. napot, bizonyítja az a körülmény is, hogy Diocletian császár karácsony ünnepén Nikomidiában a templomok­ban összegyűlt mintegy 20,000 keresztényt égettetett meg, rájuk gyújtván a templomokat. Keresztény őseink e napon hogy jelképezzék az Úr Jézus által az emberiségnek hozott, megváltott sza­badságot, ez ünnepen elengedték adósaiknak az adóssá­got, szolgáikkal együtt étkeztek amaz estén, melyet a keresztény kegyelet sz. estének nevezett el. Ős­régi szo­kása a kereszténységnek, hogy ez estén a gyermekek­nek és szegényeknek, árváknak örömöt igyekeztek sze­rezni ajándékokkal, hogy jelképezzék az örömöt, mely az egész mindenséget eltöltötte a Megváltó születése által. Keresztény őseinknél szokás volt száraz fa gályát fényességekkel, gyertyácskákkal és gyümölcsökkel, édes­ségekkel díszíteni karácsony estén, jelképezve ez által, hogy az emberi nem, hasonlóan a száraz fához, egyedül Krisztus Jézusban, az élet, a világosság és öröm kút­fejében hozhatja a lélek magasztos gyümölcseit: a sze­retet, béke, könyörületesség, jóság, türelemnek a hit ta­laján fakadt és növekedett gyümölcseit. A keresztény ősök példáját követve­ minden nép, minden nemzet, mely elfogadta a kereszténységet, az Úr születésének ünnepét a lehető fénynyel és örömmel ülte és üli meg minden haz — egész korunkig. A nemzetek, kik a próféta szava szerint: »Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten« — a pogányságból a kereszténységre tértek, — áttértek egyszersmint a tudatlanságból a mű­veltségre, a barbárságból a humanismusra, a bálványo­zásból a tiszta hitre, az igaz Isten ismeretére, a szeren­csétlenségből a megelégedésre, a kétségbeesésből a meg­nyugvásra. A keresztény vallás magasztos igazságai át­hatolták őket, teljes odaadással ünnepelték a kereszténység mély jelentőségű ünnepeit, nemzeti, sajátos szokásaikat ezekhez idomították, így jöttek létre, a népszokások a kereszténység sarkalatos ünnepein. De talán egy ünnepen sincs annyi népszokás és fájdalom annyi babonázás, mint a karácsony szent ünnepén. E karácsonyi népszokásokat röviden bemutatni lesz feladata jelen soraimnak. Kérem szíves figyelmüket! (Vége kör.)

Next