Görög katholikus szemle, 1906. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1906-01-07 / 1. szám

Ungvár, 1906. január hó 7 Hetedik évfolyam. 1. szám. X|B___________________________fix E]j^="' ' ------­ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: Ungvár, Káptalan­ utca 8. sz. ___________________fix gp— ------- -----=^1h ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .... 8 kor. Fél évre................4 kor. Negyedévre .... 2 kor. Kántor-tanitóknak egész évre ... 4 kor. Egyes szám ára 16 fillér. KIADÓHIVATAL: Az „Unió Könyvnyomda Részvénytársaság“ Ungvárt, (a várban.) A lap elfogadása előfizetésre kötelez. Hirdetmények s­­az előfiztési díjak a kiadóhivatal címére küldendők. Üs ifi in BO­THÁZI, ÉS T.A. IRSIDHLIMII HETILAP.­­ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Megszületett. Elérkezett az idők telje. A Megváltó utáni vágyódás betöltötte a lelkeket, zsidók és pogá­­nyok egyaránt óhajtották a lelki újjászületést, vallási életükben valami nagy átalakulásra, valami nagy ígéret megvalósodására készültek. A bál­ványok sok istensége lejárta magát, teljes lett az erkölcsi züllés, újabb, egészségesebb kor, igazabb világnézet után eredt mindenki. A zsidó vallás 70 év hete is eltelt, Juda kezéből kivéte­tett a kormánypálca, várva várta tehát az egész zsidó nép a Messiást, aki visszaállítja Izrael országát. Szóval elő volt készítve az emberiség a Megváltó méltó fogadására, megjött a legal­kalmasabb perc, a nagy mű véghezvitelére. Királyi vérből kell származnia a jövendölés szerint, nagynak, hatalmasnak kell lennie a vára­kozás alapján. És megszületik a Messiás. Nem palotában, nem bíborban, hanem egyszerű jászolyban, a szegénység és nyomor helyén. A mezőkön tanyázó pásztoroknak legozt je­lenti az angyal, hogy nagy örömet hozott, mert ma születik Dávid városában az Üdvözítő és az angyalok nagy sokasága jelenik meg, „dicsőséget zengve a magasban Istennek“. E kisdedhez vezérli a csillag a keleti böl­cseket, a kik nem haboznak ő­ benne elismerni Urukat, kit várt az emberiség, a ki újjáalakítja a világot, a ki megtanítja az emberiséget az igazságra, rávezeti az erkölcs tisztaságára, a ki beteljesíti a törvényt! . . . E kisded teljesen megfelelt a hozzákötött várakozásnak. Ő benne minden irás beteljesedett. A pogányok bálványai leomlottak. Az erkölcs­telen rómaiak bűneit a mártírok vére engeszteli ki. Uj világ, uj fölfogás keletkezik, mely fel­emelte az embert, közelebb hozta Istenéhez s kö­zelebb az embert az emberhez, megszűntek a ka­sz­tok válaszfalai, felszabadultak a rabszolgák, bol­dogok lettek a szegények és nyomorultak, fel­lendült a tudomány, kifejlődött a művészet, az emberiség közkincsévé lett a szabadság és az egyen­lőség, szóval a betlehemi kisded születése valóban „az értelem világosságát deríte fel a világra“. Oly megnyugtató tudat az az emberre, hogy maga az Isten jött le felvilágosítani az embert rendeltetése felől. Oly végtelenül felemelő az Isten szeretetének bizonysága, hogy saját egyszülött Fiát küldte le a mi megváltásunkra. Oly nagyon boldogító a tudat, hogy a Krisztus tanítása a mindent tudó Isten tekintélyén alapszik, egyháza, üdvrendszere az Isteni tökéletesség művei s hogy azokat a mi javunkra, a mi földi jólétünk és örök üdvösségünk biztosítására hagyta nekünk. Miért örülünk tehát Krisztus születésének? Mert a­mi jó van a világon, mindent, mindent neki köszönhetünk s a­mi rossz van, az ő taná­val, az ő ajándékaival minden megjavítható, minden baj meggyógyítható. Örömmel üdvözöljük a kisded Jézust, aján­dékul oda visszük arany, tömjén és mirha helyett szívünket, szeretetünket, imádásunkat. De örömünkbe a szomorúság érzelme vegyül a jelen vallástalanságának, közönyösségének lát­tára. Mintha ismét megváltóra várnánk. A köz­erkölcs elvadulása, a magasabb eszméktől való eltávolodás, a földi sár kérésé­re — mintha Augusz­tus római császár idejére emlékeztetne, a midőn főkép az intelligencia szemében csakugyan nem volt semmi szent, nem volt tekintély, nem volt­­ igazság, nem volt érdem, hanem csak tévely,­­ hazugság, ellenségeskedés, árulkodás, a gyengék elnyomása, önérdek, erkölcstelenség. Hányan vannak napjainkban, főkép éppen a művelt osztályból, a­kiknél a karácsony öröme csak egyszerű megszokás, csak közönséges meg­emlékezés ! Az ilyenek csakugyan kérdhetik, hogy hát tulajdonképen miért is az a nagy öröm! ? És ez érthető is. A karácsony örömét csak azok érezhetik, a­kik tudják az angyal szavai­nak jelentőségét, a­kik lelkük mélyében átértik a Megváltó születésének jelentőségét, a­kik tud­ják értékelni a Megváltó megjelenésének célját, a­kik öntudattal mondhatják: Azért született a Megváltó, hogy engem boldogítson, üdvözítsen. Napjainkban éppen azért oly nagy a lelki eltévelyedés és zavar, azért oly nagy az elége­detlenség és gyűlölködés, mert eltávolodtak az emberek Krisztustól, nem ő benne keresik a megváltást, hanem őnélküle. Nem zengik ma az emberek Isten dicsőségét, ezért nincs békes­ség és nincs jóakarat. Jérünk tehát a betlehemi jászolhoz, nyitsuk meg hálánkat és szeretetünket a megváltásért, kérjük ki „az értelem világosságát“, vezessük el ahhoz az eltévelyedetteket s akkor visszatér szi­vünkbe a karácsony igazi öröme és boldogsága. Isteni kisded, hasd át lelkünket szereteteddel, derítsd elménkre világosságodat, hogy megismer­jük igéidet, megérthessük jóságodat. Fordítsd tekintetünket a betlehemi jászolhoz, onnan pedig a Golgotha keresztjéhez, hogy annál tisztábban lássuk szereteted nagyságát, születésed örök értékét. „Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek.“ Volosin Ágoston: A GÖRÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. Jézus hármas ajándéka. Irta: Gébé Péter. Az idő ellentállást nem ismer. Mint a költő mondja szépen: „Felforgat a nagy századok érc keze Mindent : ledőlt már a nemes Ilion. A büszke Karthágó hatalma, Róma s erős Babylon leomlott“. Az idő e mindent felforgató hatalmával együtt jár a feledés is. Ott vannak pl. Egyptom évezredes pyra­­m­isai, a királyoknak, kik azokat emelték, annyi hatalmuk sem volt, hogy nevüket a feledéstől megóvják. A tudósok találgatják neveiket, de az emberek nagy része, midőn ámulva megáll ezen óriási kőemlékek előtt, nem tudja, de még csak nem is kérdi: ki emelte azokat?! Ilyen rideg, könyörtelen hatalom az idő, a feledés! Ezen általános törvény alól egyedüli kivétel »az örökkévalóság halhatatlan és láthatatlan királya« : Jézus Krisztus, az emberi nem Üdvözítője és Megváltója, kinek szentséges Neve áldva és dicsérve legyen mind­örökké ! . . . Igen! Jézus Krisztus »heri et hadic­­ ipse et in saecula« . Ő »ugyanaz tegnap és ma és mindörökké«1) . . . Jézus Krisztus »az isteni kincstár, melyből az em­beriség szüntelen meríthet, mint minden a mi örök, Ő is ó és uj , megfelel annak a mi volt, annak, ami van és annak, aminek lennie kell, vagyis Jézus Krisztus a mult, a jelen és a jövő jeligéje«2) . . . És a minő Jézus Krisztus, olyan az általa alapított Kath. Anyaszentegy­ház is, t. i. mindig ó és mindig uj. Vagy mint Bossuet mondja szépen : »az egyház a változatlan régiség fön­­ségével a szüntelen megújuló ifjúság szépségét és kelle­mét egyesíti. Egyik tulajdonsága tehát az örök ifjú­ság, másik tulajdonsága pedig örökké tartó újdon­sága« . . . Közel kétezer esztendeje annak, hogy Pal­estina egyik igénytelen kis városkájában, Bethlehemben december 24-ről 25-re átmenő éjszakán egy kisded született. Az ember hamar megszokja a mindennapit. Nap-nap mellett látjuk például a csillagos eget, de épen, mert,mindennap látjuk, bár­mily beszédes, bár­mennyire vonzó és titok­zatos is az a csillagos ég — némán borul a hideg, közömbös ember fölé. A bethlehemi kisded születésének emléknapja is visszatér, megismétlődik minden évben. De csodálatos r eme kisded születésének emléknapját megünnepli a földkerekség minden pontján élő millió és millió ember — nem puszta szokásból, nem divatból, annál továbbá kényszerből, sőt inkább fensőbb ihlettség­­gel, folytonosan növekedő lelkesedéssel, soha ki nem alvó kegyelettel, szeretettel és hálával — immár két­ezer év óta. Mi több, e bethlehemi kisded születésének emléknapja a­mint volt és mindig lesz, úgy ma is az ellenmondás csodája. Vagy mellette vagy ellene kell lennünk ; vonz vagy eltaszít, de Jézussal szemben kö­zömbösek nem lehetünk. Innét van az, hogy még az olyan emberek is, kik egész éven át — úgy­szólván — Isten, oltár, imádság, áhitat, istentisztelet nélkül élnek ; még azok is, kiknek nincsen hitök, nincs reményök, nincs édes örömük, nincs nemes szárnyalásuk, a kará­csony, az isteni szeretet e szép, kedves ünnepén még az ilyen közömbös hithideg kereszténynek szive is ellá­gyul, megédesül és önkénytelenül mélyebben dobban föl, mint máskor. Valóban örömünknek, lelkesedésünknek mindig méltó tárgya: Krisztus Jézus születése! Kiről annyi jósnak zönge ihlett szája Megszületett, érzem, Judának királya Kicsiny Bethlehemben! Megszületett! S születésével megújult a föld szine, átalakult az emberi nem! Átalakult, mert Jézus »a sötétségből, a halálárnyék tartományából« kivezetett és bevezetett bennünket a világosság, a hit, remény és sze­retet országába ! Az emberi nem Megváltója: Jézus 3 nagy kincset, 3 drága ajándékot hozott le nekünk az égből e földre és pedig: a hitet, reményt és szeretetet. Az első emberpár szomorú bűnbeesésétől a Megváltó eljövete­léig több mint 4 ezer év múlt el és e hosszú időszakot a sokistenhivés (polytheismus) és a sötét bálványimádás jellemzi. Az egy választott kis zsidó népet kivéve a többi népek s nemzetek az igaz Istenről megfeledkezve, Isten­nek élettelen műveit, a napot, holdat, csillagokat stb. mint isteneket tisztelték ; sőt olyan férfiakat, kik méltó­ság, tekintély, jó vagy rossz oldalak miatt a többiek közül kimagaslottak, az istenek közé sorozták ,­­ mi több annyira sülyedtek, hogy minden véteknek és min­den erénynek istenséget tulajdonítottak. A pogány ó­kor két legműveltebb népének a görögöknek és rómaiaknak műveltségét csodáljuk , de vallási és erkölcsi tekintetben mind a két nép »a halálárnyék tartományában« tartóz­kodott. A szenvedélyek által szőtt isteneik számát 30 ezerre teszik. S a pogány vallás e reménytelen vilá­gában az ember egész a kétségbeesés határáig , az ember­áldozatok iszonyú kultuszáig vadult. A tömeges ember­áldozatokon kívül csak felemlítem a gladiátori harcokat, a rabszolgaságot és a rabszolgák törvényen kívüliségét, a házassági elválásokat, a nő lealacsonyított, szégyen­­teljes állapotát, a gyermekek kitevését, az undok erkölcs­telenséget, mint a melyek ama hires műveltségéről di­csért társadalmakban napirenden voltak — s ezzel eléggé jeleztem a pogány vallások reménytelen világát. 1) Sz. Pál, apóst, levele a zsidókhoz 13. fej. & vers. 2) P. Didón: Jézus Krisztus. I. köt. EGYHÁZ. A görög-orosz egyházi éneklés története a XIX. századig. Irta: Revizor. Az egyházi éneklés történetének ismerete minden szertartását szerető emberre nézve kivánatos, a papságra

Next