Görög katholikus szemle, 1905. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-08 / 2. szám

1905. január hó 8. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE már azért is szeret járni, mert itt legalább megmeleg­szik, esetleg egyik-másik társától a számtani példa el­készítéséért egy-egy falatka kenyeret is kap. Hogy külsőleg is megismerjük Jánost, megjegyzem róla, hogy szőke, sovány legény, szeme kék, arca csi­nos, tekintetéből értelmesség sugároz ki . . . István bácsi már az előszobában seper. A tanteremben csend van. Egyszerre hirtelen kinyílik a külső ajtó és mint a vihar úgy rohan be az iskolába Nyilas Laczi, egy 9 éves alacsony fiú, a­ki a IV-ik osztályt látogatja. Mos­­datlan, piszkos arcáról is leolvashatni, hogy nem a kivá­lóbb viseletű tanulók közé tartozik. És valóban Nyilas Laczi gyenge felfogású, könnyelmű és ellensége a rend­nek és csendnek. Ő valóban átka a tanítónak s talán még inkább István bácsinak. A ruha, mint mondani szokták, »ég« rajta, hamar tönkre teszi a legjobb kabátot, a legerősebb kalapot; cipője piszkos, kopott, kigörbített sarkú. Nyilas Laczi után nyomban berepül a seprű is, s érintve fejét leesik az iskola padlójára. Ugyanabban a pillanatban lép be István bácsi is. Laczi nem veszi le fejéről egész a szemére lehú­zott, kilyukadt sapkáját, s István bácsi elől a pad mögé igyekszik elbújni, de az öreg szolgának sikerült őt meg­ragadni s kíméletlenül megrángatta a fülét. " — Adok én neked, te gonosz . . . Nyilas Laczi visit. Kemény János, féloldalról oda tekintve, szótlanul nézi a jelenetet. Ma azzal kezdte Nyilas Laczi a csínyek sorát, hogy István bácsit így köszöntötte : — Jó reggelt Pistike! István bácsi sértve érezte magát, s ezért dobta utána a seprőt, de mert ez nem találta el az ügyes La­­czit, ezért aztán fülén akarta kitölteni beszuját, mi szé­pen sikerült is neki. Felemelvén seprőjét István bácsi visszatért az elő­szobába folytatni munkáját. Az ajtóban még visszafor­dult egyszer és megfenyegette Nyilas Laczit, a­ki erre azzal felelt, hogy kezével meghuzogatta néhányszor orrát, ezzel István bácsinak egy rossz szokását akarván utánozni. — Aztán egészen nyugodtan levette gubáját és sapkájával együtt — a fogas mellőzésével — egye­nesen a szagolyba dobta. Közben egy bogarat vett észre azt tenyerével megölte és egyszeriben Kemény Jánosra dobta. — Hagyj békében, bolond! — mondotta erre ha­ragosan Kemény János. Bejelentiek a tanító urnák . . . — Gyerünk ki az utcára, — ajánlotta Nyilas Laczi. — Nem megyek, nem látod hogy István bácsi haragszik ? Kemény János aztán elkezdi sörülgetni a padról a port. Ezt mindennap megteszi s ezért nagy kegyben van István bácsinál. Kemény Jankón és Nyilas Laczin kívül nincs senki más a tanteremben s ezért ez utóbbi kezd is már pa­naszkodni, hogy nincs kivel kötekednie. Unalmában a tanító asztalához megy s ott az irkákat elkezdi néze­getni csak azért, hogy rendetlenséget csináljon, de Ke­mény Jankó csakhamar rászól, hogy ne merje bántani ! Ő ugyanis ismeri jól társát, tudja, hogy Nyilas Laczi majd még őt fogja a tanító asztalának rendellenségéért bevádolni. Akkor aztán az ablakhoz ment Nyilas Laczi és elkezdte az ablaküveget letartó ragasztékot lekapargátni. Majd ismét István bácsihoz megy, s azt mondja, hogy otthon feledte könyvét, miért is haza kell mennie. István bácsi elengedi . (egyébiránt szigorúan ügyel arra, hogy sokat ki-be ne járjanak a gyermekek, mert azzal kihűl a tanterem és behordják a padlót) Nyilas Laczi pedig alig futott néhány lépést, észrevett egy rövidke tégutat, s persze legott elkezdett csúszkálni. Majd egy kutyát vesz észre, azt hógolyóval meghajigálja, ugyanazt teszi egy macskával is s aztán megáll és gondolkozik, hogy mit is kellene még kezdenie.­Ezalatt az iskolai óra mutatója közeledik a VIII-hoz ; a tanulók egymás után jönnek az iskolába, a tanterem megélénkül, mint a méhkas. Az egyhangú zúgásból néha­­néha kihullik egy-egy erősebb nevelés, kiállás, dobban­­tás, ütés . . . Egyesek csendesen ülnek a padban és ismétlik a lecskét. Nyilas Laczi is belép újból a tanterembe és mint a veréb úgy sürög-forog társai között, lesi az alkalmat, mikor dughat be egyik-másiknak gallérja mögé egy-egy hógolyócskát. — Megteszi ezt Kemény Jankóval is, a­ki bosszújában kijelenti, hogy feladja Laczit a tanító úr­nak az ablak megrongálásáért. A meghógolyózottak cso­portja egyértelműleg Kemény mellé áll és biztatja a feladásra. Nyilas Laczi megijed a feljelentéstől és arczán a megbánás kifejezése tükröződik vissza. Szeretne kiszökni de István bácsi nem engedi ki. Szomorú megadással várja a következendőket. Belép a tanító úr és az ima elvégzése után azon­nal végez Nyilas Laczival. Azonban 5 perc múlva már elfeledi a kis nyugtalan a büntetést, már ismét inger­­kedik a szomszédokkal . . . * * * azon összegekről, melyek az 1904. év április 1-től dec. 31-ig szabályozott illetmény címén a kántortanitói »Erzsébet*-leányárvaház alapjára befolytak . 1904. április 2-án : I­ eszó Andor u.-tibavai kt. 21 K, Leviczky Emil lasztoméri kt. 42 K, Pavuk Antal u.­­sáradi kt. 42 K, Varga János h.-dorogi kt. 21 K, Töl­­gyesy Lajos kölesei kt. 30 K, Túrok András szmereko­­vai kt. 10 K. 1904. április 5-én : Révész András h.-do­rogi kt. 42 K, Lipeczky Mária h.-dorogi t. 42 K, To­kár György kis-kállói kt. 10 K, Kostyák Mihály márk­­csemernyei kt. 42 K, Egreczky Mihály lesznai kt. 22 K, Iván József dédai kt. 30 K, Drohobeczky János h.­­homoki kt. 30 K, Bokotej József urmezői kt. 21 K, Krecsun Péter miszticzei kt. 42 K, Takács Mihály f.­­ardói 42 K, Boksay Mihály sztánfalvai kt. 42 K, Küz­­mös Róza h.-dorogi tanítónő 42 K, Oláh Imre h.-dorogi tanító 42 K, Bobik János csornoholovai kt. 42 K. 1904. április 6-án : Hodobay Ernő vécsei kt. 10 K, Kuczin Péter egresi kt. 42 K, Kövér Bazil­iakárti kt. 42 K. 1904. ápr. 9-én: Gyorgyai János laziscsinai kt. 21 K, Spák Mihály rozsályi kt. 21 K, Szemár László uzsoki kt. 42 K, Machlinecz Mihály fedelesfalvai kt. 42 K, Ignácz Mihály balsai kt. 42 K. Április 13-án : Szócska János f.-karaszlói kt. 42 K, Szitár János balazséri kt. 42 K, Zavagyák Mihály bégányi­ kt. 42 K, Zsidó Theo­dor makkos-jánosi t. 11 K, Zachariás Antal borsii kt. 42 K, Petach Endre encsencsi kt. 21 K, Lukács Sándor korumlyai kt. 42 K. Április 18-án : Michalovics János szeklenczei kt. 42 K, Szkiba János felosztói kt. 22 K. Ápr. 20-án Oláh György turserebesi kt. 42 K. 22-én Kriczkalyuk János rákospataki kt. 14 K. 25-én Izay Cyrill medvegyóczi 42 K. 28-án Révay János mércsei kt. 21 K, Május 7-én Czibelenykó Simon lyuskai kt. 42 K, Malyár György szécskereszturi kt. 21 K. 9-én Schvei­­ger Anna-Doros Lászlóné makariai tanítónő 22 K, To­kár György kis-kállói kt. 10 K. 18-án Leviczky Emma­nuel kt. 42 K. 25-én Kivi János uj­ bárdi kt. 42 K. 28-án Dobra Mihály bástyaházai kt. 21 K. Június 1-én Lengyel János h.-dorogi kt. 42 K, Popovics András ó­­dávidházai kt. 42 K, Kuzma György gebei kt. 10 K. 50 f., Felkovics János hunkóci kt. 14 K, Szabó János a.­­ribnyiczei kt. 21 K. 7-én Szitovszky Sándor szászfalusi kt. 10 K, Jaczura András vacskómezői kt. 20 K. Julius 4-én Kiss Péter t.­polenai 42 K, özv. Pazuchanics Györgyné utólagosan 21 K. 5-én Tóth Sándor csékei kántor 21 K. 6-án Fedák István laszlóczi kt. 42 K. 8-án Tokár György kis-kállói kt. 10 K. Augusztus 5-én Voj­­csehovszky András nagy-bereznai kántor 22 K. 13-án Burály György runyai kántor 42 K. Bihán Mihály bereg­­bákóczi kt. 12 K. 16-án Németh János ilonca-novosze­­liczai kt. 21 K. 17-én Szolyvai György bökönyi kt. 21 K. 22-én Bobonka András bökönyi kt. 21 K, Molnár János s.-pataki kt. özv. 42 K. 23-án néhai Rimák György volt neviczkei kt. özv. 42 K. 24-én Soltész Sándor t.­­remetei kt. 21 K, Izay Péter n.-szőllősi kt. 21 K. 25-én Tölgyesi Lajos kölesei kt. 12 K, Jaczina György hát­­megi kt. 42 K. 26-án Hrabár Győző sztavnai kt. 42 K, 30-án Deák Pál veresmarti kt. 42 K, Bokotey József őrmezői kt. 21 K. Szeptember 14-én özv. Ivancsó End­­réné volt timsori kt. özv. 42 K, 16-án Futáros István őrmezői kt. 20 K, Petreczky Péter lehóczi kt. 20 K, 26-án Drohobeczky János b.-homoki kt. 12 K, Iván Jó­zsef dédai kt. 12 K, Idnát János székesegyházi kt. 27 K. 28-án Mulega Emil nyirvasvári kt. 42 K. Október 20-án Barna János dulfalvai kt­. 20 K, Sutka György ulicsi kt. 42 K, Chudán László zalaborfalvi kt. 20 K, Id. Lyach Péter n.-rákóczi kt. 21 K. 27-én Gojdics Má­tyás lyulai kt. 42 K. Nov. 1-én Bóbita János viskai kt. 21 K 26 f. 7-én Csepák András szajkófalvai kt. 42 K, Stefán Elek hajdú-böszörményi kt. 42 K, Egressy Elek hajdú-böszörményi kt. 42 K, Korpos Róza hajdú-böször­ményi tanítónő 42 K. 28-án Zsellvay Béla német-poru­­bai kt. 21 K. Dec­ember 1-én Zseltvay Béla német­­porubai kt. 21 K. Zsupán László bárdházai kt. 42 K. Szirkó József taraczujfalusi kt. 26 K. Összesen 2882 K. 76 f, a XVIli. kimutatás lett. 1678 K. tehát az 1904. évben befizettetett 4560 K. 76 f, mely összeg tekintve a nagy hátralékot bizony csekély eredménynek minősíthető. Újólag kérjük tehát a t. tanító urakat, hogy hátralékai­kat fizessék be. Ungvár, 1905. jan. 1. íme, e bemutatott iskolai képből a paedagogusnak sokat kell kiolvasnia. Meg kell ismernie abból legalább a főbb szereplők lelki vonásait. És az ilyen jelenetek gyakran ismétlődnek, így aztán annál biztosabban lehet leszűrni a gyermekre vo­natkozó ítéletünk objectív igazságát. A gyakorlat pedig majd arról fog minket meg­győzni, hogy a különféle lelkületek, különféle nevelési VII. kimutatás azon összegekről, melyek az 1904. év április 1-től de­cember 31-ig szabályozott illetmény címén a kántor­­tanitói fíárvák alapjának javára befolytak. 1904. ápr. 16-án Gliba György piricsei kt. 42 K, Okt. 4-én Kiss Gyula munkácsi tan. 3 K, Nov. 26-án eljárást igényelnek. Nem lehet egyazon módon eljárnunk a Kemény Jankókkal és a Nyilas Laczikkal. Az utóbbi féle csintalan gyerkőcökkel szemben a sablonos bünte­tés hatástalan, itt speciális módszert kell kieszelnünk, tapintattal, megfontolva kell azokkal elbánnunk, Ítéletünk megalkotása előtt figyelembe kell ven­nünk az esetleges körülményeket, indokokat, melyek a gyermeket bizonyos irányú lelki állapotra terelik. Ke­mény Jankó szegénysége miatt keresi fel elsőnek az iskolát, Nyilas Laczi pedig kötekedési szándékból. Ke­mény Jankónál a mellőzés fokozza a restséget, Nyilas Laczi pedig ilyenkor annál csintalanabbá válik. Figyeljük vagy figyeltessük meg tanítványainkat előadás előtt, előadás alatt, után, játék közben, otthon s a templomban, igy aztán annál tisztább képet nyer­hetünk lelki világukról, s annál helyesebb utat választ­hatunk a nevelés dolgában. Volosin Ágoston: XIX. Kimutatás Volosin Ágoston, a közp. vál. jegyzője özv. Nazdraveczky Józsefné, kántorözvegy 20 K, özv. Petriscsák Györgyné kántorözvegy 20 K, özv. Brenyó Illésné kántorözvegy 21 K. Dec. 31-én Peczár Mihály apori tanító 21 K. Összesen 127 K, a Vl-ik kimutatás 306 K 90 f., tehát az 1904. évi összes befizetés tesz 433 K 90 f. Tekintve azt, hogy az egyházm. kormány a ké­­pezdei tápintézetben 17 któi árvafiúnak ad ingyenes ellátást, ez a befizetés is fölötte csekélynek tartandó és arról tesz szomorú tanúságot, hogy a k. tanító urak árváikkal nem sokat törődnek. Ungvári, 1905. jan. 1. Volosin Ágoston, a választmány jegyzője. TANÜGYI HÍREK. K.-tanitói kinevezés. Moncsák Sándor klenovai k.-tan. kineveztetett Bercsényifal­vára rendes tanítóul és ideiglenes kántorul. Kinevezés. A tőketerebesi állami elemi iskolához, mely 9 tanerőre lett kibővítve, tanítónőnek Répay Berta, Répay András k.­tanitó képzőnk volt tanárának leánya neveztetett ki. TÁRSADALOM. A mi érdekeink. (Közgazdasági röpirat.) Irta: Somlyói V. Ignác nagyszőllősi kir. járásbirósági végrehajtó. Ingyen kiadás. Kiadja: Ugocsavármegye iparfejlesztő bizottsága. Nagyszőllős. (Vége.) II. Konstatálja Somlyói, hogy a ruthén kevés igényű, de kifogásolja, hogy »kezdetleges szövésű, varrású, durva vászon és gyapjúból szőtt ruhadarabok képezik ruháza­tát«. Ez is az elszegényedés oka volna? Alig hiszem. Ismerek egy 30 holdas öreg ruthén gazdát, ki télen­­nyáron ingben, lábravalóban, egy gubában és csizmában jár. De nem is kótyavetyélte el szerény ruházkodása miatt apai örökét, még szerzett is hozzá bőven. A fia, no az már halad a korral a ruházatban, de az adósság­­csinálásban is! Hát bizony a csinos ruházkodás iránt nagy hajlama van a ruthénnek is; elmúltak a régi idők, midőn a hajadonok és menyecskék még száraz időben is, csak a templom cintermében húzták fel a csizmát! De nekem e téren a cifra ruházkodással szemben az az óhajom, hogy a ruthén a maga felesége, lánya szőtte, varrta ruhában járjon s ne szoruljon a boltosra. De e mellett maradjon erkölcseiben is a régi, maradjon csa­ládi életében is ósdi és nem fog versenyezni Munkács Nagy szó 11 éssel az állami gyermekmenhely felállítá­sáért, hanem elviszik a jóval modernebb vidékre, népünk nem kis örömére ! De kívánom a mezőgazdaságnak modern szellemben való tökéletesítését és ehhez a szakértőknek a nép közti gyakorlati útmutatását, támogatását a munka idejében, a házi ipar fej­lesztését­, gyári munkát, szóval foglalkozást a népnek! Igaza van a röpirat szerzőjének, hogy a hernyó­zást a ruthén sem viseli nagyon a szivén, de mondja meg, hogy hát széles e hazában csak a ruthénon múlik ez ! De még az ingyen gyümölcs csemetét sem a ruthén kapta mindenütt, sőt talán csak ott kapott ilyent, a­hol csak ruthén lakik. A ruthének pénzen is szívesen vet­tek volna csemetét, de a vasúton számukra meg nem érkezett. Eszembe jut különben itt, hogy néhai áldott emlékű Festetics György keszthelyi gróf a maga job­bágyaival csak akkor tudta megkedveltetni a gyümölcsfa tenyésztést, mikor már a tiszttartója azt jelenthette neki: »már lopják a gyümölcsöt!« »Hál' Istennek, hogy már lopják«, szólt a nemes gróf. Ne csodálkozzék tehát Somlyói úr a ruthén parasztnak az újítástól való ide­genkedésén. Megfigyeli az az urak újításait, de csak a kipróbált ösvényen kísérletez aztán ; nem azért-e, hogy nem bízik az utakban ? De hát ma a közutak befásitá­­sát hol vitték keresztül ? pedig a hatóságoknak meg volt hagyva. Hanem azért hiszem, hogy Czapáry Dénes példáját, ki a Szőllős és végardói állami út befásitásá­­hoz csemetéit ingyen felajánlotta és ültettette, pár év múlva a kisbirtokosok is fogják követni, van erre már is példa: Veresmarton néhai Popovics András példa­adása és folytonos rábeszélése folytán létesültek a már régóta fejlődő gyümölcsösök. Kis-Rákóczon is vannak szép gyümölcsösök. A szőllősi hegyen a ruthének is rigo­­liroznak már s permetezik a szőlőt. Az ölyvesiek vagyon­­szám­ra szállítják a műtrágyát. »Erkölcsi irányelvek« szakaszban: »A lelké­szeknek, kántoroknak és tanítóknak kötelességévé tenné Somlyói, hogy vasár- és ünnepnapokon a népnek népies előadást tartsanak« a gyakorlati ismeretek elsajátítása céljából. »Oktatni kell új foglalkozásokra, a­milyenek a gyümölcsészet, méhészet. És aztán minden gazdasági szakmába vágó dologra Hát a dolog elméleti részét il­letőleg a papok, tanítók ezt meg szokták tenni kevés kivétellel. De bizony gyakorlatilag ezt vasár- és ün­nepnap tenni a keresztényeknél még nem lehet; talán lehetne ebben a tekintetben a zsidó ünnepnapokon a zsidósággal kísérletezni, hogy ne töltsék teljes­­dologta­­lanságban a sabeszt, hiszen ők is szegényednek sze­gények ! A­mi az adózásnak, mint állami szükségletnek a ruthén előtt való ismertetését illeti, erre már elmond­tam a mondani­valókat. Hogy az adóhátralék ne nőj­­jön, erre a jegyzőknek kell ügyelni megküldvén az adó- 7. oldal. 2

Next